Magyarországi németek kitelepítésének krónikája

Magyarországi németek kitelepítésének krónikája

Magyarországi németek kitelepítésének krónikája

A korabeli kitelepítési okiratok bemutatás előtt

Egy antik óra és ékszerbolt nem csak alkotó és javítóműhely hanem valóságos időkapu, ahol megnyílik a történelem, elmesélve mára elfeledett eseményeit. Rendkívül érdekes, szinte történelmi ihletésű dokumentumköteg került publikációra egy órajavítás kapcsán.

Az 1940-es évek végéről származó okirathalmaz szinte lépésről lépesre dokumentálja a második világháború befejezését követő kitelepítés menetét, illetve annak személyes érdekkötődését. A német gyökerű, de magyar ajkú lakosság, ismertebb nevén a sváb közösség kitelepítésének személyéhez köthető krónikája lesz aktuális publikációm tárgya, kérem tartson velem.

Ifj. Preisinger Béla Ferenc fiatalkori fotója

A személyes dokumentáció szereplője Ifjú Preisinger Béla Ferenc, aki 1915-ben született, Magyarországon. Sváb szülők gyermekeként élte ifjúságát, amely nem volt eseménymentes. Egy fiatalkori betegség miatt szeme világát majdhogy elvesztve, gyengénlátóként élve mindennapjait, betanított gépkezelőként dolgozott a MOM egyik üzemegységében. A második világháború kitörése után nem sokkal az Optikai Műveket külföldre telepítették, ezzel munkahelye végleg megszűnt, maga fogyatékkal élő fiatalként nehezen talált megfelelő kereseti lehetőséget, így sok esetben mélyszegénységben tengette mindennapjait. Eme történelmi sorstalanság ellenére példás családi életet élve megnősült, majd nem sokkal később felesége egészséges fiúgyermekkel ajándékozta meg, akit nagy odafigyeléssel neveltek mérhetetlen szegénységben, de szerető családi környezetben.

Ezt a családi idillt árnyékolta be, hogy 1946-ban rákerült arra a listára, akiket a kollektív bűnök vádja miatt kitelepítésre ítéltek. A gyakorlatban ez olyan jelentéssel bírt, hogy egy második világháború által mélyen sújtott német régióba telepítették volna, családja nélkül, amely idegen nyelvi környezete felvállalhatatlan egy látássérült, főleg magyar anyanyelven beszélő fiatal számára.

Maga a kitelepítési lista öt nap fellebbezési határidőt biztosított minden megnevezett számára. Amennyiben nem igazolja hitelt érdemlően ennek ellenkezőjét, és kicsúszik a kitűzött időpontból, számára a kollektív kitelepítés szinte egyet jelent a végítélettel, hisz felesége és kiskorú gyermeke elveszíti egyetlen, keresettel rendelkező családtagját, ezzel az életben maradás utolsó esélyét.

Lássuk, milyen okmányok alapján lehetett a kitelepítési lista határozatát megcáfolni, de előtte ejtsünk pár szót a hazánkban élő sváb közösség fogalmáról.

Korabeli Sváb közösség a Tabánban (Fotó forrása: Wikipédia)

A hazai sváb kisebbség eredete több évszázados múltra vezethető vissza, amely az 1940-es évek elején érte el befolyásának, illetve tömegbázisának tetőpontját. A fasizálódó Németország túlhatalmi törekvése amolyan kedvezményezett népcsoportként tekintett a magyarországi svábokra. A Harmadik Birodalom „ötödik hadoszlopának” nevezett nemzeti közösség előnytelen történelmi időszakban élte mindennapjait.

Saját érdekképviseletüket szinte ideológiai szervezetként kezelték, így belpolitikai jelentőségük majdhogy diktálta az aktuális világszemléletet. Talán egyetlen kisebbség sem szerzett ekkora befolyást a mindennapokban, így senki sem gondolta abban az idealizált világban, hogy megbélyegzett nemzetként a kollektív bűnösség elve alapján kitelepítésre kötelezi majdan az aktuális államrendszer.

A kitelepítés teljes dokumentációja 1946-ból

A német ajkú közösség szinte teljes egészében integrálódott a magyar értékrendbe. Az először főleg földművelésből meggazdagodó diaszpóra hamar kinevelte saját maga értelmiségi csoportjait, akik már otthonosan mozogtak a pénzügyi és kereskedelmi szektorokban is.

Befolyásos érdekköreit sokszor azonosították a hazai zsidósággal, szinte alternatívaként tekintettek tevékenységükre. Sajnos gazdasági befolyásuk egybeesett a feltörekvő németbarát politikával, ezért megítélésük hamar megosztotta az országot. Amikor 1944-ben deportálták a hazai zsidóságot, mindenki arra gondolt, hogy a megüresedett gazdasági érdekszféra kedvezményezett csoportja a hazai német ajkú közösség lesz.

A történelem nem igazolta ezt a tényt, hisz alig egy évvel a második világháború befejezése után ezen kisebbségi csoportot is a kollektív bűnösség vádjaival szembesítették.

A családfő, idősebb Preisinger Vilmos, az 1941-es népszámlálás idején

Németország ideológiája nem segítette elő a hazai svábok megítélését, hisz már 1941-ben felmerült a tervezet, hogy minden németnek a megálmodott Germán Birodalomban van a végleges lakhelye. Ekkor még a győztesek nyugalmával felvértezett nemzetiszocialista gondolkodásmód felsőbbrendűségét hirdetve a határon túl élő németeket is honfitársnak tekintette, sőt lehetőség szerint támogatta költözési szándékukat. Nagyon sokan önként hagyták el magyarországi otthonukat, bízva a győzelem utáni gazdasági nagyhatalommá avanzsált egységes Németországban.

A háború végkifejlete azonban nem ezt igazolta, a Harmadik Birodalom bukása minden ilyen törekvést felülírt, és a sváb illetve szász közösségek megítélése Európa-szerte negatív irányba mozdult el. Ezen idealizált áttelepítés gondolata tekinthető melegágyának azon törekvéseknek, hogy a háborúból vesztesként kikerült Németország minden vélt vagy valós polgára hagyja el addigi lakhelyét, és települjön haza, immáron kegyvesztett országába. A nagyhatalmak Potsdamban tartott konferenciája nem elrendelte, hanem inkább jóváhagyta a szászok, svábok és németek hazatelepítését, ennek ellenére minden ország kötelességének tartotta maradéktalan betartását, köztük Magyarország is.

Mivel a magyarországi svábok bizonyos csoportja jelentős vagyonnal és földtulajdonnal rendelkezett, amely nemzetgazdasági szempontból is kiemelt szerepet képviselt, számos politikai érdekeltje volt az kitelepítésnek. Ez nagyban meggyorsította a folyamatot és annak visszafordíthatósága csak bizonyos esetekben vált lehetségessé. A kiemelkedő értéket felhalmozó sváb családok esetén a kitelepítés már szinte biztosnak volt tekinthető, mert javaikat előre elosztották, vagy részben államosították.

Sok család vált vétlen áldozatává a kitelepítésnek, néha pusztán annyi volt a vétkük, hogy a hivatalos propaganda népellenségnek titulálta őket. Az addig békésen együtt élő német-magyar kolónia szétszakadt, sok vegyes házasság és közös gyermek maradt félárván, hisz a család igazoltan sváb tagjainak távozniuk kellet Magyarországról.

A kitelepítés korabeli dokumentációja

Ifjú Preisinger Béla Ferenc német eredetű neve és családi kötődése azt hangsúlyozta, hogy sváb, ráadásul egy 1941-ben tartott népszámlálás alkalmával, amikor ő még kiskorú volt, szülei büszkén német ajkúnak regisztrálták, hisz kiválóan beszélte mindkét nyelvet. Tehették is abban a világban, mert akkoriban még senki sem gondolta, hogy a korabeli Sváb közösség megítélése változhat. A fiatalember magyarként élte mindennapjait, sosem foglalkozott nemzetiségi hovatartozásával, amiért szüleivel néha nézeteltérésébe keveredett. Tisztán magyar származású menyasszonyának bemutatása is megosztotta a családtagokat, de látásfogyatékosságának okán hamar elfogadták választását, hisz a szerelemnek nem lehet parancsolni.

1946-ra ez a felfogás gyökeresen megváltozott, lakosság cseréről, kollektív bűnösségről, illetve kollaboratív politikai tevékenységtől lettek hangosak a mindennapok. A sváb kultúra nyelvezetében szokásjognak tekintették, hogy a problémás, illetve idegenek elöl elrejtendő témákat német nyelven vitatták meg, kizárva ezzel a mindenre kíváncsi hazai közösség tagjait. Ezen kétnyelvűség okozta azt a speciális akcentust, amit a magyar és német nyelvek keverékmondataiból kialakuló sváb tájszólással azonosítottak. Ez a tipikus nyelvjárás döntőnek bizonyult a kitelepítési határozat kiterjesztésében, ezért nyelvész végzettségű bizottsági tag is jelen volt a határozati névjegyzék összeállításában.

A fiatalembernek ebben az ellenszenves megítélésű világban kellet hitelt érdemlően igazolnia ettől eltérő álláspontját szóban és írásban, természetesen hibátlan, magyar anyanyelven.

Edvard Benes, Csehszlovákia második elnöke (Fotó forrása:Wikipédia)

A második világháború után kivérzett Európa új jelenséggel azonosult, amely számos ország értelmezésébe a kollektív bűnösség és lakosság csere gondolatán alapult. Minden országban felmerült a politikai akarat, hogy az idegen belterületen élő német ajkú közösséget korra és nemre való tekintet nélkül telepítsék át anyaföldjükre.

Nagyon sok sváb saját országában született, nem is mindig beszélte anyanyelvi szinten a német nyelvet, ráadásul a porig bombázott Németországban először pusztán romeltakarítási és újjáépítési tevékenységük lett volna. Ezen felül minden hátramaradt ingó és ingatlan a kitelepítő ország gazdaságát gyarapította. A kitelepítés logisztikája is emberjogi aggályokat vetített maga elé, hisz sok családot kiskorú gyermekével együtt, vagy néha anélkül, nincstelenül, vagonokba zárva szállítottak idegenhonba.

Ezen gondolatok legnagyobb szószólója Edvard Benes, Csehszlovák elnök volt, aki először definiálta az újjászülető Európa felé a kollektív bűnösség elvét.

A kitelepítés kezdete 1946-ban (Fotó forrása: Wikipédia)

Mivel szinte Európa összes meghatározó országában éltek szászok és németek, így a kitelepítés ténye rengeteg embert érintett. Bár egységes nézet alakult ki a kollektív kitelepítésről, mégis országonként változott annak megítélése. Mivel a második világháború idején több millió munkaképes férfi halt meg, kontinens szerte általánossá vált a munkaerőhiány.

Ezt fokozta a szovjethatalom kényszermunka irányába tett tevékenysége, ugyanis szintén milliónyi embert hurcoltak el munkatáborokba. Ezen okok miatt számos ország szerette volna a bányászokat, vasmunkásokat és egészségügyi dolgozóként foglalkoztatott svábokat mentesíteni a kitelepítéstől. Sok esetben az aktuális államhatalom nem engedte a kivételezést, pusztán tíz százaléknyi eltérést biztosított a listába vett létszámból.

Értesítés a kitelepítésről

A kitelepítések első szakasza már 1946-ban elkezdődött, de nemzetközi szinten olyan politikai visszhangot eredményezett, hogy hosszabb elbírálási időt adtak a folytatásnak. Sok esetben kiderült, hogy a Németországba telepített svábokat olyan háború által sújtott régiókba toloncolták, ahol az életben maradás esélye rendkívül alacsonynak számított egy idegen közösség számára.

Ezen felül Németország kettészakadása illetve a hidegháború kezdete meghiúsította azt, hogy a majdani Nyugat-Németország területére deportáljanak idegen területről kitelepített csoportokat. Ezen okok folytán Ifjú Preisinger Béla akkorra már nős, családos emberként 1947 közepén kapta meg a kitelepítéséről szóló határozatot.

Rákosligeti elöljáróság levele a kitelepítésről

A kitelepítés tényét közlő okirat értesíti Ifjú Preisinger Bélát, hogy felvették a rákosligeti gyűjtőlistára, ezért öt napja maradt, hogy hitelt érdemlően igazolja ennek illetéktelenségét, ellenkező esetben az okmány jogerőre emelkedik.

A községháza minden technikai részletet közölt, így a szűkös határidő ismeretében indoklással, illetve fellebbezéssel lehetett élni. Egy gyengénlátó fiatalember intézkedési jogköre igencsak korlátolt, a határidő viszont számára is kötött, így minden erejét összeszedve megkereste az illetékes hatóságot, hogy beszerezzék számára a mentességet igazoló okiratokat.

A felszólítólevél szövegezése, olvasóbarát kivitelben

Nagyon sok német származású névvel illetve sváb kötődéssel rendelkező polgár kapott hasonló levelet. Mivel ebben az időszakban már ismert volt az aktuális államhatalom kitelepítési szándéka, feleslegesnek tartottak egy nemzeti-kisebbségi adminisztrációt. Szinte biztosra vették, hogy senki sem merte volna felvállalni német gyökereit, illetve kötődését, ezért egy 1941-es népszámlálás eredményét vették alapul.

Ezen regisztrációs bejegyzést lehetett megcáfolni, természetesen hivatalos iratok és igazolások beszerzésével. A központi hatalom nem volt érdekelt a megnevezett svábok érdekképviseletében, ezért a bürokrácia útvesztőjében számos igazolás nem ért célba, vagy lekéste a kitűzött határidőt.

A dokumentum eredeti formájában

A végrehajtás tényét közlő okirat, teljes valóságában. Az írógéppel készített dokumentum minden fontos információt közöl, és átvételétől számított öt napot engedélyez a fellebbezésre.

A dokumentum poszteríztált példányait kifüggesztették a városháza hirdetőtáblájára is, ezért a végzés nem csak az érintett részére, hanem az egész település számára nyilvánossá vált, szinte szégyentáblaként megbélyegezve a listán szereplőket. Kisgyermekes családok esetén a gyámhivatalt is értesítették a kitelepítési záradékról, hogy szükség esetén állami nevelőintézetbe helyezhessék a félárván maradt, vegyes házasságból származó gyermekeket.

Sok esetben a Magyar Vöröskereszt is felajánlotta támogatását az érintett családoknak, hisz senki sem hitte abban az indulatoktól fortyogó világban, hogy egy regisztrált kitelepítési listát meg lehet cáfolni.

A törvényszéki bíró aláírása, pecséttel

A végzés alján megtekinthető Dr.Schafranik Wladimir törvényszéki bíró aláírása, az elöljárósági pecsét mellett. Ebben az esetben magának az érintettnek kellett igazolnia, hogy nem volt tagja egyetlen radikális, németbarát közösségnek sem, illetve véleménybírálatokkal és jogosítványokkal lehetett alátámasztania annak valódiságát.

