Egy 1928-ban vásárolt arany Omega zsebóra története

Mindenképpen érdekes arany Omega zsebóra repült be órásműhelyem ablakán. Az 1928-ban vásárolt időmérőn nem fogott az idő vasfoga. Állapota szinte gyári, sőt még a doboza és számlája is hozzá tartozik, amely szinte kuriózum a maga nevében. Ezért fokozott várakozással nyithatjuk meg a dobozt.

A zsebóra doboza korabeli, Oberlander Samu Szolyvai ékszerész ebben adta át az aranyórát ügyfelének még 1928-ban. Az órát majd 90 éven keresztül őrizte tulajdonosa, egészen haláláig. Az órát nem sokat viselték, láthatóan vigyáztak rá.

A első világháború után egész Európában, főleg a jó marketingnek köszönhetően keresett termék volt az „Omega” név. Magyarországon a Bethleni-konszolidáció idején népszerűvé vált óramárkát a haladó középosztály előszeretettel vásárolta. Megbízhatósága és eleganciája tette népszerűvé, méltó vetélytársa volt az akkori nagy márkáknak.1923-tól 1936-ig meglehetősen sok,egymillió példány került forgalomba, megbecsült darabjai a mai napig keresettek. Kárpátaljai magyarság szintén előszeretettel vásárolta a márkát, ismert név volt.

Az aranyórát felvidéki tulajdonosa 1928-ban vásárolta a mai nevén Szolyva (Svaljava) városában. A város közigazgatásilag 1928-ban a frissen alakult Csehszlovákiához tartozott, a számla nyelvezete is ezt takarja.

Az óra plüssbélése már kopottas, időközben cserélve lett, így látható, hogy milyen nagy becsben tartotta korabeli tulajdonosa.

Oberlander Samu, Szolyvai Órás-ékszerésznél vásárolt zsebóra papírja 1928-ban íródott. A bizonylat szerint az órához tartozott egy arany lánc is, de sajnos a háborúk forgatagaiban értékesítésre került.

Ungvártól 30 km-re északkeletre, a Sztrij hegy lábánál a Latorca és Szolyva folyók összefolyásánál található Szolyva városa. A 18 000 fős, többnemzetiségű várost ruszinok, németek, magyarok és szlovákok lakják. A város közigazgatásához tartozik Nagybisztra és Újtövisfalva települések is. A szovjet időszak előtt a városban virágzott a gyógyturizmus, hévízforrásai miatt rengeteg látogató fordulhatott meg itt. Ez megmagyarázza a kicsiny város egyetlen Óra és Ékszerboltjának forgalmát.

A „népek olvasztótégelyeként” ismert városban sok Magyar, Szláv, és Ruszin élt. Ezért sok pénzügyi eszköz volt érvényben, lehetett fizetni Cseh koronával, de elfogadták az aranyrubelt is. Ezen felül a „Cservonyec” fogalma sem volt ismeretlen, amit 1701-ben Nagy Péter Cár rendszeresített a régióban.

A város folyamatos közigazgatási területváltás áldozata volt akkoriban, hisz a Saint Germain-i békeszerződés értelmében a várost a frissen alakult Csehszlovákia területéhez csatolták. Ebben az évben alakult meg a Szovjetunió is, folyamatosan magába olvasztva a környező tagállamokat.1944-ben Ukrajnát is a Szovjetunióhoz csatolták, Szolyva városával együtt. Mivel a frissen megalakult állam főleg a proletár hatalomra épült, nehéz lehetett megélni a mindennapokat. Minden úri huncutságot megvető társadalmi rendszer gátját képezte a plutokrata termékeknek, mint például egy aranyóra lánccal.

A saját pecséttel ellátott számla egyben garanciaként is szolgált a vevő számára. A tinta kissé kifakult, de még olvasható.

A duplafedelű zsebóra állapota szinte gyári, címerpajzsa vésetlen, kopás nyoma szinte alig látszik rajta.

A fedélnyitó gomb megnyomására az óra kinyílik, láthatóvá válik az óra szintén hibátlan tűzzománc számlapja.

Az órát megfordítva körömmel kinyitható a hátlapfedél. Ezt a fedelet követi egy porvédő, amely szintén körömmel nyitható. Ide helyezik a világkiállításokon megszerzett medálokat, amelyet a márka újítások sokasága miatt szerzett.

A zsebóra sorozatszáma N” 6323416, amely szerint az órát 1926-ban gyártották. Majd 2 év után gazdára is talált Kárpátalján.

A zsebóra tűzzománc számlapja hibátlan, mutatói is eredetiek. A Breguet stílusú mutatók egy párt képeznek, anyaguk kékített acél.

A hibátlan hátlap, lecsukva.

A zsebóra eredeti papírja magában is kuriózum lehet, a hozzátartozó aranyórával együtt pedig szinte történelem.

1944-45-ben a városban szovjet gyűjtőtábor működött, ahol több mint 10 000 ember vesztette életét. A város határában lévő tömegsírjuk jeltelen. Az ide „háromnapos munkavégzés” céljából összegyűjtött emberek többsége azonban nem itt a táborban, hanem a szovjet Gulágban halt meg vagy tűnt el. A sors fintora, hogy Oberlander Samu ékszerész zsidó származása miatt szintén egy táborban halt meg, szülővárosától pár kilométerre, őt a németek vitték el.

Az óra visszakerült eredeti dobozába, ritka vendégként kicsit megszínezte hétköznapjaimat. Sokszor egy-egy tárgy, jelen esetben egy óra, ha értő módon, kellő kíváncsisággal és tisztelettel vizsgáljuk, elmeséli történetét. Most is ez történt, végig hallgattam kissé megilletődve hallgatom a ketyegést, amely 90 éve segíti át a jelent a múltba.

Az óra halk ketyegést élvezve elhelyezem korabeli dobozába, papírjait becsúsztattam az aljába. Örömömre szolgált, hogy a zsebóra történetét megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel : Kőnig Levente www.watchmaker.hu