Az An die freude ütőszerkezet hangja

Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája. Elsősorban Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran Örömódaként emlegetik. 2003-ban az Európai Unió Beethoven megzenésítését választotta az EU himnuszául, szöveg nélkül, az Európai Unióban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért az EU-himnusz valójában Beethoven témája (vagy dallama), nem pedig Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), mint Schiller eredetijében, mely szerint „a koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”. (Beethoven a vers két sorát írta át.) Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz (Freiheit) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt álcázni, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére.

Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet. Főleg Német nyelvterületen ismert ütőszerkezet elterjedése változó, megszólalási formája is eltérő. Sok esetben hangpálcák szólaltatják meg a hangot, de létezik csengőre ütő változata is. Francia, Flamand órák esetében tradicionálisan csengőhangra készítik az ütőszerkezeteket. Nyolc szólamú hangzása a wittingtoni dallammal megegyező ütésszámot enged, így eltérés csak az alkalmazott programtárcsák kialakításában követhető nyomon. Ezek az órák eredetileg nagypolgári lakások dísze volt, ahol a nappali semleges területként határozottan elkülönült a hálóhelyiségtől.

A modern nagyvárosi ember élettere fokozatosan csökkent, ezen típusú órák napjai meg voltak számolva, hisz egy kisméretű garzonban nem volt létjogosultsága olyan órának, amely egész nap hangját hallatta. Sok esetben a hálóhelyiség a nappalival volt azonos így új technikai megoldásra lett szükség. Ekkor kelt életre a nappal-éjszaka váltókar alkalmazása, mely lehetővé tette, hogy az órával úgymond – együtt lehessen élni – hisz a tolókar segítségével este nyolc órától reggel nyolc óráig éjszakai módban szünetelt az ütőszerkezet működése. Ezen apró technikai megoldás mentette át a mindennapok kislakásaiba ezeket a monumentális hangzású faliórákat, természetesen antik faliórák szerkezete is átalakítható ilyen megoldásúra.

Az An die freude ütőszerkezet hangja a lejátszó ikonra, vagy erre a linkre kattintva meghallgatható.