Lássuk, milyen iratok beszerzésére volt szükség ahhoz, hogy egy családos ember a törvényszéki határozat ellenében lekerüljön a kitelepítésre szánt csoportok listájáról.

A kitelepítés fellebbezését tartalmazó dokumentumok eredeti válaszborítékja

Ifjú Preisinger Béla további életvitele forgott kockán, hisz a kitelepítés minden ingó és ingatlanvagyonának hátrahagyására kötelezte az érintettet, ami ellen fellebbezni már nem lehetett. Bár neki semmije sem volt, csak egy bérelt ingatlanja és látásfogyatékossága, amely lekorlátozta mindennapjait, ezért katasztrofális hatással járt volna számára illetve családja részére egy kitelepítés. Elindult a visszaszámlálás, öt nap maradt az igazolások és közösségi fellebbezések beszerzésére, amely sok esetben nem ment zökkenőmentesen.

A kollektív bűnösség elvén elítélt német közösség vagyonának és ingóságának már megvolt az új tulajdonosa, így sok esetben érdekellentétre hivatkozna tagadták meg a szükséges mentesítőokmányok kiadását.

A fellebbezési dokumentum első oldala eredeti kivitelben

Az államapparátus szándéka óramű pontossággal, szinte menetrend szerint zajlott, így nehéz volt hitelt érdemlően igazolni a kitelepítéssel ellentétes tényeket. Ugyan az a Magyar Vasúttársaság biztosította a logisztikai hátteret, aki annak idején a holokausztban is szerepet vállalt, fűtetlen, koszos tehervagonok segítségével.

Pusztán tíz százaléknyi mozgásteret hagytak a határozattal szemben, így nem sok embernek adatott meg, hogy saját lakhelyén maradjon. Eleve kizáró oknak tekintették a nyilaskeresztes és nemzetiszocialista múltat, illetve a Volksbund szervezeti tagságot. Ezek ismeretében akcentus nélküli, hibátlan magyar szólással kellet fellebbezni a határozat ellen, amit a korabeli közjegyző titkársága írásba foglalt és továbbított a mentesítő bizottság részére.

Bár felesége tisztán magyar származása megcáfolhatatlan tényen alapult, amit fiúgyermeke születési anyakönyvére is rávezettek, ez számára mégsem bizonyult alanyi jogú igazolásnak.

Magyarországi Volksbund gyűlés

A Németek Népi Szövetsége, ismertebb nevén Volksbund, mint szervezeti egység 1938-ban alakult, és a magyarországi német közösség polgári képviseletét látta el, országos illetve regionális szinten. Maga a szervezet eleinte ellenérdekelt volt militarista, vagy nemzetiszocialista tevékenységben, inkább amolyan polgári csoportként működött.

Ebben az időszakban érte el tagságának csúcspontját is, hisz falunapok, aratási ünnepek és borfesztiválok szervezésében ugyan úgy részt vett, mint fordítási és honosítási kérelmek beszerzésében. Szinte minden hazai sváb otthonában ott lógott az aktuális Volksbund almanach, így senki sem gondolta, hogy egyszer ez a tagság visszájára fordulhat. Magyarország német megszállása után ez a trend megfordult, szinte toborzóközpontként működve számos hazai svábot szervezett be a Werhmacht, illetve a Waffen-SS kötelékeibe.

Eleinte ez a beszervezés önkéntes alapon működött, de a háború vége felé már szinte kötelezővé vált a belépés. Ezáltal elmondható, hogy nagyon kevés német ajkú fiatal, vagy felnőtt mentesült a tagságtól. Ifjú Preisinger Béla látássérültként, saját fogyatékossága okán menekült meg a beszervezéstől, amely a kitelepítés idején szinte az életét mentette meg.

A kitelepítés fellebbezését indokló dokumentum

A történet itt nem ért véget, hisz a kitelepítések hallatán megnövekvő németellenesség felfokozta a lakosság amúgy is aktív be és feljelentési kedvét. Névtelen levelek és tanúvallomások tömege hozta magával azt a felfogást, hogy minden sváb bűnös, menniük kell az országból.

Annak idején még a GESTAPO is kiemelt köszönetet mondott a hazai házmesterek és besúgók hálózatának, akik segítségével mindenféle erőfeszítés nélkül levezényelhették a magyar zsidóság elhurcolását. Ebben az esetben is ez történt, valaki a bizottság figyelmébe ajánlotta a látássérült fiatalembert, aki ennek okán felkerült a kitelepítendők listájára, felesége és kiskorú gyermeke nélkül. Sok esetben megalázó kihallgatások és házkutatások közepette próbáltak bizonyítékokat keresni, annak ellenére, hogy már bizonyosságot nyertek a listára felkerült személy ártatlanságáról.

A kitelepítés fellebbezését indokló dokumentum folytatása

Ifjú Preisinger Béla tisztában volt azzal, amennyiben nem tudja igazolni magát a mentesítő bizottság előtt, az akár saját és családja életébe is kerülhet. Addigra megérkeztek az első krónikák a kitelepítések menetéről és annak logisztikájáról. 1946 Január 19-én indult az első vasúti szerelvény Budaörsről, ahol tehervagonokba zárva, több napos tranzitvárakozások után érkeztek meg az első transzportok Németországba.

