Egy ritka Brauswetter János Szegeden zsebóra felújítása

Egy ritka Brauswetter János Szegeden zsebóra felújítása

Felújítás tárgya egy 1800-as évek végén gyártott zsebóra, mely Brauswetter János szegedi órásmester korai munkája. A meglepő eredetiségben megmaradt unikális példány ritka kincs, szinte művészettörténeti jelentőségű. Az órát egy Torinói művészeti árverésen vásárolta meg műgyűjtő tulajdonosa és a Kossuth hagyaték részét képezi. Az óra teljes felújításán keresztül szeretném bemutatni az adott kor lehetőségeit, korlátait és maga Brauswetter János életútját.

Brauswetter János munkássága példaértékű a Magyar órakészítés és forgalmazás történetében, hisz neve alatt valósult meg a városiasodás előtti kereskedelmi tevékenység fogalma. Abban az időben teremtett órásműhelyt, összeszerelő üzemet és órásboltot, amikor még a lakosság összlétszáma és egy főre jutó keresete nem volt alkalmas egy ilyen létesítmény nyereséges fenntartására. A mester 1817-ben született és szinte gyermekként kezdett inaskodni Sandthaas János órásmesternél.

A szegényes környezetben már akkor felfedezte a mesterség keresleti hiányát, amit a kor közlekedési és logisztikai fogyatékossága generált. Az iparosok ebben az időben minden esetben házhoz mentek, virágoztak a vándorszakmák, oda ment a mesterember, ahol szükség volt rá. Vándorasztalos, drótostót, üvegestót és a rokonszakmák mindegyike szakmáját a hátán cipelve ott dolgozott, ahol szájhagyomány szerint idény volt rá. A helyhez kötött műhely fogalma ismeretlen volt, hisz a közlekedés hiánya lehetetlenné tette a megközelítést. Tevékenysége példaértékű minden Magyar órás részére.

Swarczwaldi parasztórák mintájára virágzott a vándorórások tevékenysége hazánkban is. A kész óraszerkezeteket társzekérre pakolva járták a vidéket és kereskedtek a faliórákkal, amit tetszés szerinti mutatókkal és számlappal láttak el. Az ügyfél a helyszínen választhatta ki a megfelelő festett, vagy porcelán számlapot és a hozzá tartozó mutatókat, amelyeket a nagyon egyszerű, de tartós szerkezetekre szerelt fel az órás.

A sarokba lekucorodva elkészültek mesterművükkel és nyakukba véve a vidéket, mentek tovább. A szakma egészen az 1860-as évekig virágzott, még hazánkban is. Se tőkéjük, se szaktudásuk nem volt elegendő helyi vállalkozás indítására és mivel apjuk és nagyapjuk is ezzel foglalkozott, nem látták értelmét egy ilyen tevékenységnek. A mesterember ment az ügyfélhez és nem fordítva.

Szeged mai látképe szinte metropolisz jellegűvé emeli a “hírös” várost, pezsgő élete minden ilyen jellegű tulajdonságát magán hordozza, de ez nem volt mindig így. Az 1800-as évek végén a kietlen, vidékies felépítést talán néhány mai tipikus épület törte meg, mint például a híres Tisza Szálló. A lakosság túlnyomó része mezőgazdaságból és halászatból élt, ennek rendeltek alá mindent, a Tisza parti halpiacok tipikus jellege a piacképes keresettel rendelkező dzsentri réteget inkább távol tartotta a városközponttól, mint vonzotta volna.

Annak idején a Medicik Firenze belvárosából száműzték a halpiacokat, hogy teret engedjenek a fejlődő kézművesiparnak, a Ponte Vecchio-t mai napig az aranyművesek utcájának nevezik, mely felvirágoztatta a várost. Sajnos Szeged városa nem volt ilyen helyzetben, halászati-kereskedelmi jellege megmaradt, a kézműipar hiánya nem kedvezett egy kezdő órás-vállalkozásnak. Csodájára is jártak a frissen nyílt Oskola utcai órásboltnak, ahol olyan úri huncutságokat árult Brauswetter János, mint például a zsebóra.

A vándorszakma tipikus szereplője az üveges mesterember volt. A közlekedés hiánya és a lokálpatrióta felfogás megteremtette ezen vándorszakmák sokaságát. A szakember nem volt rest, hátára akasztotta tudományát és nekivágott a vidéknek. Törött ablak, üvegezendő felület mindig volt, nem maradt munka nélkül, de a közlekedés hiánya gyaloglásra kárhoztatta, így épp, hogy megélt belőle.

A helyszínen vágta méretre az üvegtáblát és gittelte be a helyére aztán indult tovább a szomszéd faluba. Ez a típusú kereskedőréteg általában a Szlovák nemzetiség köreiből került ki, üvegestótnak is becézték őket. Helyhez kötött vállalkozás megteremtése ebben a szakmában szintén elképzelhetetlen volt.

Sajnos a finom savonett-üveg helyett cellulózlap takarja a számlapot. Régi korokban, ha eltörött csak nehezen lehetett pótolni, elérhető megoldásként széleskörűben alkalmazták ezt a megoldást. Előnye, hogy olcsó és törhetetlen hátránya pedig,hogy idővel elsárgul.

Bár hazánkban virágzott a kerámia ipar, de ha megrepedt valami, nem látták értelmét ujjat venni, amíg a régi javítható volt. A vándorszakmák egyik ilyen képviselője volt a drótos tót, aki különös kötözéstechnikai módszerrel meglepően tartós eredményt ért el, ha össze kellet drótozni valamit. Csuprok, éjjeli edények, bögrék, de míves kancsók megerősítését kizárólagosan ezen szakma képviselői vitték tökélyre.

A szakma tipikusan vándorláshoz volt kötve, telephely kialakításáról itt se lehetett szó. A iparostevékenység utolsó reneszánsza a második világháború utánra volt tehető, amikor nagy kincsnek számított az épen maradt kerámiaedény. A szocialista ipar tömegtermelése vetett véget a több mint két évszázados mesterségnek.

A mutatók sajnos páratlanok, eredetileg XIV.Lajos típusú mutatók tartoztak hozzá. Cseréje nem okoz gondot.

A modern városiasodás utáni korszak is adott munkát a vándorszakmáknak, sok helyen még a hatvanas évek elején is fel-feltűnt a vándorköszörűs, aki átalakított kerékpárján járva a várost ollót kést és bicskát élezett. Piacok mellet felállított standokon fordult elő legtöbbször, de vándorlása folyamatos volt.

Belvárosi bérházakban az 1920-as években sok esetben a háziúr megbízásából jött, később a házmesterekkel kooperálva végezte munkáját. Tevékenységük még az 1970-as években is nyomon követhető volt. A Barkácsáruházak elterjedésével már minden házban megtalálható kés élezésére szakosodott eszköz. A modern plázákban is létezik ilyen szolgáltatóipari tevékenység, ahol kulcsmásolás, cipőtalpalás mellet késélezést is végeznek. Sajnos a szakma mára teljesen eltűnt.

Szórólapok, árjegyzékek terjesztése sem mai jelenség, régebben, a digitális média előtt a legnagyobb marketing lehetőségét jelentette. Budapest lassan túlnépesült, a felvásárló kapacitás folyamatosan nőt és a tömegközlekedés használatához pontos időre volt szükség, ennek méréséhez és a menetrend betartásához pedig pontos zsebórára.

Ha már zsebóra, akkor legyen Magyar és ha megbízhatóságának garanciája visszaköszön a szemközti plakáton, vagy szórólapon a siker adott volt. Brauswetter János volt az első magasan képzett Magyar órásmester, aki nem csak lokális szinten Szegeden, hanem országosan is komoly eredményt ért el, köszönhetően szaktudásának és fejlett marketing készségének.

Bár a komplett órakészítés magas költsége nem volt kitermelhető ebben az anyagilag sekélyes világban, de a báziskaliberek használata és végszerelése nem igényelt olyan tetemes befektetést. Brauswetter János édesapja borbélymester volt, de hamar felfedezte fia kivételes kézügyességét, amit mentora Sandthaas János órásmester is elismert. Húsz évesen már Svájcban dolgozott, és mint repasseur tevékenykedett különböző óragyárakban, így személyesen megtapasztalhatta ezek hatékonyságát.

Tanulmányait 1826-ban Münchenben folytatta és dolgozott majd tíz éven keresztül Stephan Patsch órásboltjában. Szemtanúja lehetett az ottani magas színvonalú órásmanufaktúra gazdaságos működtetésének. Tapasztaltait összeszedve hazatérvén megnyitotta boltját, de szinte egyenesen az 1848-as szabadságharc közepébe csöppenve elsőként nemzetőrnek állt. Ezek után Szegeden letelepedvén nekilátott saját műhely és összeszerelő üzem felállításának.

Először a sorozat gyártott Omega előd Gurselen alkatrészeit hozatta be, később a Gurselen beleolvadván az Omegába, már csak azok báziskalibereit alkalmazta saját óráiban. A kaliberszám nem köszönt vissza sehol, saját Brauswetter szerkezetnek volt tekinthető, amit az akkori vámtörvények alapján már megérte forgalmazni, hisz kizárólagos Magyar gyártmánynak tekintettek. Az óra bőséges alkatrész-utánpótlása megteremtette a garanciális lehetőségeket, az általános szerviz adta lehetőségek a jótállási időn túl bevételhez juttatta vállalkozását.

A vasút kiépülése egyenes arányban viszonyult a postai szolgáltatások fejlődésével, ennek arányában a logisztikai tevékenység is lábra kapott, amit a szemfüles vállalkozok nyomban ki is használtak. A mai modern web shopok világában, amikor az internet összeköti a vásárlót az eladóval, megérthető, hogy annak idején se volt másként.

Ha valaki Brauswetter János Szegeden zsebóráját szerette volna hordani, az aktuális szórólapból kiválasztotta a megfelelőt és a posta kivitte részére, egészen a ház ajtajáig, amit ő tértivevénnyel kifűzethetett. Az inkasszó elődjeként értelmezett fizetési mód kényelmes és később már biztonságos is volt, kitermelte egy telephely bérleti díját. Mivel a termék jó volt és a mester egyre ismertebbé tette óráit, műhelyét sokan megkeresték ami igazolta később – érdemes órásboltot és műhelyt nyitni és üzemeltetni.

Csonka János forradalmi találmánya, a porlasztó kifejlesztése után a gépjármű tömeggyártására is sor került. Felépítésében számtalan megoldást kínált, az alvázra szinte minden típusú karosszéria rögzíthető volt. A kínálkozó alkalmat kihasználva számos taxi, mentő, rendőrautó került forgalomba, de a logisztikai áttörést a doboz kivitelű felépítmény jelentette, amely az első Pick-up, azaz furgon elődjének tekinthető.

A Királyi posta 1910-ben kihasználva a lehetőséget 1000 darab ilyen felépítménnyel készült járművet rendelt meg és megkezdte a levelek és kisméretű küldemények motorizált kiszállítását. Ezen járművekkel, megteremtették Budapest teljes logisztikai lefedettségét. A címtárak pontosítása és az irányítószám körzetek depókra osztása után a csomagok kézbesítése felgyorsult, a csomagkézbesítések aránya egy év alatt megháromszorozódott.

A fejlett világban sem tétlenkedtek, Henry Ford T modelljének 1908-as debütálása után szinte azonnal felmerült az igény a modern kori szállítójárművek gyártására. Az 1907-ben alapított logisztikai szolgáltató, a United Parcel Service szinte azonnal felkereste a Ford üzemét, ahol megtervezték az első felépítményt, amivel csomagszolgáltatást lehet nyújtani. A “packet dinest” kocsiszekrény mai napig használatban van, saját szabadalmuk, ahol a gépjárművezető az utasfülkéből egyenesen a raktérbe tud átmenni, egy tolóajtón keresztül.

A tengeren túli hajóforgalmat lassan felváltotta a kontinentális légiflotta szolgáltatás, amely a belföldi szárazföldi szállítmányozással összekötve megteremtette a nemzetközi kereskedelmet.1910-ben minden feltétel adott volt, hogy akár Amerikából is lehessen zsebórát rendelni, hisz már akkor napi forgalmuk 100 000 csomagban tetőzött.

A posta reformja Budapest agglomerációs fejlődésével fokozatos címpontosításra késztette a város lakosságát, a szolgáltatókat és a boltok bérlőit. Az addig külterületnek számító városrészek folyamatosan kiépültek, de nevük megmaradt az akkori, fejlesztés előtti megnevezésén. Így maradhatott a ma nyüzsgő, dugóktól folyamatosan járhatatlan BKV központ( H-1072, Budapest, Akácfa utca 22.) mai neve Akácfa utca, hisz hajdanán méhészet és akácos terült el helyén.

A meghosszabbított utcák számozása is változott, amit a korabeli szórólapokon is feltüntettek. Blatt Henrik ékszerboltja (H-1083, Budapest, József Körút 59.) is más számozást kapott, de a tőle postán rendelt óra-ékszer is csak akkor került kiszállításra, ha az ügyfél már a pontosított címét jelölte be a szállítási adatok közt. A szórólapok sokszor az előfűzetett újság mellékleteként került a potenciális vevőhöz, de akár távbeszélőn keresztül is rendelhetett a boltból. Szinte el sem hiszi az ember, hogy mindez az internet világa és az okos telefonok forradalma előtt történt – 1912-ben. Brauswetter János örököse Vilmos is haladt a korral, a szegedi boltban eladott órák mennyisége szinte megegyezett a postán utánvéttel rendelt órák számával.

A lehetőségek tárháza már a korai korszakokban is elérte tetőfokát, hisz az ipari forradalom vívmányaiként kialakult közlekedés és logisztika a nappali közepéig hozta el a világot. A jól szervezett szállítmányozás komolyan befolyásolta a Magyar kereskedők piaci lehetőségeit. Habsburg és Helvét területen gyártott olcsó nikkeltokos, kizárólag sajtolással előállított Roskopf zsebórák özönéről már az 1890-ben Scönwald Imre szórólapja is tájékoztatta a kedves vásárlót.

A csak – hitvány termékként – aposztrofált zsebórák özöne már akkor komolyan veszélyeztette a hazai órások kereskedelmét, pedig még azt a hátborzongató fogalmat sem ismerték, hogy – Made in Chine – .Érdekes jelenséggel szembesülhetett a magyar kereskedő, hisz a távol keleti órák dömpingje előtt Svájc volt a valódi mumus. A legtöbb silány minőségű óra innen került hazánkba, ez a trend még az 1960-as években is megfigyelhető volt. “Swiss Made” felirattal került hazánkba a legtöbb szinte selejt minőségű óra.

Természetesen elérhetőek voltak a legálisan behozott minőségi termékek is, de azok árszabása azonos volt a Magyarországon forgalmazott termékekkel. Ezek versenyképessége abban rejlett, hogy nagy része csempészáruként került hazánkba. Mivel Svájc nem az Európai Unió tagja és a schengeni övezeten kívül esik, komoly vámtételként piacképességét azonnal elveszítette volna, ez így volt a múltban még a KGST idején is.

