Egy Csepel 8 DAY asztali óra színváltása

Csepel 8 Day asztali óra az 1940-es évekből
Csepel 8 Day asztali óra az 1940-es évekből

Második világháború végén, 1944. Június 27.-én az amerikai légierő lebombázta a németbarát irányítás alatt működő Csepeli Weiss Manfréd Művek nagy részét, ezért az újjáépítés idejére teljesen leállt a termelés. Ideiglenes helyreállítás közben a megmaradt üzemrészek kizárólag a háborús jóvátétel terhére és a romeltakarítás erejéig termeltek.

Az óra eredeti ezüstszínű fényezését vörösre festették
Az óra eredeti ezüstszínű fényezését vörösre festették

Az 1950-es években immáron megújult fényében Rákosi Mátyás Vas és Acélművek néven szocialista irányítás alá került az ipari komplexum. Mi sem jellemezte jobban a rendszer iránti kötődést, hogy egyik vezetőjének Rákosi Mátyás öccsét, a mérnök végzettségű Bíró Ferencet nevezték ki.

Ekkor még nagyon sok minden hiányzott a mindennapi élethez, hisz az ország számos ipari létesítménye romokban hevert, ennek okán nagy kincsnek számított minden, amely épségben túlélte a második világháborút.

Nagyméretű rugógáza nyolc napnyi járástartalékot biztosít
Nagyméretű rugógáza nyolc napnyi járástartalékot biztosít

A szovjetbarát üzemvezetés központi irodájába minden használati tárgy a megújult szocialista tervgazdaságot ünnepelte, de saját gyártású vörös csillagos órájuk még nem állt rendelkezésre. Nem estek kétségbe az elvtársak, leporoltak egy Messerschmidt színeiben pompázó Junghans licenc alapján készült “WM Csepel 8 DAY” asztali órát, amit még a Harmadik Birodalom megrendelésére készítettek hazánk német megszállása idején.

Mivel sok ilyen háborús jóvátételből visszamaradt termék került kommunista megőrzés alá, az órát a címfestőüzem élmunkásai segítségével stílszerűen átfestették vörösre, hogy a szocialista nagyvállalat vezetősége tisztába legyen azzal, hogy mennyi idő áll még rendelkezésükre az ötéves terv befejezéséig.

Weiss Manfréd Művekben gyártott Csepel óra nagyméretű rugóháza
Weiss Manfréd Művekben gyártott Csepel óra nagyméretű rugóháza

Az átfeslett időmérő majd tíz évig nézett farkasszemet egy Sztálin-képpel a Csepel Művek központi bizottságának íróasztalán, mire végre lecserélték egy szovjet gyártmányú, vörös proletár szellemiséget megtestesítő asztali órára. Ezáltal világossá tették, hogy az izmusoknak csak a színe változik, arroganciája és stílusa változatlan marad.

Ezek után az óra bekerült a csepeli varrógépüzem TMK műhelyébe, ahonnan a rendszerváltás utáni kavalkádban újból gazdát cserélt. Az üzem utolsóként nyugdíjazott karbantartás-vezetője vitte magával és használta még vagy tíz évig otthonában. Halála után egyik rokona kínálta fel megvételre az asztali órát egy komplett örökség részeként. Maga a történet is tőle származik, amely publikációm alapját képezi.

Nagyon örülök, hogy eme ritka és ellentmondásos időmérőt bemutathattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 3 =