Egy alpakka tokos Doxa zsebóra felújítása
A felújítás tárgya egy 1930-as évek magasságában készült Doxa zsebóra.
A Doxa-legenda csúcspontját talán Magyarországon érte el, szinte regionális márkaként emlegetik. Ennek egyik oka, hogy nagyapáink idejében a vasutasok Doxa órával ellenőrizték a menetrendet. Ismertsége később, a szocialista érában is töretlen volt, hisz belépő svájci óraként viszonylagos olcsósága miatt széles körökhöz is eljutott.
Az óra szerkezete is tipikusnak mondható. 15 köves kézi felhúzású óramű, nagy bimetall billegővel.
Az óra tokján horpadások éktelenkednek, mely állapota némi kalapálással javítható.
Az óra tokja tipikus, a szerkezetet porvédő és egy zárófedél takarja, mely peremesen csukódik. A tok anyaga Argentán, azaz alpakka. Cink,réz és nikkel ötvözetből készült fém fizikai tulajdonságai alapján megtévesztésig hasonlít az ezüstre, korábban újezüstnek is nevezték. Evőeszközök,dísztárgyak készítésére használták egészen az 1950-es évek végéig. Magas nikkeltartalma miatt már mindenhonnan száműzték,mert nem eurokonform.
Az óra szerkezetét a FHF óra szerkezetgyártó készítette, mely utólag lett „Doxásítva”. Az FHF sok cégnek gyártott szerkezetet, amit egy adott márka rendelt meg és úgynevezett -Privat Label- jelöléssel saját gyártmányként tüntetett fel.
Az adatlapról leolvasható a szerkezet összes paramétere.
A tokból kiszerelt szerkezet. A porvédőfedélen láthatóak a medálemblémák, amely az antik órákhoz hasonlóan azt jelzi, milyen eredményeket ért el a márka különböző kiállításokon.
Az óra számlapja tipikus égetett-festett zománc.
A szerkezetben beszáradt kenőanyag-maradványoktól a textilszálakig mindenféle nem odavaló anyag található, amik gátolják a működést.
Az alkatrészeket szétszedve a gép mosókosarába helyezem,amit a szerkezet kb. 30 perc alatt makulátlanul tisztára mos.
Az óra szerkezete kitisztítva,száradás után.
Az üres csapágylemez, összeszerelés előtt. Itt látható igazán a tisztítás hatásfoka, az alaplemezről mindennemű szennyeződés eltűnt.
Kenőanyag felvitele. A később el nem érhető részeket összeépítés előtt kenem át szintetikus kenőanyaggal. A legnagyobb terhelésű középcsapágyat nehézolajjal kenem meg.
A kitisztított rugóházat is szintetikus olajjal kenem meg. A fedél visszapattintása után beépíthető.
Az óraszerkezet horgonya egyszerű és letisztult alkatrész.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy,hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.
A koronakereket illetve a körmös kereket és magát a felhúzótengelyt is zsírzópárnába helyezem. A szivacsszerű anyag kenőzsírral van átitatva és az alkatrészeket belenyomva egyenletesen bevonja kenőanyaggal.
A felhúzószerkezet alkatrészei összeépítés előtt.
A kerékrendszer összeépítés közben.
Minden csapágyat minőségi kenőolajjal kenek át.
A billegőt olajozás céljából szétszedem, hogy a zárt fedőkövekhez is elérjen az olaj.
A billegő zárt csapágyának fedőköve. A beszáradt kenőanyag maradványait csak úgy tudom eltávolítani, ha így szétszedem.
A billegő koszorúja nem fut egy síkban és néha beleütközik az csapágylemezbe. Vélhetőleg egy korábbi szakszerűtlen javítás eredménye a jelenség, nem maradhat így, ki kell egyengetni. A két csapágylemez közt nincs fél-fél milliméter, ezért a billegőnek tökéletesen kell futnia. A futtatókörzőbe fogott billegőt kézzel megforgatom és így láthatóvá válik, hol nem egyenletes a futás. Negyedórás egyengetési művelet után a billegő futása egyenletes, beépíthető.
A készre szerelt óraszerkezetet műszeres-diagnosztikai készülékkel szabályozom be.
Az óraszerkezet járásképe szabályozás előtt.
Látható, hogy az óra szabályozás után pontos, a billegő lengésszöge is kiváló, így napi használatra alkalmas.
Az óratok külső fedelén látható horpadást fa kiütőszerszámmal rendbe hozom.
A horpadás kiütése után jöhet a csiszolás.
Az óratokon látható mély karcokat csiszolókorong segítségével 2800-as fordulatszámon tüntetem el.
Műveletet a domború felületeken flexibilis tengelyű csiszológéppel fejezem be. A befogott betét ugyan olyan anyagú, mint a nagy gépen látható, csak kicsiben.
Csiszolást polírozás követ. A csiszolás után a felület már karcmentes, de még matt. Polir korong segítségével kifényesítem az óratokot.
A polirpaszta maradványokat ultrahangos mosóban tüntetem el. 80 fokos, nagyfrekvenciával rezgő folyadék behatol mindenhova és eltüntet minden szennyeződést, ami a felületen megtapadt. 20 perc után az óra tokja makulátlanul tisztán kerül ki a mosóból.
A számlapon látható repedés szakszerűtlen feszegetés emléke. Sokszor -akár még órások is- a számlaplábakat rögzítő szoknyás csavar elfordítása nélkül aláfeszítenek a számlapnak, mely ennek hatására elpattan. A repedés mentén sötét csík formájában megjelenik a rézrozsda.
Egy tipikus számlap rögzítő szoknyás csavar, mely a számlaplábakat rögzíti. Ennek elfordítása után a számlap levehető, de sokszor mégis inkább lefeszítik.
Lúgos oldatba áztatva a felületről eltüntethető a rozsdacsík. Az oldatba kevert titánium-dioxid szikrázóan fényessé varázsolja a fehér részeket. Pár órás áztatás után a számlap kristálytiszta.
Az óra plexijét korabeli üvegre cseréltem. Ezzel az elfeledett argentán tokos Doxa zsebóra elkészült.
Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
