Órások szövetkezetében készített berendezés bemutatása
Mai modern, Androidos világunkban, ahol szinte minden magától működik nehéz elképzelni, hogy a régmúltban sok minden csak akkor állt rendelkezésre, ha házilag elkészítették. Napjainkban tartozékok, kiegészítők erdeje áll rendelkezésre, természetes kiegészítője életünknek, így teljesen háttérbe szorul a saját készítésű eszköz fogalma. A ma bemutatásra kerülő készülék az 1960-as évek közepén készült az Órások Szövetkezeténél. Demagnetízálásra használják, és a mai napig működik. Kinézete kissé szokatlan, de működésének elve azonos a mai modern készülékekkel. Erőteret alkotva lemágnesezi az órás szerszámait és demagnetizálja az összetapadt hajszálrugókat.
Az analóg világban egy teljes iparág állt az ügyes kezű mesteremberek rendelkezésére, némi leleményességgel szinte bármit meg lehetett építeni. Közepes elektronikai tudásszint is elégséges volt ahhoz, hogy egy jól működő berendezést készítsünk műhelyünkbe.
Egy óraszerkezet vagy kéziszerszám legnagyobb ellensége az átmágneseződés. Összetapadó hajszálrugók, mágneses csavarhúzók már az 1900-as évek elejétől pokollá tették a gyakorló órás életét. Iparosodó világunk indukciós, elektromágneses lábnyoma rányomta bélyegét a mindennapokra, így lépni kellet. Az 1960-as évek elején már minden órásműhely rendelkezett demagnetizerrel, pedig abban az időben még sehol sem lehetett kapni.
Az Órások Szövetkezete már az 1960-as évek elején felszerelte saját javítóműhelyét ilyen berendezéssel, amit szerszámok és alkatrészek demagnetizálására használtak. A szövetkezet karbantartóműhelye használt Orion és Videoton készülékek felhasználásával szinte minden fiókműhelyét ellátta ilyen készülékkel. Kapcsolási vázlatokból nyert elektronikai tudással húsz ilyen elektromos eszközt gyártottak, amely nagy része mára az enyészett áldozatává vált.
Szerencsére néhány ilyen eszköz túlélte saját korát, sőt, mai napig használtban van. Az elektromos eszköz az Órások Szövetkezetének saját márkás terméke, eredetileg tartozott hozzá burkolat, de sajnos az már a múlté.
Íme, a kissé bizarr kinézetű, de működőképes demagnetizer. A házi készítésű berendezés mai modern, operációs rendszerekkel súlyosbított világunkban vizuálisan is megrendítő, de a mai napig használatban van egy Antik órásboltban. Tulajdonképpen magam csak kiloptam egy fotózásra. Kollégám lelkemre kötötte, siessek vele vissza, mert folyamatosan használja.
Az Órások Szövetkezetét 1915-ben alapította 15 kisiparos. Fő tevékenységi körük az adás-vétel volt. 1953-ben bevezették az önálló szakmunkás-képzést. Egyre bővülő tevékenységi körük (melybe 1966-ban a gyémántcsiszolás, és az 1970-es évek elején az aranyékszer-javítás és gyártás is bekerült) arról árulkodik, hogy a század második felében egyre kevésbé lehetett megélni óraeladásból és javításból, így a jövedelmezőbb nemesfém- és ékszer-kereskedelemmel kellett bővíteni azt. A fiókok saját szervizhálózattal is rendelkeztek, ezért sok hasznos kiegészítőre is szükségük volt. A cég műszaki gárdája szervizelte az akkoriban elterjedő vibrográfokat is, amely komoly szaktudást igényelt. Ezek mellet sok saját tervezésű eszközt is készítettek a szervizek számára, többek közt ezt a demagnetizert is.
A kéziszerszámok folyamatosan felmágneseződnek, sok esetben elég egy közelben elhelyezett neodímium mágnes, amely az iratokat tartja az asztalon. Nincs is bosszantóbb, amikor az ember behajtana egy csavart, de szinte odatapad a csavarhúzó végéhez.
A készüléken nincs kapcsológomb, szimplán be kell dugni a hálózatba. Ilyenkor egy villanykörte jelzi a mai fogalomtárban ismert „Read Me” üzemmódot. A tekercs magjában keletkező erőtér semlegesíti a mágnesen hatást, amely a szerszámokat az órással együtt a pokolba kergeti.
A tekercs belseje enyhe zúgással jelzi, hogy fogadóképes. A szerszámokat elég csak átvezetni a nyíláson és a felmágneseződés megszűnik.
A hajszálrugócsipesz vége szinte mindig mágneses, így tényleg napi szinten érdemes demagnetizálni. Ilyenkor elég csak a nyílás elé helyezni a szerszámot.
Érdekes jelenség zajlik le a fekete lyuk belsejében. A csipesz szinte lebeg, és emellett rezeg, megadva a munka hangulatához szükséges szólamot.
Csavarhúzót ugyan ezzel a módszerrel demagnetizálhatunk, elég csak áttolni a lyukon és átvenni a másik oldalon.
A hajszálrugót a tőkéjénél megfogva, billegővel együtt szabadíthatjuk meg a mágnesességtől. Az összetapadt menetek elengednek, ezzel jelezve, hogy a művelet sikerült.
A készülék a mai modern érintésvédelmi szabályokkal ellentétes irányt képvisel. Érdemes vigyázni használatával, nehogy megrázza az embert. Ezek mellett élveztem a vele végzett munkát, hisz a készülék a múlt egy szelete. A fotózás után siettem vele vissza, nehogy kollégám lemaradjon az aktuális demagnetizer roadshow-ról.
Magam is használok ilyen berendezést, de kissé egysíkú, csak a munkáját végzi. Stílusvilága nagyban megváltozott, de működésének elve ugyan az. Kioltja a képződött elektor-magnetikus erőtereket, segítségével elkerülhető a felmágneseződött csavarhúzó , vagy csipesz idegromboló hatása.
A készülékben ugyan olyan mágnes van, mit a bemutatóba szereplő berendezésben. Az eltérés annyi, hogy ennek már van burkolata, nem erőlteti a „cabrio” életrézrést.
A készülék közösségteremtő szerepe vitathatatlanan, pedig még az internet világa előtt készült. Ha bedugom és az egész kerületben elmegy az áram, tudja mindenki – az órás éppen demagnetizál. Örömömre szolgált, hogy az illusztris készülék működését megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
