Egy Csehszlovák gyártmányú Prím sportkaróra felújítása
A felújítás tárgya egy mai szemmel igazán érdekesnek tűnő karóra, amelyet még az 1970-es évek végén Csehszlovák területen gyártottak. A Nove Mesto Metui ELTON óragyárból származó „Prim” márkájú karóra a szocialista ipar egyik tipikus terméke, amely szinte kizárólag belső piacra készült. A karóra felújítása közben képet kaphatunk a Csehszlovák óraipar jelentőségéről a KGST idején. Akkor lássunk neki.
Az órát egy belgyógyász-szakorvos vásárolta magának 1978-ban, az akkor még létező Csehszlovákia területén. Elmondása szerint a Banská Bystricai Roosvelta kórház-komplexumban dolgozott, mentősként, amikor majd egyhavi fizetéséért megvásárolta az órát.
Munkaórának tekintette, mindennapos kísérője volt a dolgos hétköznapokban. Majd 20 éven keresztül használta napi szinten, amire egyszer csak megállt. Bekerült a fiókjába, és láss csodát, most itt fekszik órásműhelyem asztalán, javításra várva. Ballagási ajándék lesz fia számára, szóval jól kell, hogy kinézzen.
Nagyon praktikusan érvelt a Antonin Novotny Csehszlovák pártfőtitkár az első ipartestületi kongresszuson, amely a KGST megalakulásának előkészítésének tekinthető. Bejelentette, hogy hazájuk több millió koronát költ külföldi órák behozatalára, amikor egy óra elkészítéséhez csupán 15 dekagramm fémre van szükség, amiből pár korona ráfordításával precíz időmérő készíthető.
Ehhez minden rendelkezésre áll országán belül, hisz Csehország majd 100 éve élen jár a mikromechanikában, így már csak a szándék hiányzik a belföldi óragyár létrehozásához. A Nove Mesto Metuj-i óragyár továbbfejlesztését 1947-ben engedélyezte a szovjethatalom és rá tíz évre, 1957-ben el is készült a Prím karórák első tíz prototípusa.
Az épület azóta is a dicső Csehszlovák óraipar szimbóluma, jelenleg műemlékként funkcionál. Bár külföldi tőkével, de a mai napig gyártják a Prím órákat Nove Mesto nad Metuj-ban.
A miniszter nem bontotta ki az igazság minden részletét, mai divatos szóval élve csúsztatott, hisz Csehszlovákia sosem rendelkezett jelentős óraipari múlttal. Prága első és majd 100 évig utolsó órásműhelyét Ludvik Hainz alapította 1836-ban, így őt bízták meg a híres asztrológiai óra, az Orloj karbantartásával is.
Az 1900-as évek elején is csak tíz, szinte manufaktúrajellegű vállalkozással rendelkezett az ország, ők képviselték a Csehszlovák óraipart. Az első ébresztőóra-szériát 1946-ban gyártották le B-60-as kaliberszámmal a Mezimesti óragyárban, napi 200-as darabszámban. A technokrata egy ilyen órával a kezében és erre hivatkozva kérelmezte a Nove Mesto Nad Metuji óragyár továbbfejlesztését, mégpedig sikerrel.
Kevés, szám szerint nyolc szocialista ország büszkélkedhetett saját óraiparral, hisz az 1949-ben megalakult KGST szigorú kereskedelmi szabályzataként minden tagállamnak előírta, mit gyárthat, és mit nem. Ez így volt az autóiparral is, ezért Csehszlovákia kivételes helyzetbe került, hisz mindkét iparág engedélyezett volt határain belül. Az óragyár sosem nőtte ki magát igazi tömegigények kielégítésére. Szinte minden eladott darab az ország határain belül maradt, ez az oka annak, hogy hazánkban sem terjedt el széles körben.
Bár a Monarchia idején virágzott a műszer és gépipar Morvaországban, de igazi óragyártással mégsem büszkélkedhettek, de az eltökélt szándék vitathatatlan volt, talán ezért eshetett meg, hogy duplikált ipart tarthasson fent a Csehszlovák állam.
Az 1945-után létrejött Csehszlovákia fejlett ipara akkor már komoly múltra tekintett vissza, így nem okozott gondot számukra egy műszeripartól eltérő, Nemzeti Óragyár létrehozása és üzemeltetése. Szovjet jóváhagyással 1947-ben megalapították a Nove Mesto Metui Elton óragyárat, amely hamarosan 1956-ban felvette a Prím márkanevet. Mind imázsa, mind népszerűsége messze felülmúlta a szocialista versenytársakét, mai szóval élve igen jó marketinggel rendelkezett, amit a belföldi sajtó ügyesen ki is használt. Szovjet óraipar számára a reklám fogalma szinte ismeretlen jelenség volt, tulajdonképpen – ez van, ezt kell szeretni – metódus itatta át a mindennapokat.
Az óragyár igazi szenzációnak számított Csehországban, hisz egy komplett iparág fejlődött ki ahhoz, hogy minőségi munkaerőt adhasson az „Chronotechna” műveknek, akik nagy része nőkből tevődött össze. A könnyű munka lehetőségét kínáló vállalkozás messzi vidékekről vonzotta az ügyes kezű hölgyeket, akik az óragyár saját oktatási rendszerén belül hamar kitanulták a szakmát.
A Prím fénykorába 40 000 munkásnak adott kenyeret, akiknek fele női munkaerőből állt össze. Nagy előny volt ez az adott környezetben, hisz a Magas Tátra vonulata sok esetben nem adott elég munkát a nőknek, hisz főleg mezőgazdasági és erdészeti tevékenység jutott volna a gyengébbik nem számára. Ezért nem csoda, hogy valóságos tülekedés alakult ki az óragyár személyzeti osztályán, mert ilyen könnyen végezhető tevékenységet nehezen lehetett találni.
Nagy fába vágták a fejszéjüket, amíg eljutottak a kiforrt tömeggyártásig, így külföldi, főleg a Német Demokratikus Köztársaság segítségét igénybe véve kezdték el a termelést. Az UMF Ruhla mérnökgárdáinak segédletével sajátították el tudásukat, amit át kellett ültetni a tömegtermelésbe.
Széles palettával kezdték pályafutásukat, hisz háztartási eszközök időzítőóráitól az olcsó ébresztőórákig mindenféle időmérőt gyártottak. A karórák gyártása volt a legnagyobb feladat számukra, hisz a létező műszer-mechanikai ipart alapjaiból kellett átépíteni.
A megalakult óraipar páratlan segítségre talált országon belül, mert már a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek az akkor még szinte ismeretlen marketing fogalmába. Miroslav Zikmund és Jirí Hanzelka, a híres csehszlovák utazók, kalandorok és közírók különös levelet írtak a hazai ipar képviselőinek. Használatra kértek egy Tatra 87 gépjárművet, amely segítségével be szerették volna járni az egész világot.
A teljesen kommunikációellenes Szovjet média mindenáron meg akarta hiúsítani a kalandot, de a Tátra autógyár nem látta akadályát a médiakampánynak. 1947-és1950- között gépkocsisukkal bejárták az egész világot, közben fényképekkel ellátott dokumentációkkal gazdagították a csehszlovák médiát. Visszaértük után abszolút sztárságuk csillogásában megfogatták, hogy nekivágnak az utazásnak még egyszer. A következő utazásra viszont mát karórát is vittek magukkal, választásuk az épp akkor debütált, frissen kiadott Prím karórára esett.
Bár ebben az időben a publikációban szereplő modell még nem létezett, de a Prím Sporty fő csapásvonala a kalandorok és világutazók igényeit helyezi központba. A modell mai napig gyártásban van, sikeres marketingnek köszönhetően akár meg is vásárolható.
Következő kalandjuk 1959-ben kezdődött, amire már nem személyautót, hanem egy Tatra 805 kompakt tehergépjárművet vittek magukkal. Időmérő gyanánt pedig egy különleges igényt kielégítő Prím karórát választottak, amely a szocialista blokk akkori talán egyetlen erre alkalmas órájának számított. Mind a gépjármű, mind a karóra jól bírta a strapát, nem kevés népszerűséget okozva a termékeknek.
A szocialista blokk életében ismeretlen marketing fogalmát nem nézték jó szemmel Moszkvába, kapitalista mételynek minősítették, még szegény kis vakond történetét is be akarták tiltani, mert egy sorozatban hasonló karórát véltek látni a hazánkban is népszerű rajzfilm figura karján. Még Acél György is értettlenül hallgatta a tiltást, amit ő is szívesen alkalmazott a három – T -alapján. A tilt, tűr, támogat elvét valló hazai túlhatalom is igen konzervatívnak tartotta a szovjet intelmeket.
A Prím óragyár első évében hatezer órát gyártott le, egy évtizeddel később már elérték az évi harmincezres mennyiséget. Az 1970-es évek elejére már évi négyszáz ezres mennyiséget termeltek, A sikeres marketing hatására a mennyiség olyan csekélynek bizonyult nemzetgazdasági szinten, hogy szinte az utolsó darabig elkelt belföldön.
Ébresztő és faliórát lehetett vásárolni a hazai kereskedelemben, de karórát nem. Talán ez magyarázatot ad arra, miért nem terjedt el a márka hazánkban, annak ellenére, hogy szomszédos országként 150 kilométert sem kellet utazni azért, hogy átlépjük a határt.
A kis vakond (Krtek) megalkotója Zdeněk Miler cseh rajzfilmkészítő, a Barrandov stúdió egyik munkatársaként dolgozott grafikusként.Talán Csehszlovákia volt az egyetlen olyan szocialista tagállam, ahol komolyan vették a marketinget, hittek abban, hogy nem elég a terméket legyártani, el is kell tudni adni.
A cseh rajzoló 33 évesen azt a megbízást kapta a cseh kormánytól, hogy népszerűsítse a hazai (jelen esetben Csehszlovák) ruhagyártást és textilipart. A megbízások köre egyre bővült, számos ipari szereplő csatlakozott volna a tenderhez, de a Szovjet túlhatalom nem vette jó néven a kezdeményezést, ezért levették a palettáról a sematikus karórát viselő vakond történetét, amiről azt vallották, hogy a Prím óragyár reklámkampánya.
Szerencsére a Cseh kormányzat komolyan vette Moszkva -No megáll csak-Ну, погоди- intelmeit, talán ez mentette meg szegény kis vakondot attól, hogy most nem a Gulág szigetvilág nemzeti parkjaiban lapátolja a havat.
A magyar ember számára ismert termék volt a Skoda,személyautó, amit a Merkúr is forgalmazott hazánkban. A Prím óramárka inkább a konyhai kiegészítők terén volt ismert Magyarországon, időzítő és faliórákat szállítottak. Összehasonlításként az UMF Ruhla és a Glasshütte óragyár a Német Demokratikus Köztársaság területén évi 16 millió órát tudott gyártani, amely elegendőnek bizonyult a teljes KGST igényeinek kielégítésére.
A Nové Mesto nad Metuji Chronotechna óragyár kezdetben az Olmouc közelében található Sternberki vállalat részét képezte, itt fejlesztették ki az első tíz szériát. A bemutatódarabok sikere után elkezdték a tömegtermelést, de a gyártáskapacitás ár/érték aránya nem volt összeegyeztettető a szocialista bérekkel. Ennek oka abban nyilvánult meg, hogy kezdetben csak acélból készítették az órák tokjait, amely abban az időben nagy többletköltséget generált mind alapanyag, mind megmunkálás tekintetében.
Acéltokot abban az időben csak a prémiummárkák engedhették meg maguknak, mint például a Rolex, vagy az IWC Scaffhausen. Hamarosan orvosolták a problémát azzal, hogy megszerezték a svájci SEL-REX licencet, amely által már olcsó fémekre is képesek voltak kemény arany vagy krómbevonatot képezni. A tok bevonatait házon belül a Prím Művek galván üzemében állították elő. Ezzel az órák előállítási ár/érték aránya visszatért a régiós bérek és fizetések arányszámaihoz.
A probléma megoldása kiiktatta azt a pazarlást, amely az acél használatának kiváltása generált. A háború után nagyon sok alapanyag nem volt elérhető, ez igaz volt a jó minőségű acéltermékekre is. A létező mennyiséget a világháború végén szinte kivétel nélkül hadiipari eszközökbe használták fel.
Azaz minden ami vasból és acélból készült, harckocsi, löveg, és egyéb fegyverzet formájában volt csak elérhető. Mivel a komplett nehézipar megsemmisül, újra hasznosításuk majd egy évtizedig nehézséget okozott, ezért átmeneti acélhiány ütötte fel a fejét Európa szerte. Ezen okok miatt kényszerült a német gépjárműipar Duroplast műanyagból gyártani a szocialista blokk első népautóját a Trabant P 50-est. Igen nehéz lett volna hosszútávon kivitelezni az acél óratokok gyártását Csehszlovákiában is, de jellemzően ez miatt terjedtek el az aranyozott és galvanizált óratokok Európában.
A Prím termékpalettáján számos modell létezett, olyan is, amely a kor szelleme szerint is kimondottan szépnek számított. Az óragyár termékei elismertek voltak, minőségi kialakításuk sok esetben kiváló pontossággal párosultak.
Bár az óragyár még csak 15 éve üzemelt, amikor a svájci óraipar kamarájának elnöke, Dr. André Gesler kitüntető szavaival a szocialista blokk legmegbízhatóbb időmérői közé sorolta a Nove Mesto nad Metuji óragyár termékeit. Létezett olyan időszak, amikor a legismertebb modelleket még Csehszlovákiában is csak pult alól lehetett megvásárolni, mert akkora volt rá a belföldi igény.
Az óra hátlapja nyitás előtt. A csehszlovák ipar joggal nevezhető a német gazdaság alternatívájának, hisz Monarchiabéli fejlődése szinte azonos volt a korabeli német gazdaság szintjével. Ennek okán nem okozott gondot a Prím óramárka folyamatos fejlődése. Az óra hátlapja peremes kivitelű, egyszerű nyitókés segítségével lepattintható a helyéről.
A Csehszlovák óraipar eredete hasonlított a magyar MOM órák gyártásának kezdetére. A Cseh-Morva területen működő Skoda Művek már az első világháború idején is gyártott gránátidőzítő és fedélzeti műszereket, amelyek számos hadipari termékbe kerültek beépítésre. A második világháború után a gyár polgári igények kielégítésére rendezkedett be, így háztartási eszközök műszerkészletét is gyártani kezdték.
Mivel a Skoda Művek teljes kapacitása az autóiparra koncentrálódott, a polgári igények kielégítésére szánt időmérő órák gyártását is a Nove Mesto-i Óragyár, azaz a Prím vette át. Az 1960-as évek végén, hazánkban is forgalmazott Moretta mosógép programkapcsolóját is a Prím Chronotecna gyártotta.
Az óragyár fejlődése megállíthatatlan volt, a mennyiségi igények és a szerteágazó gyártáskapacitás elérése érdekében. A Prím Chronotechna a gyártást félautomata gépek hadrendbe állításával egészítette ki. A kezelőszemélyzetet a Német Demokratikus Köztársaság óragyáraiban képezték ki, ahol már ilyen gépek végezték a termelést. A tanultak alapján az éves termelés 1970-es évekre elérte az évi 450 000 darabot.
A Skoda művek saját műszergyártó kapacitással rendelkezett, amit idővel átadott a nemzeti óragyárnak. A trend ezáltal megfordult, a Skoda Művek gyártáskapacitása szinte már csak az autóiparra korlátozódott, a Prím beszállítóként látta el a gépjárműiparban is használatos műszerekkel. A Skoda 1203 mikrobusz hazánkban is elismert változata menőautóként is szolgált. A kilométer és indexkapcsoló is a Nove Mesto-i Prím óragyár terméke volt.
Hamarosan tovább bővült a termékpaletta, hisz a hadsereg számára nélkülözhetetlen KAP 3-as ejtőernyő-nyitó mechanikát is a gyár tervezte és gyártotta a varsói Szerződés tagállamai hadseregének. Regionális használatra a Csehszlovák Néphadsereg számára tervezett és gyártott Prim Air Force napjainkban már a gyűjtők féltett kincse.
A Prím automata szerkezettel szerelt modell számlapja magán hordozza a légierő emblémáját, tokja acél, koronája menetes kivitelű. Az óragyárnak sikerült elérni, hogy a hivatalos igények szerint szabványosított modell az ország nemzeti időmérője legyen a légierőn belül.
A sikeres marketing a filmvásznakon is visszaköszönt, hisz a kor egyik legsikeresebb sorozatának számító -Kórház a város szélén- című folytatásos filmsorozat szereplői is a Prím óragyár modelljeit viselték. Jaroslav Dietl és Jaroslav Dudek regénye alapján alkotott filmsorozatot 1977-ben mutatták be először.
A 17 nyelvre lefordított filmsorozat páratlan sikere az egész szocialista blokk számára ismerté tette Arnost Blazej doktor Prím karóráját. Mivel a telesorozatot kizárólagosan Csehszlovákiában forgatták, így érthető volt, hogy minden, ami fontos a közember számára a hazai ipar terméke legyen. Az óra tulajdonosa is ennek hatására döntött az óra megvásárlása mellett.
Az óragyár sikerére jellemző, hogy a mai napig fennmaradt, sikermárkája nagyban hasonlít a korabeli sport modellekre. Jelenleg 6 féle szerkezettel kínálják modellcsaládjaikat, gyártásuk egy modern épületkomplexumban történik. A Nové Město nad Metují üzem gyártáskapacitása szinte ugyan úgy regionális szintű, mint annak idején, a belső piac igényeit veszik alapul.
Magyarországon az Órások Szövetkezete forgalmazta a szocialista márkákat, szinte minden gyártmány elérhető volt bolthálózatukban. A Prím modelljei közül főleg az olcsó ébresztőórákat lehetett megvásárolni, karórákat nem forgalmaztak.
Aki Csehszlovák órát akart magának, kénytelen volt az elcsatolt országrész rokonságát megbízni, hogy szerezzen be számára Prím karórákat. legközelebb Banska Bystrica (Besztercebánya) belvárosában lehetett a teljes modellkészletet elérni, így a Magyar ember kénytelen volt utazni 350 kilométert, ha ilyen holmit akart magának. Pusztán a megszokott bevásárlóturizmus eredményeképpen lehetett hozzájutni.
Az óra szerkezete egy Prím kaliberű (66,4) werk, amely 1965-ben debütált. 17 köves kivitelének óránkénti féllengésszáma 18 000 A/H, járástartaléka 40 óra A széria majd 30 éven át gyártásban maradt, ez idő alatt annyit változtattak rajta, hogy az 1970-es évek elején ütésmentes (Incabloc) billegőcsapágyat kapott.A széria még a rendszerváltás után is gőzerővel készült, alapvető modernizálását 1993-ban végezték el.
A váltókar csonkjának benyomásával a felhúzótengely szabaddá válik és könnyedén eltávolítható a helyéről. A tokcsavarok eltávolítása után a szerkezet szabadon kivehető a helyéről.
Kézi felhúzású szerkezet a Prím óragyár saját fejlesztése, amely első látásra felfedi sikeres tömeggyártásának titkát. A werk ugyanis nem forgácsolással, hanem porkohászati, illetve Metál-injektációs eljárással készült, amely eredete országon belül keresendő. A két világháború között a Skoda művek részvételével fejlesztették ki ezen technológiát, amely szinte pár éven belül a gyakorlatban is debütált.
A Skoda ágyúinak závárzata és egyéb axonometrikusan bonyolult gépalkatrésze már ezen technológia segítségével készült. Metál-injektációs módszerrel bármilyen bonyolult, forgácsolással nehezen előállítható alkatrész készülhetett el, minimális utómunkálattal.
A felhúzótengelyt azért teszem vissza ilyenkor, hogy a mutatókat takarásba tudjam állítani levételhez. Mivel a számlap még 40 év után is hibátlan, így meg szeretném őrizni ezt az állapotot, ezért a mutatók levételéhez számlappalástot használok.
A mutatókat sikeresen eltávolítottam, szórt szemcsézett számlap műszerfali hatása megmaradt. Valamikor az indexek világítottak a sötétben, amely nagyban segítette a leolvashatóságát. Mára kissé megfakult ezen funkciója, de még mindig felfénylik, ha rávilágítok.
A számlap kialakítása rendhagyó, a szemcsézett felület nem engedi megcsillanni a bevonatot ellenfényben, így az óra leolvashatósága nagymértékben javul. Sok műszerfali és fedélzeti órán alkalmazzák ezt a megoldást, hadászati jelentősége a korabeli MÍG-21 vadászrepülőgépek fő óráján is visszaköszön.
A számlap alapanyaga sárgaréz, lábai épek és egészek. Levétele a két számlapláb csavarjának kihajtásával lehetséges.
