Az organ-ütőszerkezet hangja
Az orgona a keresztény egyház tipikus hangszere, mely főleg akusztikai okok miatt szinte kizárólag templomokhoz köthető, hangja itt bontakozik ki legjobban. Az orgonahang isten igéjét és a keresztény vallást juttatja eszünkbe, ezért óraszerkezettel való párosítása igen ritka.
Létrejöttét a keresztény vallást pártoló főúri, később arisztokratikus elitnek köszönheti, akik saját kastélyukban, vagy kúriájukban magánbejáratú kápolnát építettek. Ezek tere és akusztikája vetekedett a korabeli templomok belmagasságával és mivel megszólaltatását az óraszerkezet vezérelte, kántort sem igényelt.
A kizárólag megrendelésre készült óraszerkezet orgonatúráját a korabeli orgonakészítő mesterek közreműködésével készítették, mely komoly szaktudást igényelt, telepítése nagy költséggel járt, így kevesen engedhették meg maguknak birtoklását. Az óraszerkezet zeneműveinek repertoárját szinte minden esetben Johann Sebastian Bach barokk zeneszerző művei képezték, hisz személye a protestáns egyház jeles zeneszerzője volt, aki orgonaműveket is komponált. A szerkezethez készített méret azonos sípok a szélládán helyezkedtek el, amelyek sok esetben csak egy regisztert, azaz sort alkottak, így az orgonajáték előadásmódját ezek oktávsorára korlátozták.
A korpuszban azaz orgonatestben elhelyezett sípokat egy bőr fújtató látta el levegővel, amely külön szerkezeti meghajtást alkot. A kakukkos órákból ismert megoldás köszön vissza a levegő szállításánál, pusztán mérete nagyobb. Általában két darab áll rendelkezésre, így amíg az egyik fújtat a másik tölti magát, ezért a légszállítás egyenletes. Karbantartási igénye igen nagy, sok esetben ugyan azok a problémák jelentkeznek rajta, mint a monumentális templomi orgonákon: szuvasodás és ónpestis. Évszázadok alatt érdekes megfigyelésre tettek szert, azon hangszer károsul legjobban a farontó bogaraktól és ónpestistől, amelyen nem, vagy csak ritkán játszanak, ezért ezen óraszerkezetek működése szinte folyamatos volt. Az orgonajáték kísérője minden esetben ütőszerkezeti kiegészítést és befejezést takart, hisz fő feladata az idő elütése és annak közreadása volt. Alkalmazása fali és asztali órákban érvényesült a legjobban, sípjai az óra timpanonjának nyílásában helyezkedtek el, így látványuk meghatározta a helység hangulatát. Autentikus hangja a katedrálisok orgonajátékával vetekszik, evangélikus hangzást teremtve.
Az organ-ütőszerkezet hangja a lejátszó ikonra, vagy erre a linkre kattintva meghallgatható!
