A javítás tárgya egy 1960-as években gyártott jó minőségű Jean Richard Automatic karóra, mely érdekes metamorfózison ment át az évek során. Számlapjáról valaki eltüntette a cég logóját, illetve gyermeki fantáziával, filctoll segítségével megpróbálta újrafesteni az indexeket. Gondot nem okoz, mert a számlap Fausto Perelli Olaszországi retusálóüzemében kap új külsőt. Mivel a beavatkozás felemészt pár hetet, van időm a szerkezet illetve a tok felújítására és az óra bemutatására. Akkor lássunk neki.
Daniel Jean Richard a svájci óraipar egyik meghatározó alakja volt. A 17. század végén egyike volt azoknak az órásmestereknek, akik nem a szakma fellegvárában, Genfben nyitottak manufaktúrát. Az általa alapított márka egészen az 1960-as évekig működött, majd a 80-as évek végén újjászületett. A patkolóműhelyben segédként dolgozó 15 éves fiúnak kezébe került egy elromlott óra, amit – minden előzetes szakismeret nélkül – alaposan megvizsgált, majd megjavított, egy évvel később pedig elkészítette első saját óráját. Bárhogy is történt, tény, hogy a nagy genfi manufaktúrák tartottak a vidéki konkurenciától és nem voltak hajlandók egyetlen órásszerszámot sem eladni a fiatal órásnak. Daniel Jean Richard ezért elkészítette a sajátjait és beindította gyárát. Sikerei a környék más vállalkozóit is arra ösztönözték, hogy az óraiparban próbáljanak szerencsét: az 1750-es években a Neuchâtel régióban már közel félezren dolgoztak a szakmában. Fiatalkori szobra La Chaux-Le Locle történelmi belvárosában a svájci óraipar egyik szimbolikus emlékműve.
Az óra hátlapja jó minőségű acél. Kissé kopottas, de szépen felújítható.
A legfőbb adatok a hátlap belsejében találhatóak. Az óra cseppmentesen vízmentes, amit a gumitömítés megléte is jelez.
Az óra hátlapja peremes kivitelű, ami rápattintással rögzül az óratokhoz.
A szerkezet rotorja magán hordozza a cég emblémáját, ami a számlapon is visszaköszönt valamikor, de eltüntették.
Az óra tokja mára kihalt technológiát hordoz magán. Úgynevezett plaké tok, ami annyit jelent hogy a zsírtalanított jó minőségű acél tokra 600 fokon egy 80 mikron vastagságú aranylemezt hengerelnek rá. A meleg hatására az arany és az acél kohéziós kötéssel szinte elválaszthatatlanul egybeforr. Az eredmény egy vastagon aranyozott tartós felület, ami az óra élettartam garanciájával együtt szinte alig kopik, örök darab. A kopásállóság növelésére a rávasalt aranyötvözet 333% finomságú,azaz 8 karátos.
A tokfülek belső felületére nem vasaltak aranyréteget. Az arany maszk vastagsága itt köszön igazán vissza. A korabeli óratokok 20 mikronos galván vastagságához képest itt látható, mitől ilyen tartós ez a technológia. Mára ez az eljárás már kihalt, felváltotta az aranyszerű PVD bevonat.
A munkavégzés területe megköveteli a tisztaságot. Jó megvilágítással és sok sok szerszámmal nem okoz gondot az óra javítása.
A szerkezet billegő nélkül. Az óra egy Felsa 1560-as kaliberű óramű, mely rotorján hordozza a Daniel Jean Richard cég logóját. Ez a szerkezet visszaköszön sok decens óramárka palettáján, használta a Breitling, de a Girard Peregaux illetve a Dubey&Schaldenbrand is. Ezen felül üdítő látvány, hogy nem ETA hegemónia köszön vissza a szerkezetpalettán.
Az automatika rotorja magán hordozza a cég logóját. A nagyméretű rubincsapágy pontos illesztéssel csatlakozik a keményre edzett acél középtengelyre. A rotor levétele is érdekes, egy lemezrugó bajonettszerű eltolásával az alkatrész szinte lecsúszik a helyéről.
A szerkezet két irányba húzó automatikája. A lengőtengely végére szerelt fogaskerék mindig az aktuális felhúzás irányába mozdul el, így nincs szabad lengés, a rotor mindkét irányba felhúzza a szerkezetet. Ez a Bydnator nevű elrendezés sok hasonló szerkezetbe köszön vissza.
Az óra kerékrendszere szétszedés közben.
A lecsupaszított csapágylemez mehet a szerkezetmosó gépbe.
Az óra elég ritka Európában, melynek az egyik oka abban nyilvánul meg, hogy az óra amerikai piacra készült. A csapágylemez alsó részén egy USA szabadalombejegyzés olvasható.
Az óra motorrugója. Ahhoz, hogy a mosás eredményes legyen, eltávolítom a fedelet.
Az automata órákban található, csúszófékkel rendelkező rugó végtelenül felhúzható, nem akadhat meg. Teljes felhúzás után a csúszófék elmozdul és kuplungszerűen megcsúszva elvezeti a nyomatékot. A rugó magja a rugóház fedelével építették egybe. A megoldás nem ismeretlen, sok német órában köszön vissza ez a technika.
A szerkezet billegője.
A horgony és annak hídja. Egyszerű letisztult, de precíz alkatrészek.
A másodperctengely a futómű utolsó alkatrésze. Mivel utána már nincs nyomaték sokszor megfigyelhető, hogy a mutató ugrál össze-vissza. Ennek az a oka, hogy a másodperctengely fogaskereke és a fogaskerék fogai közt némi holtjáték mutatkozik és ha nincs leterhelve szabadon ugrál össze vissza. Bár működési problémát nem okoz, de optikailag kissé kiábrándító. Sok márka egyszerű leszorítólemezt használ, de nevesebb werkeknél ennél komolyabb megoldást alkalmaznak. Itt is ez látható, a tripla koszorú megakadályozza a másodpercmutató ugrálását. A megoldás precíz és láthatóan bonyolult, de funkcióját minden tekintettben betölti. A másodpercmutató lépdelése behatárolt és kiegyensúlyozott.
A szerkezet órakereke kiszerelve. Igényes, precíz alkatrész.
Óraszerkezetek tisztítására a képen látható Elma Star-Elite típusú professzionális készüléket használom. Az első üvegben Elma koncentrátum 9 : 1 arányú vizes oldata található, a többi kettőben mosóbenzin.
A mosókosár szekcionált, így elkülöníthetően helyezhető el benne minden alkatrész, anélkül,hogy megsérülne.
A felhúzószerkezet nagy terhelésű elemeit tisztítás után nehézolajjal kenem át.
A szerkezet rugóháza már beszáradt olaj és lepedékmentesen. Olajzás után a fedél visszahelyezhető és mehet a helyére.
A csupasz csapágylemez tisztítás után.
A később nem hozzáférhető tengelyeket beszerelés előtt átkenem szintetikus olajjal.
A kerékrendszer összeépítés közben.
A kitisztított felső csapágylemez. Ez alatt helyezkednek el a futószerkezet kerekei és ennek tetejére kerülnek az automatika alkatrészei.
Az összeépített kerékrendszer kőcsapágyait szintetikus olajjal kenem át.
Az automatika kilincskerekei és annak váltóhídja beépítés előtt.
Az összeépített automatika csapágyait szintén szintetikus olajjal látom el.
A horgony emelőköveit speciális olajjal kenem át.
A kitisztított szerkezetet Horometer márkájú digitális szabályzóműszer segítségével pontosra szabályzom.
A szerkezet járásképe szabályozás előtt. Minden paraméter megfelelő, csak némi pontosításra van szükség.
Némi pontosítás után az óra járásképe majdnem tökéletes lett.
Az óratok kissé karcos, némi felújításra szorul. A művelet elvégzése előtt a tokcsövet kiütöm a helyéről, mert útban van és meg is sérülhet. A polírozáshoz speciális befogóeszközt használok, ami stabilan rögzíti, így könnyedén polírozható anélkül, hogy a kezem megsérülne.
A polírozás befejezése után pamutkoronggal tükörfényesre munkálom a felületet, immáron szabad kézzel.
A tok polírozás után, már tükörfényesen, de még koszosan.
Tokcső csiszolása. A művelet úgy végezhető el a legkönnyebben, hogy egy tisztítófa végére felhúzom a tokcsövet és egyenletesen, 2800-as fordulatszámon simára munkálom.
A hátlap karcait órás eszterga tokmányába fogva csiszolom egyenletesre.
A lassú forgású óráseszterga tokmányába fogott hátlapot magas fordulatszámú mikromotor segítségével körkörösre csiszolom. A napsugárszerű csiszolás jól mutat a hátlapon.
A hátlap csiszolása elkészült. A felület karcmentes, de még matt. A tagolt peremrészeket fényesre csiszolom, így szép felület képződik a hátlapon.
A hátlap kéttónusú felülettel nagyon dekoratív.
A felújított tok és a kéttónusú dekoratív hátlap.
A mutatókat világítófestékkel újrafestem. A szintetikus akril lakkhoz trícium porfestéket keverek, így egy intenzíven világító, tartós festéket kapok.
A mutatókból kiáztattam a régi, elporladt festékmaradványt és „rodíkó” gyurmába szúrva megkezdem annak újrafestését.
A műveletet hátulról végzem el, mert a festék felületi feszültségének köszönhetően behúzódik a kitöltendő rés minden zugába, betöltve azt egyenletesen világítófestékkel.
A számlap megérkezett a retusálóüzemből. Pótolták a feliratokat és az egész színvilág megújult.
A számlap lábai épek és egészek.
A márkanév méret azonos, jól mutat a megújult számlapon.
A számlap, felszerelés előtt.
Az óra felújított számlapja, beépítés előtt.
Tokba illesztés előtt porpisztoly segítségével eltüntetem az üveg mögé került esetleges szennyeződéseket.
A felhúzótengelyt zsírzópárnába tunkolva egyenletesen átkenem. Mehet a helyére.
Az óra összeépítése előtt jó minőségű szilikonzsírral kenem át a tömítéseket.
Az elkészült óra szemből.
Az óra számlapja felújítás után nagyon kiemeli az óra karakterét.
A márkanév nem túl gyakori Magyarországon, viszonylagos ritkasága megemeli értékét.
A hátlap felújított hátlapja napsugárcsiszolással díszítve.
Az óra elkészült és mindennapi használatra alkalmas. Örömömre szolgélt, hogy a Jean Richard Automatic karóra teljes felújítását megoszthattam mindenkivel.
Magam a modern, műkedvelő órásmesterség irányvonalát képviselve mindent elkövetek annak érdekében, hogy munkáim közben szerzett szakmai ismereteimet megoszthassam mindenkivel. Szándékom abban nyilvánul meg, hogy akár egy “Osztrák-Magyar Monarchia” területén készült ezüst zsebóra komplett restaurálását bárki megtekinthesse saját otthonában, vagy egy internetkávézó teraszán, bármilyen okos eszköz segítségével. Javítási naplóim képanyagai rendhagyó módon szakmai és művészettörténeti színezettel kiegészítve megpróbálnak szakítani a szürke és száraz műszaki tartalmak világával. Professzionálisan felszerelt órásműhelyem fejlett fotó-technikai berendezésekkel rendelkezik, amely szokatlan párosítás, és szinte egyedülálló a szakmában, amely számos órajavítás területén elvégzett technikai műveletet digitálisan publikál. Műhelyemet folyamatosan fejlesztem és minden érdekes témát, amely órajavítással kapcsolatos, közösségi oldalamon osztom meg először.
Remélem, az elkövetkezendő időben számos szakmai publikációval tudok szolgálni és közösségi oldalamat Magyarország egyik legnagyobb órajavítással foglalkozó, független szellemi adatbázisává sikerül fejlesztenem.