Hátlap átalakítása egy Orient Automata karórán

Nemrég meghívott vendégként volt szerencsém részt venni egy Osztrák műkereskedő és numizmatikus ezüst lakodalmán. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, vajon mit lehet vinni egy ilyen felhőtlen anyagi jólétben élő pályatársamnak, hisz mindene megvan, semmiből sem szenved hiányt. Ebben az esetben az ajándék jellegét kreatív ötletként magamnak kell megvalósítani.

Okos házat, Hibridhajtású családi autót és saját belvárosi üzletet magáénak mondható üzletembernek nem illik „Ommnia” kávét, „Macskanyelvet„, vagy „Bokréta” desszertet ajándékozni. Olyan érmehátlapot készítettem az ezüstlakodalomra szánt órára, amely egy régi, 1970-es években vert egy shillingest foglal magában. Gondoltam is, ezt überelje valaki a meghívott vendégek listáján.

Az érme úgynevezett forgalmi pénz, amely annyit jelent a gyakorlatban, hogy napi használatban tengette mindennapjait. Erre azért van szükség, mert egy certifikált darabot vétek lenne szétfaragni, még a végén sértődésbe fajulna a művelet.

Bár pályatársam Soroksárról került Karintiába, mégis kellemes emlék fűzi a Schillinghez. A hetvenes évek Osztrák jóléti társadalma erre a pénznemre épült, sokan ezen a valután szocializálódtak. Emiatt is tartottam fontosnak, hogy amolyan szerencsehozó amulettként megidézzem vele a múltat. Kicsit olyan, mint Dagobert McCsip mágikus egypennyse.

Maga az alapmodell egy örökzöld színű számlapban pompázó Orient automata karóra. Az óramű átlagos, 28 000 forintos árával egy középszerű ajándéknak ér fel, de kreatív hátlappal kiegészítve remélem mosolyt csal az ajándékozott arcára. Az érdekesség kategória remélem megteszi hatását.

A szép zöld számlap Klagenfurtot szimbolizálja, ahol egész évben virul a természet, hisz Karintia ezen része mesebeli tájakkal várja a látogatókat. A számlap színválasztása erre vezethető vissza.

Természetesen nem az óra eredeti hátlapjába építettem az érmét, hisz vétek lenne szétforgácsolni. Ilyen tipikusnak mondható modellhez fióknyi használt óratok található, így az eredeti hátlap szükség esetén visszatehető magára az órára.

Forgalmi pénzből sincs hiány a piacon, temérdek típus és fajta található. Egy schillinges ötlete az ünnepelt feleségétől származik, hisz az üzletmenet nem mindig volt ilyen jövedelmező. Szinte olyan szimbólumrendszert testesít meg Ausztriában, mint az Egyesült Államokba az egy dollárosból készült számlap.

Akkor lássunk neki a művelet gyakorlati kivitelezésének, vajon hogy készül egy ilyen hátlapbetét. Maga az acél hátlap igen kemény anyag, de vastagsága elenyésző, így két fogásból könnyedén átvágható, órás-esztergagép segítségével.

Maga a hátlap egy agyongyötört, földi életét befejezett óráról származik, viszont a menet mérete azonos, könnyedén felerősíthető az eredeti hátlap helyére. Némi keresés után bukkantam rá egy „távol keleti tokok és alkatrészek” elnevezésű dobozban. Öt választottam donornak, mérete is megfelelő.

Első lépésben esztergagépemre felerősíteném a hárompofás tokmányt, ebbe kerül befogásra a hátlap. Mivel menetes, így feltekerés után egy halk kattanás jelzi, hogy munkára kész.

Közepes fordulatszám mellett egyetlen fogással kivágok egy fél átmérőnyi furatot. Ezek után igény szerint méretre munkálható.

Az átmérőt egy milliméterrel az érme mérete alá munkálom. Ezért az egy schillingesbe vékony peremet kell csak készíteni, hogy stabilan befeküdjön a helyére.

Tipikus egy schilling, mely sokáig Ausztria kedvenc érméje volt, amikor még lehetett is érte kapni valamit. Az euró bevezetése után ezen aprók visszavonásra kerültek, de az Osztrák Nemzeti Bank állítása szerint legalább másfél tonnányi maradt a lakosság birtokába, így elmondható, igen elterjedt forgalmi pénz volt a maga korában. Nagymérvű zsebkopás látható rajta, ami azt jelenti sokat használták. Pont ilyenre van szükségem.

Maga a megmunkálásra váró érme, amely peremesen befekszik majd a helyére. Anyaga nikkel ötvözet lehet, így keménynek nem mondható. Befogását meg kell oldani, mert az 1,2 milliméter vékony érmét stabilan le kell rögzíteni. Vajon milyen műszaki megoldással lehetne forgácsoláshoz előkészíteni.