A számlap levétele után rátekintést kaphatunk a felső csapágylemezre. A szinte marcipánszerű alkatrészek fém-injektációs eljárással készítve is méretpontosak, még a csapágykövek helye is kialakítható ezen eljárással. A technológia előnye a tömeggyártásban mutatkozik meg, hisz alig igényel forgácsolást.
Bármilyen bonyolult forma előállítható vele, ezért széles körben alkalmazzák a távol keleten is. Ilyen technológiával készülnek a Citizen, Seiko, Ricoh, óraszerkezet kaliberek is.
A szerkezet billegője roppant egyszerű kivitelű. Óránkénti fél lengésszáma 18 000 A/H, amely a korabeli technológiának megfelel. Az 1970-tól készített modellek már KIF ütésbiztosított billegőcsapággyal jöttek le a gyártósorról, így kevésbé voltak érzékenyek a törésre.
Mivel az óra sokat töltött mozdulatlanul, elkerülhetetlen annak beszáradása. Bevett szokás ilyenkor a kilincskerék levétele. Kiakasztom a kilincsrugót és a felhúzókoronán lassan engedve addig hagyom leforogni a rugóerőt, amíg az meg nem szűnik. A rugóerő megszűnése után már nyugodtan levehető a kilincskerék, ezek után a szerkezet szétbontható.
A horgonyt két csavar rögzíti, kihajtása után szabadon eltávolítható. Kialakítása hagyományosnak mondható, tipikus tömeg gyártott kivitel.
Az óra nyomatékmentesítés után. Mivel a horgony és a kilincskerék már le van szerelve, az óra rugónyomatéka nem okozhat meglepetést a kerékrendszer lebontása közben.
A felhúzószerkezet elemein nem látható nagyobb kopás. Kézi felhúzású órákra jellemző, hogy a karbantartás hiánya miatt a kilincskerék élei lekopnak, amit felhúzáskor átugrással jelzi is a felhasználó részére. Bár az óra több mint 40 éves, mégsem érezhető rajta kopás.
A tolókar huzalrugója be van szorítva egy bevágásba, innen végzi feladatát. Praktikus megoldás, mert nem kell tartani annak elugrásáról összerakás közben.
A továbbítókerék menete szokás szerint balmenetre záródik. jelzik is a csavar fején, szabványos hármas bevágással.
A csapágylemez eltávolítása után láthatóvá válik a kerékrendszer. Tipikusnak mondható kivitele sűrűn előbukkan korabeli szerkezeteken is. A három kerékből álló rendszer könnyen szerelhető.
Szinte minden alkatrész ragad, így eltávolításukat nagy körültekintéssel kell végezni, nehogy csaptörés legyen a művelet vége.
A karbantartás hiánya előhozza azt a jelenséget, hogy a rugóház odaragad a csapágylemezhez. Mivel régebben még főleg állati eredetű, úgynevezett pataolajokat használtak, ezek idővel beszáradtak. Mézhez hasonló anyaggá dermedve összefogtak mindent, amit addig kenés alatt tartott, most ragasztóként rögzíti.
A teljesen lecsupaszított csapágylemez vegyszeres tisztításon esik át, amely minden lepedéket és beszáradt kenőolaj-maradványt eltávolít a felületről. Már csak a KIF csapágyat bontom ki a másik oldal felől, hogy annak fészke is lepedékmentes legyen.
A csapágylemez szétszedése közben láthatóvá válik a kaliberszám.
A rugóház szétszedés közben. Az alkalmazott kenőanyag végletesen beszáradt, a hajtórugó kifűzése elengedhetetlenné válik.
A rugóház fedele enyhe nyomás hatására lepattan a helyéről. Feltárul az elhanyagolt hajtórugó, amely majd 35 éve várja, hogy újból működhessen.
A hajtórugó eredetinek látszik, talán még sosem cserélték, így vigyázva fűzöm ki a helyéről.
A Prím szerkezetek sajátosságai közé tartozik, hogy alig használnak forgácsolást. A precíziós öntési eljárást alkalmazó technológia lehetővé teszi a tömeggyártást. Ezen technológiát napjainkban is széles körben alkalmazzák, sőt történelmi jelentőséggel is bír. Szinte az összes ETA kaliber így készül, elképesztő mennyiségben, a mai napig. Sajnos volt idő kihasználni a tömeggyártás előnyeit, hisz a quartz órák elterjedésének vész korszakaiban ilyen technikával készítettek el több mint 150 millió Swatch szerkezetet, ellencsapásként a Japán dömpingórák kihívására.
