Omega Seamaster Professional (Cal:1120) felújítása
A felújítás tárgya egy legendás búváróra, mely még működik, de már megérett a karbantartásra. Járása akadozik, pontosságát már régóta elvesztette, néha meg megáll. Komplett felújítása kiváló alkalom a folyamat teljes bemutatására.
Az Omega már az 1950-es évek elején feltárta az igényt a vízálló órák gyártására. Addig alig készítettek hasonlót a középszegmensben, a vízálló óra fogalma szinte ismeretlen volt. A Tissot-tal kooperálva megalkották az első szériában gyártott vízmentes karórát, az Omega Seemastert. Az első darabok már a történelem részeit képezik
Az óra formavilága rendkívül népszerű, szinte alig van ember, aki ránézvén ne ismerné fel a márka tipikus zászlóshajóját. Az óra ezek mellet funkcióját is betölti, hisz 300 méteres vízhatlanságával az egyik legnépszerűbb búváróra a luxusszegmens világában.
A tipikus formavilág az 1960-as évek végén kezdett kialakulni, amely sok hasonló márka tetszését is megnyerte. Az Officine Panerai és a Rolex Submariner is ebben az időben kezdte hasonló modelljeit gyártani. Az Omega Seamaster 120M meghatározta a design jövőjét, ezt követte a 300M kiadás.
Ez a modell még az amerikai hadsereg kötelékeiben is felbukkant, de az Egyesült Államok vámtörvénye nagyobb adókulccsal büntette a 17 kőnél nagyobb számú szerkezeteket. Így az ide készülő órákat Cal:500-as óraművel szerelték, mert ezek csak 17 kővel készültek.
Az órát Európában egy francia búvár, Jacques Mayol tesztelte, mikor 101 méteres szabad merülésével világcsúcsot állított fel Elba szigeténél, 1964 november 4-én.
A korai Omega Seamaster 300-hoz még saját gyártású szerkezetekből tudtak választani, hisz a cég rendelkezett Lemania bázishoz köthető gyártókapacitással. A Cal: 552 szerkezet felbukkant a korai Constellation modellekben, ezekhez kronométer-bizonylat is tartozott. Ezen szerkezetek ez 1980-as évek közepétől már nem kerültek gyártásba, felváltották őket a ma is alkalmazott ETA gyártmányok.
Az 1960-as években a “Comex” nevű kőolajipari kutatócég megbízást adott az óraipar szereplői számára egy olyan ipari búváróra kifejlesztésére, amely nagy mélységekben és extrém körülmények között is működik. Az Omega márka Jacques Cousteauval kooperálva megalkotta azt ipari búváróra alapjait formáló, Omega PloProf modellt. A 600 méterig használható óra mai napig meghatározza a márka imázsát, formavilága tipikus.
Az óra koronája menetes kivitelű, ami annyit jelent, hogy mutatóigazítás előtt le kell tekerni egy csapról, utána pedig visszahúzni. Ezzel a megoldással könnyedén elérhető az 300 méteres vízhatlanság.
Az eredeti modell ipari formavilága nem sok szépséget rejt magában, kifejezetten funkcionális szerepe van. Az eredeti modellben még a Cal: 1001 szerkezet ketyegett és 600 méteres mélységig volt használható. A széria túlélte a válságot, manapság Co-Axiális szerkezettel szerelve 1200 méteres vízmélységig használható.
A nagyfokú vízmentesség második fázisa a menetesen záródó hátlap. Masszív ráhúzás hatására a tömítés hermetikusan lezár. Egy ilyen karóra vízmentességi garanciája 5 év, ezek után a tömítések felülvizsgálata és esetleges cseréje szükségszerű. Enélkül nem garantálható a tömítettség, így ennek cseréjére is sor kerül.
A design ismertségének tetőpontját akkor érte el, amikor a világhírű 007 ügynök karján megmentette világunkat. James Bond órájaként ismert modell Pierce Brosman karján legalább akkora karriert futott, mint a holdra szállás ikonikus órája az Omega Speedmaster.
