Egy Omega automata karóra siklócsapágyának cseréje
Gyakori jelenség, hogy egy automata óra fura hangokat ad ki, amikor fülünk mellé helyezve mozgatjuk. Sok esetben ez a hang azt jelzi, hogy a rotor beleér a csapágylemezbe, vagy a hátlapba. Automata felhúzású szerkezetek egyik legjobban igénybe vett alkatrésze a rotor középcsapágya. A csapágy kopása megszokott jelenség egy ilyen korú szerkezetet esetén, amire sok megoldás kínálkozik. Ezt a műveletet szeretném most a gyakorlati publikáció keretei között bemutatni.
A problémára nagyon sok megoldás született az elmúlt időben. Számos márka kőcsapágyra cserélte a rotor sárgaréz bélését, ami bár csökkentette a kopás veszélyét, de ennek arányában megnőtt a törés veszélye is, hisz ezen nagyméretű kőbetétek nem bírják a dinamikus igénybevételt. Végső megoldásként a golyóscsapágy lett a befutó, amit már szinte minden gyártó kizárólagosan alkalmaz. A képen is ilyen látható egy később gyártott Omega Cal:1120 -as automata szerkezet rotorján.
Sajnos itt még golyóscsapágynak nyoma sincs, a rotor egy sima sárgaréz csapágyban forog, amely igen karbantartásigényes. Viszont ha kikopik, kizárólag cserélni lehet.
Viszont ez a Omega Cal:1022 szerkezet még az 1960-as évek elején készült, itt nyoma sincs még a golyóscsapágynak, egyszerű siklócsapágyban forog a rotor tengelye. Kopás következtében a rotor oldalirányú mozgása megnő, a rotor hol a hátlapba, hol a szerkezet felső csapágylemezébe ér bele. Sok esetben a kellemetlen súrlódó hang mellet a járástartalék is lecsökken, hisz a rotor szabad lengése ezáltal korlátozva lesz. Nincs más hátra, ki kell cserélni az automatika siklócsapágyát. Első lépésben kioldom a rögzítőlemezt, ami a rotort hivatott a helyén tartani.
A rotort egy fedőlemez rögzíti a helyén, kioldása után leemelhető a helyéről. levétele után előbukkan a bűnös, azaz a kikopott középcsapágy.
A kopott csapágyat nyíllal jelöltem meg, ezt kell kiütni és legyártani, majd visszaszerelni a helyére. A Lemania-Omega mérnökei gondoltak a persely cseréjére, ezért nem fix, hanem cserélhető alkatrészként tervezték meg. Ezek az alkatrészek, ha rendszeresen karban vannak tartva, nagyon sokáig kitartanak. Sajnos ez a csapágy sokat működött szárazon, így a rotor mind a felső csapágylemezbe, mind a hátlapba beleér, súrlódó hangot hallatva.
A régi, kopott csapágyat ki kell ütni a helyéről,amely mintául szolgál az új persely elkészítésében. Megfelelő méretű szegecselő kiválasztása után az automatikát felfektetem a padka asztalára és egy határozott mozdulattal kiütöm a helyéről.
A rotor középtengelye edzett acél, így szinte sosem kopik el.
A kopott siklócsapágy méretének szemléltetésére egy gyufaszálat helyeztem mellé. Az óra fénykorában ezt az alkatrészt be lehetett szerezni, bár ha betartották a karbantartási ciklusokat a csapágy nagyon sokáig kitartott. Sajnos ez már a végletekig elkopott, szinte kotyog benne a rotor tengelye.
Az óra eredeti alkatrész-katalógusában szerepel a csapágy, mint rendelhető alkatrész, hisz a Helvét gyártó előre gondolt pótlására. Sajnos az óra gyártása óta már eltelt több mint 50 év, így beszerzése már esélytelen, így nem marad más, mint elkészítése.
Az alkatrész elkészítéséhez számos hétköznapi anyag áll rendelkezésre, mint például ez a sárgaréz forrasztópálca darabja. Akár öt darab csapágy is kijönne belőle, de most nekem csak egy kell. Átmérője négy milliméter, így le kell esztergálni róla a felesleget.
A pontos méret meghatározásához előszeretettel szoktam használni ezt a talpas mikrométert, amit nem kell kézben tartani, így munka közben is tudom használni. Pontos, precíz svájci műszer, főleg forgácsolás közben szoktam alkalmazni.
A siklócsapágy külső mérete nem változik, csak a belső átmérője van kikopva, ezt a méretet kell szűkebbre venni.
A siklócsapágy külső átmérője 0,9 milliméter, ami változatlan marad.
A siklócsapágy hossza 1,9 milliméter, ez a méret sem fog változni. Ezen méretek alapján elkészítek egy műszaki skiccet, ami támpontot ad nekem forgácsolás közben.
Az alapanyag sem túl nagy, de a célnak tökéletesen megfelelő. Ezekből az alapanyagokból megfelelő méretű csapágybélést, siklócsapágyat, illetve más, az óraiparban használatos alkatrészt is el lehet készíteni.
A művelethez órás-esztergagép szükséges. Ipari mikroszkóppal felszerelt órás- esztergagép. Bár egyszerű órás nagyító segítségével is dolgozhatunk, de a sztereó mikroszkóp által szolgáltatott kép fenomenális, kontrasztos és plasztikus látást nyújt – harmincszoros nagyításban. Ezzel a géppel készítem el perselyt.
Az órás esztergagép befogópatronok segítségével rögzíti a megmunkálásra szánt alkatrészt. Ennek az a lényege, hogy tized-milliméteres léptékekben kiválaszthatom a megfelelő patront, amely összehúzás után centrikusan rögzíti a munkadarabot.
Az alapanyag befogás után. Ebből a munkadarabból első lépésben a külső átmérőt alakítom ki, amelynek mérete 1,9 milliméter.
A külső méretet két lépésből alakítom ki, amely végén annak fényesítése következik. A külső átmérő nem változott a régi csapágyhoz képest, hisz ez a rész nem kopott el. Megmunkálás közben folyamatosan belepróbálom a készített csonkot a helyére, hogy az szorosan üljön a furatban.
A csonk szorosan illeszkedik a helyére, ez is volt a cél, így nem mozdulhat el később, működés közben. A kész siklócsapágyat kőprés segítségével nyomom majd a helyére.
Bepróbálás után a belső furat elkészítése van soron. Mivel ez a rész kopott ki, vigyázni kell, nehogy megtévesszen a régi csapágy mérete, ezért egy tized milliméterrel kisebb átmérőre készítem el, innen dörzsárazom majd fel méretre. Első lépésben kijelölöm a furat középpontját, amit egy hegyes esztergakés segítségével lehet legkönnyebben kivitelezni. Magas fordulatszámon egy kis kúpot készítek a középponton, ez vezeti meg majd a csigafúrót.
A középpont kialakítása azért fontos, mert így a furat tökéletesen centrikus lesz. Ha nem készíteném el, a fúró nem biztos, hogy a középpontba kapna bele, ami selejtessé tenné az alkatrészt.
A csapágybélés belső átmérőjének meghatározásához a rotor tengelyének átmérőjét veszem alapul. A tengely átmérője 0.7 milliméter, ezért kiválasztok egy 0,5 milliméteres csigafúrót, ezzel készítem el a furatot. Ez két tized milliméterrel alatta marad a valós méretnek, ezt a többletet órás dörzsár segítségével munkálom majd valós méretre.
A csigafúrót befogom az órás esztergagép szegnyergébe és magas fordulatszámon elkészítem a furatot. Pár fogásból elkészítem a furatot, amely átmérője a fúró méretével azonos, azaz 0,5 milliméter.
A munkadarabot eddig nem vettem ki az esztergagép patronjából, ennek az az oka, hogy így tökéletesen centrikus lett a csapágy külső és belső mérete. Amennyiben elkészülte előtt vettem volna ki a gépből, már nem biztos, hogy ugyan úgy vissza tudtam volna fogni. Tulajdonképem a lényeg már elkészült, csak le kell választani a méretes darabot.
A külső átmérő tulajdonképpen tökéletesre sikerült, félig be tudom nyomni a helyére, onnan pedig nem megy tovább, be kell préselni a helyére. Ez garantálja a biztos felfekvést.
A csonk végéről már csak le kell választani a kész siklócsapágyat.
A siklócsapágy hossza két milliméter, ezért ennél a méretnél, de inkább kicsit feljebb leválasztom a csonkról. Inkább nagyobb legyen, hisz abból le lehet munkálni, amúgy is a forgácsolási sorját el kell távolítani. Ezért 2,2 milliméteren választom le a kész csapágyat.
A megfelelő méretű munkadarabot 2,2 milliméter hossznál beesztergáltam, majdnem teljesen. Azért nem teljesen, mert ilyen kicsi alkatrész esetén nagy az elugrás veszélye. Sok esetben az elpattanó alkatrészt meg sem lehet találni, így kárba veszhet a munkavégzésre szánt idő. Ebben az esetben a kész darab a legkisebb feszítés hatására, akár egy ampulla, letörhető a csonk végéről. Ezért nem kell az életem hátralévő részét téren állva leélnem, az alkatrész keresése közben.
Az alkatrészt egy órás csavarhúzó segítségével leválasztottam a helyéről. Ezek után némi megmunkálás következik, amivel a sorjás részeket távolítom el a felületről. Erre a műveletre hagytam rá két tized millimétert, mire eltűnik róla a sorja, mérete eléri a régi csapágy hosszát, azaz két millimétert.
A régi és az új, általam készített siklócsapágy. A frissen leválasztott csapágy vége még kissé sorjás, némi megmunkálást igényel.
A kész perselyt befogom egy megfelelő méretű patronba, és lemunkálom róla a sorját és a forgácsolás utáni felesleget.
A kész siklócsapágyat befogom az esztergagép patronjába, és magas fordulatszámon lemunkálom a felesleget és a sorját.
A kész csapágyat be kell préselni a helyére, hisz méretpontos, ami annyit jelent, hogy szabad kézzel nem lehet betolni. Ehhez talán az órásszakma legszebb eszközét, egy 1950-es években készült Seitz kőprést használok. Segítségével bármilyen kőcsapágy persely, csap, vagy stift helyére illeszthető, mégpedig nagy pontossággal.
A kőpréshez tartozik egy bitkészlet, amely mindenféle betétet tartalmaz, így ki tudom választani a megfelelő présbetétet.
A kőprés sajtolási hossza változtattató, így akár század-milliméter pontosan kiválasztatom, milyen mélységig szeretném a siklócsapágyat bepréselni.
A kőpréshez mindenféle betét, és dörzsár is tartozik, hisz a szerszám eredetileg préselt kőcsapágyak cseréjére készült, de ilyen egyszerű műveletre is kiválóan használható.
A prés alsó részére egy 2,2 milliméteres betétet választok, ami lefedi az alsó méretet. Így nem tudom túlnyomni, hisz felfekszik ezen. Felülre pedig egy 2 milliméterest, ami teljesen lefedi a siklócsapágy külső méretét.
A betétek a helyükre kerültek, indulhat a siklócsapágy bepréselése. Akkor lássunk neki.
A kész csapágy félig könnyedén a helyére illeszthető, innen viszont préselni kell. A szoros felfekvés biztosítja, hogy a rotor mozgása közben a csapágy ne mozdulhasson el.
A siklócsapágyat egy mozdulattal a helyére illesztem a prés segítségével. Ilyenkor érezni, mennyire méretpontos az alkatrész, szerencsére masszívan ül a helyén, így soha sem fog kimozdulni.
A siklócsapágy már stabilan ül a helyén, de belső mérete még nem méretpontos, ezt beillesztés után munkálom méretre, mégpedig órás-dörzsár segítségével. A művelet közben némi kenőolajat juttatok a dörzsár felületére, így a felület egyenletesebb lesz.
Régi bevett szokás, hogy a kopott csapágyat felhúzom a dörzsárra és megnézem hol akad el. Mivel ez a kopott csapágy, a régit semmiképpen sem szabad eddig dörzsárazni, hisz ez már a kopott méret. A jó méret ez előtt van, ami támpontot ad a művelet közben, meddig érdemes dörzsárazni.
A dörzsárazást elkezdtem, közben folyamatosan ellenőrzöm a méretet, nehogy túlságosan kitágítsam. Ennél a pontnál értem el azt, hogy a rotor tengelye szorosan belemenjen a siklócsapágy furatába. Innen már csak egy leheletnyi megmunkálás van hátra a megfelelő méret eléréséig.
A rotor már belemegy, de még nem forog, kissé szoros. Ezen állapot és a valós méret közt már talán csak egy század milliméter az eltérés. Ebben az esetben már csak egy fordulat van hátra és a csapágy simán fog forogni a helyén.
A rotor tengelyének illesztése sikerült, kotyogása optimális, ezek mellet könnyedén elforog. Mivel kőpréssel nyomtam a helyére a csapágy párhuzamos maradt, így a rotor is megtartja forgási síkját.
Bár az automatika nem koszolódott el, de mivel a siklócsapágy belső méretét már beütés után alakítottam ki, beépítés előtt érdemes kitisztítani. Betettem a mosókosárba és némi vegyszeres tisztítás után eltüntettem róla minden szennyeződést.
A mosókosárba belefér az automatika, némi mosás után az alkatrész kristálytisztán kerül ki belőle.
A mosás után minden csapágyat beszerelés előtt átkenek, mert beépítés után már nem férnék hozzá.
Természetesen a frissen készített rotorcsapágyat is gondosan átkenem. Minden kopás alapja abból indul ki, hogy a siklócsapágy hosszú időn keresztül szárazon forog. A szintetikus kenőolaj hosszú időn keresztül ellátja feladatát, így nem kell tartani az újbóli kikopástól.
A helyére szerelt automatika rotorját egy fedőlemez tartja a helyén. A csavar rögzítése után a művelet befejeződött, a rotor futása egyenletes, tulajdonképpen nincs holtjátéka.
A siklócsapágy cseréje elkészült. Örömömre szolgált, hogy a művelet részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