A tok három részes, mely könnyedén szétválasztható egymástól. A műanyag skála enyhe feszítés hatására lepattan a helyéről. A plexi enyhe nyomásra szintén megadja magát.
Tisztításra váró műanyag alkatrészek. A plexi menthető, érdemes karcmentesítés után visszaszerelni a helyére, mivel gyári alkatrész. A mérőskála is csak koszos, a tokkarika pedig csak el van színeződve.
Az óra tokja szétszedés után. Némi tisztítást igényel, krómozása korának megfelelő állapotban van.
Az óra tokcsöve mozog, szinte kiesik a helyéről, illesztését meg kell oldani, mert enélkül az óra nem tehető újból vízmentessé. Némi tágítás után cementbázisú ragasztó hozzáadásával a vízmentesség újból elérhető.
A forgatható skála erre a peremre illeszkedik. Mivel műanyag, ezt a pontot szilikonzsírral kenem át, hogy visszapréselés után könnyen el lehessen forgatni.
A szerkezet elemei, vegyszeres tisztítás után, immáron megszáradva. Minden lepedék eltűnt a felületről, némi kézi tisztítás közbeiktatása után összeszerelhető.
A gép mosókosarába elfér minden alkatrész. Szekcionált kialakítása miatt az alkatrészek elkülöníthetőek egymástól, sőt a kényes alkatrészek (Horgony,billegő) külön minikosárba helyezhetőek.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül.
A kitisztított rugóház visszafűzés után. A rugó meneteit gondosan átkenem Moebius nehézolajjal. Befűzés után egyenletesen elterül, ráadásul a maradékot kinyomja magából, amely utólag könnyedén eltávolítható. A művelet után visszapattintható rá a rugóház fedele.
A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
A csapágylemez makulátlanul tiszta, így befogadhatja az alkatrészeket.
Az óra összeszerelés közben. A perckerék szabadon fut a helyén, ez meghatározza a szerkezet működését. Mivel ezen fogaskerékhez később már nem férek hozzá, kenését még az áttételi rendszer ráépítése előtt elvégzem.
A gátkerék anyaga berillium-bronz, amely régóta kísérője az óraszerkezeteknek. Precíziós ingaórák gátkereke már a múlt század elején is ilyen anyagból készült, mostanában inkább acélból gyártják.
A gátkerék tengelynyúlványa a közkerék fogazatához illeszkedik egy fogastengely segítségével, innen kapja nyomatékát.
A közkerék anyaga és színe eltér a kerékrendszer többi elemétől, egyszerű, sajtolással előállított alkatrész.
A csapágylemez kialakítása optimális, nem hordoz magán feliratokat. Ilyen fém injektációs technológiával készülnek napjainkban is a bonyolult formájú alkatrészek, ahol nagy költséggel járna annak kiforgácsolása. Az alkalmazott fém összetétele is változhat, a lágy spiátertől (cink öntvény) a wolfram karbid-ig (vídia). Ebben az esetben pusztán a csapágykövek furatát kellet illeszteni a végleges méretre.
A kitisztított alkatrészek összeszerelés közben. Minden a helyére került, és a csapágylemezek visszahelyezése előtt még vethetünk egy pillantást a kerékrendszer és a rugóház elhelyezkedésére.
A rugóház csapágylemeze szintén ilyen fém-injektációs eljárással készült, de alakja lényegesen összetettebb. A nyers és elkészült alkatrészek között annak finomításában látható a különbség. A menetek készítésére utólag került sor, amelyből az egyik ráadásul balos bekezdésű.
A másodperckerék hosszú tengelye átnyúlik az órakerék furatán és a másik oldalon rászerelhető a másodpercmutató.
A szerkezetet összeépítés közben kenőanyaggal látom el. Magam háromféle, eltérő viszkozitású olajat használok, amely lefedi egy óraszerkezet teljes kenésigényét.
A csapágyköveket vékony olajzóval kenem át. Mindig csak kevesek használok, mert a túl sok kenőanyag ugyan úgy akadályozza a működést, mint ha szárazon futna.
A csapágyak kenését a másik oldalon is elvégzem, még a felhúzószerkezet visszaszerelése előtt. Erre azért van szükség, mert a szotoár számos csapágyhelyet eltakar, amihez csak ilyenkor férek hozzá.
A továbbítókerék menete bal bekezdésű. Erre azért van szükség, mert mozgása ellentétes a kilincskerék forgásirányával. Minden menetet önzárási irányba terveznek, mert az eredendő nyomaték könnyedén kilazíthatná rögzítőcsavarját a helyéről. Az ilyen csavar fejét hármas bevágással jelölik.
Némely modell ezen alkatrésze magán hordozza a -Made in Csehszlovákia – feliratot. A rendszerváltás előtt 15 évvel készült modellek sajnos már nem hordozzák magukon a feliratot. Ezen sima, sajtolással készült alkatrész már nem hordoz jelölést magán.
A felhúzószerkezet visszaépítésével folytatom az összeszerelés műveletét. Minden elemet szerelés közben kenem át, hogy mindenhova kerüljön kenőanyag.
A korona és felhúzókerék párosa. Beépítés előtt, ilyenkor kenem át, mert később már nehezen férek hozzá.
A tolókar és váltókar helyzete felhúzásra állítva. Az alaphelyzetbe állított tolókart folyamatosan nyomva tartja a huzalrugó. Kenésigénye kiemelt, mert talán a szerkezet legjobban igénybe vett alkatrésze.
A szotoár, azaz váltólemez felszerelése után a felhúzószerkezet összeszerelése elkészült.
A szerkezet egyszerűsített horgonya. A sajtolással előállított alkatrész kialakítása opcionális, dekorációt nem hordoz magán.
A horgony hídját két csavar rögzíti a helyén, kialakítása szintén opcionális.
A kenőanyag felvitele után minden esetben felhúzom a szerkezetet, még így horgony nélkül. Erre azért van szükség, mert a szabadon futó kerekek csapágyai a megfelelő helyre kenik fel az olajat, így lefutás után a szerkezet kenése mindenhol optimális lesz.
Az elkészült szerkezetet „Horometer” típusú digitális szabályzóműszer segítségével pontosra állítom.
Az óra beszabályozása után ezt a járáskepét mutatja. Első nekifutásra nem is rossz, ráadásul még lehet rajta tovább szabályozni.
A számlap lábait két hernyócsavar rögzíti, meghúzása után a számlap stabilan ül a helyén.
A számlap láthatóan hibátlan, sérülés nem látható rajta. Kissé militarista megjelenése az adott kor hidegháborús formaelemeit hordozza magán, megjelenése roppant autentikus.
A mutatók festett kivitelűek, ráadásul így 50 év után ki is száradtak, így érdemes rájuk vigyázni. Ezért, mint mindig most is gumírozott végű szerszámot használok visszahelyezésükhöz.
Az óra plexi és mérőskála nélkül. A plexi megmenthető, mivel eredeti, karcmentesítés után ezt szerelem vissza a helyére.
Az óra eredetileg vízmentes kivitelű, de a rajta lévő korona tömítése már nem látja el faladatát. Mivel típuskorona, cseréje nem okoz gondot.
A műanyag mérőskála szoros illesztéssel rögzíthető a helyén. Ehhez megfelelő méretű présbetétet használok, segítségével szorosan rögzíthető helyén a műanyag karika.
Mivel az óra eredetileg hermetikusan zárt, így a tömítést átkenem jó minőségű szilikonzsírral. Alkalmazásával a felújított óra cseppmentesen vízálló marad a mindennapokban is.
Az öreg szakma elmondása szerint a Prím Diplomat modell a hazai konzumex bolthálózat rendszerén belül kizárólag valutáért volt megvásárolható. Egyetlen márka sem képviseltette magát az ilyen kereskedelmi egységekben, kizárólag a Prím márkára vonatkozott ezen kivétel.
Az óra szíjválasztás előtt.Mivel az óra tökéletesen működik, megérdemel egy varrott bőrszíjat, amivel a mindennapokban is hordhatóvá válik. Az óra visszakerül Banska Bysticába, így fájó szívvel, de elköszönök tőle. – Dobry Den –
Az óra elkészült, és várja a mindennapok kihívásait. Örömömre szolgált, hogy a Prim Cal:66,4 sportkaróra felújításának részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
