Egy hibátlan neorokokó asztali óra bemutatása

Szinte hihetetlen, hogy a képen látható neorokokó porcelán asztali óra nem vált az enyészetté. Minden eleme eredeti, ráadásul csorbulásmentes, amely viszonylag ritka egy ilyen korú időmérő esetén. Akkor nézzük meg közelebbről.

XV. Lajos (1715-1774) uralkodása idején a barokk folytatásaként alakult ki a hivalkodó formavilággal büszkélkedő rokokó stílusirányzat. Ebből a stílusfolyamból származik a képen is megtekinthető, 1800-as évek végén készült porcelán asztali óra. Művészeti túlzásoktól motivált időmérő alaposan felhívja magára a figyelmet, amely hemzseg az alkotói asszimmetriától.

Szinte a giccs határáig díszített óra a neorokokó stílus tipikus képviselője, amely majd 200 éves kora ellenére is működőképes illetve csorbulásmentes. Európa szerte kedvelt művészeti irányzat hazánkba bécsi közvetítéssel jutott el, amelyet a korabeli arisztokrácia Mária Terézia stílus néven kedvelt meg. Tündöklését Bonaparte Napóleon hatalomra jutása törte meg, amelyet maga alá gyűrt a korszakra jellemző, militarista irányt követő Empire stílus.

Mivel az óra látványberendezési tárgyként is funkcionált, általában egy korban és stílusban megegyező tükör elé került elhelyezésre. Ennek okán a szemlélő óhatatlanul is bepillantást nyert az óra hátoldalára, annak tükörképeként. Ezért az óra hátlapja is a frontoldal megjelenését tükrözi, egy motívumokkal tűzdelt rózsaszín fedőzománc formájában.

Maga az óraszerkezet egy francia gyártmányú „Rollin Paris” óramű, amely felsikló tárcsás ütőszerkezettel van kiegészítve. Félóránként egyet, egészkor pedig az aktuális óraszámot üti el. Flamand illetve francia szokásához híven az ütőszerkezet csengő segítségével szólaltatja meg a kegyetlenül múló időt. Hangja autentikus, melynek hangereje és szólama a kalapács pozicionálásával állítható.

Semmihez sem fogható érzetet kelt a porcelán óra, olyan mintha a „Szépség és a Szörnyeteg” képzeletbeli kastélyából származna. Létezése is abszurd, hisz rideg, törékeny kialakítása révén nehéz elképzelni, hogy az elmúlt 130 évben senki sem verte le a kandalló tetejéről, ripityára törve a porcelán óratokot.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az óra fotózása pusztán pár percet vett igénybe, de mindvégig attól féltem, nehogy kicsússzon a kezemből. Bár nagyon sok hasonló óra élte túl a történelem viharait, számomra mégis nagyon érdekes volt élőben látni egy ilyen hibátlan, korabeli darabot.

Nagy élmény volt számomra, hogy mindenkivel megoszthattam ezt a különleges időmérőt.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu