Egy Doxa (Cal:103) beszáradt billegőjének bemutatása
Pontos, mint a Doxa óra – szól a mondás, amely mindenki számára ismerős lehet. Hazánk egyik legnépszerűbb svájci óramárkája majd egy évszázada fogalom Magyarországon. Sajnos egy óra pontossága csak állapot, hisz minden mechanikus időmérő igényli a karbantartást. Jó néhány év után eljön az idő, amikor szembesülni kell kell azzal, hogy a szerkezet kenése elöregedett, és kedvenc óránk ez miatt megállt. Ezt a láthatatlannak tűnő jelenséget szeretném sajátos fotó-technikai eszközökkel bemutatni mindenkinek.
Ez a nyár szinte minden eddiginél melegebbnek bizonyult, így a főszereplő egy olyan bátor időmérő lesz, amely nem a vízparton, hanem a kirakatüveg mögött vészelte át a nyári nap kegyetlen melegét. Az amúgy is karbantartás előtt álló óra ( Doxa Cal: 103) csendben feladta a harcot, tüntetőleg megállt. A mögötte álló kémiai folyamat lesz mostani publikációm tárgya, amelynek neve is van – beszáradásnak nevezik.
Egy óraszerkezet legnagyobb ellenfele az idő és az extrém magas hőmérséklet. A meleg szinte minden órát megvisel, legyen az kirakat, órabörze, vagy csak egy tűző napon hagyott gépjármű kesztyűtartója. Az alkalmazott kenőolaj, amely eddig kenéssel látta el a tengelyeket, most mézhez hasonló anyagként meggátolja az óra pontos működését. Természetesen ez az egész szerkezetre vonatkozik, de jelen bemutató csak a billegőre korlátozódik.
A kenőanyag jelentése elég tág fogalom, létezik belőle olcsó, egyszerű, de elérhető olyan szintetikus készítmény is, amely lényegesen jobban bírja a megpróbáltatásokat. Tapasztalataim szerint sokan használnak közönséges kenőanyagot, ezek lényegesen hajlamosabbak a beszáradásra. Ez a folyamat mozgásképtelenné dermeszti az óraszerkezetet. Sokan kérdezik, hogy mit látok ilyenkor, de szerintem elmesélni nem lehet, ezt látni kell, mégpedig saját szemmel. Ezzel a publikációval lemegyek a javítás képi síkjáig, azaz minden olvasó azt láthatja, amit én látok saját órás-nagyítóm segítségével. A két-háromszoros nagyítású, viszonylag jó minőségű kép azt a látványvilágot testesíti meg, mintha a lupémba lenne a fényképezőgép optikája.
Kifejezetten közelfényképezésre kialakított fotó technikai rendszerem alkalmas olyan képek reprodukálására, amely nagyítása megegyezik egy javítási nézettel. A rögzített, de igény szerint mozgatható fényképezőgép tulajdonképpen szinkronba működik az órás nagyítómmal. Kihajtható kijelzőjén szinte ugyan azt látom, mint a szememre tett lupéban. A fényképezőgép nyomkodásával sem kell vesződnöm, hisz infravörös távkioldó segítségével szabad kezemmel tudom vezérelni a rendszert, gombnyomásra. Érdemes teljes képernyő-módra váltani, hisz a képek igény szerint még tovább nagyíthatóak, minőségromlás nélkül. Akkor vegyük fel együtt az órás nagyítóját és lássunk neki.
Elérkeztünk az órásnagyító képvilágához. Ez a kép már azt a optikai síkot jeleníti meg, amit én látok egy átlagos, 3-szoros nagyítású lupén keresztül. Az úgynevezett javítási nézet alkalmas arra, hogy megoszthassam mindenkivel, mit is tapasztal egy órás, jelen esetben én, amikor látja az egyébként láthatatlan folyamatot. Akkor szembesüljünk a problémával, ami miatt felvettük a nagyítót. Bár az óra menetkész, mindene működik a billegő mégis alig leng, szinte csak illeg-billeg. Ezt a műveletet azért hagytam a karbantartás végére, hogy prezentálni tudjam, hogy miért nem lengi ki a billegő a 280 fokot. Akkor lássunk neki.
A billegő egyetlen csavar kivétele után könnyedén leemelhető a helyéről. Kivétel után egyből megfordítom, hogy láthatóvá váljon a vezetőtárcsa és a billegőtengely alsó csapja, arra vagyok kíváncsi, nincs-e eltörve. A vezetőkő sértetten, de a billegőtengely végén már feltűnik egy kocsonyásnak látszó réteg. Ez a besült, a nap melegétől megdermedt, és nem túl jó minőségű kenőanyag, illetve annak maradványa.
Jó minőségű kenőolajok nehezen száradnak be, de ezek hazánkban csak az elmúlt 5-10 éve érhetőek el széles körben. A hagyományos kenőanyagok lényegesen hajlamosabbak a megszilárdulásra, amelyek ilyen kocsonyás réteget alkotnak a billegőtengely trombitacsapján. Bár könnyen eltávolítható, mégis elég ahhoz, hogy szinte a végsőkig meggátolja a billegő szabad lengését.
Természetesen ugyan ez az állapot köszön vissza a csapvég másik felén is, ezért a zárt csapágyat szét kell hozzá szedni. Első lépésben le kell választani a billegőt hídjáról. Ehhez kinyitom a szabályzókulcsot, amely közrefogja a hajszálrugót. Ennek eltolásával lehet a pontosságot állítani, KB: 180 másodperc erejéig. Mivel itt még a szabályzókulcs zárt rendszert alkot, el kell fordítani, hogy szabadon eltávolítható legyen.
A nyitható szabályzókulcson csavarhúzó-bevágás található, beleillesztve a pengét, elfordítható. Sok esetben ez a szoros kapcsolat mozdíthatatlanan, ilyenkor csak a stift elhajlításával szabadítható ki a hajszálrugó. Ezekre az esetekre vezethető vissza a záróstift letörése.
Szerencsére ebben az esetben a szabályzókulcs akadály nélkül elforgatható, így a hajszálrugó ezen a ponton szabadon kiemelhető. Már csak a hajszálrugótőke csavarját kell kilazítani, és a billegő könnyedén leválasztható hídjáról.
A billegő, leválasztása után. Szép hibátlan darab, nem nyomorgatták, hajszálrugója is makulátlan. Viszont ugyan az a helyzet itt is, mint a másik oldali csapvégnél. Ráadásul ez a oldal gyűjtőpontja a szennyeződéseknek, rengeteg oda nem való anyag tekeredik fel a tengelyvégre. Néha az ember el sem hinné, mi minden gyűlik itt össze, ha így nem látná.
A billegő hajszálrugó felőli oldala is beszáradt, mégpedig kocsonyásan. Bár furának látszik de a felhúzókorona tömítetten nyílásán bejutó textildarabok és szövetszálak, amelyek a ruházatról válnak le, mind a billegőtengely lengésközéppontján landolnak. Feltekeredve nagymértékben fékezik a billegő mozgását. Ezen okok miatt működik tovább egy hermetikusan tömített óra, hisz semmi sem jut be a szerkezetbe kívülről.
Jól megfigyelhető ilyenkor a gondosan fűzött hajszálrugótőke, amit egy kecses stift rögzít a helyén. Bár így lupén keresztül nagynak látszik, de valójában csak 0,2 milliméter vastag. Ilyenkor leellenőrizhető a hajszálrugó pozicionálása is, amely pontosan a billegőkoszorú megfelelő jelöléséhez van állítva. Optimális esetben, ha minden alap helyzetbe van felhelyezve a vezetőkő pont középen fog állni. Ezeket a jelöléseket érdemes figyelembe venni, akár egy jó autószerelő, hisz pontosan beállítva nem fog a járat sántítani.
A hátára fordított billegőn könnyedén megfigyelhető a vezetőtárcsa, és a félhenger profilú vezetőköve. Szinte azonos méretű kivágásában szorosan ül, amit egy csepp sellak rögzít fészkében. Sok esetben ez a kő eltörik, vagy csak szimplán kiesik a helyéről, érdemes rá vigyázni, hisz ezen profil illeszkedik a horgony villájába. Tisztaságára nagy figyelmet kell fordítani, amely ezen fellelt állapotban nem mondható el róla. Ezért szokás a billegőrendszer alkatrészeit külön, nagy tisztaságú benzinben megszabadítani a szennyeződésektől. Erre a célra egy elkülönített tégelyt használok, amely sebészeti finomságú benzint tartalmaz. Külön ecset is dukál hozzá, amit csak erre a célra használok.
A billegő csapágylemezének hátoldala, szétszedés előtt. A zárt csapágyat két csavar fogja össze, ezek kihajtása után szétválasztható a lukas és a fedőkő. Mivel a zárt csapágyak mindig a beszáradás melegágyai, szétszedése elkerülhetetlen. Mindjárt azt is meglátjuk, miért.
Jól megfigyelhető ilyenkor a kinyitott szabályzótolóka, elfordítva. A két csavar egy kisebb csavarhúzó segítségével könnyedén kihajtható.
A méretek szemléltetése végett mellé tettem egy szál gyufát. Visszaszerelés előtt érdemes felpolírozni a fejet, mert a kicsorbulás is okozhat működési hibát, nem beszélve arról, hogy nem túl esztétikus. Ezen kis méretek okozzák azt a jelenséget, hogy egy gyakorló órás is kénytelen térdelve keresgetni a műhely padlóján, hisz az elugrásra hajlamos csavart nehéz megtalálni.
A csavarok kihajtása után megfigyelhető a befoglalt lyukas kő. A csavar fészke kissé sorjás, de nem okoz problémát, és a kő sincsen eltörve.
A lyukas kő szorosan ül a helyén, kissé beszáradt olajszármazék tarkítja csak a látványt.
A komplett fedőkő a szabályzótolókával és a hajszálrugótőkével egybeépítve. A két egység egymástól függetlenül állítható, laza illesztéssel fogják közre a felső fedőkövet. Némi nyomás hatására szétválasztható, így könnyebb tisztítása is.
A fedőkő enyhe nyomás hatására kiugrik a szabályzótolóka szorításából. Valószínűleg ő lesz a bűnös, már csak meg kell fordítani.
A kiszerelt fedőkő megfordítás után egyből feltárja magát a hibát is. Felülete szinte kocsonyás, beszáradt olajmaradványok tarkítják, amely visszaköszön mindenhol. A szerkezet belsejében is ilyen kép fogadott, ugyan ilyen mázga ragasztotta össze a rugóház bejesét is. A beszáradt kenőanyag öt-hat év után így néz ki, szinte árnyéka önmagának. Ez szinte megmagyarázza, hogy a billegő miért leng ilyen bágyadtan. Ez a kép fogad lupén keresztül, megpiszkálva a mázgát még képlékeny, szinte kocsonyás. Amennyiben nem szedem szét, ez a folyamat tovább fokozódik, egészen a beszáradt, kövesedett állapotig.
Az Elma szekcionált mosókosara amelybe elfér minden alkatrész, elválasztva azt egymástól. Szárítás után kipakolom a tartalmát, és kezdődhet az összeszerelés.
Persze nem minden szennyeződés távolítható el ilyen könnyedén, sok esetben lényegesen vadabb dolgok fogadnak. Ezen beszáradások durva módszerekkel nem távolíthatóak el, hisz az elszennyezett alkatrészek könnyedén megsérülnek. Ilyenkor jó szolgálatot tehetnek a dentál-technikai eszközök, amelyek finom keféi megfelelő igénybevétel mellett minden oda nem tartozó lepedéket eltávolítanak, akár fogainkról.
A kefe vége puha, szinte selymes kialakítású, Sebészeti tisztaságú benzinbe mártogatva szoktam használni, meglepően hatékony. Szinte minden maradványt eltávolít, amit a vegyi tisztítás rajtahagy.
Sebészeti tisztaságú benzin a gyógyszertárból. Kizárólag a gátszerkezet és a horgony tisztítására használom, külön ecset is tartozik hozzá. Ezzel a módszerrel elérhető a maximális pontosság egy óraszerkezet esetén, hisz legfontosabb motívum a tisztaság.
A fedőkő vegyszeres tisztítás után. Ebben az esetben a tisztítóhatás fokozható némi mechanikai ráhatással, amely a gyakorlatban úgy néz ki, hogy lehúzom egy sima A4 lap felületén. Megfordítva látható, hogy a kocsonyás anyagnak nyoma sem maradt, a fedőkő palástja lepedékmentes állapotba került.
Nagyon fontos motívum a kenőolaj megválasztása, amely elég széles fogalmat képvisel. A képen két klasszikus, békebeli kenőolaj látható, amit még a megboldogult Német Demokratikus Köztársaságban használtak hajdanán. A speciális olajat az 1980-as évek elején gyártották, és a Glasshüttei óragyár hivatalos kenőanyagaként nagy karriert futott be. Anyaga szerint állati eredetű összetevőkből készült (pataolaj), állagán nem látszik eltérés, de már csak kiállítási és virtuális bemutatóalbumom részét képezi. Ezen régen használt kenőanyagok hátrányai közé sorolható a bekövesedés, amikor is az olajzás helye beszárad.
Mai modern kenőanyag a Moebius-tól. A N”9010 számú olaj szinte minden kenési műveletre alkalmas, a legtöbb prémiumkategóriás óraszerkezetben használható. Gyors működésű, kis nyomatékú szerkezeti elemek kenésére használom, még a 28800 A/H lengésszámú gátszerkezetek tengelyeit is ilyennel olajjal kezelem le.
A Moebius N”8000 számú kenőolaj lassú működésű, de nagy nyomatékú szerkezeti elemek kenésére alkalmas. Középcsapágy, rugóház és egyéb nagy erő átvitelére képes alkatrészek tartós kenésére használom. Viszkozitása sűrűbb a N”9010 olajéhoz képest. Mivel a kenőolajak legnagyobb ellensége a fény, ezért stílszerűen egy korabeli filmesdobozban tárolom.
Osztott olajzó tégely. Három, egymástól eltérő sűrűségű és viszkozitású kenőolaj befogadására alkalmas.A fedél lehajtása megóvja a benne lévő kenőanyagot a fénytől a szennyeződéstől és a beszáradástól. Az első tégely Moebius 9010-es olajat tartalmaz,amely alkalmas gyors mozgású rendszerek, ebben az esetben például a billegő kenésére. A második tégely Moebius 8000 kenőolajat tartalmaz amely középrendszerek, azaz lassabb mozgású csapágyak kenésére alkalmas. A harmadik tégelyben tetszés szerinti, sűrű állagú kenőanyag tárolható.
Különböző méretű olajzó tűk, többféle vastagságban. Méretük attól függ, mekkora olajmennyiséget akarunk felvinni. Minél vastagabb, annál nagyobb méretű csepp alakul ki a végén.
A legvékonyabb olajzótű, amely alkalmas a fedőkő kenésére. A kenés művelete abban nyilvánul meg, hogy a megfelelő olajba belemártva kialakuljon a végén egy kisméretű olajcsepp.
Az olajzótű kanálszerűen kialakított vége, amelyen megtapad a felvitelre szánt olajcsepp. Amikor hozzáérintem a fedőkő palástjához, a csepp átkerül a felületre.
Az általam felvitt olajcsepp a fedőkő felületén szinte egy kupolát alkot, viszkozitása tökéletes. Talán öt-hat évig elvégzi dolgát, utána ismét kezd beszáradni.
Az olajcsepp felkerült a fedőkőre, ugyan ilyen kenést biztosítok a lyukas kő felületére is. Már csak vissza kell szerelni a billegőhídra a levett két concre-csavar segítségével.
A billegőt visszafűztem helyére, utolsó feladatom a szabályzótolóka becsukása. Óvatosan elfordítom egy csavarhúzó segítségével.
A szabályzótolóka becsukás után. A billegő elkészült, némi deformáció látható a hajszálrugón, amely egyetlen csipeszmozdulattal korrigálható. Közben minden szükséges beavatkozást elvégeztem az óraszerkezeten, ezt a műveletet azért hagytam a végére, hogy be tudjam mutatni. Akkor most lássuk munkám eredményét.
Az elkészült óra oldalnézetből, teljes felújítás után. Bár számlapja kissé fakó, de így autentikus maradt kinézete.
Örömömre szolgált, hogy valós javítási nézeten keresztül meg tudtam mutatni mindenkinek, mit is látok valójában. Az óra közben elnyerte végső kinézetét, az 1960-as évek elején gyártott Doxa (cal: 103) elkészült.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
