Molnija (cal: 3602) zsebóra hátlapjának átalakítása
Néha a már távolinak tűnő múltból felbukkan órásműhelyemben egy-egy szocialista örökség. A korszakhoz meglehetősen ambivalens a viszonyulás, hisz hozzám hasonlóan meg és átélték, ki így ki úgy. Napjainkban reneszánszát éli a múltat idéző “retró”. Nem csoda, ha a korszak óramárkái, köztük a szovjet óragyártás darabjai is reneszánszukat élik. Ismét divatba jöttek a zsebórák, mivel azonban nagyon sok készült belőlük, így könnyen kacattá minősülhetnek még ma is. Érdemes kilépni ezekből a sablonokból és újra fogalmazni egy-egy óra formáját. Ennek fő iránya a zsebóra szerkezet tokba építése. Ebben a posztban egy másik, kissé szokatlan utat járunk, üveghátlap készítésével újítjuk meg egy zsebóra formavilágát.
Idézet Lenin : Állam és Forradalom című alapmunkájából. “Addig, amíg a kommunizmus “felsőbb” szakasza be nem következik, a szocialisták a legszigorúbb ellenőrzést követelik a társadalom részéről, és az állam részéről a munka mértéke és a fogyasztás mértéke felett” Követve Lenin útmutatását, aki az átláthatóságot szorgalmazta, készítsünk üveghátlapot egy ikonikus szovjet zsebórára. Fura interpretációja ez Vlagyimir Iljics Lenin gondolatainak, de ha ő is nem konkrétan erre gondolt, a “retro” jegyében engem már nem tántoríthat el semmi az ötlet megvalósításától, hisz dolgos népünk győzni fog. Akkor lássunk neki.
Talán kitalálták, publikációm tárgya egy Molnija (cal:3602) zsebóra lesz, melynek hátlapjára nagy átalakítás vár. Áttekintő-üveget szeretnék a hátlapra helyezni, de a tok saját hátlapjának anyagvastagsága nem teszi ezt lehetővé. Egy betét elkészítése oldja meg a problémát, amely ráadásul rendkívül autentikussá teszi a művelet. Mindjárt az is kiderül, miért.
A betét alapanyaga egy 1987-ben kibocsátott három rubeles lesz. Mind vastagsága, mind átmérője alkalmas a betét elkészítésére. A ma már értékvesztett érme nem kopott, de bizonyára sokat tudna mesélni a Szovjetunióban eltöltött évekről, de szerencsére ez nem része publikációmnak. 🙂
A cseljabinszki Óragyár (Molnija) Челябинский часовой завод (Молния). Cseljabinszk városa hatalmas területen helyezkedik el, gyakran emlegetik Helvét Oroszországnak is. E vidék híres kézműves mestereiről, hisz a cárok gyakran hívtak e környékről mesterembereket dácsáik cizellálásához. A szocialista óragyárat 1947. november 17.-én alapították. Eleinte a fő profilt a karórák és zsebórák mellett az asztali- és fedélzeti órák jelentették.
A Védelmi Minisztérium megrendelésére itt készültek a harckocsik és a tengeralattjárók fedélzeti műszerei, órái. Az 1950-es évek végétől azonban egyértelműen a Molnija zsebórák jelentik a termelés fő gerincét. A 18 köves szerkezeteket készítik ütésbiztosítás nélküli (3602) és ütésbiztosított (3603) billegővel is. A tokok általában alpakkából készültek, melyeket aztán különböző felületkezeléssel láttak el, de természetesen acéltokokat is alkalmaztak.
Gyakran díszítették az órákat kézzel készített zománcfestményekkel. Az órák 80%-ban kézi munkával készülnek és a csapágykövek, valamint függőláncok kivételével minden alkatrészüket helyben gyártják. A gyár termelésének jelentős része exportra kerül a világ minden részére. Mai napig keresett márka, főleg átalakítás és beépítés tárgya, nagyon sok konverzió van forgalomban.
A csernobili katasztrófa után egy évvel készült forgalmi érme újszerű, kopás nyomai alig láthatóak rajta. Az üvegbetét elkészítéséhez rég bevált módszert alkalmazok, felfogóadapter segítségével kivitelezem a forgácsolási műveletet.
A felfogató-adapter egy peremes sárgaréz betét, amelyre menet segítségével felerősíthető a kiválasztott alapanyag, ebben az esetben a három rubeles.
Magát a betétet is én készítettem, univerzális eszköz, viszonylag sokat használom forgácsolási műveletekhez. Csak a pénzérme közepét kell kifúrni a perem méretére, és könnyedén befogható órás esztergagépem tokmányába.
A központi furat elkészítését stílszerűen központfúróval végzem el, közepes fordulatszámon.
Az érme igen masszív, tipikusan oroszos, de a központfúró wolfram-karbidból készül, így a keménységi versenyből, némi kenőanyag segítségével a fúró került ki győztesen.
A végleges méretet két lépcsőben érem el, előszór hatos, majd tízes fúrót használva. Kenés gyanánt fúró vágó üregelő folyadékot használok.
A felfogatóadaptert befogom órás esztergagépem tokmányába, ennek végére kerül majd a forgalmi érme, menettel felerősítve.
A kifúrt háromrubeles megmunkálás előtt. Központosan fut minden irányba, így nem tud elmozdulni, csak a pénzérme pereme emelkedik ki annak síkjából.
Első lépésben a pénzérme oldalbarázdáit tüntetem el, egyetlen fogással, vídiakés segítségével. Nagyon kemény anyagot választottam betétnek, de nem is baj, legalább nem kopik el hordás közben.
Második lépésben egy másfél milliméteres peremet készítek bele, ez kerül a kivágott hátlapba, szoros illesztéssel.
A lemunkált és peremezett munkadarab így néz ki a gyakorlatban. Mivel nincs több teendőm vele nyugodtan kifoghatom a felfogató adapterből.
Leválasztás után így néz ki a félkész betét, peremezve. További beavatkozásra van még szükség, de most a hátlap kivágása következik, mégpedig méretre.
A méret meghatározása nagyon fontos mert szoros illesztéssel szeretném belepréselni a helyére az elkészül betétet.
A hátlap nem az óra eredeti kiegészítője, bolhapiaci szerzemény, így szükség esetén visszaszerelhető a helyére. Anyagszerkezete igen puha, egyetlen vágással eltávolítható a középrész. Pusztán egy kezdőfurat kell hozzá, amelybe befér az esztergakés.
Hamar elértem az eredeti méretet, a hátlap anyagvastagsága fél milliméter sincs, ezért is szükséges a betét készítése. Szinte csapágyillesztésre méreteztem a kivágást, ezért a peremezett pénzérmét úgy kell belepréselni a helyére.
A kivágott hátlap darabja már lehűlve. Ebben az esetben két lépcsőben tudtam csak kialakítani a végleges méretet. Talán egy italautomata százforintosnak ismeri fel, és ad érte egy presszókávét, szerencsés esetben vissza is ad belőle némi aprót.
Az alapméterek elkészültek, már csak azok egyesítése maradt hátra. Tokprés segítségével kell a helyére nyomni, szerencsére a művelet sikerült, eddig hiba nélkül illeszkedik a gyűrű.
Köszönhetően a pontos megmunkálásnak szorosan illeszkedik, bele is nyomtam, egészen a pereméig. Sajnos mivel ki kell vágnom még a közepét és a szoros illesztés nem ad elég stabilitást, ezért beforrasztom a helyére.
Forrasztópaszta és némi savmentes anyag alkalmazásával a kivágott hátlapot nyílt láng segítségével, alacsony hőfokon összeforrasztom a bepréselt betéttel.
A beforrasztott érme így néz ki a gyakorlatban, lehűlés után. Sok munka vár még rá, de a végeredmény nem csak látványos, hanem autentikus is lesz.
Beforrasztás után elválaszthatatlanul összeállt a hátlap, most már forgástestként forgácsolható tovább.
Első lépésben lekerekítem a beforrasztott érme peremét, ezáltal belesimul a hátlap síkjába. Kézi késtartót és vídiakést használva szabad kézzel alakítom ki a végleges méretet.
Kivágtam az érme közepét, már csak az ötágú vörös csillag és a gyártás időpontja árulkodik arról, hogy a betét anyaga valaha forgalmi pénz volt.
Első pillantásra a finom megmunkálás, és a belső perem kimunkálása után minden eltűnt a felületről, amely arra utalna, hogy a fémdarab eredeti funkciója pénzérme volt. Talán mégse, fordítsuk meg a hátlapot és nézzünk meg a betét belső oldalát.
A belső felület magán hordozza az érme eredeti feliratait, amely így beforrasztva is olvasható, felvillantva a betét anyagának eredeti funkcióját. A tipikusan orosz hátlap egy szintén szovjet pénzérme segítségével vált átláthatóvá, megmutatva a világnak a zsebóra szerkezetét.
Az elkészült érme így néz ki a gyakorlatban egy korban hozzáillő SOKOL 310 zsebrádió doboza előtt fotózva. Már csak abban bízok, hogy gond nélkül visszapattan a helyére.
A klasszikus, karórává alakított Molnija zsebóra így néz ki a gyakorlatban. Szerencsére jól illeszkedik, ráadásul a szerkezet is igen dekoratív, nem okoz csalódást a látványvilág.
Munkámat talán a mára már feledés homályába veszett rendszerben is nagyra értékelték volna, és kapnék érte egy ilyen kitüntetést. Az óra elkészült, túlélte a rendszerek és változások viharait, ráadásul napi használatba is fogható. A korabeli kreatív művészpalántákhoz hasonlóan igyekeztem én is maradandót alkotni. Erről szóló írásomat az alábbi linkre kattintva elolvashatja, persze ha elég kreatívnak érzi magát az 🙂
Az újjá formált Molnija zsebóra elkészült, szép és pontos. Az eredeti hátlap is tartozéka, így igény szerint visszaszerelhető a helyére. Örömömre szolgált, hogy a panorámahátlap készítésének részleteit megoszthattam minden érdeklődővel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
