Automata felhúzószerkezet működése

Automata felhúzószerkezet működése

Automata felhúzószerkezetek népszerűsége töretlen mai quartz korszakunk égisze alatt is. A szinte reneszánszát élő megoldás után húzza a szerkezetet, amikor viseljük. Az óra hordása közben folyamatosan változtatja pozícióját, mely hatására a gondosan méretezett rotor ide oda leng. A mozgási energia egy áttételi kerékrendszeren keresztül eljut a kilincskerékig, amely lassan, de biztosan utánahúz a lejárni készülő motorrugón. Amíg az óra mozgásban van, az automatika végzi feladatát. Működését szeretném bemutatni ezen gyakorlati publikáció keretein belül. Akkor lássunk neki

 

Az automata óra fogalma a zsebórák korszakáig vezethető vissza, sok korabeli órakészítő fantáziáját ihlette meg az önfelhúzó óra gondolata. Abraham-Louis Perrelet, híres órásmester jutott el a gondolat gyakorlati megvalósításához és már az 1800-as évek elején megalkotta önfelhúzó zsebóráját. A lengősúly még nem forog körbe, hanem a kalapács-automata szerkezetekhez hasonlóan ívszerű pályán mozog és közben felhúzza az órát. Az ötlet briliáns, szabadalom is védi, de sajnos megvalósítása nem váltott ki osztatlan sikert, ennek oka a kor életvitelében keresendő. A főleg ülőmunkát végző tisztviselők nem mozogtak annyit, hogy a szerkezet önmagát felhúzza, így másnapra a zsebóra rendre megállt. A tervek fiókba kerültek és az 1930-as évek végén, amikor már természetes volt a karóra viselete a mindennapokban, újra előkerült.

Az automata zsebóra kivitele nagyban hasonlít a korai kalapács-automata szerkezethez, amit az Omega-Tissot konzorcium rendszeresített még az 1940-es évek elején. A rotor itt még csak egy lengőcsonkra korlátozódik, de technika-evolúciós szempontból már nagyban hasonlít a mai automata szerkezetekhez. Az 1880-as években készült automata zsebóra fényképe is ezt mutatja be.

Az Omega tervezőmérnökei gondoltak egy nagyot és ezzel a kalapács-automata szerkezettel tértek vissza a mindennapokba, elvi felépítése szinte azonos a 130 évvel ezelőtti zsebóra elődjével. Az 1940-es évek életvitele nagyban megváltozott, már minden ember karórát viselt és a bevitt mozgási energia mennyisége többszöröse lett a szinte végtelen nyugalomba merülő zsebóráéval. Az óra lelke egy automata szerkezet, amit az Omega is előszeretettel alkalmazott, az önfelhúzó órák korai evolúciós korszakának számító megoldásként, mely mára teljesen kihalt. Egy évtizedig tartott tündöklésük, ezután felváltották a korszerű automata szerkezetek. Maga nemében érdekesség, mert egyre ritkábban találkozni már jó állapotú példánnyal.

Eljutottunk a publikáció tárgyát képező Omega (cal:552) automata szerkezetig, ahol már körbeforog a rotor, ráadásul mindkét irány mozgását hasznosítani tudja. A rotor átmérője és tömege gondosan kiszámolt alkatrész, középcsapágyán keresztül mindkét oldalra szabadon el tud mozdulni. Az Omega automata órák tipikus formavilága összetéveszthetetlen, ráadásul helyt ad a gyári feliratoknak is. Cal: 552 rotorja egy rögzítőlemez kioldása után könnyedén leválasztható tengelyéről.

A középcsapágy illesztése siklócsapágy segítségével történik, amely kotyogás mentesen szabad mozgást biztosít a lengő tömeg számára. Maga a rotor műszaki fotónak is tökéletes.

A rotort megfordítva látható az a fogaskoszorú, amely az áttételi kerékrendszer utolsó alkatrésze, innen kapja a nyomatékot mozgás közben. A rotor mindkét irányba véletlenszerűen mozog, amely egy kettős koszorú segítségével kizárólag egy irányba engedi forogni a kerékrendszert. Ennek hatására nincs üresjárat, a mozgás mindkét irányba munkát végez, azaz felhúzza a szerkezetet.

Maga az automata felhúzómű a szerkezet közepén helyezkedik el, két csavar segítségével történik rögzítése. Ezek kioldása után szabadon eltávolítható helyéről.

Az automatika kivétele után a szerkezet működőképes marad, tulajdonképpen kézi felhúzású óraműként tovább működik. Az automatika modulszerűen helyezkedik el a szerkezetben, külön egységet alkotva.

Az automatika áttételezése pontosan méretezett egység. Ez a gyakorlatban annyit jelent, amíg a rotor négyet fordul tengelye körül, a kilincskerék egy fogat húz utána a motorrugón. Mivel mindkét irányba végzi feladatát, két kör oda-vissza mozgás ugyan ezt az eredményt éri el.

Az automatikát megfordítva láthatóvá válik az áttételi kerékrendszer felépítése. A csapágylemezt három csavar rögzíti, kihajtása után szabadon leemelhető helyéről.

A csapágylemez leemelése után láthatóvá válik a rém egyszerű áttételi fogaskerékrendszer. Ezek a kerekek végzik a motorkerék utána húzását.

A felső csapágylemez leválasztása után többi alkatrészeivel együtt mehet a mosókosárba. Mivel az automatika folyamatos mozgásban van, igénybevétele talán a legnagyobb, korrekt tisztítása és kenése nélkülözhetetlen.

A felső csapágylemez lecsupaszítva. Középen pusztán a rotor középcsapágy-csonkja fénylik, ezen acél alkatrész tartja stabilan a rotort mozgás közben. Kiszerelése szükségtelen.

Az automatika alkatrészei már a mosókosárban. A vegyszeres tisztítás minden lepedéket és olajsarat leold a felületről, amely az évek során felhalmozódott az alkatrészeken.

Néha a vegyszeres tisztítás után némi mechanikus kezelésre is szükség van, ami a legmakacsabb szennyeződést is eltávolítja a felületekről. Bár ebben az esetben tisztítópálcát szoktam használni, de ebben az esetben megteszi egy közönséges fogpiszkáló is.

A kitisztított automatika összeépítés közben. Látható a kettős koszorú szerepe a kétirányú felhúzásban, hisz míg az egyik a jobb, másik a bal irányú mozgást hasznosítja. Mivel a két koszorú síkban egymáson felett helyezkedik el, két eltérő magasságú fogaskoszorú alkalmazásával mindkét irány mozgása hasznosítható.

A kitisztított és összeépített automatika kenését az alsó csapágylemeznél kezdem, hisz beépítés után ezekhez a csapágyhelyekhez már nem férnék hozzá.

A csapágyakhoz kevés Moebius kenőolajat használok, minden helyet átkenve.

A műveletet a másik oldalon is elvégzem.

Mivel a szerkezetet a koronán keresztül is fel lehet húzni, meg kell oldani, hogy az automatika ne kerüljön kényszer-kapcsolatba a kilincskerékkel. Ez csak kárt okozna benne, így egy sajátos differenciálmű segít abban, hogy a két ellentétes erőhatás ne okozzon kárt a kerékrendszerben.

Ez a kicsi bolygókerék szabadon elforog kézi felhúzás közben, engedve felhúzni az órát. Ezáltal mind az automatika, mind a kézi felhúzás lehetősége adott az órán. Elmés és egyben roppant hatékony megoldás.

A kilincskerék felhelyezés közben. Ebbe a kerékbe csatlakozik bele az automatika fogastengelye.

Az óraszerkezet kitisztított automatikája, már a helyén. Minden a helyére került, indulhat a végszerelés. Sok esetben a kézi felhúzás szoros érzete magában rejti azt a hibaforrást, hogy az automatika el van szennyeződve. Ezen beavatkozás után az óra kézi felhúzásérzete javul, szinte pillekönnyűvé válva jelzi a művelet sikerét.

A rotor méretéhez viszonyított nagy tömege indokolja a középcsapágy gondos kenését szerkezettisztítás után. Mivel a rotor ide oda leng, akár 40 éven keresztül, gondoskodni kell korrekt kenéséről. Ezen művelet elszalasztása a rotor végletes kikopását eredményezi, akár pár éven belül is.

Mivel a rotort tengelyirányba szabadon mozog, könnyen lecsúszhatna a helyéről, így rögzítését meg kell oldani. Ezen kicsiny rögzítőlemez egyetlen csavar felhasználásával elvégzi a feladatot.

Az automatika kitisztítása és bemutatása után a művelet befejeződött, az óra újból működőképes.

Az óraszerkezet automatikájának karbantartása elkészült. Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megosztattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu