Acél mutatók kékítésének technikája

Acél mutatók kékítésének technikája

Különleges készlet került órásműhelyem birtokába, amely szinte időkapszulaként tekint a múltba. Egy debreceni órásmester által kigondolt segédeszköz fellelt állapotában is büszkén hirdeti a szakma kreativitását.

Az ütött-kopott fémdoboz elsárgult újságpapírba csomagolva érkezett műhelyembe, egy mesterember hagyatéka kapcsán. Özvegyének elmondása szerint ezt a speciális szerszámkészletet férje készítette az 1960-as évek elején. Mivel a szakember már elhunyt, felesége pedig nem tudja mi lehet ez, eredeti funkciójának megfejtése, illetve értelmezése publikációm tárgyát fogja képezni. Akkor lássuk neki.

Bár még nem bontottam ki teljesen, máris látszik, hogy sokat használták a múltban. Kissé fanyar, égett szagot áraszt magából, olyan benyomást keltve, mintha valakinek a dohány szelencéjét rejtené. Óvatosan lehámozom róla a csomagoló anyagot, amely ezt a különleges fémdobozt rejti.

Kissé szorosan, de kinyílik a fémszelence, amely feltárja tartalmát. Katonás rendben sorakoznak benne a tartozékok, amelyek minden rendelkezésre álló helyet kitöltenek. Üres zsebóratok, illetve egy reszelőnyélbe rögzített toldalék világossá teszi, hogy összetartoznak. Vélhetőleg ez lesz a készlet fogantyúja, amely a tok meghosszabbítására szolgál.

Számos ilyen, illetve ehhez hasonló készletet láttam már pályafutásom során, melyeknek egyetlen közös tulajdonságuk volt. Sosem készültek gyártósoron vagy szériában, így azon szakember, aki igényt tartott rá, kénytelen volt saját magának elkészíteni. Talán ebben a szegmensben mérhető le a szakma kreativitása, hisz olyan kiegészítőről beszélünk, amelyet nem lehet pénzért megvásárolni.

Órás szakirodalmat lapozva hamar világossá válik, hogy kötőelemek, illetve mutatók felületkezelésére szolgál a hagyaték. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a doboz tartalmát képző sárgaréz sörétek sokasága, amelyek a hő egyenletes átvitelét biztosítják.

Tűzről pattant célszerszámról szinte sugárzik, hogy óramutatók dekorációs kékítésében is otthon érzi magát. Szerencsére van néhány korabeli kiegészítőm, amely szintén hagyaték útján került órásműhelyembe. Ezeket felhasználva szívesen bemutatom minden kedves olvasóknak, miként is működik ez a rendhagyó készlet a gyakorlatban.

Kiválasztottam egy acélból készült, fényesre polírozott mutatót, amely a készlet főpróbájának tárgya lesz. Már nem képez garnitúrát, így akkor sem leszek szomorú, ha nem sikerül. Csináltam már ilyet, nincs benne semmiféle ördöngösség, pusztán fizika. Amennyiben elérem az adott hőfokot, és az tartani is tudom egy percen keresztül, végbemegy a folyamat.

Első lépésben a fémdobozban található réz söréteket átmosom benzinben, mert sötét, koromszerű réteg fedi. Maga a kékítési művelet akkor hatásos, amennyiben minden alkotóelem tiszta és zsírmentes. Miután ez megtörtént, kezdődhet a hevítés, amelyet egy korabeli, mára muzeális kinézetű spiritusz lámpával fogok kivitelezni.

Zsírtalanítás után indulhat a hevítés, ezért a polírozott acél mutatót beágyazom a réz sörétek közé. Erre az egyenletesen kék felület elérése miatt van szükség, hogy ne legyenek raja átfutási színek, vagy foltok. Szerencsére a spiritusz lámpa nem képes extrém hőfokot generálni, így képtelenség túlhevíteni, vagy leolvasztani a tégelyt.

Természetesen a spiritusz lámpa nem volt része a készletnek, viszont korban, és stílusban illik hozzá. Alapos tisztítás, illetve denaturált szesszel történő feltöltés után begyújtom a végét – fél évszázadnyi hibernáció után. Némi kormolást követően életre kel a csodalámpa, melynek halvány, nagy hőfokon égő lángja alkalmas a felületkezeléshez.

Egyenletes, kissé sárgás kéken pislákoló spiritusz lámpa lángja felé helyezem a zsebóratokot. Szegecsek közé helyeztem a mutatót, egyenlőre csak próbából. Kíváncsi vagyok, milyen hatásfokkal és eredménnyel működik a gyakorlatban.

Néhány percnyi hevítés után kezd a tégely átmelegedni. Jellegzetes szagot bocsájt ki magából, olyat, mint egy füstölgő puskacső. Természetesen a hőfoknak meg kell felelnie a felület elszíneződéséhez megfelelő értéknek. Amennyiben nem éri el, vagy túllépi azt, az elszíneződés nem megy végbe, vagy kellemetlen, fekete árnyalatot vesz fel.

Ahogy a táblázatban látható, az optimális acélkék szín eléréséhez nem túl magas, konkrétan 300 fok szükséges. Bár ezt egy sima öngyújtóval is el lehetne érni, de ebben az esetben az átfutási szín nem lenne egyenletes.

Ezt a lineáris hőátvitelt szolgálják a zsebóra tokba szórt réz szegecsek. Óvatosan hevítve pár perc alatt elérhető a megfelelő hőfok, akár egy ilyen idejétmúlt spirituszlámpa segítségével. Beavatkozás után érdemes félretenni az óratokot, hogy magától visszahűljön, szobahőmérsékletre.

Hőkezelés után tíz perccel már kézmelegre hűlt a tok, így megnézhetem, milyen eredménnyel zárult a felületkezelés. Csipesszel kitúrva előbukkan a mutató, melynek felülete minden várakozásomat felülmúlja.

Árnyalata acélkék, amely teljes felületén egyenletes, köszönhetően a hőátadásért felelős közegnek. Első próbálkozásnak nem is rossz, véleményem szerint tovább finomítható a művelet.

Benzines lemosás után így néz ki a kékített acél mutató, hőkezelést követően. Maga a zsebóra tok befogadóképessége, illetve űrtartalma lehetővé teszi, hogy csavarok, csapágyhidak, vagy mint ebben az esetben is látható, acél mutatók kékítésére használjam a gyakorlatban. Kissé misztikus, hogy ezen készlet majd hatvan évvel ezelőtt készült és a gyakorlatban is használták, mégpedig több évtizeden keresztül.

Hőkezeléshez átalakított edény egy zsebóratokból áll, amelyet közönséges reszelőnyélhez lehet erősíteni. Mégsem tudok szó nélkül elmenni a fedőlemez hátlapján található katonai lajtromszám mellet. Látható, hogy a gravírozás a második világháború idején készült, ráadásul egy frontvonalon szolgálatot teljesítő angol katona (GS : General Sevice, azaz általános szolgálatra) részére. A felfelé mutató széles nyíl (Broad Arrows) pedig azt jelenti, hogy az időmérő a Brit kormány tulajdonát képezte. Érdekes szelete a múltnak, melynek történetéről is érdemes lenne írni egy publikációt, de arra majd egy másik alkalommal fogok sort keríteni.

Művelet sajátossága, hogy használat után a tartozékok kissé elszíneződnek, ráadásul olyan szaguk lesz, mint egy elsütött kozák pisztolynak. Ennek okán minden használat után gondosan elmosom, mind a zsebóra tokot, mind pedig a hőátadásért felelős réz söréteket.

Csavarok, mutatók illetve rugók egyik legfontosabb dekorációs eleme a kékítés. Ezt a majd 300 éves technológiát máig nem tudták kiváltani, amely ilyen kontrasztot adna az óraszerkezetnek. Ez az oka annak, hogy az ilyen készletek napjainkban is reneszánszukat élik, hisz segítségükkel egy közönséges csavarfejet is acélkék felülettel lehet ellátni, minimális beruházás mellett.

Apró serpenyőként funkcionáló készlet jól bírja a hőt, akár szalmasárga árnyalatra is hevíthető, mindenféle deformáció nélkül. Ennek okán tengelyek kilágyítására, visszaeresztésére, vagy akár martenzites edzésére is alkalmas.

Mi több, finom szénpor hozzáadása mellet betétedzésre is alkalmas, amelyet már használták is ilyen funkcióra.  Ezt onnan tudom, mert a legelső használatba vétel alkalmával fekete lepedék tarkította a teljes felületet, ez pedig szénpor jelenlétére utal. Multifunkcionális eszközként használata roppant szerteágazó, amely nagy gyakorlatot igényel.

Érdemes néhány pillantást vetni a felületkezelő készlet eredeti csomagolására, amely nem más, mint egy 1956. November 2.-án keltezett Népszabadság borítója. Érdekes történelmi együttállás, hisz maga a hagyaték sem egy közönséges célszerszám, hanem egy kreatív mesterember munkája.

Szakember özvegye azzal a feltétellel ajánlotta fel műhelyemnek férje örökségét, amennyiben kiderítem, mire használták a gyakorlatban. Szerencsére ez a kritérium teljesült, ráadásul olyan eszközre tettem szert, melynek mondanivalója, illetve saját története van.

Meglepetésemre nagyon jól teljesített a gyakorlatban, egyben örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megoszthattam minden kedves olvasómmal. Hőkezelésre alkalmas kiegészítőben nincs, ami elromolhatna, ennek ellenére műhelyem muzeális kiegészítőjeként tekintek rá és csak kivételes alkalmakkor fogom használni.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente  www.watchmaker.hu