Antik billegőmérleg használata a gyakorlatban

A múlt évszázad órásszerszám kínálata sajnos lassan a múzeumba vonul, de nem az én órásműhelyemben. Antik hagyatékból megvásárolt precíziós billegőmérleg jó szolgálatot tehet a mindennapokban. Kifejezetten azon szerszámok egyike, amire ritkán van szükség, viszont akkor szinte nélkülözhetetlen. Most is így alakult, nagy boldogság számomra, hogy használhatom, publikációmból kiderül mire. Akkor nézzünk bele a dobozba.

Az 1930-as évek közepén készült billegőmérleg dobozának piros bélése majd 80 éven keresztül oltalmazta tartalmát. A sárgarézből készült gyönyörűséges billegőmérleg svájci gyártmány, akár mindennapi használatra is alkalmas.

A billegőmérleg használatának aktualitását a képen látható, IWC Scaffhausen C53/H6 zsebóra kapcsán szeretném ismertetni, amely első látásra fura és ijesztő járásproblémát produkál.

Az óra fektetve bár pontatlan, de szabályozhatónak látszik, hisz ezen 135 másodperc a hajszálrugókulcson még állítható lenne.

Abban az esetben, amikor az órát az oldalára fordítom, járása megbolondul, szinte mérhetetlen pontatlanságot produkál. Ezen jelenség arra vezethető vissza hogy az óra billegőjének hatalmas a pozícionális hibája. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a billegőkoszorú súlyeloszlása nem megfelelő. Akkor korrigáljuk a hibát.

A billegőkoszorú pozícionális hibájának mérésére ezen csodaszép antik billegőmérleget fogom használni. A mérlegnek három lába van, így magát a készüléket kell először vízszintbe állítani, amely az egyik láb állításával kivitelezhető.

A mérleg egyik lába menetesen állítható, így ennek ki, vagy behajtásával vízszintezhető a készülék. A vízszintes helyzetet egyszerű módszerrel ellenőrizni is tudom.

Ráhelyezek a pofákra egy kisméretű csapágygolyót és addig állítom a harmadik lábat, amíg a golyó a helyén marad. Amennyiben a csapágygolyó már nem gurul le a pofákról, elmondható, hogy a mérleg vízszintes.

A csapágygolyó ellenállása minimális, ezért alkalmas a billegőmérleg tökéletes vízszintezésére.Ezzel az eszköz kalibráltnak tekinthető, így elkezdőzhet a mérés.

A készülék kinyitott pofákkal, vízszintezés után. A két zafírból készült mérőpofa tetszőleges távolságig ki vagy becsukható.

A két zafír mérőpofa hibátlan, nincs berepedezve. Láthatóan vigyáztak rá, magam is nagy becsben tartom. Kialakításán megfigyelhető, hogy a gondosan megmunkált és sebészeti pontossággal beforrasztott drágakő pofa a legigényesebb műhelymunkára is alkalmas.

A műszert még Svájcban készítették, szinte minden neves órásműhely rendelkezett ilyen eszközzel. Természetesen létezik egyszerűbb kivitel is, sima acél pofákkal, amelyek ugyan ezen az elven működnek.

Akkor lássuk a beavatkozásra váró nívós zsebórát, amely billegőmérlegért kiált. Az IWC Schaffhausen népszerű kalibere, amely C 53/H6 lajstromszámmal rendelkezik. Hattyúnyakas finom szabályozás, háromnegyed hidas csapágylemez, karcmentes, savval göbösített felülettel. Arany tokja 26 gramm 14 karátos (585 finomságú) aranyat tartalmaz, így értéke sem csekély. Bár a hiba ijesztőnek látszik, némi beavatkozással tökéletesé tehető a járáskép.

A komplett billegőt kivétele a hajszálrugót leválasztom a tőkéről. A tőke csavarjának kihajtása után könnyedén elvégezhető a feladat.

A billegőmérlegre csak a koszorút helyezem fel, ezért a művelethez le kell választani a hajszálrugót. Éles pengéjű csavarhúzó segítségével minkét oldalon aláfeszítek. egészen addig, amíg le nem ugrik a helyéről.

A két penge távolságát úgy állítom be, hogy mindkét tengelycsap egyenletesen feküdjön fel rajta.