A maximum 50-100 kilónyi ingóságot engedélyező csomagok nagy részét az állomás közti szakaszokban eltulajdonították, hisz a visszavonuló Vörös Hadsereg az összes mozdítható tereptárgyat magával vitte. Templomtornyoktól az óragyárakig mindent vagonra pakoltak, hogy a feltörekvő szovjet népgazdaságot gyarapítsák vele. Ezek okán a német lakosság a weimari köztársaság szintjére süllyedt, szegénységi rátája az éhenhalás küszöbére sodorta az egykor büszke országot, ezért a fosztogatás részévé vált a mindennapoknak.

A kitelepítettek szerelvényeit sokszor ellenségesen fogadták, a közbiztonság hiánya miatt nagyon sok volt az önbíráskodás és a fegyveres erőszak. Bár ezekről egy hazai állampolgár hivatalból nem értesült, de akkorra már a kitelepítésből elszökött és hazamenekült svábok életük kockáztatásával mesélték el a velük megtörtént eseményeket itthon maradt honfitársainak. Ehhez tartozó cikk erre a linkre kattintva elolvasható!

A kitelepítésre előkészített szerelvények (Fotó forrása: perbal.hu)

Ezen felül elmondható, hogy a nyugat felé történő kitelepítés az exodus jobbik olvasata volt. Több mint 50 000 embert a szintén porig bombázott, kifosztott és erőforrásaiból kimerített szovjetunióba szállítottak, amolyan Málenkij robotra. A Cári Oroszország szintjére süllyedt szovjetunióban megszűnt a közigazgatás, ráadásul minden német eredetű közösséget mély megvetéssel, és ellenségesen fogadtak, hisz azokkal a nácikkal azonosították őket, akik elpusztították az országot. Az ide telepített svábok sorsa szinte megpecsételődött, innen megszökni nem lehetett, ráadásul a hazai kapcsolattartás minden lehetőségétől megfosztották őket.

Ifjú Preisinger Béla aláírása a fellebbezést indokló dokumentum alján

Az akkor betanított gyári munkásként dolgozó fiatalember minden erejét összeszedve próbálta csokorba foglalni gondolatait, egyben bízva abban, hogy mindezt hivatalból igazolja saját lakhelyéhez tartozó képviseleti szervezete, ezzel megmentve őt és családját.

A Rákosligeti Nemzeti Bizottság igazolása

Aztán egyszer csak az indoklási időszak vége előtt pár nappal megérkezett a születési lakhelyéhez tartozó mentesítő okirat. Lássuk, mi áll benne.

A Rákosligeti Nemzeti Bizottság levelének tartalma

A mentesítő okirat első szövegkörnyezete a fiatalember állításait igazolta, amely nagyban befolyásolta a kitelepítés kimenetelét. A rákosligeti nemzeti bizottság visszaigazolta a kérelmet, amelyben írásba foglalták, hogy Ifjú Preisinger Béla nem volt tagja egyetlen nyilaskeresztes, illetve fasiszta szervezetnek, vagy egyesületnek sem.

Ezen okmány egyike mentette meg a kitelepítésre ítélt, szinte vak fiatalembert, illetve családját a végrehajtástól, és talán a biztos haláltól.

A levél tartalma olvasóbarát kivitelben

A levél tartalma olvasóbarát kivitelben. Az írógéppel kitöltött mentesítő okirat sokat forgott hivatali közegben, kissé viseletes de még jól olvasható.

A kókai nemzeti bizottság igazolása

Az amerikai légierő 1944-ben megkezdte Magyarország szisztematikus bombázását, amely egyik kiemelt célpontja a rákospalotai rendező-pályaudvar volt. Mivel ide érkezett a nyersolaj szállítmány jelentős része, stratégiai célpontnak számított, ezért a polgári lakosság nagy részét evakuálták.

Ekkor költöztették Ifjú Preisinger Bélát és családját, akkor kiskorú gyermekével együtt Kókára, ahol alig egy éve lakott, ennek ellenére a kókai nemzeti bizottság véleményét is bekérték politikai elemzésre, mert semmit sem bíztak a véletlenre.

A kókai nemzeti bizottság igazolásának szövege olvasóbarát kivitelben

A kókai nemzeti bizottság is megerősítette a rákosligeti véleményt, így már két, egymástól független irat állt rendelkezésre. Ezek mindegyike létfontosságúnak bizonyult, meglétük, vagy hiányuk döntötte el annak tényét, hogy törlik-e a kitelepítettek listájáról, vagy végrehajtják azt.

A kokai nemzeti bizottság hivatalos pecsétje és a főjegyző aláírása

Az eredeti példány másolatát maga a főjegyző helyettes, Kass Imre pecsétje hitelesíti. Ritka alkalmak egyike, hogy egy mentességen alapuló döntést ilyen bizottsági igazolásra hivatkozva másítsanak meg.