1868. január 5-én jelent meg a legnépszerűbb dualizmuskori élclap, a Borsszem Jankó első száma, mely Ágai Adolf főszerkesztő gondozásában került az olvasókhoz. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival a Borsszem Jankó fennállása első fél évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, csökkenő népszerűséggel pedig egészen az 1938-as esztendőig fennmaradt.

Magyarországon az élclapok karrierje Jókai Mór kezdeményezése nyomán indult meg, aki 1858-ban Az Üstökös néven alapított újságot, mely ellenzéki nézeteit szatirikus hangnemben prezentálta, humoros képek kíséretében. A Borsszem Jankó megjelenésében, karikatúráival és cikkeivel ezért főleg a brit Punch és a német Fliegende Blätter felépítését másolta. Címlapjuk sokszor „kiverték a biztosítékot” botrányt okozva, mely hatására a teljes napi lapmennyiséget elkapkodták.

Hasonló hatást generált, mint a ma világhírre törő Francia Charlie Hebdo szatirikus napilap, mely példányszáma alacsony, de az egész világ róla beszél. Hirdetési rovata sok kereskedőt szólított meg, a közepébe helyezett pótlap szinte mindig ilyen üzleti kiadványként szerepelt. Brauswetter János is lehetőséget látott a lap népszerűségében. A kétezer fős olvasóközönség kevésnek látszik, de az ő befolyásuk és ajánlásuk sok potenciális ügyfelet szerezhetett a szegedi mesternek. Az 1873 Március 16- ki szám közepén egy komplett Brauswetter János Szegeden ajánlólap szerepel.

Kossuth Lajos elidegenítése kapcsán Tisza Kálmán bukása szinte elkerülhetetlenné vált. A folyamatos tüntetések és zavargások a média figyelmét is felhívták, sok esetben a Borsszem Jankó címlapja is ezt a témát dolgozta fel. A társadalmi szereplők jellegzetes figurája itt kapott értelmet, ilyen volt Mokány Berci földesúr, Mihaszna András rendőr és a mucsaiak gyülekezete.

A szatirikus lap karikaturistái nem csak a hazai újságnak készítettek rajzokat, hanem más lapoknak is, ezek mellet a nagyobb jelentőségű képeket az amerikai sajtó is átvette. Számos karikatúra Faragó József munkáját dicséri, aki korábban nagy karriert futott be az Egyesült Államokban a New Yorki Puck nevű élclapnál. Hazatérve a Borsszem Jankó művészeti vezetője lett egy ideig. Kossuth Lajos levele a hazai sajtó közbenjárására jelent meg az amerikai New York Times hasábjain.

Egy amerikai „Brauswetter János Szegeden” zsebóra gravírozott porvédő fedele. Az óra kötődése Amerikához egyértelmű, hisz örökség részét képezi. A nagynevű magyar órásmester Egyesült Államok béli tevékenysége még kutatás tárgyát képezi. Vályi Huba Tanár úr személyes közbenjárásával ezen téma kielemzése hamarosan felkerül a www.magyarorak.hu honlapra. Az eddigi téma szakmai anyaga a linkre kattintva megtekinthető. http://www.magyarorak.hu/konig1.pdf

Brauswetter János felismerte a szatirikus napilap jelentőségét, így folyamatosan középoldalas kereskedelmi hirdetésekben népszerűsítette óráit és műhelyét. A Borsszem Jankó 272. számában 1873 márciusában egy figyelmes írást közölt a szegedi mester tevékenységeiről. A puccos bécsi kereskedők szinte játékszernek beillő zsebóráival szemben Brauswetter János óráit ajánlja megvételre, sok esetben még a hazai versenytársakkal szemben is. A lap példányszáma még árjegyzéket is felsorakoztat, amely ritkaságnak számított a hazai hirdetések idejében. A folyamatos reklámtevékenység kedvező hatással volt a korabeli eladásokra, valószínűleg a markeringbe fektetet összeg többszörösen megtérült.

Kossuth Lajosnak küldött aranyóra kapcsán íródott levele ma már kultikus ereklye a gyűjtők körében. Kossuth Lajos a szabadságharc utáni időszakot emigrációban élte, hosszú időt töltött Torinóban. Szellemi tevékenysége nem csökkent, beszédei, írásai egészen Budapestig jutottak, melyek nem mindig arattak sikert az akkori ellentmondásos politikai környezetben.

Egy törvényrendelettel Kossuth Lajost megfosztották állampolgárságától, mely nagy visszhangot váltott ki, egészen Tisza Kálmán lemondásához vezetett, megnövelvén a hazafias érzelmeket. A törvény szövegezése világos volt és egyben ki is derült, hogy Kossuth Lajos személyének szól. Megkezdődtek a tüntetések, tiltakozások, magyarságot megtestesítő hungarikumok árasztották el Kossuth rezidenciáját, mindenki ezzel szerette volna kifejezni együttérzését. Zsolnai és Herendi porcelánkészletek mellet sok magyarságot megtestesítő emléktárgy került ajándékozásra, volt amikor hazafiakból álló küldöttség személyesen adta át Kossuth Lajosnak, a korabeli sajtó jelenlétében.

