Egy letisztult Omega (Cal:266) karóra teljes felújítása
Egy letisztult Omega (Cal:266) karóra teljes felújítása lesz aktuális publikációm tárgya, amely kissé viharvert kinézetű időmérő, amit sajnos nem kímélt az idő vasfoga. Az Omega (Cal:266) karóra az 1950-es évek végén készült, tokja acél, számlapja tönkrement. Egy felújított „oldtimer” méltó kiegészítője lesz, mégpedig eredeti állapotára visszaállítva. A tulajdonképpen fizikai munkára fogott karóra egy ideig tűrte a dolgos hétköznapokat, aztán büntetésből megállt!
Az alkatrész-kategória határát súroló állapotból az óra eljut a teljes felújítás kiviteléig. A reinkarnáció látványos folyamat egy óra életében, de természetesen addig még hosszú út áll előtte. Előtte pár szót ejtenék a márka történetéről.
Az Omega márka nagy múltra tekint vissza, ismertsége egy forradalmi újdonsággal debütált, amely Caliber 19 névre hallgatott. Louis Brand 1848-ban 23 éves korában alapította műhelyét La Chaux de Fonds-ban. Amikor az alapító elhunyt, két fiára Cezár Brandt-ra és Louis Paul Brandt-ra hagyta a gyárat, amit Bienne város fejlődő ipari negyedébe költöztettek. A párhuzamosan működő Labrador és Gurzelen márkák folyamatos beszállítói voltak az Omega elődjének, amely európai térnyerésének következtében később beleolvadtak a márkába. 1894-ben forradalmian új modellel álltak elő, amely Omega néven meghódította a világot. A Cal: 19 sikere szinte azonnal meghozta az újonnan elnevezett cég világsikerét.
A Cal:19-es szerkezet kialakítása szakított a korabeli szokásokkal, felépítése újszerű világot alkotott a zsebórák kategóriájában. Érdekessége, hogy ezen a modellen bukkan fel először az „Omega” név. Ezen márka volt az egyetlen a maga korában, ahol vakok és gyengén látók számára is készítettek órát. Némely limitált példánya vastagított mutatókkal és üveg nélkül került forgalomba. Ezen órák a gyűjtők legnagyobb bánatára csak múzeumban tekinthetőek meg. Nem sokat kellet várni az első szériában készült ütésmentes (anti-Shocks) szerkezet elkészültére sem, amit a frontra induló katonák részére fejlesztettek ki. A kézzel olvasható zsebórák nagy sikert arattak, amelyek később is sok hasznot hoztak a márkának, hisz az első világháború után hazaözönlő hadirokkantak tömegével keresték az egyszerűsített modellt, amelyek Magyarországra a Nemzetközi Vöröskereszt jóvoltából kerültek tulajdonosukhoz.
Az óra számlapja elázott, az indexek környékét ellepte a rézrozsda, amely nyomott hagyott a számlapon is. Az óra tokja acél, így felújítása nem okoz gondot.
Az Omega márkanév hazánkban az 1920-as évek közepén vált publikussá. A Bethleni konszolidáció idején az elszegényedő kisnemesi réteg urizáló élete már nem volt fenntartható. A zálogházakba leadott és ki nem váltott méregdrága zsebórák helyett keresni kellett egy alternatív középmárkát, ami megbízható és pontos társa maradt a Dzsentri rétegnek. A hétszilvafás nemesek, akik Mikszáth Kálmán novelláiból ismerhet a modern olvasó, lassan, de biztosan átszokott a Saffhauseni márkakategóriáról az akkor még ismeretlen La Chaux de Fond-i Omega márkára. Ezzel megalapozta kereskedelmi sikerét, árfekvése nagyon tág határokat feszegetett. Az alpaka tokba szerelt modellt már 40 Pengőért meg lehetett vásárolni, de a 18 karátos aranytokba forgalmazott példány ára elérte akár a 450 Pengőt is. Így volt miből választani nemesnek és plebejusnak egyaránt.
Az óra szíján érdekes zárvég található, amely egy korai Omega logót is magában foglal. Az óra gyártásával egyidős tüske csatt szintén felújításra szorul, hisz része lesz az új arculat kialakításában.