Köztartozást tényét kizáró okirat, egy korabeli villanyszámla formájában

Sok esetben a mentesítő okmány nem volt elég a kitelepítési listáról való törlésre, bekérettek hivatalosnak tartott tanukat, tömbház esetén a gondnokot, hogy támassza alá a mentesítő bizottság igazolását.

Ilyen beosztású házmesterek szolgáltattál ki annak idején a kommunistának vagy zsidónak vélt személyeket a hazai fasiszta rendszer számára, így vallomásuk meghatározó, sok esetben döntőnek bizonyult. Isten mentse meg azt az személyt, aki nem ápolt jó viszony ezekkel az emberekkel, hisz szinte élet és halál uraként, kedvükre dönthettek sorsukról.

Ezen felül megvizsgálták a kérelmező köztartozását is, amely napjainkban a regnáló bankok és hitelintézetek szokásjoga maradt. Erre elégségesnek bizonyult egy villanyszámla, vagy egyéb közületi melléklet. Amennyiben minden kritériumnak megfelelt, a vizsgálóbizottság hatósági visszaigazolás ellenében törölte az igazolt személyt a kitelepítettek listájáról.

A köztartozást tényét kizáró okirat másik oldala

Az energiafogyasztásról szóló okirat hátoldalán milliónyi kisbetűvel fel van tüntetve a jogszabályi és felhasználási környezet. Az okmány érdekessége, hogy a világháborút követő években az ország majd felében nem volt elérhető energiahálózat. Ifjú Preisinger Béla és családja sem tudta igénybe venni a szolgáltatást, hisz egyetlen háztartási készülék sem maradt az épületben, amely működött. Ennek kapcsán a számla igazolásértéke is ehhez köthető, tulajdonképpen pusztán bürokratikus csatolmányként fogható fel.

A közműszámla összege, amely még Milpengőben van meghatározva

Ráadásként 1946. július 10-én világrekordot döntött a magyar infláció, ugyanis ezen a napon 348,46%-os pénzromlás következett be, ezért az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. A 2008-as zimbabwei válságig hazánk tartotta ezt a szomorú csúcsot, ezzel együtt az 1945–46 során zajló magyarországi hiperinfláció iskolapéldája lett a gazdasági összeomlásnak. Budapest utcáit elárasztották az értéktelen papírpénz kazlak, szinte mindenki a túlélésre rendezkedett be. A hétköznapok embere tojásért tejet, brikettért kenyeret cserélt, mások viszont vésztartalékaiból gazdálkodva éltek túl a válságot. A gyermekhalandóság ekkor érte el tetőfokát, hisz élelemhez és gyógyszerhez is alig lehetett hozzájutni.

Az igazolásként beszolgáltatott közműszámla érdekessége, hogy még milpengőben lett kiegyenlítve, kereken egy hónappal a gazdasági összeomlás előtt, amely pusztán az üzemben tartási díjat tartalmazza, érdemi áramfogyasztás nélkül. Ez a díjmeghatározás is 542 000 milpengőt inkasszál, ezért a pénzért akkoriban egy tucat tojást és egy kiló kenyeret lehetett vásárolni, persze ha szerencsés volt a családos ember és hozzájutott.

A kitelepítés végrehajtását fellebbező okirat

1940-es évek közepe az át és kitelepítésektől volt hangos, amely az Európa szerte fellángoló lakosságcsere tényén alapult. Hazánkban a földosztás illetve a termelőszövetkezetek megalapítása felgyorsította ezeket az eseményeket, amelyet az idegen régióból visszatelepített lakosság elhelyezésének égető kérdése is fokozott. Az elnéptelenedett falvak betelepítése ugyan olyan fontosnak bizonyult, mint a kollektív bűnök által kitelepített svábok kérdése.

Maga a dokumentum szövegezése is ezt a ellentmondásos, szinte koncepciós időszakot testesíti meg, ijedt, majdhogy létjogosultságot feszegető indoklása talán megérteti velünk a korszak jelentőségét.

A budafoki Evangélikus Templom tornya

A sors különös egybeesése, hogy a Budapestről kitelepítettek egyik emlékműve pont az órásbolttal szemben lévő Evangélikus templom kertjében található. Sokszor elmentem már mellette, de aktualitását most értettem meg igazán. Könnyen lehet, hogy nekem – Kőnig Levente – névvel szintén igazolási kötelezettséggel kellett volna élnem egy kitelepítési határozattal szemben, abban az ellentmondásos, indulatoktól hangos világban, de szerencsére ezt már sosem tudjuk meg. Az 1950-es évek elején, Budapestről kitelepítetteknek állít emléket a budafoki templomkertben felállított szoborcsoport.

A templomkertben elhelyezett szoborcsoport, az 1950 évek elején  kitelepítettek emlékére készült, 2011 májusában.

Kutatásaim során megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy emberöltő elteltével is megosztja társadalmunkat a korabeli kitelepítés. Mivel ebben az esetben már nagyon kevés túlélője, érintettje és szereplője maradt a nemzetiségi exodusnak, elmondhatjuk, hogy nem aktuálpolitikai, hanem inkább történeti jelentősége marad publikációmnak.