Ebben az időszakban Brauswetter János szintén felismerte a lehetőséget és míves arany zsebórát ajándékozott Kossuth Lajosnak, aki rajongván a hazai iparért el is fogadott. Az ajándékozási ceremóniát megkoronázva Kossuth Lajos pár évvel később, már szinte memoárjaiban összefoglalva köszönőlevelet írt Brauswetter János részére, mely az idős órásmester életművének csúcsát jelentette. A levél másolata még az 1851-ben alapított New York Times hasábjain is megjelent.

Brauswetter János nem csak órásmesterként ért el kimagasló eredményt, hanem fegyverkészítőként is. Sok éven keresztül dolgozott egy önműködő puska kifejlesztésén, és az elkészült fegyverrel 1876-ban a szegedi országos kiállításon jelentkezett először. A fegyver speciális szerkezetének az volt a titka hogy a puskát a céltávolság irányába forgatva automatán elsüsse a závárzatot. Komoly feltűnést keltett katonai körökben is, nagy érdeklődéssel vizsgálták a prototípust, de bonyolultsága miatt tömeggyártásra nem találták alkalmasnak, így a terveket elvetették.

A találmány hosszas fáradság és nagy anyagi áldozatok dacára sem hozta meg feltalálójának az anyagi sikert. Így hát maradtak az órák, legkiemelkedőbb találmányának a remontoir ingaóra bizonyult, szabadalmi bejegyzése egy különálló fejezet az órásszakma világában. Kiváló munkájáért több alkalommal nyert elsőrendű kitüntetést müncheni, londoni, párizsi és bécsi kiállításokon is. Oktatási rendszere is kiválóan működött, sok aranykezű mester került ki keze alól.

A sors fintora, hogy tanítványai között volt Brauswetter nevű órás, aki saját nevével alapított vállalkozást, sok esetben még karórát is készítve az 1940-es évek végéig. Ezen termékek nem azonosak a valódi Brauswetter János Szegeden órákkal, hisz maga karórákat soha sem gyártott. Sok gyűjtőt megtévesztenek ezen órák, komoly fejtörést okozva vele a szakmának. A mester 1903 december elsejei halála után Brauswetter Vilmos vitte tovább az üzletet.

Akkor szedjük szét az órát. Munkavégzéshez szükséges munkaterület, a javításhoz szükséges szerszámok és persze egy fényképezőgép.

Az óra tokja elfakult, kissé kopottas, de polírozással optikailag nagymértékben javítható. A korona megnyomásával nyitható a felső fedél, mely enyhe nyomással visszacsukható. Tipikusan elterjedt korabeli megoldás.

A tokból kiszerelt szerkezet, amit egy bajonettcsavar rögzít a helyén. A csavarfej fele el van távolítva, így elfordítva a helyén rögzíti a szerkezetet.

A szerkezet kissé korrodált, de alapvetően jó állapotban van. Az 1880-as években gyártott szerkezet még az első, báziskaliberből összeállított modell. Brauswetter János Müncheni tartózkodása alatt szembesült az óraszerkezetek báziskaliberekből történő összeállításával.

A hatékony termelésmechanizmus átláthatóvá tette a költségeket, kapcsolatrendszerét felhasználva döntötte el, hogy az akkor kialakuló Ebacues rendszert letelepedése után saját márkájú termékeiben a gyakorlatban is alkalmazni fogja. Az Omega elődjeként ismert Louis Brand & Frére óramárka közös kooperációban készült a Gursenen Watch & Co kaliberszerkezeteivel.

Az azonosság szembetűnő, de ismerve a mai napig kígyózó ETA konglomerátumot, teljesen legális. Ilyen olcsón horgony-gátszerkezetes órát még nem látott a világ, hisz abban az időben a pusztán sajtolással előállított cilinderórák uralták a piacot és az olcsó órák privilégiumát.

A gyűjtők körében nagy ritkaságnak számító eredeti Omega előd zsebóra még Louis Brand & Frére névre hallgatott, mely talán a horgony-gátszerkezetű zsebórák első tömeg gyártott mintapéldánya. A termelőkapacitás növelésének nem volt akadálya a szabványosított rendszereknek köszönhetően már akkor számos ország beszállítója volt. Brauswetter János ebben a szerkezetben látta saját márkája sikerének első zálogát.

Az 1860-es években debütált eredeti Louis Brand & Frére szerkezet már az Angol ipari forradalom és a gépesítés minden stíluselemét magán hordozza. A nemzetközi tapasztalatok már itt is visszaköszöntek a gyártásmechanizmusokon, hisz pár évtizeddel ezelőtt Samuel Colt az Egyesült Államokban forgótáras pisztolyainál alkalmazni kezdte a szabványosítás elvét, amely főleg az alkatrész utánpótlás terén ért el nagy sikereket. Az ISO elődjeként alkalmazott eljárás lehetővé tette az csereszabatos alkatrészek fogalmát és alkalmazását. Ezzel megszületett a tömeg gyártott minőségi óraszerkezet fogalma.

A zsebóra porvédő fedelét lecsukva itt még az eredeti Louis Brand & Frére logó köszön vissza, de az ezüst tok vésete már csak másodrendű tényező, akár lokális, földrajzi helyhez kötött kialakítású is lehet. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy Svájctól 3000 kilométerre fekvő Szegedre miként jusson el a szállítmány hatékonyan, gyorsan olcsón és sérülésmentesen.