Az óra leolvashatósága kiváló, mind a mutatókat, mind az indexeket SuperLuminova festékkel kezeltek, amely úgy világít a sötétben, mintha mécses lenne mögötte. Szükség is van rá, hisz a zavaros vízben nagymértékben lecsökken a látótávolság, így a merülési idő ellenőrzése is veszélybe kerülhet. A búváróra kifejezést egy szigorú minőségbiztosítási szabvány ír elő, aminek betartását a gyártók messzemenően be is tartanak.
A nyomógombos csatt zár könnyen kezelhető, akár kesztyűben is. Tartozik hozzá hosszabbítóbetét is, mely segítségével akár búvárfelszerelésen kívül is viselhető. Kialakítása első osztályú, anyaga 316L lajtromszámú rozsdamentes acél.
Az óra búvár-lünettája festett kivitelű, erős, masszív bevonatot képez. Egy irányba forgatható és kivitele alkalmassá teszi arra, hogy véletlenül se mozdulhasson el a beállított helyzetből. Sok esetben látható rajta úgynevezett kabátkopás, ahol a széleken megkopik a festés. Szerencsére itt nem tapasztalható ilyesmi, kivitele gyári.
Az újkori modelleken már kerámiából készült a búvár-lünetta betétje, amely végletekig kopásálló. A koaxiális gátszerkezettel szerelt modelleken már ilyen megoldást találunk.
A fémszíj két rugós stift segítségével csatlakozik az óratokhoz, kioldása nem okoz gondot. Eltávolítása után sor kerülhet a tok nyitására.
Az óra szervizkönyve honlapom szakmai anyagok menüpontjáról letölthető.
A digitális szervizutasítás erre a linkre kattintva megtekinthető, illetve olvasható.
Magam kinyomtattak ezen dokumentumokat, így elfér papír formában műhelyem könyvespolcán is. Nem hiába, az órás akár a pap, holtig tanul.
Az óratok nagyon masszív és mint mindig itt is a hátlap tulajdonképpen szabad kézzel kinyithatatlan. A sós vízben való használat során a hátlap tulajdonképpen rámumifikálódott az óra tokjára, nyitására állványos készüléket használok.
A hátlapon megfigyelhetőek a szokványos nyitási pontok, ahova az állványos készülék csapjai helyezhetőek. Bár kissé excentrikusak, de ez nem okoz akadályt nyitáskor.
A nyitáshoz nagy erőre van szükség, amely magában hordozza a kiugrás veszélyét. Ezt legegyszerűbben egy takarófólia alkalmazásával tudom kiküszöbölni, amit ráhelyezek a hátlapra. Amennyiben mégis kiugrana, megvédi a hátlapot a sérülésektől.
A hátlapot sérülés nélkül sikerült levennem a helyéről, bár kicsit makacskodott, de a állványos készülékkel szemben nem volt esélye. A hátlap levétele után előbukkan a szokványosnak mondható lágyvas betét, amely a külső indukciós hatásoktól védi a szerkezetet. Ez a betét nincs erősen rögzítve, körömmel lepattintható a helyéről.
A lágyvas betét eredete nem mai történet, még az iparosodás fejlődő szakaszára datálódik. Fejlett piackutatási módszerekkel tárták fel az újdonsült igényt és kiderült, hogy világszerte egyre több energetikában foglalkoztatott műszaki értelmiségi dolgozik a gomba módra szaporodó erőművekben, így már nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket.
Búvároknak, pilótáknak addig is gyártottak órát, de ezen réteg kimaradt az óragyártók termékpalettájáról. Ezt a hiányt először a Scaffhauseni International Watch & Co manufaktúra ismerte fel és az órák történetében először adott ki újdonsült társadalmi réteg számára tervezett modellt, az IWC Scaffhausen Inenieur-t. Az óra mechanikai igénybevételeknek maximálisan ellenáll, tokja rozsdamentes acél, vízálló, azon felül lágyvas szerkezetvédő kialakításával akár 1000 Gauss elektromágneses hatást is játszva kibír.
Ezen paraméterek lehetővé teszik, hogy bármilyen energetikában dolgozó ember közvetlenül viselhesse bármilyen helyzetben. A célközönség felismerte a lehetőséget, de természetesen más területre is eljutott, nagy sikert aratva a gyűjtők körében. Az igényt felismerte más gyártó is, így a Rolex Milgauss modellje is ezen társadalmi célcsoport megszólítását tűzte ki céljául. Az Omega is már régóta használja, elengedhetetlen kiegészítője a modern kronométereknek.