Gyújtsunk gyertyát az áldozatok emléke felett és mondjunk el egy imát lelki üdvösségükért. Amennyiben hozzá szeretne szólni írásomhoz, kérem ennek tükrében tegye, tiszteletben tartva az elhunytak nyugalmát.

A kitelepítés menete 1946-ban (Fotó forrása: Wikipédia)

Bár Ifjú Preisinger Béla megmenekült a kitelepítéstől, ezzel megmentve saját családját is, de közvetlen környezete és nemzeti diaszpórája deportálásra került, így gyengénlátóként és megbélyegezve, szinte idegenül maradt egy addigra már ellenségesen viselkedő környezetben.

Felmentett kollektív bűnösként családostul a mélyszegénységbe zuhant, amely még a Rákosi-rendszer idején is billogként kísérte mindennapjait. Az addigra megfakult „svábbogár” vagy „fricc”gúnynév lassan „népellenség” illetve „osztályidegen”elnevezéssé fajult, amely talán rosszabb értelemmel bírt, mint a kitelepítés idején.

Az 1949-es nemzeti amnesztia kihirdetéséig szinte havonta megállt az utcában egy lesötétített autó, amelyből kiszállva három ÁVÓ-s hollétéről érdeklődött, néha a szomszédoktól, esetenként a polgármestertől. Még 1951-ben is zajlottak áttelepítések, immáron országon belül. A gépezet nem állt meg, pusztán az ellenségkép szerepköre változott, radikális értelmezése az 1940-es évek kitelepítési abúzusára emlékeztetett.

Munkatábor a Hortobágyon (fotó forrása: www.munkataborok.hu)

Sokszor mindennemű ítélet nélkül, koholt vádak alapján, kiürített juhhodályokba deportáltak, akár több ezer embert. Elmondás szerint ezen munkatáborok felett még a gólya sem repült át. A hortobágyi gyűjtőtábor messze esett az alapszintű infrastruktúrától, a böglyöktől és patkányoktól hemzsegő istállókban sokszor felütötte fejét a betegség.

A közmű és orvosi ellátás teljes hiánya miatt nagyon sokan életüket vesztették, hisz nyaranta akár 44 fokot is mértek, árnyékban. A kitelepítési listáról törölt és megmenekült svábok sok esetben „osztályidegen” státusszal megbélyegezve kerültek hasonló munkatáborokba.

Puskás Ferenc (fotó forrása: Fortepan)

Purczeld Ferenc, az aranycsapat kapitányának mintájára, akinek családja már az 1930-as évek elején Puskásra magyarosította nevét, próbáltak minden svábra hajló névvel élő embert rávenni a honosított vezetéknév használatára. Sajnos nem minden elnevezésnek van értelmezhető magyar jelentése, a „Preisinger” magyarosított, hazai alteregója az „Előénekes” névvel helyettesíthető, amely viszont anyakönyvi szempontból értelmezhetetlen.

Ezen okok miatt miatt maradt családi neve változatlanul, viszont ezért nem jogosult szociális segélyre, a boldogulás lehetőségét is elvették tőle és cseperedő gyermekétől. Állandó megfigyelések, zaklatások közepette élte mindennapjait, ahol még az aktuális pedagógusok véleményét is kikérték a gyermek nevelési szokásaival kapcsolatban. Fiúgyermeke nélkülözésben, ellenségesen viselkedő társadalmi környezetben nőtt fel, folyamatosan betegeskedő felesége viszont nem bírta a megaláztatások tömegét, egészségi állapota végletesen megromlott, majd nem sokkal rá elhunyt. Megpróbáltatásai pusztán az 1963-as amnesztia után kezdtek valamelyest enyhülni, ekkor kapott először olyan foglalkozáskört, amely figyelembe vette látásfogyatékosságát, ezzel fizikai korlátait. Egy budapesti műszertechnikai vállalat telefonközpontjában helyezkedett el, mint távbeszélő-kezelő.

Későbbiekben, az 1970-es évek közepén lehetősége nyílt volna kárpótlás igénylésére, de sosem élt vele, igyekezett inkább elfelejteni a múltat, hisz a történteken változtatni már nem lehetett. Addigra a közfelfogás egész más irányt mutatott a kitelepített svábokkal kapcsolatban, hisz a fejlett gazdasággal büszkélkedő Nyugat Németországból dúsgazdagon hazalátogató állampolgárok bizonyos csoportja messze túlszárnyalta a haza lakosság életszínvonalát. Az „egyiknek sikerült a másiknak nem” életérzés már nem emlékezett senkit a korabeli kitelepítési viszonyokra, hisz a gazdasági felemelkedés Németországban szinte meghaladta az európai életszínvonalat. Senki sem hitte volna már el Ifjú Preisinger Béla Ferencnek, milyen megpróbáltatásoknak lett kitéve a világháború utáni Magyarországon.

Igazolási és fellebbezési okiratait a külvilágtól elrejtve élte mindennapjait, sosem hangoztatta meghurcolásának történetét, hisz minden kisebbségnek megvan a maga keresztje, amely megbélyegzi és letaszítja vétlen áldozatát. A történelem nem irgalmazott az itthon maradottaknak sem, így nem derül ki, hogy kitelepítettként, vagy mentesültként érvényesült volna-e jobban egy érintett abban a vérgőzös világban. Ifjú Preisinger Béla Ferenc 1993 Januárjában hunyt el, gyermeke és unokái ápolják emlékiratait, sírhelye a Rákoskeresztúri köztemetőben található, nyugodjon békében.

Az kitelepítés menetét dokumentáló okiratok, visszaszolgáltatás előtt

Maga a dokumentáció korának megfelelő állapotban van, rengeteg szenvedésnek lehetett tanúja, hisz a mentességet igazoló okiratokat számos korabeli közhivatal is bekérte, még az 1963-as amnesztia elején is komoly jelentőséggel bírt.

A korabeli fotókból összeállított montázs hűen szemlélteti a kitelepítések menetét, 1946 januárjától. Maga a videó a képre kattintva megtekinthető.

Képcsarnok a kitelepítés dokumentumaihoz

A dokumentumok eredeti méretben a fenti linkre kattintva megtekinthetőek. Mára pusztán emlékiratként avanzsáló iratköteg napjainkban amolyan történelmi hírmondóként meséli el szomorú történetét. A kordokumentum kielemzése után ezt a páratlan, szinte történeti jelentőségű iratmappát visszaszolgáltattam Preisinger Béla Ferenc fiának, akinek ezúton mondok köszönetet, hogy rendelkezésemre bocsájtotta.

Köszönöm szépen, hogy velem tartott, maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu

17 Comments

  1. Pingback: Villanyszámlákkal a kitelepítés ellen: egy nyomorban élő vak ember 1947-es küzdelme, hogy magyar maradhasson – HírZilla – Minden hír egy helyen!

  2. Pingback: Nagyon durván megdőlt a legdrágább amerikai lakás rekordja - 12 óra

  3. Pingback: Mark Zuckerberg egyszer megölt egy kecskét. Késsel. Aztán felszolgálta a Twitter vezérigazgatójának, hidegen. – HírZilla – Minden hír egy helyen!

    1. Köszönöm szépen, igyekeztem alapos lenni. Sokszor ilyen és hasonló kordokumentumok kerülnek látókörömbe, órajavítás közben, ráadásul rokonaim is érintettek benne. Ők Kőnigről Királyra magyarosítotték a nevüket.

  4. Nagyon érdekes és szomorú történet volt.

    Tudom, hogy nem ez a lényeg, de a Preisinger névnek nincs köze az énekléshez, hanem egy Preising / Preysing nevű bajor helység nevéből ered.

    AH
  5. Nehéz erre mit mondani. Még szerencse, hogy a baloldaliak/kommunisták nem tesznek különbséget ember és ember között származás szerint, mint a nácik.

    Budapester
  6. Igazán nagyszerű írás, köszönöm szépen. Az én nagyapám Szilbereisz-ről magyarosított Juhász-ra, mert a nagyszülei vegyes házasságából a nagymamája Juhász volt és ő hűen bizonygatta, hogy ő bizony magyar, hiszen a nagymamája régen visszanyúlóan magyar, és inkább a magyar ágra büszke. Így aztán megúszta a kitelepítést. Így vagyok ma én is itthon apukámmal egyetemben.

    Piroska
    1. Kedves Piroska, Nagyon örülök hogy tetszett írásom, bár magam 1969-es születésü vagyok, de teljesen átéreztem az adott korszakot. Ráadásul az én családom is érintett benne, mert egy része Királyra magyarosította nevét, édesapám viszont maradt a Kőnig névnél. Jó egészséget kívánva maradok tisztelettel :Kőnig Levente

  7. Tisztelt Uram,

    véletlenül bukkantam a Preisinger Béla viszontagságairól szóló írásra.
    Érdeklődöm, hogy van e még valamilyen dokumentuma a Preisinger
    családról. Azt hiszem, hogy Preisinger Janka, aki apai nagyanyám és
    apám születése után 1930 . körül hunyt el, ennek a Bélának rokona lehetett,
    valahol Rákosligeten lakott.
    Érdekes volna valamit tudni a Preisingerekről.

    felföldi miklós
    1. Kedves Felföldi Miklós Úr, Magam műkedvelő órásként tevékenykedem, és egy zsebóra kapcsán akadtam össze a témában szereplő áldozat fiával. Ő kezelte a tárgyban szereplő okiratokat és dokumentumokat, továbbá személyes elbeszélés alapján fel tudott világosítani a számomra ismeretlen időszakról, hisz magam 1969-es születésű vagyok. Szerencsére él és virul, barátként tekintve rám sokszor megoszt velem különféle tartalmakat. Szívesen megadom önnek elérhetőségét, hisz nem titok, kérem keresse fel, ő szívesen válaszol kérdéseire. https://www.facebook.com/profile.php?id=100008513499647 köszönöm szépen, hogy megkeresett, kérem maradjon olvasóm továbbra is, maradok tisztelettel : Kőnig Levente https://www.watchmaker.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük