Alternatív műelemzés a gyakorlatban
Alternatív műelemzés a gyakorlatban
Számtalan, magántulajdonban lévő műalkotás létezik, melynek nem csak eredete, hanem létezése is kérdéses. Sok esetben már az alkotó személye is bizonytalan, vagy nehezen igazolható. Publikációmban megjelenített, Ország Lili stílusára hajazó alkotás a plagizált művek iskolapéldája. Tulajdonosa meg volt győződve arról, hogy a falán lógó vászon kiemelt értéket képvisel. Mivel több galéria sem tudta igazolni eredetét, megbélyegzett, műként kegyvesztetté vált. Végső megoldásként a Budai Zsibvásáron kötött ki, itt láttam meg először. Mivel elég sok műértő fordul meg ezen a helyen, furának tartottam, hogy senkinek sem tűnt fel ez a segítségért kiáltó, plagizált mű különleges aurája.
Széles olvasótáborom áldásos velejárója egy finomra hangolt multikulturális platform, amelyre nagyon büszke vagyok. Muzeológusok, egyetemi tanárok és művészet-történészek segítik munkámat egy ilyen oknyomozás során. Számtalan levélváltás, illetve közös kutatás után vált világossá, milyen különleges történettel büszkélkedik ez a megosztó műtárgy. 1950-es évek közepén, főleg német mintára az I. számú Gyermekklinika Pszichológiai Osztályán is elindult a művészetterápia – gyermekek számára. Zsigeri tehetséggel megáldott, de mély traumás állapot okán némaságra kárhoztatott kiskorúak részére engedélyezték ezen vizuális kezelés alkalmazását. Szellemi terápia egyik hazai úttörőjének Dr. Majláth György tekinthető, aki híres gyermek pszichológusként, illetve neves terapeutaként kidolgozta ennek szakmai és gyakorlati módszertanát.
Ebben számos művész nyújtott segítséget, köztük felesége, Ország Lili, aki kortárs grafikusként hasonló pszichotikus betegségben szenvedett. Közreműködésével olyan tehetséges gyermekkoruak ülhettek vászon elé, akik visszavonultak, és végérvényesen megszakították kapcsolatukat a külvilággal. Nyitásuk oka arra vezethető vissza, hogy a művésznő elvonatkoztatott, depresszív stílusa rengeteg ápoltat érintetett meg, hisz saját sorstársukat látták a melankolikus értékítéletű grafikusban.
Foglalkozásai lehetőséget nyújtottak az akkor még gyermek cipőben járó vizuális elmekórtan szakmai elemzéseiben. Témája is ezzel párhuzamos, hisz a képen megtekinthető alkotás egy labirintusban tévejgő, végtelen bolyongást jelenít meg, menekülési lehetőség nélkül. Kiszakadás egyetlen eszközét a téma enteriőrjébe festett feszítővas jelképezi. Ez mindent elárul egy visszavonult, némaságba burkolózó fiatalember mindennapi, eltorzult belső vívódásairól.
Ezen kiemelkedő művek a korabeli szürrealista alkotások szellemi szintjén mozogtak, így eseti kiállítást rendeztek belőlük. „Elveszett labirintus” című plagizált alkotás komoly elismerésben részesült, ennek okán majd fél évszázadon keresztül az intézet egyik irodájában kapott helyet. Később, 1976-ban, munkájának elismerése jeléül oda ajándékozták Bányai Lajos elvtársak, aki a pszichiátriai gondozás területi képviseletéért felelt.
1998-ban, az intézmény ingatlan-piaci értékesítését követően utcára került, ahonnan egy szemfüles műgyűjtő mentette meg a biztos pusztulástól. Jelentéktelennek tűnhet az alkotás, de Ilyen gondosan leinformált grafika ritka kincsnek számít a fellelhető pszihoterapikus művek között. Art’ Brut, illetve Outsider ‘Art elnevezésű művészeti ágazat mára külön kategóriát képez, amely magában foglalja az pszichiátria osztályokon készült diagnosztika alkotásokat. Így már érthető a stílus azonos művészeti áthallás, illetve a szignó fájó eltérése. Viszont a látómező közepén megjelenített pajszer mindenért kárpótol. Kissé szürreálisnak tűnhet, de szinte irigy vagyok arra az anonim fiatalra, akit Ország Lili depresszív mentalitása inspirált. Ráadásul személyesen, egy művészet terápia során, feléje fordított orvosi széken hintázva, szénceruzával a füle mögött. Sors különös fintora, hogy fellelt állapotában egy ilyen megtévesztésre alkalmas műre leginkább megsemmisítés vár. Kutatásom nyomán viszont az alkotás új értelmet nyert, amely legalizálta létjogosultságát. Egyben felfedte azt is, milyen közös nevező vezetett a híres Labirintus sorozat már-már bántó művészi alteregójára. Ennek eredményeként most már egy nívós galériában is kiemelt figyelmet érdemelne, immáron Ország Lili kollektív alkotásként.
Források:
Böszörményi Zoltán: Pszichiátriai kísérleteket a művészetben.
Dr. Majláth György: Új „Szín-forma” vizsgálat tanulmánya (1963)
Kappéter István: Dr. Majláth György nekrológia (1986)
Az Ország Lili-bibliográfia (Szépművészeti Múzeum)
Dr. Várkonyi György: Gyarmathy György Bibliográfia
Bízom menne, hogy érdekes témát jelenítettem meg ezzel a majd fél évig tartó, gyakorlati műelemzéssel. Maga a kép magántulajdon részét képezi, immáron új értelmezéssel a háta mögött.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu