Egy nielló technikával készült tulaezüst zsebóra felújítása

Tulaezüst zsebóra

A javítás tárgya egy 1890-es években készült tulaezüst zsebóra, mely kidolgozása nagyon részletgazdag. Kor szokásának megfelelően a mintázat vadászjelenetet formál, mely nagyon divatos ábrázolásmódja a korszaknak. Néha találkozhatunk erotikus, történelmi, illetve életképeket ábrázoló metszetekkel. Az alapfém 800-as finomságú ezüst, keménysége miatt tartós kivitelű dísztárgyak és óratokok készültek ilyen technikával.

A technika

A nielló-technika az ezüsttárgyak díszítésének ősrégi módszere. Az óratok felületébe belevésik a kívánt mintát, majd ezüst, ólom, vörösréz, kén és bórax összeolvasztott és porrá tört keverékéből készült pépet szalmiákkal a vésett mélyedésekbe dörzsölik, kemencébe beégetik, majd polírozzák. Ezüst alapon a sötétszürke, zománcszerű anyagból álló mintázat igen jól érvényesül és jól tapad az alapfémhez.

A részletek

A részletgazdag kidolgozás máig szemet gyönyörködtető. A fekete zománc alig kopott, nem próbálták javítgatni és kipattogzás sem fedezhető fel rajta. Tulaezüst órákat sokszor hordtak együtt zsebben aprópénzzel, vagy más fémtárggyal, ami a végletekig összekarcolta azt.

A technika

A 17-18.században, Oroszország területén található Tula városában egy egész iparág épült erre az eljárásra, így névadójává vált a ilyen módon készült zománctechnikának. Idő és munkaigényessége miatt mára kihalt mesterség már csak antik órákon köszön vissza.

Háromrészes fedél

Az óra tokja a kor szokásához híven három részből áll. A duplafedelű kivitel mellett a szerkezetet egy porvédőfedél is takarja, ami bepattintható, de körömmel szükség esetén nyitható.

Kihalt technika

A tulaezüst-technika utolsó reneszánszát a szecesszió idején élte, amikor a feltörekvő középosztály még megtudta fizetni a munkaigényes eljárást. Az indás és egyéb növénymotívumokat alkalmazó stílus felkapott eleme volt a korszaknak, de sajnos az 1940-es évek után már tejesen kihalt.

Zománctechnika

Az óratokok díszítésére számos eljárás alakult ki az elmúlt évszázadok folyamán. Mai felfogás szerint az óratok sok esetben csak a szerkezet perifériája, optimalizált értékvilágát nemesfém alkalmazásával próbálják növelni. Ennek főleg az az oka, hogy a hajdanán egy egész iparágat felsorakoztató technika nagy része mára kihalt. Régmúlt időkben az óratok értékének növelését nem csak arany, vagy platina alkalmazásával lehetett növelni. Peter Carl Faberge az Orosz cári udvar részére készített kivételes ékszereket, Faberge-tojásként ismert remekművei máig megbecsült darabjai sok óratörténeti kiállításnak.

Óratokokat is készített, mely egyedi kivitelezése páratlan műkincse sok királyi gyűjteménynek. Sok, a Romanov dinasztia részére készült óratok készült nielló-technikával. Nemesfém értékben csekély, de kézműves munka tekintetében ezen óratokok különleges értéket képviseltek. A befektetett munka költsége a kreativitás hiánya és a tömeggyártás megpecsételte ezen műhelyek sorsát, manapság már nem készítenek ilyet. Marad az unciánként mért arany és egyéb nemesfém, mint értéknövelő elem, ami sokszor semmitmondó kialakítása mégis értékessé tesz egy óratokot.

Nyitott fedéllel

A felhúzókorona megnyomására nyíló fedél alatt egy egészséges számlap köszön vissza.

Porvédőfedél

Az óratok porvédőfedelén olvasható a Brauswetter János Szegeden márkabejegyzés.

Az üvegráma

Az üvegráma kivitele peremes kialakítású, enyhe aláfeszítéssel leugrik a helyéről.

A kiszerelt Brauswetter János Szegeden óramű

A kiszerelt óraszerkezet. Nagyon rég volt javítva, csak illeg-billeg, rézrozsda és beszáradt kenőolaj-maradványok köszönnek vissza mindenhol. Sok munka lesz vele.

A szerkezet

Az óra szerkezete egy 1920-as évek elején gyártott 15 köves zsebóra szerkezet, ami sajnos nem az eredeti Brauswetter óramű, korban is kissé fiatalabb. Az eredeti sorsa ismeretlen, ez a szerkezet méretben azonos, de márkaidegen. Sok esetben találkozni hasonló megoldásokkal, nem csoda, hisz az óra tulajdonképpen 120 éves.

A szabályozókulcs ritka megoldású pozicionálása és a kompenzált billegő ugyancsak ritka, speciális oldalvédelme arra utalnak, hogy ez átgondoltabb, mint az akkori standard többhidas szerkezetek, amelyek szinte kivétel nélkül minden alap és középkategóriás zsebórák lelkét adták anno (lásd: a Gurselen-t (sorozat gyártott Omega őselőd), amelyeket éppen Brauswetter Mester úr is előszeretettel beépített a tokjaiba az 1880-es évek táján)

Márkajelölés

A szerkezet márkajelölése a felső csapágylemezen látható. Az embléma kikeresésére antik adatbázisok felhasználása lehetséges.

Billegő nélkül

A werk billegő nélkül. Beázásnyomok és rézrozsda köszön vissza mindenhonnan.

A billegő

A szerkezet billegője még a hídján.

Kilincskerék

A kilincskerék menetes záróelemmel van rögzítve a helyén, mely egy erős csipesz segítségével meglazítható.

Levétel után

A záróelem levétele után szabaddá válik a kilincskerék. Beszáradt kenőanyag-maradványok köszönnek vissza mindenhol.

Aranyozott mutatók

A mutatók aranyozott sárgarézből készültek XIV. Lajos stílusban.

Fedőkövek

A fedőköveket eltávolítom, hogy a mosófolyadék átjárhasson mindent.

Motorrugó

A szerkezet motorrugója.

Olajsár

A hajtórugó végletekig el van szennyezve, az alkalmazott kenőanyag szurokszerű réteget alkotva ragacsos masszává alakult.

Mosókosár

A mosókosárba összeállított alkatrészek tisztítás előtt. A kosár szekcionált részeiben elkülöníthetőek az alkatrészek.

A számlap

A számlap jelölés nélküli tűzzománc, korához képest jó állapotban van. Pár lepattogzott darabtól eltekintve dekoratív látványt mutat.

Számlaplábak

A számlaplábak épek és egészek. A számlap hátulján megfigyelhető az ellen zománc, ami égetéskor megvédi a felületet az elvetemedéstől.

Mutatóállító szerkezet

Az óra mutatóállító szerkezete. Az úgynevezett emelőkaros megoldás lényege, hogy a felhúzókorona szimplán felhúzásra alkalmas, kihúzni nem lehet. A tolókar elmozdításával a szerkezet mutatóigazításra állítható és beállítás után visszatolva újból alaphelyzetbe kerül.

Kicsit macerás, de az 1900-as évek elején készült órákon szinte minden esetben hasonló megoldás köszön vissza. Kimondottan duplafedelű zsebórák esetében ideális alkalmazása, mert az emelőkar alaphelyzetben elfér a fedél és az üvegráma közt. A mai váltókaros megoldás, ahol a felhúzótengely kihúzása után mutatóigazításra tehető a szerkezet, csak az 1910-es évek után terjedt el széles körben.

A márkajelzés

A márkajelzés egy ismert szerkezetgyártó emblémája. A Gustav Jackot/Terasse Watch and Co 1916 óta gyárt szerkezeteket.A svájci Le locle városában székelő cég sajnos már megszűnt,szerkezetei viszont még fel-feltűnnek antik órákban.