A Habsburg birodalom logisztikai rendszere megfelelő fejeltségű volt, de csak a Magyar régióig. A közutak és a közbiztonság hiányát tetézte a kemény rugózásmentes szárazföldi járművek silány felépítése, amely zötyögése minden ilyen finom árút tönkretett volna. A megoldás kézenfekvő volt, el kell jutni Bécsig! Szécsényi István reformjai közt szereplő folyami szabályozás és a Budapesti közraktározás intézményének kialakítása lehetővé tette a nagy mennyiségű árú vízi szállítását. Némi tranzit útvonal beiktatása után nagy eseményre ébredtek a szegedi kikötőben. Brauswetter János órásmester címére megérkezett az első szállítmány.

Széchenyi István reformtervei és tőkeinjekciója szédületes fejlődésre ösztönözte a közlekedést és áruszállítást is. A gőzhajózás meghonosodása és a vaskapu megépítése után a folyami hajózás a mindennapok részévé vált. A Duna folyamatos szabályozása és kotrása lehetővé tette a nagy merülési mélységű oldalkerekes gőzhajó biztonságos közlekedését és kikötését.

A köz és vámraktárak elterjedése folyamatossá tette az áruk szakszerű tárolását. Szeged földrajzi kialakítása nem csak a halászatnak, hanem a folyami áruszállításnak is kedvezett, valószínűleg nagyban hozzájárult az első Magyar Órakészítő Társulás felvirágoztatásában is. A Duna-gőzhajózási Társaság kicsiny kezdetből főleg Magyarország területén fejlődött oly hatalmas vállalattá, melyhez hasonlót sehol sem találunk. Miként nőtt erőben és képességben s ehhez mérten hogyan szolgálta a Duna és mellékfolyói hajózási érdekeit, azt elég világosan mutatja az a körülmény, hogy az 1830-ban 105.000 frt alaptőkével és egy 60 lóerejű gőzhajóval alakult társaság fennállásának 50-dik évében, 1880-ban 25 millió forint részvénytőke és 17 millió forint adósság mellett 185 gőzössel s 719 uszállyal 3,115.853 személyt és 13,419.000 métermázsa árút szállított, míg 12 évvel később, 1892-ben, 2 tengeri és 189 folyami gőzössel s 766 uszállyal 3,271.352 utas és 18,303.740 mm. árú szállítását eszközölte.

Az eredeti Louis Brand & Frére zsebóra számlapja nélkül. Sorozatszáma láthatólag már itt is milliós besorolású, pedig 1870-ben készült, amely felfedi a szerkezet széleskörű elterjedését. Hasonló szerkezet és formai kiosztás sok korabeli zsebórán is felfedezhető, valószínűleg gyártása sem egy helyre összpontosult.

Az Angol ipari forradalom egyik vívmánya az úgynevezett transzmissziós technológia kifejlesztése volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy a gyártóüzem közepén egy közös meghajtótengely haladt át és szíjmeghajtással üzemeltette az alatta telepített gyártósorokat. A nagyméretű Gőzgép akár 800 kilowattot is leadott, folyamatos vízellátása arra ösztönözte az üzem tervezőit, hogy folyó mellé építsék a gyárat. Mit ad isten, ezzel az eljárással két legyet ütöttek egy csapásra, hisz a folyó mellé telepített üzem akár a szemközti kikötővel kooperálva a késztermék elszállításában is részt vett.

Brauswetter János Szegeden zsebóra felső csapágylemeze számlap nélkül. A sorozatszámból itt is kiderül, hogy nem egyedi gyártmányról van szó, tételszáma felfedi a szerkezet elterjedését. A bogárhátú Volkswagennel azonos egyszerűségű szerkezet kiforrt,megbízható, alkatrészellátása is megoldott. Ha vigyáznak rá, még így 130 év eltelte után is javítható.

Mutatóállítás a korhoz mérten oldaldrukkeres megoldású, mely annyit jelent, hogy a felhúzókorona kizárólag felhúzásra szolgál. Mivel az óra a váltókaros felhúzószerkezet kifejlesztése előtt készült, ezért itt még emelőkaros mutatóigazítást alkalmaztak. Az óratokon kivezetett emelőkar kihajtásával lehetett a mutatókat állítani, elengedése után enyhe nyomás hatására visszaállt alaphelyzetbe.

A felhúzótengely rögzítve van, nem lehet kihúzni, csak az óra felhúzására alkalmas. A mai értelembe vett váltókaros mutatóigazítás, ami a tengely kihúzásával állítható, csak az 1900-évek után terjedt el széles körben. Mutatóállítás karja az üvegráma alá húzódik vissza így rejtett és praktikus megoldás, a fedelet is le lehet csukni.

Jó példa a versenyképességi mutatók mellőzése miatt bukásra ítélt Szentgotthárdi Óragyár története is, mely hazai viszonylatban komoly versenytársa volt a svájci iparnak. Az üzem szintén a kor fejlesztésének eredményeként a Rába partjára épült, központi gőzgépek működtette transzmissziós gyártástechnológiája a kor szellemének zászlóshajója volt.

A gyár főleg cilinderórákat gyártott, amelyek alacsony fogyasztói ára főleg a korabeli munkásosztályt szólította meg. Az óragyár folyamatos tőkehiánnyal küszködött, ezek mellet nagyban bojkottálták a svájci óragyártók tevékenységei is, hisz onnan kerültek ki az első szakemberek. Nem tudtak haladni a korral, hisz hasonló árfekvésben már horgony-gátszerkezetes órákat lehetett beszerezni. A gyár 1899-ben csődbe jutott, nemsokára egy bécsi órakereskedő Kohn Fülöp vásárolta meg, neve Első Magyar Óragyár lett.

A svájci óragyártók többletkapacitása folyamatosan ellehetetlenítette a gyárat, hatékonyságuk sem volt elég a független fennmaradásra. Volt olyan időszak, amikor ügyes kezű gyermekek is dolgoztak a gyárba, mert a felnőtt munkaerőt egy bérkövetelést szorgalmazó sztrájk miatt elbocsájtották, nem kis felháborodást kiváltva a korabeli sajtó megjelenő hasábjain. Távol-keletről még csak nem is hallottak akkoriban, elég volt a majd egy évszázaddal előbb alapított Helvét óraipar hatékony gyártástechnológiai módszereit figyelmen kívül hagyni.

A zsebóra bimetál billegője. A kékített szénacél hajszálrugó Breguet-könyökkel van szerelve, így a rugó pozicionális hibája elenyésző. A hőtágulási hibája viszont tetemes, amit egy korabeli technikával, úgynevezett bimetál billegővel kompenzáltak. A billegő koszorúja kettős fémből készült, amit összeforrasztottak. Amikor meleg hatására a hajszálrugó kitágul, a szerkezet erős késésbe fordul. Itt jön képbe a billegő kettős koszorúja, amely a felmetszés helyén befele görbül, siettetve a járást. Jó esetben a két folyamat kioltja egymást és az óramű pontos marad. A hőtágulási modulus a súlyzócsavarok áthelyezésével növelhető, vagy csökkenthető.

Ritka látvány a számlaplábak megléte. A történelem viharaiban ezek a lábak már letöredeztek és nem ritka,hogy kétoldalú ragasztóval, vagy szimplán szurokkal van az óraszerkezetre felragasztva.

Lecsupaszított alaplemez tisztítás előtt. A báziskaliberből készült szegedi márka hasonló csapágylemez kivitelben érkezhetett az órásmester összeszerelő üzemébe. A nem túl sok alkatrészből álló zsebóraszerkezet Szegeden nyerte el véső formáját, végszerelése és szabályozása is a helyszínen történt. Bár minden alkatrésze csereszabatos, de összeállításához és tokba építéséhez nagy tapasztalatra és kézügyességre volt igény .

Óragyári tapasztalat is szükség volt az összeállításhoz, hisz a végszereléshez figyelembe kellett venni a háromlépcsős méretszabványt, amit a hidak alsó felületébe ütöttek. A méretjelölések párosítása után lehetett csak szó a pontos összeállításról, ellenkező esetben nem működött a szerkezet. Brauswetter János Müncheni tartózkodása alatt elsajátította ezeket a technikákat, így nem okozott gondot a sorozatgyártás személyes koordinálása.

A márka számos más szerkezetet is forgalmazott, faliórától kezdve a cilinderjáratú példányokig is. Az órák tokjai is számos megjelenési formában és eltérő anyagminőségben készültek. A nikkeltokos kiviteltől a míves arany tokig, minden formáció megrendelhető volt. Egy ilyen vésett tokos arany zsebórát kapott Kossuth Lajos is ajándékba a szegedi mestertől.

A kiszerelt billegő, még a hídján. A tengely csapja ép, bár valószínűleg pótolt darab.

A billegő és hídja. A beszáradt kenőanyag maradványai a zárt csapágyakban megragad, ezért szedem szét a tisztításhoz. A hajszálrugótőke csavarjának kihajtása után a billegő leemelhető a helyéről. A billegő hídján feltűnik a végszerelési szám, amely a gyártás egyik alapvető mérőszáma.

Sok esetben még a pontos gyártástechnológia is hagy kivetnivalót maga után, hisz ugyan azt a méretet többször, akár több ezerszer is legyártani lehetetlenség. Három méretkaliber szerint osztályozzák az egymással összeillő darabokat, ez még most is így van, a CNC gépek világában.

A megboldogult Szovjet óraipar virágkorában még a billegőhíd alá csúsztatott füstlemez is szükséges volt ahhoz, hogy az óra működjön. Ezek után megérthető, hogy miért nem vágtak bele sokan az 1800-as években sorozat gyártott zsebórák készítésébe.

A fedőkövet két concre-csavar rögzíti, kihajtásuk után különválasztható a szabályzókulcs és a fedőkő.

A billegő szabadon, a hídja nélkül. A működő billegő hajszálrugója aszimmetrikusan lélegezve nem tartja meg középpontját, folyamatosan egy irányba tolódik el. Ez olyan pozícionális hibát produkál, mintha nem lenne kiegyenlítve a billegő, nagymérvű járáseltérést okozva a szerkezet járásában.

A kettős könyök alkalmazása megszünteti ezt a jelenséget, a hajszálrugó lélegzése központos marad, a technikát megalkotójáról Breguet-könyöknek nevezték el.

Rugóház és annak hídja. A rugó beszáradt olajtól szennyezett. Régi világunkban még nem létezett szintetikus kenőolaj, állati eredetű, úgynevezett pataolajakat alkalmaztak, amelyeket sajtolással nyertek ki. Kenőképességük kiváló volt, de hajlamosak voltak a beszáradásra.

Alvadékuk mézhez hasonló anyaggá válva nagymértékben lecsökkentette a siklási tulajdonságokat. Eltávolítása és újrakenése elkerülhetetlen.

Az óraszerkezet alkatrészei a mosókosárba helyezés előtt.

A szerkezet tisztítására rendszeresített hagyományos és ultraszonikus mosóberendezések.

A mosás-szerkezettisztítás után, összeépítés előtt.

Szerkezettisztítás és szárítás után az összeállítás és olajzás művelete következik.

A művelethez négyféle órás-olajat és kétféle kenőzsírt használok.

A kitisztított rugóház kenésére sűrűbb, szintetikus nehézolajat használok.

A zárt, fedőköves csapágyat összerakás előtt könnyű olajjal kenem át.

A horgony emelőköveit beszerelés előtt, könnyű kenőolajjal kenem meg.

A kitisztított felhúzótengelyt beszerelés előtt zsírzópárnába megforgatva finoman és egyenletesen megkenem. A filmrétegszerűen megtapadó kenőzsír csökkenti a tengely kopását. A korona rögzítése még láthatóan négyszög alkalmazásával történik, ékszerűen csatlakozik a felhúzótengelyhez.

Kitisztított,és olajzott óraszerkezet összerakás után és szabályozás előtt. A szerkezeten keresve se találtam kaliberjelölést vagy Brauswetter János Szegeden bejegyzést. A korai szerkezetek még nem tartalmazták ezeket a jelölésrendszereket, csak később a már befutott modelleknél köszöntek vissza. A teljes csapágylemezes Brauswetter embléma csak az 1900-as évek után terjedt el igazán.

Egy 1900-as évek után gyártott tipikus Brauswetter János Szegeden zsebóra jelzett csapágylemeze, A márka ismertsége és kereskedelmi bevezetése után már minden óra magán hordozta az emblémát. A jelölést igazán széles körben már csak az örökös, Brauswetter Vilmos alkalmazta, hisz édesapja 1903-ban elhunyt. Az 1900-as évek után zsebóráiban megjelentek a fejlettebb váltókaros felhúzószerkezetekkel készült modellek is.

A frissen összeszerelt óraszerkezet diagnosztikai vizsgálaton esik át. Ehhez Horometer márkájú digitális szabályzóműszert használom.

A felhúzókoronára csíptetett mérőfej a ketyegés üteméből megállapítja az óraszerkezet járáspontosságát. Bár az óraszerkezet pozicionális hibája, mely a különböző hordási szokásokban mutatkozik majd meg tetemes lesz, de a korához képest kielégítő marad.

Az óra tokját rongykorong segítségével átpolírozom.

A polír korongot Dialux-Silver pasztával kezelem le, mely kimondottan ezüst polírozásához alkalmas.

A matt felület szépen felfényesedik a polírozás közben.

Az üveg rámáját lepattintva külön polírozom fel, hogy szép fényes legyen.

A polírozás utáni anyagmaradványokat ultrahangos mosóba, 60 fokon, 20 perc alatt eltüntetem.

A tűzzománc számlapot nem teszem ultrahangos mosóba, mert a nagyfrekvenciás ultrahang a hajszálrepedésekbe behatolva,szabályosan szétrobbantaná a kemény zománcot. Így marad az áztatás.

Tűzzománc számlap tisztítása áztatással. Az edényben Elma mosófolyadék és titánium-dioxid található, mely eltünteti az elszíneződéseket és a titánium-dioxid hatására szikrázóan fehér lesz.

Áztatás után a számlap csillogóan fehér lett. Feszegetésnek nyoma sincs, az számlap gyári állapotú.

Az óra tokja, már polírozás és ultrahangos tisztítás után.

Az óratok szerkezet nélküli súlya 38,3 g.

A mutatók cseréje nem okozott gondot, pótlásuk korabeli darabok felhasználásával történt meg.

A zsebóra felújítás után. Ezúton szeretnék köszönetet mondani tulajdonosának, aki rendelkezésemre bocsájtotta ezt a ritka zsebórát.

A felújított óra teljesen eredeti, szinte gyári állapotú. Az anyag összegyűjtésében szintén köszönetet szeretnék mondani a Nemzet Színészének Király Leventének, aki Szeged díszpolgáraként közbenjárt, hogy ott tartózkodásom idején olyan helyekre is beléphessek és jegyzetelhessek, ahova saját befolyásommal nem juthattam volna el.

Az óra ezzel elkészült. Örömömre szolgált, hogy eme ritka, szinte kortörténeti jelentőségű zsebóra felújítását, amely Kossuth Lajos torinói örökséghez köthető, megoszthattam mindenkivel!

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu