Egy csapágyhíd rögzítőcsavarjának készítése
Rengeteg kötőelem és csavar teszi fel a koronát egy szerkezet látványvilágára. Hőkezeléssel kékített csavarfej arisztokratikus, szinte királykék megjelenése mindenért kárpótolja viselőjét, amikor rátekint a szerkezetre. Hiánya végtelen keresésre ítéli tulajdonosát az interneten irdatlan tengerén, hisz a virtuális piacterek tele vannak bontott csavarokkal, de melyik illik bele a régi helyére. Ez komoly gondot okozhat a keresés virtuális fázisában.
A korabeli zsebórák még a tömeggyártás előtti világban készültek, amikor nem létezett gépi összeszerelés. Ez okozhatja azt a jelenséget, hogy egy antik zsebórában szinte nincs két egyforma csavar, ahány darab, annyi féle. Amennyiben bármelyik elveszik, pótlása szinte lehetetlen műveletnek tűnik.
Sajnos ez történt az egyik kedves olvasómmal is, csodaszép, 1890-es évek elején készült zsebórájának egyik kékített csavarját a javítást végző szakember elvesztette. Pótlását egy közönséges, de nem méret azonos darabbal helyettesítette. Ráadásul ezt az ellentétes oldalról vette ki, amit most nem tartja semmi, így nem meri használni. Funkcióját betölti, de a látványvilág már csak árnyéka korai önmagának, amolyan rendszeridegen alkatrészként csak úgy kikandikál a helyéről. Arra gondolt, hogy én, a világhálón regnáló műkedvelő órásként talán jobban kezelem az internet rejtélyeit mint ő, és megtalálom számára a tökéletes megoldást. Talán kávémat kevergetve ügyesebben „kigugglizom” azt a helyet, ahol ilyen szép királykék csavart forgalmaznak, amely pontosan illeszkedik a helyére. Kissé szürreálisnak tűnik, talán van olyan algoritmus, amely megtalálja a kiválasztott terméket, majd megrendelve házhoz is szállítja a tulajdonosnak. Valószínűleg ez még csak a jövő zenéje, még kicsit várat magára.
Harmadik generációs, digitális világban a hozzáértő órás elképzelés alapján leül a számítógép elé, kekszet rágcsálva beüti kérdését a keresőmodulba, speciális keresés és témaszűkítés után megtalálja a szép kék, ideális csavart, amit megrendelés után egy királykék repülőgép légipostán keresztül kézbesíti a kedves ügyfélnek. Mindenki elégedett és boldog, szinte olyan képet fest, mint amilyet az alternatív egyházak plakátjain láthatunk, amikor keresztények és pogányok egymás kezét fogva imádkoznak a naplementébe, ahol nincs ragadozó és áldozat, csak boldog emberek tömege. Sajnos a gyakorlat nem ilyen egyszerű, a megoldás mégis kivitelezhető.
Szívesen megmutatom a megoldást, amely alkalmas az ilyen speciális, szinte nem létező, 1890-es évek közepén gyártott csavar reprodukálására. Első lépésben rákattintunk a START menüre, kiválasztjuk a főkapcsoló gombját, majd előhívjuk az üzenetpanelt.
A felkínált párbeszédablakból kiválasztjuk a KIKAPCSOLÁS menőpontot, majd megvárjuk amíg minden alkalmazás leáll.
Amikor halkan leállt az operációs rendszer, óvatosan becsukjuk királykék laptopunkat, átmegyünk virtuális világunkból offline üzemmódba és megtaláljuk a megoldást órásműhelyen belül, ugyan úgy ahogy 1890-es évek elején tették, WIFI és internet nélkül. Akkor lássunk neki.
Első lépés az alapanyag kiválasztásával indul, amely elég széles kört fed le. Legyünk stílszerűek, ha csavart akarunk gyártani, válaszunk alapanyagként csavart. Természetesen olyat, amely kiadja a szükséges méretek mindegyikét.
Sima ötös csavar, mángorolt menettel, darabja 5 forint, így nem ér veszteség, ha elszúrom elsőre. Ráadásul szükség esetén több darab is kijön belőle, ha közben kedvet kapnék a csavargyártásra.
Hossza megfelelő, így könnyedén befogható a tokmányba. A menetre nem lesz szükségem, enélkül is kiadja az alapméretet
Közönséges M5-ös csavar anyaga egyszerű szerkezeti acél, nem túl kemény, könnyen megmunkálható. Mintának megvan a szörnyszülött, amely az elveszett kékített csavar helyére került, agyonütve a látványvilágot.
Michelangelo Buonarroti szerint minden márványtömbben benne van egy szobor, a művésznek pusztán annyi dolga van vele, hogy lefaragja róla a felesleget. Remélhetőleg ez a csavarokkal is így van, némi kreativitással kimunkálható belőle a szép kék csavar, amely illik a helyére. Akkor kezdjünk neki a műveletnek.
Első lépésben lefűrészelem a csavar fejét, mert útban van a munkálatok idején. Befogom a satuba és leválasztom a fejet.
Első lépésben leválasztom a csavar fejét egy fűrész segítségével. Ezekből a csavarokból legalább tíz féle anyagminőség áll rendelkezésre. A betét edzett keményített anyagtól kezdve a rozsdamentes kivitelig szinte bármelyik elérhető, a készlet végtelen. Nekem elég egy hagyományos lágyacél kivitel, az eredeti is ilyen anyagból készülhetett.
Nekem csak a csavar szárára lesz szükségem, a fejet félreteszem, talán jó lesz valamire. Könnyen megmunkálható anyag gyorsan megadta magát.
Előveszem órás esztergagépem patronsorát. Valamelyik pont lefedi a méretet.
Patronméret kiválasztásával folytatom a műveletet, amely segítségével az alapanyagot befoghatom az esztergagép főorsójába.
Az egyikbe szorosan beleillik, szinte úgy kell beletuszkolni. Ez a méret lesz az ideális, hisz megszorítása után stabilan tartja majd a csavar szárát a főorsóban.
A menetes patron így néz ki behúzás előtt, végén a csavar szárával. Ebben az állapotában beillesztem a főorsóba meghúzom és indulhat is a forgácsolási művelet.
Befogás után felszerelem a kézi késtartót, és indulhat a megmunkálás. Természetesen a méret egyeztetése után kerülhet sor a csavar megmunkálására, ehhez talpas mikrométert használok segédeszköznek.
Asztali mikrométer nagy előnye, hogy nem kell kézben tartani a műszert. Elég az esztergagép mellé tenni és bármikor ellenőrizhető, vagy mérhető a félkész munkadarab.
Első lépésben a csavar fejét alakítom ki, pár fogásból kialakítható az ideális méret. Mivel a művelet durva felületet hagy maga után, érdemes utána finomítani.
Finomítását hagyományosan egy polir reszelő segítségével végzem el. A főorsó forgása közben pár perc alatt elvégezhető a finomítás művelete.
Megmunkálás közben. A patron stabilan tartja a csavart, könnyű vele dolgozni. Közepes fordulatszámon hamar kialakítom a csavar fejét.
A csavar fejének mérete elkészült, megfelelően finomítva is lett, így már csak ellenőrizni kell az átmérőt.
A talpas mikrométer nem csak mérő, hanem ellenőrzőműszerként is használható. Amolyan kalibrációs idomszerként alkalmazom, lerögzített mérőpofákkal. Látható, hogy az általam készített csavarfej méretét rögzíti a műszer.
Kivétele után behelyezem az eredeti méretet megtestesítő csavar fejét a pofák közé, amely ugyan olyan szorosan fogja közre, amit én készítettem. Ezáltal világosan látható, hogy a két méret századmilliméterre egyezik. Ebben az esetben nem mérő, hanem ellenőrzőműszerként funkcionált a mikrométer. Ezzel a módszerrel rengeteg idő takarítható meg.
A csavarfej méretének kialakítása után lefűrészelem a végletes hosszt. Ezért befogom megint a satuba és leválasztom a maradékot.
Leválasztás után, kissé sorjásan. Ráhagytam egy-másfél millimétert, amit a végén munkálok méretre.
A menet átmérőjének meghatározásához ismét talpas mikrométeremet használom. Befogva könnyedén meghatározható az méret.
Megmunkálás előtt, már a patronban.
Néhány fogás után kialakítottam a szükséges átmérőt. Már csak a menetet kell rávágni, amely minta alapján áll rendelkezésemre.
Félkész csavar, menet nélkül. Minden mérete egyezik, már csak a menet hiányzik róla. Utána finomítani és természetesen kékíteni kell felületét.
Menetkészletből szerencsére rendelkezésemre áll jó pár darab. Létezik belőle jobb és bal bekezdésű menesztő, de van köztük pusztán menetjavításra alkalmas eszköz is.
Kiválasztottam a megfelelő darabot, amely az 1920-as évek elején készülhetett. Meglepően jó állapotban maradt rám, természetesen hagyatékként.
A menetmetsző kereten 1,4 milliméteres méretig az összes óraiparban használatos szabvány megtalálható. Az alsó soron pedig a meglevő menetek javítására alkalmas furatkör található.
A menet azonosítására egyszerű megoldást választok. Addig próbálom a mintacsavart, amíg eredményt nem érek el.
Előkészület menetvágásra. A készre munkált átmérő elejét kúpbekezdés-szerűen alakítom ki. Erre kap rá a menetvágó. Azért, hogy a menet ne legyen töredezett és durva, művelet közben kenést igényel. Erre majd 200 éves módszert használok, faggyú felvitelével végzem el a menetvágást. A módszer mindig beválik, bár léteznek szintetikus aeroszolok, én maradok a hagyományos megoldásnál.
Csavarhúzó segítségével felviszek egy keveset a faggyúból a felület végére, aztán indulhat a menet készítése.
Óvatosan rákapatom a menesztővasat a bekezdésre, ügyelve arra, hogy egyenesen álljon a munkadarabon.
Menetbekezdés után a művelet szinte automatikus. Kézzel forgatva a főorsót elkészítem a menetet. Egyet oda, egyet vissza forgatva egészen a tövéig vágom a menetet.
Apró forgácsok válnak le menetkészítés közben, amely a kétoldalt látható bemetszés éle végez el. Fontos a megfelelő magátmérő, mert ha túl nagy, leszakad a menet, amennyiben kicsi, sekélyes lesz a menetmagasság.
A csavar tövéig eljutottam a menesztőkerettel, innen már csak visszafelé hajtom. Természetesen óvatosan hajtom vissza, nehogy rükvercben sérüljön meg az elkészített menet.
A menet elkészült, hosszán kell majd egy keveset változtatni.
Alakul a csavar, már majdnem hasonlít eredeti formájára. Bemetszést kell ejteni a csavarfej végén, illetve felületkezelését kell elvégezni.
A nyers csavar bevágás és kékítés előtt.
A csavarfej bemetszését órás esztergagépen végzem el, így tökéletes és szimmetrikus lesz. Ehhez első lépésben visszafogom a félkész csavart az esztergagép szorítóhüvelybe.
A közepébe készítek egy bemetszést, amely csavarhúzóhoronyként segít a csavar meghúzásában.
Bevágás előtti beállítás.
Az órás eszterga platformjára felszerelek egy szupportot, amely függőleges műveletek elvégzésére teszi alkalmassá a gépet. Ezzel a kiegészítővel nagyon sok alternatív művelet végezhető el az órás esztergagépen. A Proxxon L100 mikromotor fordulatszáma 5000-től 20 000-ig fokozatmentesen szabályozható. Futása csendes, mindkét oldalán golyóscsapágyban fut főorsója, ezért működése rendkívül precíz.
A rögzített függőmotor tokmányába befogok egy 0,5 milliméter vékony vágópengét, amely sebészeti pontossággal és szimmetrikusan elkészíti a bemetszést. Közepes fordulatszámon, egyetlen fogással elkészítem a csavarhornyot.
A bemetszés elkészült, szerencsére szimmetrikusra sikerült. A csavar tulajdonképpen elkészült, már csak kékített felületkezelése maradt hátra.
A kékített felület elkészítéséhez egyenletes és tartós, 300-310 fokos hőmérsékletre van szükség. Ennek leéréséhez bronzból készült kokillát, azaz hőkezelő tégelyt használok.
Szükségem van még egy tűzi csipeszre, továbbá tűzálló samottlapra, amely segít a hő megtartásában.
Természetesen ezek mellet nélkülözhetetlen egy hőforrás is, amely előállítja a megfelelő hőfokot. Erre tökéletesen alkalmas egy automata gyújtású gázégő.
A kisméretű gázégő alkalmas közepes forrasztási műveletek elvégzésére. Méretéhez képes meglepően nagy hőfok előállítására alkalmas, tiszta bután gázzal töltve akár 1300 fokos lánghómérsékletet is el lehet vele érni.
A kékítés műveletére számos módszer létezik. van aki Nátrium Kloridot (konyhasót) alkalmaz, de bevált módszer a forró olaj használata, amely segítségével elérhető a kívánt 300-310 fokos hőmérséklet. Magam sárgaréz pasztillákat használok, ezeket melegítem felforrasztópisztoly segítségével.
A felhevített sárgaréz pasztilla nagyon jól tartja a hőt, látszik is rajta, hogy csak úgy sugárzik a melegtől.
Párszor belenyomom a zsírtalanított és fényesre polírozott csavart a kokillába. Közben figyelem a szín változását, hisz túlhevítve fekete lesz a színvilág, acélkék helyett.
Miután elértem a szükséges színt, befejezem a hőkezelést. Erre a kékségre vágytam, hagyom kihűlni a samottlapon.
Az elkészített csavaron acélkék, fényes bevonat jött létre, amely tulajdonképpen egy oxidációs réteg. Ezen futtatási szín nagyon jól mutat egy antik órán, vagy fegyveren. Sajnos kopásállósága minimális, így csak passzív alkatrészeket lehet alkalmazni.
A csavar méret azonos, bevonata egyenletes. Hiába kerestük volna az interneten, ezt a méretet megtalálni szinte lelehetetlen. A megoldás algoritmusának kulcsa elkészítésében rejlett, amely valós körülmények között belefért egy 45 perces keretbe.
Michelangelo Buonarroti-nak igaza volt, még ha ő márványtömbre is értette gondolatait. Minden csavarban benne lakozik egy másik csavar, pusztán le kell esztergálni róla a felesleget.
A csavar elkészült és visszaadta a szerkezet látványvilágát felhasználójának. Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás képi részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
