Biedermeier

Biedermeier

Német eredetű ,erősen polgári jellegű művészeti stílus, mely a napóleoni háborúk vége(1815. bécsi kongresszus) és az 1848-49-es forradalmak – Európa történetének ezen két véres korszaka-közé eső,viszonylag békés időben alakult ki és terjedt el főleg Németországban , Ausztriában , Csehországban és Magyarországon.

Késői szakasza a neobarokkba olvad. Hazánkban a nemzeti művészet kialakulása a Biedermeier korra esett,így annak keretei között indult fejlődésnek . A Biedermeier stílusban tapasztalhatjuk utoljára,hogy az őt létrehozó társadalmi osztály,a polgárság életfelfogásának ,kulturális szemléletének szellemi és tárgyi megnyilvánulásai olyan egységet mutatnak,ami csak az előző nagy stíluskorszakokra volt jellemző.Formakészletét tekintve sokat merített az előző korokból, de el kell ismerni, hogy a kölcsönzött formaelemeket jól válogatta össze és ötvözte egységes egésszé.Főleg a klasszicizmus,az empire és a copf stílus leegyszerűsített formaelemei keverednek benne,romantikus vonásokkal anélkül,hogy átörökítette volna az empire merevségét,és ál-arisztokratikus nagyzolását.

A napóleoni háborúk az összes osztályok közül talán a polgárságot sújtották a legjobban,érthető tehát ,hogy a hadi dicsőség,mint életeszmény elvesztette vonzerejét.A népek megelégelték a háborúkat,a mozgalmas életvitelt, és így a biedermeier fő vonása a befelé forduló otthonosság,kispolgári kedélyesség szenvedélymentesség lett. A biedermeier mellőzni igyekezett mindent ,ami fényűző vagy pazarló. Jellemző,hogy újra elterjedt a sziluett, fekete papírból kivágott profil,mint olcsó arcképpótlék, amelyet akár házilag is elő lehetett állítani és fehér háttérre ragasztva dekoratív hatást keltett.A biedermeier idején terjedt el széles körben az oszlopos asztali állóóra. Apró, esztergált lábakon nyugvó talapzaton, két vagy négy oszlop tart egy párkányzatot . Erre van rögzítve alulról vagy felülről a kerek óradob,belsejében a szerkezettel.

Az oszlopok közötti térben leng az inga , amely kb: 7/8-át foglalja el a dob és a talapzat közötti távolságnak.Ha az inga ennél jelentősen rövidebb,szinte biztosra vehető, hogy a szerkezet nem eredeti.A klasszicizmusból és az empire -ből átvett motívum a felsőrésznek gyakran timpanonnal való lezárása,és maga az oszlopos tartórendszer. Az új,jellegzetes díszítőelem az inga mögött az óra talpazatára rögzített lant. Az óra felső részébe illesztve gyakran találunk városrészleteket,vagy tájképet ábrázoló kicsiny festményeket , melyek csak ritkán művész értékűek. A stílus hanyatló (neobarokkba átívelő) korszakában találkozunk néhány alacsony színvonalú megoldással is. Ilyen például az óratokok feletti tükörlapokkal bélelt, elöl üveggel bezárt kamraszerű bemélyedés, színes papír művirágokkal, porcelánhattyúkkal stb..

Az oszlopos órák tokjának anyaga legtöbbször fa feketére, néha barnára pácolva, lakkozva. Az oszlopok anyaga rendszerint alabástrom,vagy márvány, esetleg fa. Az oszlopok lábazata és az oszlopfők gyakran aranyozott sárgarézből készülnek,néha fából aranyfüsttel bevonva .A biedermeier két sajátos óratípust is kialakított : a keretórát és a képórát. Az órákban gyakran található muzsikálószerkezet . Noha nem a kor vívmánya mert már előbb is létezett ,mégis ez a zenélőórák igazi korszaka .

Hangulatteremtő ereje a biedermeier környezetében érvényesül a legjobban. A főleg Bécsben gyártott muzsikálószerkezeteket a magyarországi órások is szívesen beépítették a saját műveikbe. Oszlopos órák esetében a talapzatba , kép és keretórákban pedig a hátlap belső oldalára , így a hang a nagy rezgőfelület által felerősödött.Hazánkban a biedermeier idején az előző korokhoz képes viszonylag nagyobb számban készültek óraszerkezetek,a külföldről, főleg Német területről bevándorolt és leginkább a felvidéki vagy dunántúli városokban letelepedett mesterek munkássága nyomán .

Ezek a céhrendszerek keretei között működtek, azonban a 19 . század derekán lábra kapó külföldi nagyipari óragyártás konkurenciájával nem sokáig tudtak lépést tartani,és hamarosan csak javítási munkákra redukálták működésüket. A biedermeier a kis órák (zsebórák) területén is átmeneti korszakot képez. 1820 körül még gyakoriak a művészi kivitelű, gitár, bogár, hegedű vagy gyümölcs alakú aranytokba épített női függőórák,orsógátszerkezettel. Később a divat igényei mindinkább a laposabb szerkezetek felé irányulnak, így terjednek el a hengergátszerkezetű órák, közismert nevükön a cilinderórák. A lapos biedermeier zsebóra jellegzetes,bár nem túl gyakori képviselője a talléróra . Szintén a hengergátszerkezet adottságai segítették elő az egyéni vállalkozás mellett a nagyüzemi tömeggyártás kibontakozását.

Az ezüsttokokat véséssel díszítették,de az aranyórákon a vésés mellett ismét megjelent a színes zománc. A korszak végét az óraipar szempontjából két esemény tette nevezetessé : elterjedt a zsebórákban a horgonygátszerkezet már modernnek nevezhető formája és 1842-ben Genfben Phillippe Adrien feltalálta a koronás felhúzószerkezetet , amely a század közepére teljesen kiszorította az órakulcsot. Ezzel az egyedi óragyártás korszaka lezárult és átadta a helyét a tömeggyártásnak.

 

Egy tipikus biedermeier óratípus, a portikuszos asztali óra. A klasszicista stílusjegyek itt is felismerhető. Az óratok festett fából készült az oszlopok esztergált alabástrom, drágább kivitel esetén márvány. Szerkezete feles ütős kivitelű, mely spirálgongra üt, 8 napos járástartalékkal rendelkezik.

 

A kor másik tipikus óratípusa a képóra.Már a barokk idején is készültek képórák,de a biedermeier korában vált igazán népszerűvé. Kerete gipsz stukkó,laparannyal bevonva, a festmény bádoglemezre készült, amely sohasem képvisel művészi értéket, többnyire tömegmunka. Az óraszerkezet feles ütős kivitelben, 8 napos járástartalékkal rendelkeznek.

 

Keretóra, mely magyar területre készült. Osztrák mesterektől származik. Eisenstadt (Kismarton) és környéke adott helyet ezeknek a kis műhelyeknek,akik a megrendelő igénye szerint készítették el az órát. A kor tipikus kiegészítője a zeneszerkezet, amelyet az óra hátlapján helyetek el és egész órakor megszólalva eljátszottak egy ismert dallamot, de egy zsinór meghúzásával bármikor megszólalható volt.

 

Zeneszerkezet, mely autentikus hangjával méltó kiegészítője volt a polgári stílusnak. Mindig a kor ismert zeneszámait játszotta, mint például a Rákóczi-indulót .

Tekintse meg a Stíluskalauz menüpontot.