A háború nagyban megváltoztatta a zsebórák viselésének praktikumát. A csuklóra szerelt, de még nem tökéletesített karóra története az 1910-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor is a frontra induló katonák saját zsebórájukat voltak kénytelenek magukkal vinni a lövészárkokba. Mivel a szélsőséges viszonyok miatt ezek könnyen megsérültek volna, a hadiipar szereplői ötletes megoldással rukkoltak elő, egy olyan karóra tokkal, amely megóvta a kényes zsebórát a külső hatásoktól. Az Pesti Hírlap hirdetési oldalán komplett beépítésekkel igyekeznek piacot teremteni, aminek az üvege előtt védőrács gondoskodik a törésmentességről és óraszíjjal kiegészítve akár karon is hordható. Ezzel a gondolattal megteremtették a karóra elődjét. Ezek főleg Omega zsebórákra szorítkoztak, a legtöbb ilyen átalakítás ezen márkát érintette.
Az óra tokját nem kímélték, sikertelen nyitások tömege éktelenkedik rajta. Sok esetben tapasztalható, hogy még egy márkás órát is befognak munkára, amikor már nem sugárzik ki pedigréje. Magam is láttam már kőműves, vagy asztalos karján márkás svájci órát, méltatlan körülmények között.
Az órák divatja sokban megváltozott, amikor a frontról visszaérkezett katonák karórává alakított zsebóráival felkeltették a figyelmet országszerte. A lövészárkokban nem lehetett mindig zsebben hordani az órát, mert senki sem tudhatta, mikor lesz rá szükség, sokszor életet mentett a pontos idő. A katonák csuklóra szerelt zsebóráikat a civil életben is tovább viselték, amiről hamar kiderült, hogy polgári vonatkoztatásban is praktikus. Addig csak nőknek gyártottak karórákat, de hamarosan felbukkantak a széria gyártott karórák is. A motorizáció és a gépjárművek elterjedése végképp szükségessé tette a karórák létjogosultságát, hisz vezetés közben nem volt praktikus a zsebben lapuló óra után kutatni. Ezen folyamatot az Omega márka is kihasználta, a zsebórák alkonyát lassan felváltotta a karórák hajnala.
Az Art’Deco mint stílus behálózta a hétköznapokat, minden használati tárgy, ékszer vagy óra képviseltetni akarta magát benne. Nem volt ezzel másként az Omega márka sem, a divatirányzat mindent alárendelt a funkcionalitásnak és a stílusnak. A nők rövidre nyírták hajukat (bubifrizura), ékszereiket és óráikat pedig ehhez a stílushoz igazították. Az Art’Deco stílus főként Greta Garbo hatására terjedt el. A férfiak divatirányzatában felbukkant a szögletes formavilág, viseletét mai divatos a „sikk”szóval lehetne helyettesíteni Az 1940-es években, a gazdasági világválság után előtérbe tört az aszimmetria, a frizurák is valamivel hosszabbak lettek. Azt Art’Deco igazodott a válság okozta társadalmi helyzetjelentéshez, asszimmetriája a végletekig fokozódott,egészen a hordhatatlanság határáig. Az Omega modelljei a kerek formától elindulva folyamatosan szögletes irányba tolódtak el.
Akkor térjünk vissza a publikációba szereplő modellhez. Az órán még is holtában is visszatekint a minőség, acél tokjához logóval ellátott korona párosul. Természetesen ez már jóval később került rá, amikor még az óra nem volt kegyvesztett.
Bevett szokás, hogy a plexi levétele után sokkal jobb állapotot mutat a számlap, mert átláthatatlanan. Sajnos ebben a helyzetbe ez nem mondható el, levétel után is ugyan olyan ramaty a számlap állapota, mint előtte. Nincs más hátra, retusáltatni kell.
A hátlap levétele után előbukkan az óra szerkezete amely nem más, mint egy Omega Cal:266 werk. Az szerkezetet sorozatszáma alapján 1961-ben gyártották, így egyből az óra kora is kiderült. Az óra sajnos nem működik, bár sérülés nem látható rajta, de még rejtegethet meglepetéseket.
