Egy kreatív zsebóra konverzió készítésének története
Néhány éve órásműhelyünkben járt egy mai szemmel is érdekesnek mondható projekt, amit én úgynevezett kreatív konverziónak neveztem el. Mivel ritkán szembesül hasonlóval egy átlagember, érdemes bemutatni, mert talán könnyebb értelmezni, miről is van szó ebben az esetben.
Rengeteg ilyen használati tárgy vesz minket körül, némely elgondolkodtató, talán kissé bizarr. Viszont elmondható, hogy aki egyedi, semmihez sem hasonlítható időmérőt akar magának, biztos lehet benne, hogy sosem jön vele szembe hasonló az univerzumban. Akkor vágjunk bele.
A konkrét, úgynevezett kreatív konverzió szemléltetése előtt szeretném bemutatni az adott kort és a zsebóra beépítés tárgyát képező óramárkát. Az 1930-as évek elején nyíltan fasizálódó és burkoltan militarizálódó Harmadik Birodalom számos technikai problémával szembesült. A weimari köztársaság idején elszegényedett lakosság felvásárlóereje szinte a nullára csökkent.
Ezáltal az ország piacképessége elveszett, vele együtt híres óraipara is hibernálódott. Mivel a rohamosan fejlődő hadsereg rengeteg kar és zsebórát igényelt, újraélesztették a német óragyártást. A Junghans Művek teljes kapacitását a gránátidőzítő és hadászati műszerek gyártására áldozták fel. A Glasshütte környékén elhelyezkedő óragyárak pedig a gyalogsági és gépesített hadtest kiszolgálását tűzték ki céljainak.
A német óraipar maradék kapacitása is kevés volt a teljes hadászati igény kielégítésére. Ezért a szomszédos országok óraipara, főleg svájci területen beszállítójává váltak Németországnak. Számos óragyár készített katonai felhasználásra karórát, ezek száma szinte végtelen, sok ismert márka is felsorakozott mögötte.
Néhányat megemlítenék a teljesség igénye nélkül: Alpina, Mulco, Titus, Minerva, Record, Zenith, Hanhardt, Tutima, Longines, IWC,Scafhausen, stb.. A lista végtelen, viszont köztük megtalálható a nálunk szinte ismeretlen -Orator- márka is. A képen látható, Wehrmacht számára készített Orator karóra igen jól szemlélteti a márka jelenlétét a háborús időkben.
A márka népszerűsége még a saját óragyártással büszkélkedő Egyesült Királyságot is meggyőzte, Hamarosan az Angol királyi haderő is rendszerbe állította, sokszor acél tokba szerelve, éjszaka is jól látható foszforeszkáló számlappal és mutatókkal.
A hadrendbe állított óra hátlapjára rákerült az alakulat neve, és lajstromszáma. A feliratból gyakran kiderült a hadnem típusa is.
Az Angol Királyi Haderő számára gyártott Orator zsebóra nyitott fedéllel. A megfelelő katonai időmérő legfőbb jellegzetessége egyszerűségében keresendő. A tömegesen előállított szerkezetet a frontvonal közelében nem javították, hanem cserélték, másikra. Az Orator márka is egyszerűségével vívta ki népszerűségét. A 15 köves harmadosztályú szerkezet minden minőségi igénynek megfelelt, ezzel párhuzamban alkatrész is volt hozzá bőven, amely a mai napig elérhető. Pontossága kielégítő, számos hadászati feladatra is alkalmas. Most viszont térjünk át a témában szereplő kreatív átalakításra.
A megbízó család háborús veterán édesapja harctéri emléktárgyait szeretne volna megmenteni, amelyek addig funkció nélkül hányódtak egy fadobozban. Elmondásuk szerint egy akkor debütáló, a Titanic roncsaiból felépített karóra látványa ihlette őket a megbízásra. Természetesen a két órának semmi köze sincs egymáshoz, pusztán a gondolatiságuk azonos. A projekt lényege néhány alapvető igényre összpontosult. A korabeli zsebóra működjön, a tokja abból az anyagból készüljön, amit rendelkezésünkre bocsájtanak, és megmaradjon antik jellege, kinézete. Akkor lássuk, mi lett belőle.(a képen látható óra egy Romain Jerome Titanic DNA modell)
A katonai ereklye elkészítéséhez szükséges anyagok egy korabeli, vastagfalú pótirányzék-tároló fadobozban érkeztek műhelyünkbe. A doboz tartalma egy légvédelmi ágyú csőszájfékére, egy horizontirányzék-rögzítő rovátkolt csavarra és konzolra, továbbá egy hiányos, zsebórára korlátozódott. (sajnos fotó nem készült róla ez a kép egy roncsvadász-blogról származik)
A kapott anyagból elkészült óratok, megmunkálás után, menetvágás előtt. Mivel egy csőszájfék használat közben szinte piros izzásig felhevül, utána pedig hirtelen lehűl, amolyan martenzites edzéshez hasonló hőkezelésen esik át. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy anyaga szinte üveg kemény, ezért forgácsolás előtt ki kellett lágyítani. A végső kialakítás marógép osztófejében készült. A maradék munkálatok flexibilis tengelyű csiszológép segítségével lettek finírozva- kézimunkával. A tok épphogy kiadta a szükséges átmérőt, mérete megfelel az általános igényeknek, méretpontosan befogadja a zsebóraszerkezetet. A tokcső mérete azért képvisel ekkora átmérőt, mert a felhúzókorona is kapott anyagból készült. Funkciója szerint a gépágyú horizont-irányzékának alkatrésze lesz a korona, fadobozban kaptuk a projekt mellé.