Gustav Jackot embléma

Az embléma tipikus,karmai közt a földet elrepítő sasmadár szinonimája minden Gustav Jackot&Co óraszerkezeten felbukkan. A választás igen érdekes, mert a szerkezetpótlások szinte mindig visszaminősítve történnek, ami annyit jelent, hogy a gyári szerkezetnél lényegesen silányabb werk kerül be donornak. Itt szerencsére a trend megfordult, ami kissé előlépteti az óra renoméját.

Beazonosítás

Az embléma a kép közepén látható, szinte azonos az órán található bejegyzett medálképpel. Antik adatbázisok hozzáférhetőek, sőt kutattatóak az interneten. Sok hasznos információ mellett segítségével szinte bármely ismeretlen óraszerkezet beazonosítható.

Motorrugó kenése

A kitisztított motorrugót szintetikus nehézolajjal kenem át.

A fedél visszapattintása

A friss olajjal átkent rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével pattintom a helyére.

Összerakás közben

A kitisztított szerkezet kerékrendszere összeépítés közben.

Osztott hidas megoldások

A kerékrendszer elemei a kor szokásához híven külön híd alatt helyezkednek el.

Olajzás

A motorrugó magja képezi annak csapágyazását. Mivel ez a szerkezet legnagyobb terhelésű eleme, szakszerű kenése elengedhetetlen.

Felhúzókerék kenése

A felhúzószerkezet továbbító és kilincskerekét is minőségi kenőolajjal látom el.

Mutatóállító-szerkezet elemei

A mutatóállító-szerkezet toló és rögzítőkarja, illetve a korona és felhúzókerék beépítés előtt. Sok esetben a gépi mosás nem elégséges, a több évtizedes beszáradt szennyeződés csak alapos áztatás után távolítható el. Itt is ez történt.

Fedőkövek kenése

A fedőköveket tisztítás után könnyű olajjal kenem át.

A csapágyak kenése

A kőcsapágyakat szintetikus olajjal látom el.

A felhúzószerkezet olajzása

A felhúzó és mutatóállító-szerkezet nagy igényvételnek kitett alkatrészeit itt is szintetikus olajjal kenem meg.

Üvegráma kimunkálása

A szerkezet nem eredeti, így az üvegráma gyári kimunkálása sem oda esik, ahol a funkcióját ellátná. vídia marófej segítségével kimunkálom a tolókar helyét. Flexibilis fúrógép segítségével pár perc alatt kialakítom a szükséges részt.

Mutató dözsárazása

Az óramutató nem fekszik a helyére, ezért némi dörzsárazással kiigazítom a hiányosságot. Mutató-dörzsárazó fogó segítségével a nyakrésznél fogom be, így pontosan méretre munkálhatom.

A billegő

A szerkezet billegője kiszerelés után a hátára fordítva.

A billegő hídja nélkül

A billegő lengésszöge nagyon alacsony, meg-megáll, a probléma feltárásához leszerelek minden alkatrészt.

Újrafűzött hajszálrugó

A hajszálrugó nem eredeti, utólag fűzött darab, ami egy korabeli órás munkája.

Szétszedés után

A billegő alkatrészei szétszedés után. Az alapos tisztítás egyik alappillére, hogy a beszáradt kenőanyagot eltávolítsuk mindenhonnan. Antik órák esetén sokszor találkozok bekövesedett olajmaradványokat, amit csak mechanikus úton távolítható el.

Csapfényesítés

A sok használat után a tengely vége elveszti alakját, a karcos felület súrlódása megnő, a járás lengésszöge csökken és az óra lassan megáll. Órás-esztergagép segítségével kifényesítem a csap végét. Magas fordulatszámon, fényesítőreszelő segítségével egyenletesre munkálom a felületet.

Befogás

A megfelelő patront kiválasztva óvatosan befogom a billegőt és magas fordulatszámon forgatva elvégzem a műveletet.