A váltókar csavarjának kioldása után a felhúzótengely kihúzható a helyéről. Korrózió nyoma éktelenkedik rajta, az óra beázott, nem is egyszer. Mivel ezen a helyen nem megfelelő a tömítés, elsősorban innen kerülhet nedvesség a szerkezetbe.
A szerkezet stabilan ül a helyén, ennek oka abba rejlik, hogy két méretes tokcsavar rögzíti. Kihajtása után a szerkezet egészben kiemelhető a helyéről.
Az óra szerkezete kivétel után. A felhúzótengelyt ilyenkor visszahelyezem, hogy szétszedés közben szét ne essen. Erre azért is szükség van, hogy a mutatókat takarásba tudjam állítani a levételhez.
A mutatók levétele megtörtént, gondosan eltávolítottam őket. A számlapot mielőbb leszerelem és elindítom útjára, hisz ez a felújítás időpontjának sarokpontja. Majd három hétig tart, amíg Olaszországból visszaér műhelyembe.
Szerencsére a számlap lábai épek és egészek, az idők során senki sem törte le őket. Jó hír, mert nagyban drágítaná az amúgy is költséges műveletet.
Az óra számlapját gondosan becsomagolom, és elindítom hosszú útjára egy Róma közeli retusálóműhelybe.
Az óra szerkezete némileg korrodált, a számlap alá szorult nedvesség elszínezte a berillium bronz felületet.
A felhúzószerkezet pozícióját mindkét állapotban stabilizálni kell, ezt érezzük olyan határozottan kihúzás közben. Erről a „szotoár” gondoskodik, amely rugós tagja mindkét véghelyzetben rögzíti a váltókart. Két csavar levétele után eltávolítható a helyéről, és mivel mindene ragad, a mutatóigazítás közvetítőkereke is lejött vele együtt.
A koronakerék tolókarja mindig felhúzásra pozicionálja a kart, amiről egy huzalrugó gondoskodik. Ezen alkatrészek könnyedén elugranak, így eltávolításukra nagy gondot kell fordítani.
A negyedes kerék gondoskodik a mutatóigazítás közbeni csúszókapcsolatról, amolyan kuplungként működik. Levétele fontos, mert alatta mindig beszáradt olajmaradvány akadályozza a megfelelő járást. Magam minden esetben mutatólevevő csipeszt használok, amely szorosan megragadja és leemeli a negyedes kereket a helyéről. Erőltetni nem szabad, mert korrózió esetén könnyedén letörhet a perckerék tengelye.
A komplett szerkezettisztítás előtt érdeles kivenni a zárt, „Incablock” csapágyat a fészkéből, mert így hatékonyabb a művelet. Mindkét leszorítórugó szárát kiakasztom, ezek után eltávolítható a helyéről.
A korona és felhúzószerkezet párosa kiszerelés után. Mindene ragad, kenőanyag-maradványok éktelenkednek rajta, vegyi tisztításuk létfontosságú.
Az óra számlap felőli oldala már teljesen üres, mindent eltávolítottam róla. Az Incablock zárt csapágy leszorítórugóját vissza akasztottam a helyére, nehogy vegyi tisztítás közben megsérüljön.
A másik oldal alkatrészeinek eltávolítását az „Incablock” csapágy kivételével kezdem. Mindkét rugó szárát kiakasztom az eltávolításhoz
A horgony hídját két csavar rögzíti, kioldása után eltávolítható a helyéről.
A horgony kivétele után. Az óraszerkezet beszáradását misem jelzi jobban, hogy a kerékrendszer nem fut le magától. Némi rásegítés hatására elindul és le is fut, egészen a lejárásig.
A közvetítőkerék alsó fogazata csatlakozik a felhúzókerék azonos fogazatához. Mivel minden ragad, sok esetben a fogak kitörnek a fokozott erőltetéstől. Szerencsére itt megkegyelmeztek az órának és nem nyüstölték tovább.
A tehermentesített rugó már biztonságosan eltávolítható, mivel lejárt. Három csavar rögzíti a helyén.
A rugóház és annak csapágylemeze. A rugó be van száradva, szétszedése elkerülhetetlen.