A billegőmérleg pofáját kinyitottam olyan távolságra, hogy pont a két csapvégen feküdjön fel. Ezután kissé meglököm a billegőt és figyelem, hol áll meg, illetve ha megáll, van-e olyan pont ahova mindig visszatér.

Ha mindig egy pontra tér vissza, azon a helyen vélhetőleg súlyfelesleg van, amit finom reszelő segítségével eltávolítok. Ebben az esetben a műszeren mért egyenetlenség visszaköszön, mert a billegő mindig egy azonos pontra áll vissza. Mindig a súlyzócsavar perembevágását reszelem meg súlycsökkentés céljából és egyszerre csak keveset.

Ha elérem azt, hogy a billegőt meglökve, bárhol megáll és nem lendül vissza, akkor a kiegyensúlyozás sikerült.

A méréskor kiderült, hogy az egyik súlyzócsavar nem méret azonos, valaki csak belehajtotta. Talán kipottyant a helyéről és nem találta meg, így behajtott egy meglévő darabot. Sajnos nem számolt azzal, hogy a nem odavaló súlyzócsavarral ilyen fokú járáseltérést okoz. A csavar maradhat, de a súlyfelesleget el kell róla távolítani. Ehhez a csavart ki kell hajtani és sikattyú segítségével addig könnyíteni, amíg a pozícionális hiba meg nem szűnik. A művelethez pengeéles csavarhúzóra van szükségem, így először elvégzem annak élesítését.

A kihajtott súlyzócsavaron nem látszik az eltérés, de tömege majd duplája a többinek. Nincs mit tenni el kell távolítani róla a felesleget.

A súlyzócsavart befogom a sikattyú pofái közé és a szélét reszelve eltávolítom a feleseget. Mindig csak a szélét reszelem, hogy a csavarfej bevágás megmaradjon. A csavarfej bevágásra érdemes vigyázni, mert nélküle nem lehet a súlyzócsavart visszahajtani a helyére.

Majd tíz próbálkozás után elértem, hogy a billegőt bármely pozícióba is lököm, ott is marad. Ez jelzi számomra, hogy a beavatkozás sikerrel járt, el tudtam távolítani a súlyfelesleget, ami a nagyfokú pontatlanságot okozta.

A kiegyensúlyozás után a billegőt vezetőtárcsájának pereménél óvatosan befogom az óráseszterga patronjába és fényesítőreszelővel átpolírozom a csap végét. Ettől a beavatkozástól az esetleges egyenetlenségek eltűnnek, az ellaposodott tengelyvég visszakapja eredeti formáját. Hatására a lengésszög kismértékben megnő és a pozicionális hibákat is mérsékli, ami a különböző hordási helyzetekben mért pontosságra van hatással. Egy ilyen precíziós óraszerkezet megköveteli a szakszerű beavatkozást.

A beavatkozást természetesen a másik oldalon is elvégzem. Nyomorgatni nem szabad, mert fokozott a törés veszélye, a patront nem szorítom meg. A műveletet mindenképpen érdemes elvégezni, hisz ennek hatására a billegő szélvész módjára kilengi a 300 fokot.

A hajszálrugótőke pozicionálása rendkívül fontos. Ahhoz, hogy a vezetőtárcsa köve középállásba kerüljön figyelembe kell venni a hajszálrugó helyzetét. A koszorún általában jelölik a pontot, ahova a rugóvégnek kerülnie kell. Ha nem, akkor az órásnak kell kiügyeskednie a megoldást.

A beavatkozás sikerült,a pozícionális hiba eltűnt. A hajszálrugót úgy helyeztem vissza, hogy a vezetőkő középen álljon. Ez látszik is a műszeres mérésen, hisz a két pontsor szorosan egymás mellett halad.

A zsebóra minden helyzetben pontosan jár, eltűnt tetemes pozícionális hibája. A beavatkozást csodaszép, antik billegőmérlegem nélkül csak nehezen tudtam volna kivitelezni. A műszert visszahelyezem dobozába és csak reménykedni tudok benne, hogy máskor is lesz alkalmam használni.

Az IWC Schaffhausen C53-H6 arany zsebóra óra pontatlanságának rejtélye megoldódott, most már minden helyzetben a valós időt mutatja. Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu