Barokk

A Barokk a 16.század végétől kb. a 18.század közepéig tartó stíluskorszak , mely a reneszánsz szerves folytatásaként alakult ki Itáliában és terjedt el előbb Franciaországba,majd Spanyolországba,Németalföldre,Németországba , Ausztriába és szinte minden európai államba.

Mivel mindenütt nemzeti művészeti hagyományokat olvasztott magába az egyes országokban kialakult barokk stílusirányzatok bizonyos jegyek alapján megkülönböztethetők egymástól . Az elnevezés a Portugál eredetű kagyló szóból származik , valószínűleg a gyakran előforduló kagylódísz miatt . A barokk főbb alapelemeit a Reneszánszhoz hasonlóan az antik építészeti formák képezik azonban az ornamentikában már görbe vonalak alkalmazása kerül előtérbe.

A gyakran tömegesen alkalmazott díszítmények, mozgalmas , szeszélyes formák,tekintélyt parancsoló ,impozáns együtteseket alkotnak,és a szemlélő érzi,hogy az eredeti cél is ís az volt:lenyűgöző hatást kelteni. Barokk idején az óraipar is szinte kereste a bonyolult megoldásokat.A barokk órák gyakori jellemzője, hogy a szerkezet belső részét is díszítették, sokszor aranyozták.A díszítmények tömegégében még az egyszerűbb szerkezet is áttekinthetetlennek tűnt és a laikus megrendelőben elismerést keltett.

Fontos kelléknek számítottak az ütő és ébresztőszerkezetek, dátumjelzők, holdfázisjelzők . A bonyolultság erénynek számított. A korai barokk idején sok vasóra készült , eleinte foliot szabályzóval , később a számlap előtt lengő rövid ingával. A vasórák szerkezete ( csapágylemeze és kerekei is) vasból készült . Ezt is díszítették, ha többre nem telt, legalább a csapágylemezeknek adtak egy kis hullámos vonalú kontúrt . Az óraipar fejlődésének két jelentős eseménye esik a barokk idejére: az inga (1656) és a billegő (1675) feltalálása , illetve szabályzóként való alkalmazása az óraszerkezetekben. Az órák pontossága így több mint egy nagyságrenddel növekedett, a luxustárgyból időmérő műszer lett.

Hamarosan felismerték, hogy a hosszabb inga megbízhatóbb szabályozást ad, így alakultak ki a 18. században a padlón álló ún. lábasórák, amelyeknek hosszúkás,embermagasságúnál nagyobb tokja a szerkezetet, ingát és a súlyokat egyaránt védte. Sajnos Magyarországon ebből a szép óratípusból kevés készült és még kevesebb maradt fenn . Ugyancsak a 18, században terjedtek el főleg a Német területeken a barokk szekrényórák,amelyeknek magyarországi,kissé provinciális változatát nem túl találó elnevezéssel altdeutsch (ónémet) óráknak nevezték . A nyugat európai példányok kivitele finomabb , költségesebb volt,az alapvonásokat tekintve azonban ennek a nagyon kötött formavilágú óratípusnak Európa szerte előforduló példányai lényegében megegyeztek.

A franciaországi barokk kialakulása már 4. Henrik (1589-1610) és 13. Lajos (1610-1643) uralkodása alatt megkezdődött, de virágkorát 14. Lajos (1660-1715) idején érte el . A Francia barokkot ezért 14. Lajos stílusnak (Louis-quatorzenak) is szokták nevezni.A 17. század végén valószínűleg a szekrényórákból formálódott ki egy jellegzetesen Francia barokk rövid ingás asztali óratípus amelyet a Franciák “pendule”-nek , vagy “pendulette”-nek neveztek,ezért a többi nyelvbe is így került át. Nemcsak a barokk , hanem a rokokó idején is a Francia órák legjellegzetesebb és legkedveltebb típusa volt.A pendule szerkezete,ellentétben a kora barokk órákkal,szinte teljesen dísztelen , viszont nagy gondot fordítottak a jó anyagminőségre,a pontos és szakszerű anyagmegmunkálásra a konstrukció és a technikai kivitelezés színvonalára. A reneszánsz függőórák a barokk idején formálódtak át igazi zsebórává.

A reneszánsz tokok szögletes formái legömbölyödtek,és egyre inkább csökkentek a méretek is. Mivel a szerkezet még nagyon magas volt.a tok enyhén lapított gömbalakot vett fel: külseje sima,mértéktartó vésett díszítéssel. Ezt vette körül a dúsan cizellált trébelt (tulaezüst) védőtok . A tokok anyaga arany ,ezüst vagy aranyozott bronz. A védőtokon gyakori a teknőc,esetleg kígyóbőr burkolat.A drágább, főleg aranypéldányoknál előfordul a zománc,drágakő,vagy gyöngydíszítés. A 17.sz végén a hegyikristály védőfedél helyén megjelent a törékenyebb,de könnyen pótolható óraüveg.A védőtoknak nem volt külön üvege,csak kerek kivágása,hogy a számlap látszódjék. A védőtokot selyemmel vagy más textíliával bélelték.

Ezeken,a bélések alatt néha érdekes irományokat, vagy más papírokat lehet találni, amit a régi tulajdonos kerekre vágva helyezett el a tokban,hogy az óra helyét kipárnázza. Hogy az óra kengyele mindkét védőtokon kívül legyen,a legbelső toknak hosszú nyakat készítettek ezért ezt a majdnem gömb alakú , hosszú nyakú óratípust franciáúl oinonnnak,németül zwiebelnek,magyarul hagyma órának nevezik. Az órákat ekkor még nem annyira zsebben,mint inkább “chatelaine”-re azaz övláncra függesztve a derekukon viselték, de a szerkezetek a hajszálrugó alkalmazása következtében már viszonylag jól szabályozhatók voltak.Egy18.századi orsójáratú órával már elérhető,hogy a napi járási hiba nem haladja meg a 6-8 percet.

Tipikus barokk lábasóra,intarziaberakásos óratokban.

 

Bulle technikával díszített barokk rövid ingás falióra. A fa óratokot teknőcpáncél-berakással díszítették, mely a kor arisztokráciájának bútordarabjain is visszaköszönt. Asztalokat, szekrényeket díszítettek ilyen technikával.

 

Barokk kandallóóra, tűzi aranyozott óratokban, a kor ízlésvilágának megfelelően gazdagon díszítve. Szerkezete rövid ingás kivitelű, ütőszerkezettel kiegészítve. Érdekessége, hogy a szerkezetét gyártó Francia Japy óragyár a mai napig ingaórákat gyárt.

 

Barokk hagymaóra. A zsebórák ebben a korban váltak valóban zsebméretűvé, pontosságuk már lehetővé tette, hogy dísztárgyból időmérővé avanzsáljon.

 

Chatelaine, azaz övlánc, mely a kor jellegzetes kiegészítője. A zsebórát erre felfüggesztve a derekukon viselték. Sok lánc rendkívül díszes kivitelben készült, mely a tulajdonos gazdagságáról tanúskodott. Ebből a lánctípusból alakult ki a későbbi tiszti lánc.