Egy prémiumkategóriás zsebóra-beépítés javítása

Az óra tokja egy kimagasló minőségű zsebóraszerkezetet rejt. Az 1900-as évek elején készült werk az óragyártás legszebb korszakát idézi. A glasshüttei óragyártásnál megszokott háromnegyedes híd párosul a napsugár csiszolású kilincskerékkel, illetve az arany satonokba foglalt csapágykövekkel.

A megszokott standard zsebóraszerkezetekkel szemben a középkerék itt kőcsapágyban fut. Az óra szabályozása kifinomult módon egy excentrikus tárcsa forgatásával történhet, mely segítségével a zsebóraszerkezet akár kronométer pontosságra is szabályozható.

A glashüttei óraipar az óragyártás magasiskolája volt az 1900-as évekig, nagyon sok ma ismert óraipari technika innen származik. A német óraipar gyöngyszemeként elismert óragyár a prémiumkategóriás órák fellegváraként nemzetközi elismerést szerzett. Kizárólag az akkori arisztokráciának gyártott órák manapság horribilis összegekért tűnnek fel egy-egy aukción.

A számlap alatt látható a rugómag végére ültetett máltai keresztes nyomatékhatároló rendszer, mely elmés megoldással kiküszöböli a rugó teljesen felhúzott, illetve a lejárat előtti kritikus nyomatékingadozását. Eme két véghelyzet az óra pontossága tekintetében egy bizonytalan szakasz, ezért az órát nem engedi teljesen felhúzni, illetve teljesen lejárni. Ráadásul üdítő látvány, mert sok esetben csak a kibelezett nyomát látom hasonló korú óraszerkezeteken.

Mivel a manapság szinte egyeduralkodó svájci horgony-gátszerkezet nem túlságosan érzékeny a nyomaték változására, ezért a kiegyenlítőcsigát elvétve használják, jó pontosság érhető el nélküle is. De precíziós órákban azért ma is törekednek arra, hogy a rugó a korábbi nyomatéki ábra B tartományában dolgozzon.

Erre számos szerkezetet találtak ki, a jobb minőségű régi zsebórákban szinte mindig alkalmaztak ilyet, leggyakrabban az ún: máltai keresztes konstrukció valamely formájával lehet találkozni. Az itt látható ábra alapján megérthető működésük, lényege tulajdonképpen az, hogy meghatározott számú fordulatot enged csak meg, utána az A-val jelölt rugótengely nyelve újra felütközik a máltai kereszt záró fogán. Jól beállítva ütközéstől-ütközésig a motorrugó pont a nyomatéki ábra B tartományát járja végig, vagyis a lényeg az, hogy ez a szerkezet nem engedi sem teljesen lejárni, sem teljesen felhúzni a rugót.

Bár nem bonyolult megoldás, de ma már csak kifejezetten minőségi kézi felhúzós órákban lehet találkozni vele. Ennek fő oka, hogy mára már olyan különleges anyagú és tekercselési formájú törésmentes motorrugók terjedtek el, amelyek önmagukban is megfelelően egyenletes nyomaték leadására képesek, az automata felhúzószerkezetek pedig szükségtelenné teszik ilyen szerkezet használatát, hiszen a rugó nagyjából mindig felhúzott állapotban van.

A grafikonon leolvasható, hogy miért szükséges a nyomaték határolása. Az X -től Y-ig tartó szakasz karakterisztikája stabilnak mondható, a teljesen felhúzott és a lejárat előtti szakasz viszont bizonytalan, ezt iktatja ki a szerkezet. (Fotó forrása : Antal Péter http://www.mvltrade.hu)

Az óraszerkezetet tisztítás céljából szétszereltem. Az alaplemezen is nyomon követhető az igényesség és a precizitás.

Az alaplemez másik oldalán látható a nyomókaros mutatóállító-szerkezet. Bár a váltókaros mutatóállító-szerkezetet Adrien Philippe 1848-ban kifejlesztette, de mivel hosszú időn át szabadalom védte, így kevés óraszerkezetben találhatjuk meg az 1900-as évek előtt. Ebben az esetben is ezt láthatjuk, de a nyomókar működtetését itt kifinomult módon oldották meg.

Számos esetben a lünett pereme alatt található kar kihúzásával mutatóigazítási helyzetbe állítható az óra,egyszerűbb megoldásoknál a gomb nyomva tartásáig igazítható a mutató, elengedésével visszaáll alaphelyzetbe. Ebben az esetben a mutatóigazításnak és az alaphelyzetbe történő visszaállításának is rögzített helyzete van.A megoldás kifinomult és precíz, de két gomb használatát igényli.

A tisztításhoz a billegő mindkét fedőcsapágyát eltávolítom, hogy az esetleges beszáradt olaj eltávolítható legyen.

A horgony, mint látható igen finoman kimunkált, precíz darab. Élei polírozottak és a kiegyensúlyozás céljából egy kis lengőkart is kapott.

Tisztítás céljából szétszedem a billegőt, eltávolítom a fedőkövet és leválasztom a hajszálrugót a hídjáról.

A billegő kiképzése is példaértékű. Kékített Breguet hajszálrugó, bimetál koszorú, ahol az esetleges pozicionális hibát arany súlyzócsavarok egyenlítenek ki.

Bár a mosógép tartályaiban mindig tiszta benzin található, a billegőt mégis inkább tiszta alkoholba áztatva, ecset segítségével tisztítom meg.

Tiszta alkoholban ázva, ecset segítségével megtisztítom az igényes billegőt.

Óraszerkezetek tisztítására a képen látható Elma Star-Elite típusú professzionális készüléket használom. Az első üvegben elma koncentrátum 9 : 1 arányú vizes oldata található, a többi kettőben mosóbenzin.

A tisztított rugómagot és rugóházat a fedél visszahelyezése előtt Moebius órásolajjal kenem meg.

A felhúzókerék nagy terhelésű, alsó fogaskoszorúját is gondosan megkenem órásolajjal.

A szerkezetek kenéséhez négyféle, különböző sűrűségű, csúcstechnológiás órásolajat használok.

A nagy terhelésű középtengelyt nehézolajjal kenem meg.

A fedőkő visszahelyezése előtt a kőcsapágyat könnyű olajjal kenem meg.

A fedőkő közepére visszahelyezés előtt könnyű olajat cseppentek,hogy a billegő kenése tökéletes legyen.

Az alsó fedőkő, visszahelyezés előtt szintén kenést kap,egy csepp könnyű olaj formájában.

Mindkét emelőkövet átkenem visszahelyezés előtt. Az óraszerkezet járás közben az emelőkőről felviszi a gátkerék fogaira, ahol egyenletesen eloszlik.

Boley-Leinen márkájú német órás-esztergagép. Precíz kialakítás, minőségi kivitel. Lábpedállal szabályozható motormeghajtás. A képen a felszerelt esztergagép és tartozékai láthatóak. Segítségével bármilyen alkatrész elkészíthető, az eredmény már csak az órás kézügyességén múlik.

A felhúzótengelyt pótolni kell. Bár megvan a régi, de csak mintavételre elegendő, mert végletekig el van kopva, valószínűleg nem is hozzá való és a hozzá kapott felhúzókoronához nem illeszkedik a menet. Az új alkatrész készítése a legjobb megoldás.

Alapanyagként egy kerékpár küllőjét választom,mely anyagában a legjobb megoldás. Erős, szívós és edzhető.

A munkálatokhoz gyorsacél késeket használok, minden művelethez a megfelelőt.

A szorítópatronba fogott rúdanyag és az eszterga szupportjába fogott esztergakés. Indulhat a munka.

A készre munkált végcsap és az illesztett felhúzókerék a félkész tengelyen.

Négyszög lapjainak mérése tolómérőben. A pontos mérete 1,15 mm. A méret ismeretében és az eszterga osztófeje segítségével elkészítem a négyszöget.

A koronakerék négyszöge, elkészítése után.

A négyszög elkészítése után, már az illesztett koronakerékkel.

A tengely félkészen, menet és a leszorítókengyel hornya nélkül.

A korona belső menete 1,4 mm-es finom menet. A menesztőkereten hamar megtalálom a megfelelő méretet és indulhat a művelet.

A LorchShmitd esztergát használom a menetvágáshoz, mert azon van lassú, 50perc/fordulatos sebesség.

Lassú fordulaton és bőségesen kenve a menet gyorsan elkészül.

Tisztítás után zsírzópárnába tunkolom a kész tengelyt és alkatrészeit, hogy kenése megfelelő legyen. A leszorítókengyel hornyának elkészítése a legutolsó művelet, mert ha a menetvágás előtt hornyolnám be, lehet nem bírná a menetvágás közbeni forgatónyomatékot, és elszakadna.

A tengely bepróbálás közben. Tökéletesen működik, a menet hosszát direkt hagytam így, hogy később a tok megfelelő méretére szabhassam.

Az óratokon lévő nyomógomb a korona útjában van, a felületén racsnizik, ezért egy peremet készítek a tengelybemenetnél.

A koronából kissé leesztergáltam éppen annyit, hogy a nyomógomb elférjen mellette, illetve azért is, hogy könnyebben lehessen kezelni.

A máltai kereszt kibelezésének egyik oka, hogy mindig elakad. Átfordulás után a kereszt sarkai keresztbe állnak és megakasztják a szerkezetet.

A hiba orvosolható a továbbítónyelv felületének polírozásával, így a fényes felületbe főleg olajozás után már nem tud beleakadni a kereszt foga.

A sikkatyúba fogott nyelvet polírlapon felfényesítem.

A máltai kereszt továbbítónyelvének visszahelyezése és beállítása úgy történik, hogy az órát elkezdem felhúzni és egy-másfél fordulat után felszerelem a helyére úgy, hogy ne engedje lejárni a szerkezetet. A másfél fordulattal előhúzott rugó ennél a pontnál megakad és nem engedi teljesen lejárni a szerkezetet, viszont teljesen felhúzni se, mert a máltai kereszt másik végállása megakadályozza ezt. Az így beállított máltai kereszt a rugó hasznos karakterisztikáját engedi csak használni az óraszerkezetnek, a két végpont kihasználatlan marad.

Bár eredetileg zsebórának készült, vélhetőleg a háború alatt aranytokját eladták, így csak óraszerkezetként tengette mindennapjait egy fiókban. De sebaj,új ruhája már egy 316L-es acélból készült karóratok, melynek mérete nagy, de manapság ez a trendi, így nem is feltűnő.

A zsebóraszerkezet, mivel az 1900-as évek elején készült, még oldaldrukkeres mutatóigazítással rendelkezik, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy nyomógomb benyomásával áll mutatóigazításra és szintén nyomógomb segítségével áll alaphelyzetbe.

Ezek a nyomógombok, illetve azok furatai nincsenek jó helyen, illetve a lökethosszuk kevés a funkció bekapcsolásához. Widia-gömbmaró segítségével a furatok helyét belülről kimélyítem, így a nyomógombok lökethossza megnő és így már alkalmas a gombok biztonságos működtetéséhez.

A tokot kézben tartva, bőséges kenés mellett, alacsony fordulatszámon kimélyítem a furatot, belülről.

A nyomógombok belseje, a kimélyítés után. Tisztítás és összeszerelés után a gombok már működni fognak.

A kitisztított és olajzott óraszerkezet járása stabil, de műszeren mérve nagyon erős késést produkál, mely több annál, hogy a hajszálrugókulcson állítva korrigálhassak rajta. A problémát az okozhatja, hogy valamikor hajszálrugót cseréltek a billegőn, amely nem azonos a régivel.

Természetesen ilyen korú órához nem csoda, hogy nem találtak idevaló hajszálrugót, de így tulajdonképpen használhatatlan, mert pontossága több perc naponta. Két megoldás kínálkozik: a hajszálrugót rövidebbre lehetne szabni, de akkor a Breguet-könyök nem oda esne, ahol most van és a rugó excentrikusan lélegezne, amely nagy pozicionális hibát generálna, ezzel a megoldással egy másik problémát okoznánk, ezért ez az út nem járható.

A műszer ezt a járásképet mutatja. 484 másodperc/nap. A probléma megoldását a két egymással szemben lévő súlyzócsavar könnyítésével érem el.

A billegőt hátára fordítva kihajtok két egymással szemben elhelyezkedő súlyzócsavart.

A csavar fejét finom reszelő segítségével lereszelem és a csavarbevágást újra belevágom, hogy csavarhúzó segítségével visszatekerhessem a helyére.

Az eredményt műszerrel mérve figyelhetem a változást. Ha nem lenne azonnali mérési lehetőségem a megfigyelés lenne az egyetlen megoldás, amely hosszadalmas és bizonytalan.

A műszer ezt a járásképet mutatja. 484 másodperc/nap. A probléma megoldását a két egymással szemben lévő súlyzócsavar könnyítésével érem el.

A másik problémára most derült fény, pontosítás közben, hogy a billegő lengése a két alappozíció közt igen jelentős (számlappal felfelé és számlappal lefelé). Ha az órát számlappal felfelé teszem le az asztalra járása bizonytalan lesz és idővel meg is áll.

Ennek alapvető oka a billegőtengely csapvégén keresendő, ugyanis intenzív ütés hatására a tengely vége kissé ellaposodik és alkalmanként meg is szorul. A probléma javítása esztergagép és egy a csapfényesítő készlethez (zsakóhoz) tartozó nagyon finom fényesítőreszelő segítségével orvosolható.

Leveszem a hajszálrugót a vezetőtárcsa pereménél befogom a billegőt és magas fordulatszámon forgatva csapfényesítő segítségével óvatosan kijavítom az egyeletlenséget, ami,bár néhány század milliméter csupán, de épp elég ahhoz, hogy az óra megálljon.

A művelethez el kell távolítani a hajszálrugót, de mivel ezt a csapfényesítéshez amúgy is le kellett szerelnem, ezért ebben az esetben adott volt a lehetőség a méréshez. A billegőmérleg pofáját kinyitom olyan távolságra,hogy pont a két csapvégen feküdjön fel.

Ezután kissé meglököm a billegőt és figyelem, hol áll meg, illetve ha megáll, van-e olyan pont ahova mindig visszatér. Ha mindig egy pontra tér vissza, azon a helyen vélhetőleg súlyfelesleg van, amit finom reszelő segítségével eltávolítok. Mindig a súlyzócsavar perembevágását reszelem meg súlycsökkentés céljából és egyszerre csak keveset. Ha elérem azt, hogy a billegőt meglökve, bárhol megáll és nem lendül vissza, akkor a kiegyensúlyozás sikerült.

A sokadik próbálkozás eredménye, hogy a hajszálrugókulcs középállásába az óra járása ezt a képet mutatja. Mivel a két szembelévő csavar fejét egyformán könnyítettem, illetve billegőmérlegen kimértem, ezért pozicionális hiba sem keletkezett.

A csapfényesítés után a két alappozíció (számlap felfelé, számlap lefelé) közti járáseltérés sem mérhető már. Az egymástól távol eső pontsor azt jelzi számomra, hogy a billegő alaphelyzeti pozíciója nem középre esik, korrigálása a hajszálrugó kis mérvű elfordításával orvosolható.

A pontsor már szorosan egymás mellé esik és a pontosság is átlagos, a lengés szöge is kielégítő. Ez a maximum, amit az óraszerkezet teljesíthet száz év után.