A csapágyhidak levétele után láthatóvá válik a kerékrendszer. A hagyományos kialakítású áttételek szépen helyezkednek el a kőcsapágyakban. Mivel az óra pár évtizede már, hogy nem volt szétszedve, óvatosan kell eltávolítani őket, nehogy sérülést okozzak.
A rugóház szétszedés előtt. A rugómagra gyakorolt nyomás hatására a fedél leugrik a helyéről.
A rugó sértetlen, pusztán pár évtizedes olajsár éktelenkedik benne. Kifűzése után gondosan kitisztítom, utána mehet vissza a helyére.
A csapágylemezről mindent eltávolítottam, így mehet a mosókosárba. Vegyszeres tisztítás után minden lepedék eltűnik róla, amely évtizedek alatt rárakódott.
Vegyi tisztítás után az alkatrészek makulátlanul kerülnek ki a mosógépből. Mivel a gép rendelkezik szárítóblokkal, így asztalomra már összeszerelésre készen kerülnek az alkatrészek. Már csak a fotó kedvéért is összeépítés előtt Omega logó formába helyezem az összeszerelendő alkatrészeket.
A csapágyhidak is készen állnak az összeszerelésre, megszárítva, lepedékmentesen várják, hogy újra mutathassák a pontos időt.
A csapágylemez vegyi tisztítás után. Minden lepedék eltűnt a felületről, az „Elma” koncentrátum feloldotta a rászáradt olajsarat is. Ami rajtamaradt, azt ki kell piszkálni a résekből, vagy tisztítópálca, vagy egy fogpiszkáló segítségével.
Mivel a vegyszeres tisztítás nem mindig jár eredménnyel, mechanikus utómunkára van szükség. A sarkokban maradt olajsarat és ebben az esetben egy sima fogpiszkálóval távolítom el.
A besült kenőanyag-maradványokat a csapágyhidakról is ezzel a módszerrel távolítom el.
A kerékrendszer meghajtása megfigyelhető a kiterített alkatrészeken. Látható, hogy a rugóház közvetlenül a perckerék fogastengelyét hajtja meg, innen kerül át a nyomaték egészen a gátkerékig. A rugó 40 óra járástartalékot biztosít a működésre, lejárás után fel elég felhúzni.
A másodperckerék nevéből adódóan is alkalmas a másodpercek mérésére, hisz percenként egy kört tesz meg. Meghosszabbított tengelye átnyúlik a számlapon, és végére szerelhető a másodpercmutató. Ezen egyszerű módszerrel mérhető a tovatűnő másodpercek sokasága. A fotó kedvéért a tengely meghosszabbított végére felszereltem a másodpercmutatót.
Az óra gátkereke. Csodaszép, szimmetrikus alkatrészt minden esetben lefényképezem, hisz műszaki fotónak is tökéletes.
A kerékrendszer csapágylemeze magán hordozza a stílusos „Omega” feliratot. Kialakítása méretpontos,anyaga pedig Berillium bronz.
A kifűzött és kitisztított rugó elkészült. Fedelét visszapattintom a helyére egy erős csipesz segítségével.
A rugóház kapcsolata a perctengely fogastengelyével ilyenkor figyelhető meg a legjobban. A meghajtás átadása itt történik meg a kerékrendszer irányába.
A rugóház csapágylemeze vegyi tisztítás után. A központi csapágylemez magán hordozza a sorozatszámot és a kaliberszámot. Ide került a (Cal:266) kaliberszám is.
A napsugár csiszolással díszített kilincskerék néhol korrodált, de alapvetően jó állapotban van. Némi mechanikai tisztítással eltávolítható az összes rozsdafolt.
Összeépítés közben elvégzem az olajzás műveletét is. Általában három fajta, eltérő viszkozitású kenőolajat használok, mindig a megfelelő helyre.
A felhúzókerék alatt mindig nagy mennyiségű szennyeződés ül meg, amely csak szétszedés után távolítható el. Vegyi tisztítás után minden lepedék eltűnt a felületekről, amely gátolta a szabad mozgást. A tisztítás hatása tapasztalható is, mert lényegesen könnyebbé válik a felhúzás érzete.
A felhúzókerék alsó fogaskoszorúja adja át a nyomatékot a kilincskeréknek. Igénybevétele igen nagy, hisz minden nap fel kell húzni, akár 50 éven keresztül. Korrekt kenése létfontosságú.
A felhúzókerék leszorítólemeze peremes kialakítású és igen méretpontos. Két csavar rögzíti, a peremet kenőolajjal kell ellátni, mert nagy a kopás veszélye.
A felhúzókerekeket még beépítés előtt átkenem, mert utána már nem férek hozzá.
Régi, beszáradt óraszerkezet esetén nem elég egy szimpla vegyi tisztítás. Mechanikai tisztításra is szükség lehet, amire alkalmas lehet egy rézkefe. Befogható az üvegkefe helyére és karcmentesen eltávolítható minden, amit a vegyi tisztítás otthagyott.
A rozsdátlanított felhúzótengely, beszerelés után
A felhúzókerék helye ki van munkálva a rugóház csapágylemezén. Ilyen zárt helyeken mindig nagy mennyiségű szennyeződés telepszik meg, így kibontása létfontosságú.
A billegő zárt csapágyait mindkét oldalon kivettem a tisztítás idejére, mert így hatékonyabban átjárja a tisztítóanyag. Magát a horgonyt sosem teszem bele a mosókosárba, inkább kézzel tisztítom meg.
A zárt csapágyat is kitisztítottam, friss kenőolajjal újból összeépítettem. Ebben a formában zárt rendszert alkotva megvédi a billegő tengelyét a külső dinamikus igénybevételektől. Az „Incabolck” csapágyat két leszorítóvilla tartja a helyén.
A horgonyt és annak hídját sebészeti tisztaságú benzinnel mostam tisztára. Száradás után két csavar segítségével a helyére rögzíthető.
Az óraszerkezet példaértékű billegője. Minőségi órákra jellemző megoldások miatt elérhető, hogy a pontosság szinte kronométerszintű lehet. „Breguet” hajszálrugóval hagyományosan nagy pontosságot lehet elérni, ez mellett anyaga „Glucidur”, mely már anti-magnetikus, izokronitása tökéletes, lengésszáma 18 000 A/H.
A billegő, visszahelyezése után. Az óra ilyenkor még nem működik, mert mindkét oldalról eltávolítottam a zárt csapágyakat. Szerkezettisztítás után viszont eljött az ideje, hogy visszahelyezzem őket.
Az alsó zárt csapágyat már visszahelyeztem a fészkébe, a felső van soron. A leszorítólemez kihajtása után visszateszem helyére a felső oldali zárt csapágyat is, melynek hatására a szerkezet azonnal elindult. Az óra pár évtized után újra életre kelt.
Az óra pontosságát „Horometer” márkájú digitális szabályzóműszer segítségével állítom be.
Az óraszerkezet beszabályzás után. Az értékek kielégítőek, a vonal egyenes, pusztán attól hullámzik, hogy fotózás közben beszélnek hozzám. A műszer minden hangeffektust detektál, még azokat is, amelyek nem az óraszerkezetből származnak.
A régi, elmállott óraszíj végére egy korai Omega logót magánhordozó tüske csatot szereltek. Állapota az órával azonos, felújításra szorul. Mivel az óra mellé választott bőrszíj végére kerül, így alaposan le kell csiszolni és újrakrómozni, hogy állapota újszerű legyen.
A tok karcos, elnyűtt, intenzív használat nyomát látni rajta. Mivel anyaga acél, így felújítása nem okoz gondot.
A tokcsövet kiütöm a helyéről, mert útban van. Méretes kiütőszerszám segítségével eltávolítom a helyéről.
Az óra tokja acélból készült, így felújítása nem okoz gondot. Mivel elég tagolt felületek alkotják a tokot, első lépésben kisméretű gumikorong segítségével távolítom el a nagyobb karcokat. Ezzel a flexibilis polír géppel minden tagolt felülethez hozzáférek, mégpedig a síkok megtartása mellett
Az óra tokja már karcmentes, de még matt. A végső csillogást rongykorong segítségével érem el, 2800-as fordulatszámon. A kimondottan acélhoz készült polír paszta hatására a tok régi fényében csillog.
A korrózió felütötte fejét a csavarfejeken is, ezért mindegyiket átpolírozom. Óvatosan befogva, sikattyú segítségével végzem el a műveletet.
A tok csavarjai beépítés előtt. Ritka látvány, hogy párban találhatóak egy szerkezeten belül, hisz szinte mindig pótlás eredménye. Palástjukat kissé átpolíroztam, hogy a vakrozsda eltűnjön felületükről.
A gyári „Omega” logóval ellátott csatt zárat leszereltem a bőrszíj végéről. Némi sósavas maratás után eltávolítom a régi felületet és polírozással karcmentesítem. Egy Pest környéki galván-üzemben nikkelezik, majd krómfelülettel látják el. Megjelenése újszerű hatást kelt majd, így méltó kiegészítője lehet a felújított órának.
Az óra tokja felújítás után. A tokcsövet egy határozott nyomással betolom a helyére, mivel kialakítása kúpos.
A számlap eredeti állapotát bemutató fotója a felújított darab mellett, amit az Olasz partner készített átvételkor. Látható, hogy a számokat és indexeket levették, ezek után retusálták a számlapot.
Az óra számlapja rendkívül letisztult, semmilyen fölös információ nem tarkítja. Eredeti állapotára felújított számlap színe is meggyőző.
A festés selyemfényű, nem csillog, mégis szinte szikrázik a lámpa fényében.
A számlap lábai is hibátlanok, nem nyomorgatták őket, simán visszahelyezhető a helyére.
A számlap beszerelés előtt. Kézzel sosem fogom meg a felületet, mert rajta marad az ujjlenyomatom. Óvatosan, a szélénél megfogva helyezem fel a szerkezetre.
A felújított számlapot két hernyócsavar rögzíti a helyén, Meghúzása után stabilan ül a helyén, felszerelhetők a mutatók.
A mutatókat takarásba helyezem fel, vigyázva a felújított számlap felületére. Némi igazítás után gond nélkül elférnek a mutatók, fedésben sem akadnak össze egymással.
A tok felújítása után. Minden karc és bemaródás eltűnt róla, a tokcsövet is visszapréseltem a helyére. Némi ultraszonikus tisztítás után minden polír paszta maradvány lejött a felületekről.
A felújított tok üvegrámájába visszahelyezem a plexit. Mivel képlékeny anyag, speciális fogó segítségével összenyomható a pereme.
A kismutató felhelyezése az utolsó művelet, helyére nyomása után az óra tulajdonképpen elkészült.
A plexi mérete két tized milliméterrel nagyobb az óratok pereménél, ez elég ahhoz, hogy hibátlanul felfeküdjön a helyére.
A plexit egy karmos fogó segítségével helyezem vissza a tokba. A karmok szorítása néhány tized milliméterrel csökkentik az átmérőt, amely elég ahhoz, hogy beférjen a helyére.
A plexit elengedve beszorul a helyére, ellátva feladatát. Mivel ezek a poly-akrilát üvegek már nem hajlamosak az öregedésre, hosszú időn keresztül áttetsző marad.
A gyári csatt zár felújítás után felszerelhető a helyére. A „Morellato” szíj acél zárvégét lecserélem a felújított darabra, így kinézete gyári hatást kelt.
Az Omega logóval ellátott tüske-csatt felszerelés után. Bár eredetileg fordítva viselték, de mostani tulajdonosa szakított a tradícióval és ezen elhelyezést választotta.
Az elkészült óra oldalnézetből.
Az óra tokjába egy alacsony, kimondottan kis másodperces kivitelhez készült plexit helyeztem be. Kupolája alacsony, mert nem hagytak helyet a központi másodperc-mutatónak, amire ebben az esetben nincs is szükség.
A modell rendkívül népszerű a gyűjtők körében, letisztultsága eleganciát sugároz.
A szép, letisztult óra egyszerűségével eleganciát sugároz. Nem csoda, hogy 60 évvel ezelőtt ezen okok miatt vásárolta meg eredeti tulajdonosa.
Az óra hátlapja napsugármintás csiszolást kapott, amely rendkívül dekoratív, szinte vezeti a szemet. Kialakítása miatt a felület jobban bírja az igénybevételt és dekorációnak sem utolsó.
Örömömre szolgált, hogy a felújítás részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