A légvédelmi gépágyú horizont-irányzékának rögzítőcsavarjából készült korona. A felhúzókorona mérete szerint lényegesen nagyobb a megszokottnál, de ezen formavilág adott volt, nem változtattunk rajta. Menetvágás után a tengely stabilan ül a helyén.
Az óratok belső kialakítása peremes, a tokfül négy furata 1,2 milliméteres méretre lett kialakítva. Ezáltal a kereskedelemben kapható legerősebb rugós stift is belemegy, hogy biztonsággal fogja a kissé testesre sikerült órát.
A tok belseje menetvágás után. A profilkéssel, két fogásból elkészített menet lassú fordulatszámon készült. Látható, hogy a menet szimmetrikus, nem töredezett, hiba nélkül sikerült kivitelezni. A tokcső kúposan csatlakozik furatába. A számlap részére kialakított lépcsős peremen stabilan felfekszik a szerkezet.
Az Orator Shild & Co márka 1904-ben alakult a svájci Chaux-de-Fondsban. Az első világháború idején hadászati eszközöket és kiegészítőket gyártott a frontvonalnak. Később nyers szerkezeteket, majd 1930-as évektől kész márkásított termékeket is gyártottak. Ebben az időben bukkant fel először az -Orator- bejegyzett márkanév. A megjavított Orator (Cal: 220) zsebóraszerkezet. 15 köves svájci horgony-gátszerkezetű werk járástartaléka 30 óra.
Hazánkban tulajdonképpen ismeretlen márka főleg Benelux területen volt elterjedt, de számos országban forgalmazták. Hiányos tokkal, törött billegőtengellyel és törött motorrugóval érkezett műhelyünkbe. Mivel szerkezete roppant egyszerű, és minden elérhető hozzá, javítása nem okozott gondot.
A korabeli Orator szerkezet felépítése nem sokban tér el a svájci versenytársak óraműveitől. A képen egy Longines (Cal:18,69N) látható.
A legenda szerint az órát még üvegráma nélkül is használták, hosszú időn keresztül. Elmondás szerint így még éjszaka is le lehetett tapogatni az időt, amolyan vakórának használták. Ennek hatására a számlap festése és márkafelirata teljesen lekopott.
Bár van technika retusálására, de a megrendelő külön kérése volt az eredeti állapot fenntartása. Egy légvédelmi lövész csak álmodott arról, hogy saját lajstromszámmal ellátott -kincstári- karórája legyen, ezért kénytelen volt saját zsebóráját használni a fronton, amennyiben tudni akarta a pontos időt. Az ilyen, harctéri körülmények között használt zsebóra a végtelenségig le lett lakva, ezen állapot meg is látszik rajta.
A zsebóra Argentán tokjából csak a porvédőfedél és a keret maradt meg, beépítésének is ez volt egyik alapja. Az óra hátlapja menetes, ugyan abból az anyagból készült, amit a projekthez mellékeltek.
A gépágyú horizontirányzékát rögzítő csavarból kialakított felhúzókorona. Pusztán rozsdátlanítva lett, illetve menetet kellet bele vágni a felhúzótengely számára. A recézett pusztán le lett savazva, homlokfelülete pedig polírozva.
A korona meghatározza a látványvilágot, még akár kesztyűben is felhúzható, a lövészárkok világában is.
A projekt elkészítéséhez szükséges alapanyagok egy korabeli légvédelmi gépágyú pót-irányzék tároló masszív fadobozában érkeztek műhelyünkbe. Anyagából készült az óra tárolásához szükséges díszdoboz, mégpedig extra minőségben.
A óraszíj színvilága azonos a tárolódoboz árnyalatával. Külön méretre készült marhabőr szíj két testes rugós stifttel csatlakozik a tokhoz.
Az óra hátlapja üreges, ennek egyetlen prózai oka van. A csőszájféknek nem volt olyan alkatrésze, amely kiadta volna a tömör felületet. Ezért panoráma hátlapként felhasználva jelenleg sík üveg fedi a szerkezetet, amely ezáltal megtekinthető. Természetesen kreatív igény esetén az üveg pótolható mással is. Akár egy arany plakettel, vagy saját névre gravírozott medállal is befedhető a peremes hátlap.
A zsebóra argentán tokjából nem sok maradt, A porvédő fedelet díszítő medálikon a márkafelirattal együtt viszont felhasználhatóvá vált. Osztófej segítségével marógépen kivágásra került és be lett ültetve a díszdoboz belső oldalára.
Mint az órán mindennek, ennek az -Orator- medálnak is funkciója van, mérete ugyan akkora, mint a hátlapot fedő síküveg. Mivel a medál csak pecsétviasszal van a fadobozra rögzítve, kivehető a helyéről és lágyforrasztással behelyezhető a hátlap peremébe, az üveg helyett.
Sajnos, ez nem az én ötletem volt, hisz a képen látható órán is ezt a megoldást alkalmazták a rendkívül kreatív alkotók. (a képen látható óra egy Romain Jerome Titanic DNA hátlapja)
Az óra elkészülte után. A doboznak külön, a karóra formáját követő tárolóhelye van, amely a projekthez tartozó pótirányzék-tároló fadoboz piros bélésének egy darabjával lett kibélelve. Mindent felhasználtunk, semmi sem veszett kárba. Néhány érzelmileg fontos alapanyagokból és hadszíntéri ereklyékből olyan időmérő született újjá, amely szemtanúja volt a normandiai partraszállásnak.
Az óra elkészült és mindennapi használatra alkalmas. Örömömre szolgált, hogy a katonai ereklye készítését bemutathattam mindenkinek.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