Az érmét legkönnyebben egy fa forgástest végére lehet rögzíteni, mégpedig ragasztással. A sellak multifunkcionális anyag, amit több mint 300 éve alkalmazza az óraipar. Ilyen anyaggal ragasztják be az emelőköveket is a horgonyvillába, vagy a vezetőkövet saját tárcsájába. Már XIV. Lajos udvarában is használták bútorok ragasztásra, politúrozásra, így használata bevált más iparág berkeiben is. Könnyen feloldható denaturált szeszben, de elegyet képez a mosóbenzinnel is. Ez utóbbi tulajdonsága miatt nem szabad sokáig benzinbe áztatni horgonyvillát, vagy vezetőtárcsát, hisz könnyedén feloldhatja a rögzítőlakkot.

Sellak segítségével fogom az érmét felragasztani a fa csapra, pusztán a centrikus futásra kell ügyelnem. Ezt legkönnyebben úgy tudom kivitelezni, hogy az érme átmérőjével azonos peremet készítek a fa hengerre, így már csak arra kell ügyelnem, hogy kellően takarja azt.

A borostyánhatású lemezes anyag hő hatására is könnyedén megolvad. Keveset az érme hátoldalára szórok, és gázláng segítségével megolvasztom. Amíg az érme meleg, bátran marad időm a centrírozásra. Kézzel forgatva addig igazítom, amíg körkörös nem lesz. Mire végeztem a művelettel, a sellak is megkötött, amely meglepően erős kötést produkált. nem hiába használják az asztalosok több száz éve.

A felragasztott érme így néz ki a gyakorlatban. futása centrikus, szilárdsága pedig alkalmassá teszi arra, hogy peremet készítsek rá esztergálással.

A műveletet két fogásból könnyedén kivitelezem, biztonság kedvéért a forgócsúccsal is megtámasztom. Ezáltal a szilárdságot némi nyomatékkal is fokozni tudom.

A lépcsősre munkált forgalmi pénz, forgácsolás után. Nem elég hogy ötven évig használták, most még én is rátettem azzal, hogy leszedtem a perem egy részét.

A perem méretpontos, szinte úgy kell belenyomni a helyére. Mindenképpen jó hír, mert így is terveztem, már csak végleges rögzítését kell megoldani.

A beillesztett pénzérme a hátlap belsejéről szemlélve. Láthatóan egy síkban van a peremmel, így nem kell félni attól, hogy elakad a forgó rotorban.

A hátlapot úgy guberáltam elő egy fiókból, maga az érem is matt, fakó, ráadásul viseletes. Végleges rögzítés előtt mindkettőt karcmentesítem. majd kipolírozom.

Az érmét forrasztással rögzítem kivágásába, ehhez folyasztó szert, gázlángot és kevés forrasztóónt használok.

Zsírtalanítás és egyéb előkészítés után indulhat a forrasztás.

Három darab, gombostűfejnyi forraszanyag elég ahhoz, hogy a teljes betétet rögzítse a kivágott hátlapban. Mivel folyósítóanyagot is adagolok forrasztás közben, a beavatkozás után vízmentes marad a hátlap. A forraszanyag befut a résekbe és hermetikusan rögzíti az érmét.

Az elkészült érmehátlap és az eredeti egymás mellett. Viselete lehet lelkiállapot függő, lényege abban rejlik, hogy nem a gyári hátlapot használtam fel a művelethez. Viszont mind a kettő csereszabatos és méretpontos.

Már magam sem tudom, melyik illik majd a rendezvény fényéhez, úgy érzem magam, mint a viccben szereplő páciens. „Doktor úr! Olyan bizonytalan vagyok mostanában, vagy mégsem?

Kivágás, peremezés, forrasztás és polírozás után így néz ki az elkészült érmehátlap. Könnyedén rákap a helyére és ráhúzva napi rendszerességgel használható.

Bármelyik hátlapra is esik a választás, az ajándéknak kreatív töltete van, mindenképpen többet ért egy üveg díszdobozos „Jagermeister”-nél, vagy egy hegedűt formázó „Mozartkugel” desszertnél. Ezeket meg lehet vásárolni a sarki boltban is, a hátlapot viszont én készítettem, saját kreatív elmémből kipattanva.

A hátlap így néz ki a valóságban, ügyeltem a kényelmes viseletre, sarkait kissé legömbölyítettem.

Egy utolsó szelfi a hátlappal, átadás előtt, aztán mehet a dobozba.

Nem akartam egoistának látszani, saját ajándékkal előrukkolva, így az érmehátlapot párosítottam egy certifikált ezüst 2000 forintossal, amely viszonylag ritkaságnak számít Karintiában.

Az ajándék elkészült, egyedisége és kreatív töltete vitathatatlanan. Az érmehátlappal felvértezett Orient automata karóra tulajdonképpen egy elpusztíthatatlan darab, ezért is esett választásom ezen belépő árú modellre. A Távol Keleti órák „Toyota Corollájá”-nak számító órához minden alkatrész elérhető, így elketyeghet akár 100 évet is. A publikáció nem fedi fel a művelet tényleges munkaidejét, de belefért egy 50 perces időkeretbe.

Az óra hátlapja tetszés szerint cserélhető, ajándékfaktora a tízes skálán talán egy hetessel értékelhető. Örömömre szolgált, hogy a hátlap átalakításának mozzanatait megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu