Egy gőzhajtású mártír méltatlan pusztulása

Összefújva

Minap Budafokon jártam kerékpárral, amikor ez a szomorú látvány fogadott, ami előtt nem tudtam szó nélkül elmenni.

Kicsi Lina-gőzmozdony

Mintha Bronx feketék lakta negyedében kalandoznék, pedig ez a budafoki Kossuth Lajos utca, a fővonali vasútvonal felújítása közben. A kis szertartályos Lina-gőzmozdony utolsó állomásán időzik, ócskavassá nyilvánítása előtt.

Lángoló Weiss Manfréd művek,1944 nyarán a citadelláról nézve

Pedig amikor a 15. amerikai légi hadsereg 1944 nyarán támadást intézett a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen, az összes vasútvonal megsérült, részben megsemmisült. A légicsapásból Budafoknak is kijutott, ahol szintén megszűnt a vasúti közlekedés. Nem Budafok volt a célpont, mégis vétlen áldozatává vált a pusztításnak. Mivel az amerikai katonák már akkor rendelkeztek színes fototechnikával, szinte turistaként fényképezték a légicsapás látványos füstoszlopát az akkor légvédelmi megfigyelőpontnak minősített Gellérthegyről.

Weiss Manfréd Művek bombázása 1944-ben

Hatalmas dübörgéssel, alacsonyan repülve Budaörs felől érkeztek meg azok a “Liberátornak” nevezett négymotoros bombázók, amelyek az amerikai légierő kötelékében repültek, szintén amerikai Mustang vadászgépek gyűrűjében.

A Duna másik oldalán elterülő olajfinomítót vették célba és már Budafok felett kinyitották a bombavetőiket. A Weiss Manfréd Művekhez tartozó “Shell” olajtároló olyan robajjal robbant fel, hogy az összes Budafokon álló ház ablaka betört. Már az első lépcsőben érkező repülőgépek bombái eltalálták a finomító összetéveszthetetlen tartálykomplexumát.

A lángba borult Weiss Manfréd Művek sűrű füstje éjszakai sötétséget hozott Csepelre, Budafokra és Albertfalvára. Ezért a második rajban érkező bombázók már egy koromfekete átláthatatlan sötétkamrába érkeztek és valószínűleg fogalmuk se volt, mit bombáznak. Ez okozhatta az a féktelen pusztítást, amit maguk mögött hagytak, mert sok bomba, nem Csepelre, hanem a másik parton elterülő budafoki városrészre és Albertfalvára hullottak. Ez a vasútvonal is teljesen megsemmisült, elvágva az utánpótlási vonalakat.

A félreállított mozdony, sorsára várva

A kicsiny gőzös ebben a kaotikus időszakban tette a dolgát és pöfögött, nap mint nap. Most pedig mellékvágányra térítve várja sorsát a jobb időket is látott kis lokomotív.

Gőzmozdonyok szerepe a második világháború utáni újjáépítésben

Ezekben a vészterhes időszakokban pár évre újból felvirágzott a gőzmozdonyok reneszánsza. Talán egyetlen használható vasúti jármúként minden típusú logisztikai feladatra bevetették őket, kissé bukdácsolva, de eljutott szinte bárhova a romok között, mindezt elektromos áram és gázolaj nélkül, elősegítve a vasúti forgalom újjáépítését.

Felújított vasútvonal mellet, elhanyagolva

Most elrozsdásodva hever a frissen felújított vasútvonal mellet, ahol elővárosi vonatok száguldanak nap mint nap.

Kihajolva az ablakon

A fülke nyitott ablakán keresztül ez a látvány tárul elém. Minden csupa rozsda, csak néhol tűnik fel még az elmaradhatatlan mozdony fekete festés.

Égnek meredő kémény a felsővezeték árnyékában

A kiépített felsővezeték alatt szinte szellemként suhannak a modern elektromos vonatok, szinte hangtalanul hagyják maguk mögött a múltat képviselő kicsi gőzöst.

Lebontott kazán

Pusztán némi víz és tüzelőanyag kellett ahhoz, hogy elinduljon. Működött is majd 60 éven keresztül, gázolaj, elektromos áram, applikáció és persze WIFI nélkül.

Hajtókarok bűvöletében

A hibridhajtás előtti világban ilyen gőzdugattyús rendszer szolgáltatta a haladást. Látványnak sem volt utolsó, sokan ezek láttán szerettek bele a vasúti közlekedésbe. Manapság semmitmondó elektromos vonatok száguldoznak, némán fokozva a szürke, lánctalpas hétköznapokat.

Ablak melletti kitekintés

Légkondicionált utastér és wifi nélkül ilyen szabad, kabrióérzés uralta a mindennapokat. Ablak talán sosem volt benne, mégis meleg volt télen, mert a kazán szénnel fűtött napkorongként szinte átfűtötte a szürke hétköznapokat.

Megjelölve méltatlanul

Összefújva, kifigurázva, elrozsdásodva, kissé megalázva, mégis tekintélyt parancsolva dacol az idő vasfogával. Vajon a mai modern mozdonyok mennyi futásidőt teljesítenek majd, karbonszálas alkatrészei megérik-e ezt a kort, vagy az újrahasznosítás már fiatalkorukban utoléri őket?

Kicsi Thomas, nyugodj békében!

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 14 =