Másik oldal fényesítése

A másik oldalon szintén elvégzem a műveletet. A vezetőtárcsa pereménél finoman befogom az alkatrészt, így hozzáférek a másik tengelyvég csapjához is.

Lyukaskő olajzása

A kitisztított lyukas követ összeépítés előtt szintetikus olajjal kenem meg, vékony olajzó segítségével.

Fedőkő kenése

A fedőkő is kap szintetikus olajat.

Billegő egyengetése

A billegőnek nem sok helye van a pontos futáshoz, mert meglehetősen szűk helyen leng. Ha a koszorú nem centrikus, könnyen beleütközhet a horgony hídjába, vagy a szemközt lévő hajszálrugótőkébe. Ez többek közt okozhatja az óra megállását, illetve nagymérvű pontatlanságát. Kerékfuttató körző segítségével ki tudom mérni az ebcentritást, amit szemrevételezés alapján, némi egyengetéssel központosra szabályozható. Erre jó szolgálatot tesz ez a antik órásszerszám.

Vezetőtárcsa

A billegő vezetőtárcsája. Ez az alkatrész adja át a nyomatékot a horgonyvillának. A közepébe ütött vezetőkő lépteti a villát, ami a folyamatos visszatérés következtében feltartja a lengést. Itt a vezetőkő hiányzik és egy réz betét látja el a funkciót. Az eredeti alkatrész eltörhetett és a régmúlt idők órásmesterei ezt a megoldást találták annak pótlására. Az 1950-es évek végén, amikor a vasfüggöny lecsukódott a teljes alkatrészkészlet is a nyugati fejlettebb világban maradt. Sok órás beszerezhető alkatrész hiányában ötletes hiánypótlásokkal állt elő. A kényszer szülte megoldások közepette nehéz határt húzni a kontár és ötletes alkatrészpótlások között. A szükség feltépte a lehetetlenség korlátait, ami sok esetben feláldozta az eredetiséget a funkcionalitás oltárán. Itt is ilyen megoldással szembesülünk.

Vezetőtárcsa

A vezetőtárcsa mozog a helyén és ez akadályozza a stabil nyomatékátadást. Levétel után kicsit szorítok a vezetőtárcsa furatán és visszaütöm a helyére. Az alkatrész így már megszorul és ellátja funkcióját.

Beépítés után

A beépített szerkezet kissé lötyög a tokban, de az eltérés nem tetemes. Flexibilis fúrógép tokmányába helyezett 0,8 mm-es fúró segítségével egy furatot készítek a szerkezet és a tok közé, amibe egy apró tokcsavart hajtok. Ennek feszítőereje stabilan rögzíti a werket a helyén.

Az üvegráma fényesítése

A tok üvegrámáját polírgép segítségével kifényesítem.

Fényesítés

Még utoljára kiszerelem a szerkezetet tokjából, hogy az idő vasfoga által okozott nyomokat eltüntethessem róla. Az óratok karcos, fakó részét ezüsthöz szánt polírpaszta segítségével felfényesítem.

Fényesítés után

Némi polírozás után az óra tokja régi fényében csillog.

Az óra beszabályozása

A kitisztított zsebórát Horometer márkájú digitális szabályozóműszer segítségével pontosra szabályozom.

Szenzor

A készülék elektro mikrofonja csipeszben végződik, amely rácsipegethető a felhúzókoronára. Az óra ketyegése alapján elkezdődik a mérés.

Szabályozás előtt

Az összeépített óra elsőre erős késést produkál, de a szabályzókulcs elmozdításával az optimális pontosság beszabályozható.

Szabályozás után

Az óraszerkezet járásképe a szabályozás után. Az elmúlt 120 év rajtahagyta fognyomait az óra pontosságán, de alapvetően nem rossz.

Az óra elkészült

Az óra elkészült és bár gyűjteményi darab, de akár a mindennapokban is használható. Örömömre szolgált, hogy a nelló technikával készült tulaezüst zsebóra teljes felújítását megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 − 7 =