A lágyvas betét eltávolítása után felbukkan a szerkezet, amely nem más mint az Omega által használt Cal: 1120 óramű. Az ETA 2892/A2 báziskaliberre épült szerkezet kronométer minősítésű, szépen dekorált díszítőelemekkel.
A váltókar megnyomása után a felhúzótengely kiszerelhető a helyéről. Szép nagyméretű korona díszíti a tengely végét, amit egy Omega logó ékesít.
Szép decens mutatók ékesítik az órát, amit még senki sem szerelt le, így levételük nem könnyű feladat.
Sok esetben egy ilyen komoly óra szakszervizért kiált, ami ebben az esetben nem is alaptalan, hisz a mutatók szinte levehetetlenek. Mivel még nem volt soha szervizelve az óra, a mutatók szinte a szakadáspont előtt ugranak le a helyükről, amely hatalmas igénybevétel a mutató peremének.
Sok esetben nyom nélkül el se távolíthatóak, visszaszerelésük pedig néha lehetetten. Ebben az esetben a szerviz új mutatópárt szerel fel a régiek helyett, amivel én nem rendelkezem.
Magam mutatólevevő pálcákat alkalmazok, amelyek pont a tövénél nyomják felfele a mutatót, bár így fokozódik az elugrás veszélye, de sérülés nélkül eltávolítható a tengelyről.
A mutatókat nyom nélkül sikerült levennem, az elugrást pedig egy fólia akadályozta meg. A számlap nem sík, hullámmotívumok díszítik, amiket nem szabad nyomorgatni. A számlappalást használata teljes mértékben kiküszöbölte a sérülést.
A számlap tipikusan “Seamasteres” kinézetű, hullámmotívumok teszik gazdagabbá a látványt. Ez a motívum átfut a teljes felületen, erre vannak rögzítve az indexek is. Az Omega logó nem szerelt, hanem festett kivitelű.
A számlap alsó felére kerültek az alapvető feliratok. A kronométer minősítésre utaló felirat, illetve a 300 méteres vízmélységet jelölő számsorok.
Az automatikát három csavar rögzíti, ezek kihajtása után a komplett modul levehető. Némi aláfeszítés hatására könnyedén leválasztható a helyéről.
Mivel az automatika lefed szinte mindent, ritkán látható az alapszerkezet. Levétel után viszont láthatóvá válik a Omega Cal: 1120-es alapszerkezet. Az ETA ezzel a modellel szerette volna leváltani a régebbi szerkezetcsaládját, de első nekifutásra csúfos vereséget szenvedett.
Az automatika gyenge hatásfoka miatt nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, intenzív viselés után letéve hamarosan megállt az óra, így módosítani kellett az automatika áttételét és A2 jelöléssel kiegészítve megszületett a 2892/A2.
Ettől számítható karrierje, még a IWC Saffhausen is használja saját óráiba kisebb módosításokkal spékelve, ami inkább optikai jellegű. Az Omega Cal: 1120-as szerkezete is így született.
A teljes csapágyhíd dekorált, genfi csíkozás fut végig az egész szerkezeten, még ott is, ahol nem látható.
A billegőt egy csavar rögzíti, annak kihajtása után óvatosan eltávolítható. A művelet végéig zárt helyen tartom, csak az “Incabloc” szétszedése erejéig szedem szét.
A horgonyt hídját szintén egy csavar rögzíti, kihajtása után óvatosan eltávolítható. A rugót már előzőleg leengedtem, így feszültség nem található benne. Ez fontos, mert a horgony eltávolítása után felpöröghet a kerékrendszer, ami kárt kehet a gátkerék fogaiba, akár ki is törheti azt.
A kerékrendszer hídját egy csavar rögzíti, kioldása után eltávolítható. A híd lefedi mind a három fogaskereket. Kiképzése precíz, kialakítás méretpontos. Az óra csapágyhídjai. Az ETA által is használt fém-injektálós eljárással készült csapágyhíd nagy pontossággal gyártható. A precíziós öntéshez hasonló eljárással készült alkatrészen látható a technológia nyoma, hisz alig látszik rajta forgácsolás.
A számlap levétele után előbukkan a naptárszerkezet. A naptárgyürü színe azonos a számlap mintázatával. Kialakítása tipikus, báziskalibere az ETA 2892/A2 szerkezetével azonos.
A rugó beszáradt, kitisztítása szükségszerű, ehhez le kell pattintani a rugó fedelét. A rugómagra gyakorolt enyhe nyomás hatására a fedél lepattan, ezzel szabaddá válik a hajtórugó.
A csapágylemezről mindent eltávolítottam, a felhúzótengelyt visszatettem a helyére, nehogy szétessen mosás közben.
Az óra számlapja hibátlan, festése makulátlan. A SuperLuminova szuszpenzióval kezelt felületek fény hatására intenzíven világítanak.
A számlap lábai épek és egészek, nem nyomorgatta senki. Mivel nincs dolgom vele, a művelet végéig zárt száraz helyen tárolom.
Az óra igényes kialakítású billegőrendszere. A viszonylag nagy, 28800 A/H lengésszám biztosítja a nagyfokú pontosságot, hisz minél nagyobb a lengésszám, annál jobban ellenáll a külső hatásoknak. A modernnek számító “Glycodur” hajszálrugó anti-magnetikus, hőtágulásra érzéketlen ötvözetként biztosítja az izokronitást. A tetején látható “EtaChron” szabályzóexcenter segítségével a pontosság szinte másodperc léptékben állítható.
Bár a billegőt soha sem teszem bele a mosógép kosarába, de ha tisztítani kell, kizárólag sebészeti pontosságú benzint használok. Hosszú használat után előfordulhat, hogy a hajszálrugó időnként összetapad. A kicsapódó kenőolaj maradványai sok esetben a hajszálrugó menetein landolnak, így tisztítása lényeges.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül. A törött üveg szilánkjai a dátumablakon keresztül bejutottak a szerkezetbe és megakasztották azt. Egy alapos tisztítás nagy valószínűséggel megoldja a problémát és az óra jó esetben hibátlanul fog működni.
A szerkezettisztító készülék mosókosara. A szétszedett alkatrészek elkülönítve helyezhetők el benne, így mosás közben nem sérülhetnek meg.
Szintetikus nehézolaj, amely sűrűbb kivitele miatt alkalmas nagy terhelésű csapágyak kenésére. A Moebius 5000 kenőolaj minden prémiumkategóriás szerkezetben használható.
Az óra szerkezete száradás után, olajzás és összeépítés előtt.
Szintetikus nehézolaj, amely sűrűbb kivitele miatt alkalmas nagy terhelésű csapágyak kenésére. A Moebius 5000 kenőolaj minden prémiumkategóriás szerkezetben használható. A Moebius 9010 kenőolaj általános kenési műveletekre is alkalmas.
A kitisztított szerkezet időfolyamszerű elhelyezése után indulhat annak összeszerelése. Mivel minden kenőanyag-maradvány eltűnt róla, gondoskodni kell a szerkezet újra olajzásáról. Magam négyféle csúcsminőségű szintetikus kenőolajat használok, hisz ezekkel könnyedén elérhető az optimális csapágyfutás. Akár olcsó olajat is használhatnák, de akkor a pontosságnak búcsút mondhatnék és a szerkezet egy év alatt beszáradna.
Sokan nem szeretik az automata olajzót, mert a lusta órás eszközének tartják, aki rest szétszedni a zárt csapágyakat. Magam két félét is használok, de főleg azért, hogy mindig csak annyi olaj kerüljön a csapágyakra, amennyi mindenképpen szükséges. Az olaj adagolása nagyon fontos, hisz egy agyon olajzott szerkezet ugyan úgy megáll idővel, mint amit nem kentek át
A hajtórugót vélekedések ellenére sosem szabad átkenni, vagy olajozni, mert gyárilag látják el speciális bevonattal. Ez a bevonat élettartam-garanciát ad a rugónak, így csak ártunk vele, ha olajozzuk, vagy zsírozzuk.
A rugómagot illetve a rugóház csapágyát viszont minden esetben át kell kenni, mert nagy nyomatékot generál. A nagyméretű rugóház hajlamos az félre kopásra, így mindkét oldalát átkenem minőségi kenőzsírral, belülről kifele haladva.
Magam Moykote DX zsírt, vagy Moebius horgonyzsírt használok, de nagyon jól használható a grafitos kenőanyagok is. A fekete színű kenőanyag rendkívül hatékony, kitart a következő karbantartásig, beszáradás nélkül.
A rugólapok nem kaptak olajat, felületüket tiszta ronggyal töröltem ár és szárazon fűztem vissza. A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom. A rugómag mindkét oldala átkenésre került, a maradékot letöröltem egy mikrószálas kendővel.
A mutatószerkezet kialakítása tipikusan ETA kialakítású, minden elemnek több funkciója van. Bár sajtolással előállíthatóak, de kialakításuk méretpontos, felületük polírozott. Ezeket külön tisztítom, és szerelem a helyére alapos kenés után.
A szerkezet háromléptékű mutatóállása ennek az alkatrésznek köszönhető. Funkciója többrétű, egyszer rögzíti a váltókar pozícióját, amely helyén tartja a felhúzótengelyt. A mutatószerkezet nem tartalmaz visszahúzórugót, annak funkcióját a csipesz végénél látható rugótag tölti be.
A szerkezet tisztítása után annak kenése és összeépítése következik. Minden szerkezeti elemet beépítés előtt megvizsgálok lupé segítségével és ha találok rajtuk bármilyen szennyeződést, tisztítópálca segítségével elvégzem az utómunkálatokat.
Az óra bár automata, de koronáról felhúzható. A rugóház alatti kerékrendszer ezt az áttételt biztosítja, még beépítés előtt elvégzem rajta a kenést, mert utána már nem férek hozzá.
A szerkezet speciális, 28 800 A/H féllengésszámra tervezett gátkereke. Kialakítása méretpontos, hisz a kronométer minőség megtartásához nélkülözhetetlen a precíz kivitel. Ezen alkatrész műszaki fotónak sem utolsó, kitisztítva mehet a helyére.
A másodperckerék tengelyének középvonalán található olajzási pontot beszerelés előtt kenem át, mert utána már nem férek hozzá.
A gyári utasításban szereplő pontok minden óra esetén sémaszerű, itt a kenőolaj minőségében található az eltérés.
Ha szoros a mutatóigazítás érzete, érdemes a küllők közé szorított kerék csonkjára kis kenőolajat tenni, mely hatására a kapcsolat könnyebbé válik. Ez a mutató állításánál is érezhető.
A naptár gyűrűje egy kialakított felfekvési ponton könnyedén elforog. Ahhoz, hogy stabilan felfeküdjön, le kell rögzíteni, mégpedig a két szélén.
A naptárgyürü gyors váltásáért ezek a fogaskerekek felelnek. A felhúzótengely egyszeri kihúzása után a művelet elvégezhető.
Peremes kialakítású rögzítőlemez íves széle rögzíti a naptárgyürüt a helyén. Egy csavar segítségével végrehajtható a művelet.
Az Incabloc csapágy rugójának kiakasztása és szétszedése után annak olajzása következik. Itt mindig találok beszáradt olajmaradványt, így szétszedése alapkövetelmény. A műveletet a másik oldalon is elvégzem, még a számlap felhelyezése előtt.
A billegő zárt csapágyát újra olajzás céljából szétszedem. A fedőkövet le kell választani a tetejéről, ehhez egy rég bevált módszer választok. Egy ragacsos felületű “Rodikó” gyurma felületéhez érintve a laza illesztésű fedőkő leválik a helyéről és bennmarad a gyurma felületébe. Ezek után már mindkét felületen el tudom végezni a kenés műveletét.
A művelethez csúcstechnikájú Moebius kenőolajat használok, ami a gyári követelményeknek is megfelel. Használatával hosszú időn keresztül megtartja optimális kenőképességét.
Az óra összeépítés után egyből elindult, hatásos volt a szerkezettisztítás művelete. Némi felhúzás után azonnal életre kel és élénken jár.
A szerkezet automatikáját beépítés előtt ugyan úgy tisztítom és kenem, mint az alapszerkezetet. A rotort három csavar rögzíti, ezek kihajtása után levehető a helyéről.
Az automatika rotorja magán hordozza a cég emblémáját és a kaliberszámot. Az Omega Cal:1120-as szerkezet rotorja nagyon dekoratív alkatrész. Mivel az automatika elkészült, így a rotor is mehet vissza a helyére.
A szétbontott,kitisztított és összeszerelt automatika kerékrendszere kenés előtt. Az óra folyamatos hordás esetén sosem áll meg, ez igaz a rotor alkatrészeire is. Szakszerű kenésük nélkülözhetetlen, hisz nagy igénybevételnek vannak kitéve.
Az automatika váltóhídja tisztítás után. A leszorítólemez alatt mindig beszáradt kenőanyagot találok, ezek eltávolítása létfontosságú.
Az automatikát a leírásban szereplő kenési pontokon látom el kenőolajjal.
A leszorítóhíd eltakarja az áttételi kerékrendszer többi csapágyát is, ezért visszaszerelés előtt átkenem, mert utána már nem férek hozzá.
A műveletet az ellenkező oldalon is elvégzem.
A rotor golyóscsapágyát beépítés előtt látom el kenőolajjal. Mind az öt csapágygolyóra teszek egy keveset, amely az első fordulat után egyenletesen elkenődik.
Az óra igényes mutatói. A művelet végéig zárt száraz helyen tartottam, hisz nem volt dolgom velük.
A mutatók felhelyezésére kimondottan erre készült szerszámot használok, aminek a vége gumírozott. A közepén látható furat megóvja a másodpercmutató tengelyét a nyomorgatástól.
Első lépésben megkeresem az éjfélpontot, amely abból áll, hogy addig tekerem a felhúzótengelyt, amíg a naptár át nem vált. Ha ez megtörtént, takarásba felhelyezem mindkét mutatót, hogy szinkronba álljanak. Ha ezt elvégzem, mindig pontban éjfélkor fog váltani a naptárszerkezet.
A másodpercmutató felhelyezése után a szerkezet elkészült, már csak annak beszabályozása maradt hátra.
Az óra tokja elegáns vonalvezetésű, tipikusan “Omegás”, szinte bárki felismeri. Három méretben készülő tok a legkisebb női modelltől a legnagyobb macsó igényekig előfordul a piacon. Ez a médium modell, mérete ideális.
Az óra ellentétes oldalán található egy felhúzókoronához hasonlító szerkezet, aminek funkciója is van. Minden búváróra kiegészítője a nyomáskiegyenlítő szelep, itt is gondoskodtak meglétéről.
A héliumszelep fontos kiegészítője a gyakorló búvár életének. Sok esetben, amikor a műszaki vagy kutatóbúvár napokat, de akár heteket is eltölt egy búvárhajó fedélzetén, megnövelt légnyomás veszi körül, amibe héliumot kevernek.
A hélium olyan ritka molekulaszerkezetű gáz, mely áthatol a masszív óratok acél anyagszerkezetén és kiegyenlíti a nyomást. Az óra belsejében is a megnövekedett nyomás uralkodik, mely napokon át, folyamatosan beszivárog. Ez nem is lenne gond, de amikor a búvárhajó cirka másfél óra alatt a felszínre emelkedik, a nyomásnak nincs ideje távozni, mely napokig gyűlt az órában ami akár az üveget is kinyomhatja a szárazföldön, mint egy pezsgős dugót.
Ezt a belső túlnyomást engedi el a szelep, mely a felszínre emelkedés közben elengedi a beszorult héliumot.
A héliumszelep felépítése ilyenkor látható igazán, szárazföldi ember nem igazán használja. Ilyenkor érdemes egy kevés szilikonolajjal átkenni, letekerni párszor és visszazárni, nehogy végletesen összekorrodálódjon.
Az háromszáz méteres tömítettség úgy érhető el, hogy dupla tömítést alkalmaznak.Ezen felül a korona menetesen lezárható, így a tömítettség ezen a ponton biztosított.
Az órához gyári fémszíj tartozik, tömör, forgácsolással előállított alkatrész, igényes és drága darab. Kétoldalt elhelyezett nyomógomb segítségével nyitható és könnyedén zárható.
Minden búváróra rendelkezik gyors hosszabbítóval, amely tulajdonképen egy toldalék, amely egy mozdulattal kinyitható. Erre azért van szükség, hogy szárazföldről egy mozdulattal átalakítható vele búvárruhán kívüli viseletre. A toldalék hossza pont annyit enged, amely alkalmassá teszi egy könnyűbúvár ruházaton kívüli viseletere.
A toldalék belseje jelzett, ide került minden gyári felirat és logó.
A csatzár felülete karcos, mindennapi viselet nyomai éktelenkednek rajta, amely állapota némi polírozással nagyban javítható.
Minden gyári információ a hátlap belsejére került, ezzel elkerülhető annak kopása. Régóta alkalmazott eljárás az Omegánál.
A hátlap vaskos, felülete a számlappal azonos hullámmotívumokat hordoz magán, közepén az elmaradhatatlan tengeri csikóval.
A hátlap vaskos, felülete a számlappal azonos hullámmotívumokat hordoz magán, közepén az elmaradhatatlan tengeri csikóval. A szerkezet beszerelése előtt minden port eltávolítok a tok belsejéből. Ehhez jó szolgálatot tesz egy porpisztoly, amely száraz, tisztított levegő rejt magában.
A tengelyt beszerelés előtt zsírzópárnába tunkolom, amely szivacsa jó minőségű kenőanyaggal van átitatta.
A felhúzókorona dupla tömítését viszont szilikonzsírral érdemes átkenni beépítés előtt, mert akkor biztosítva lesz a tömítettség.
A szerkezet még csak képletesen van a helyére illesztve, ilyenkor megnézem lupéval, nem maradt-e por vagy más szösz a számlap és az üveg között.
A szerkezetet rögzítő tokkarika masszív darab, méretpontos kivitel. Stabilan rögzíti a szerkezetet helyén, lötyögés mentesen.
A szerkezetet ezek a tokcsavarok és rögzítőnyelvek tartják a helyén, stabilan.
A rögzítőnyelvekből és tokcsavarokból mindkét oldalra jut egy egy. Korrekt meghúzás után stabilan tartja a szerkezetet.
A szerkezetet félig felhúzom és “Horometer” márkájú digitális műszerrel megmérem pontosságát. A műszeres beszabályozás a komputerdiagnosztikai vizsgálat első lépése, itt pontos képet kapok az óramű járáspontosságáról. A szerkezet hozza a formáját, hisz csak négy másodpercet siet, amely könnyen korrigálható.
A billegő tetején található “EtaChron” szabályzóexcenter forgatásával szinte másodpercpontossággal állítható az óra. Éles csavarhúzó segítségével óvatosan negatív irányba forgatom a szabályzócsavart, közben figyelem a műszert, mely beavatkozás után azonnal megmutatta nekem a változást.
A műszeres beszabályozás a komputerdiagnosztikai vizsgálat első lépése, itt pontos képet kapok a szerkezet járáspontosságáról. Az óramű hozza a formáját, hisz csak egy másodpercet siet, amely könnyen korrigálható.
Laptopra telepített szoftver segítséget nyújt az órásnak, hogy modern technikával szabályozhasson óraszerkezeteket. Hardverigénye nem túl nagy, műhelyemben is egy kiszolgált készülék teszi a dolgát. A szoftvert elindítva elkezdődhet a mérés.
Az óraforgató 45 másodperc alatt tesz meg egy kört, közben a szoftver érzékeli az óra pozícióját és mindig az aktuális óraszimbólum alatt folytatja a mérést, ami a laptop képernyőjén látható. Egy kör megtétele után a mérés tulajdonképpen befejeződött.
Javítás, szerkezettisztítás és olajzás után a karóra teljes körű komputerdiagnosztikai vizsgálata látható. A “Horometer” készülék szoftvere a laptopra telepítve lehetővé teszi, hogy modern technológiával tesztelhessünk és ezek alapján hajszálpontosra szabályozhassunk javított óraszerkezeteket. Az óraforgató lassan és egyenletesen forogva szimulálja a kar mozgását. A szoftver érzékelve a változó pozíciót, midig a képernyőn látható ikonhoz igazítja a mérést, így egy kör megtétele után négy mérési eredményt kapunk, mindegyiket az adott pozícióban. A mérési eredmények kielemezhetőek, nyomtattatóak, sőt e-mailben küldhetőek, de megoszthatóak közösségi portálokon is , pld: az óra tulajdonosával.
A lassan forgó járatópadon minden pozíciót megjár az óra, így teljes lesz a vizsgálat.
A szoftver mutatja, hogy bármilyen pozícióba is forgatom az órát, a pontosság nem változik, az órának nincs pozicionális hibája. Szerkezettisztítás és szakszerű olajzás után egy jó minőségű óraszerkezet ilyen képet mutat. A képen látható, hogy az összes paramétert kijelzi a szoftver, amire az órásnak szüksége lehet. A mérési pozíciót, hogy az óra milyen helyzetébe történt a mérés, az elméleti lengésszámot, az eltérést, nap/másodpercben és a lengési asszimmetriát milliszekundumba.
Az óra elkészült, már csak annak lezárása maradt hátra. A hátlap tömítése kissé ellaposodott, cserével könnyedén orvosolható.
Az átmérő könnyedén meghatározható egy mérce segítségével, amit üvegráma mérésére használok.
A tömítés kiválasztása után annak felhelyezése van már csak hátra.
A tömítést egy kevés szilikonzsírral kenem át, így helyezem fel a helyére. Vigyázok rá, hogy ne tekeredjen meg és ne lógjon ki a helyéről.
A tömítés már a helyén van, az óra elkészült.
A lágyvas betét enyhe nyomás segítségével visszahelyezhető a peremére. Az óra hátlapjának lezárása után az óra tulajdonképpen elkészült.
Mivel a szabályozás sikerült, az óra pontossága optimális, így már nem kell a szerkezethez hozzányúlni. A vízmentességi vizsgálat előtt hermetikusan lezárom a hátlapot, állványos toknyitó segítségével. A szerszámmal nagy erőt lehet kifejteni, ezért a lezárás nagy körültekintést igényel.
Mivel az óra pontos és más beavatkozást nem igényel, szakszerűen lezártam a hátlapot. Az óra beszabályozása után vízmentességi vizsgálaton esik át. Ezután indulhat a vizsgálat.
A teszter rudazatának végére felakasztom a vizsgálandó órát, ezután gondosan lezárom a tartályt és lassan felpumpálom a belső légnyomást.
A légnyomást 3 bárra állítom és ezután várok 5 percet. Ha az óratokon tömítetlenség mutatkozik, akkor a levegő behatol oda és az óra belsejében megnövekedik a nyomás.
Öt perc eltelte után a nyomókar segítségével az óratokot vízfelszín alá nyomom és lassan a kiegyenlítőszelep segítségével elengedem a nyomást. Ahol az órába behatolt a levegő ott most ki is jön és mivel az óratok a vízfelszín alatt van, ez buborék formájában láthatóvá válik. Ahol a levegő kijön, ott az óra nem tömít, tehát egyből a hiba helyét is feltárja a vizsgálat. Az óra jól tömít, hiányosságot nem tapasztaltam. Ez a vizsgálat csak 30 méteres vízmentességig tárja fel a szivárgást. Magam antik órásként nem rendelkezem komoly műszerrel, de tulajdonosa nem is tart rá igényt, mert nem használja mély vízben.
Az óra elkészült és mindennapi használatra alkalmas.
Bár az óra szépen jár és műszeres beszabályozása is jól sikerült, a gyakorlatban még nem teljesített. Sok esetben még órások is elkövetik azt a hibát, hogy az elkészült időmérőt berakják a kész órák közé. A számlappal felfelé álló óra szépen jár, de megfordítás után meg-megáll. Automatikus járatópad (Cycloteszt) minden pozíciót szimulál, ha bármilyen hibája van a szerkezetnek, ilyenkor megmutatkozik. Nyolc-tíz órai járás után minden hiba előjön, szerencsére itt ilyet nem tapasztaltam. A padról történő levétel után az óra elkészült.
Az óra kiállt minden próbát. Mivel az Omega háza táján sem állt meg az idő, ezen búvárórákat mára felváltotta a Co-Axiális gátszerkezetek világa.
Sikeres modelljeinek egyik zászlóshajója az Omega Planet Ocenan Co-Axial búváróra. Akinek maradt még kedve olvasni, teljes felújítását a linkre kattintva megtekintheti.
Az óra nem kerül vízbe, szárazföldi viselet válik belőle, így annak beázásától nem kell félni.
Az óra ezzel elkészült. Örömömre szolgált, hogy az Omega Seamaster Professional Chronometer (cal:1120) teljes felújítását megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
