Ezüst Longines (Cal: 18,69N) zsebóra teljes felújítása
A javítás tárgya egy 1927-ben készült ezüst Longines zsebóra, mely meglepően jó állapotban maradt meg az utókornak. Néhány hiányosságtól eltekintve mentesült minden barbarizmustól, csupán a szokásos javítási teendők adódnak rajta.
A porvédő fedél magán hordozza a világkiállításokon elnyert elismeréseket, mely az akkori propaganda elengedhetetlen eszköze volt. Az internet és a televízió feltalálása előtt az óragyártók technikai fejlesztéseiket az akkori kiállítások standjain ismertették a nagyközönséggel.
Természetesen minden óramárka fontosnak tartotta a részvételt, ami a Viktoriánus Anglia és az ipari forradalom után mindig bámulatos technikai újdonságokkal kápráztatta el a nagyközönséget. Világkiállításokon láthatott a nagyközönség először villanyvilágítást, mozgólépcsőt,d e ilyen eseményeken debütált először a gramofon és a villanytávíró is. A BaselWorld elődjeként az akkor alakuló óramárkák mindegyike benevezett ilyen rendezvényekre.
A Longines 1920 években készült hivatalos plakátján is nyomon követhetőek a világkiállítások medáljai, amelyek mindegyike valamely aktuális fejlesztést díjazta. Az 1889-es párizsi világkiállítás volt a legnagyobb volumenű ilyen esemény, mely eredményei sok márka jövőjét meghatározta. A tolókaros mutatóigazítást felváltó,mai modern váltókaros megoldás technikai fejlesztése is díjazásra került. A verseny jót tett az óraiparnak, hisz erre az időszakra tehető a legtöbb innováció, mely mai napig meghatározza a modern óragyártást.
Franciaország negyedik köztársasága 1889-ben a francia forradalom centenáriumát a párizsi világkiállítással ünnepelte. A soha nem látott pompával, igazi franciás nagyvonalúsággal rendezett világeseményre a legtöbb monarchia hivatalosan, állami szinten nem nevezett be, kiállítóik csupán magánemberekként, saját hírnevüket öregbítve vettek részt alkotásaikkal a tárlaton.
A kiállítás legfőbb látványossága kétségkívül Gustav Eiffel 300 m magas, acélszerkezetes tornya volt, mellyel a New York-i Empire State Building megépültéig (1931-ig) a világ legmagasabb építményének számított. A monumentális műszaki csoda több mint 7 millió kg súlyú szerkezetével szinte elnyomta a kiállítás többi, korántsem apró épületét. Beüzemelése után, már a tárlat ideje alatt behozta a részvényesek által befektetett 7 millió frankot meghaladó összeget.
A kiállítás alatt többször bengáli tüzekkel világították ki, ami ámulatba ejtette a számtalan látogatót, míg a tetején kézi erővel mozgatott hatalmas reflektorok fénypásztái estéről estére elkápráztatták a bámészkodókat.A torony sorsa bizonytalanná vált az expó után,lebontása napirendre került, de a hazafias érzelmek felülkerekedtek,így a torony maradt, ezzel Franciaország és a világ szimbolikus épületei közé emelkedett.
Az üvegráma felhajtása után szabaddá válik a számlap. A mutatók kissé bumfordi látványt nyújtanak, valószínűleg egy Molnia zsebóráról származnak. Bár funkcióit betölti, de a pótlás optikailag kissé elrontja a zsebóra imázsát.
Az óra üvege eltörhetett, mert helyette plexit használtak, mely nem eredeti megoldás. Ahhoz,hogy autentikus legyen, pótlására gondolni kell a javítás végén.
A zsebóra üvegrámája zsanéros megoldású, a porvédőfedélhez hasonlóan felhajtható.
A szépen dekorált óratok a kor szokásának megfelelően 800 finomságú ezüstből készült, a rajta látható címerpajzs vésetlen. A gilosált mintázat kopásán nyomon követhető az óra viselésének mértéke. Mivel zsebben hordják, ezért a szélük eltompul, a mintázat élei lekopnak. Ebben az esetben ilyen kopást nem látok, tehát az óra többet időzött a páncélszekrényben, mint zsebben.
A szerkezet korabeli,15 köves óramű, mely 40 órás járástartalékával napi felhúzást igényel. Az aranyozás hibátlan, látszik, hogy megbecsült darabja volt egykori tulajdonosának.
A felhúzótengely a váltókar rögzítőcsavarjának kilazításával kiemelhető.
Az óra tokja háromrészes, zsanéros kialakítású. A porvédőfedél csukódása után a hátlap is rápattintható, de maga az üvegráma is csuklópántos megoldású.
Az óra mutatói nem típus azonosak, pótlásuk mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a zsebóra megjelenése eredeti legyen.
A billegő alatt leolvasható a szerkezet kaliberszáma. A Longines Cal:18,69N 1914-től egészen 1945-ig volt gyártásban.
Az óra szerkezete számlap nélkül. A hibátlan tűzzománc számlap három láb segítségével rögzül a felső csapágylemezhez.
A szerkezet rég volt karbantartva, tisztítása elengedhetetlen. A művelethez szétszedem a szerkezetet.
A hajtórugó csapágylemezének eltávolítása után kiemelhető a rugóház.
A sokáig használt és elszennyeződött óra tipikus példája, amikor a besűrűsödött, elkocsonyásodott kenőanyag ragasztóként tartja össze az alkatrészeket. Itt is ez látható, a tengelycsap szinte beragad a csapágyfészekbe, ami a működésben is gátolja.
Az óra ettől még megy, de járása bizonytalan, működési tartaléka lecsökken. Egy alapos szerkezettisztítás eltengethetetlen egy ilyen szintű szennyeződés esetén.
A csapágylemez magán hordozza a Longines feliratot, mely jól mutat a foglalt csapágykövek felett.
A szerkezettisztítás hatékonysága akkor teljes, ha minden zárt alkatrészt eltávolítok a szerkezetről, így a mosófolyadék minden zegzugot átjárhat. A fedőkő eltávolítása is ezt a célt szolgálja.
A lecsupaszított és végletekig elszennyeződött csapágylemez mehet a mosóba.
A hajszálrugó elválasztásához egy elmés antik szerszámot használok, mely stabilan rögzít egy acél stiftet. Erre a stiftre akasztom a komplett billegőt, amit kézzel leszorítva könnyedén hozzáférhetővé teszi a rögzítőcsavart. A kitáguló rugón egyből szemrevételezni is tudom az esetleges sérüléseket.
A billegő szétbontás után szintén mehet a mosóba. A csapágyhíd minden alkatrészét eltávolítottam, mert a fedőkőre száradt olajmaradványokat másként nem lehet eltávolítani.
Az óra számlapja hibátlan, feszegetésnek, repedésnek nyoma sincs, ritkán látni ilyet.
A számlap hátulján megfigyelhető az úgynevezett ellen zománc, amit kiégetés előtt visznek fel a felületre. Enélkül a számlap hevítés és lehűlés fázisában elvetemedne.
A szétbontott alkatrészek tárolóban várják a szerkezettisztítást.
A rugóház fedelének lepattintása után láthatóvá válik a beszáradt kenőolaj maradványa, ami annak eredménye, hogy nem szintetikus olajat használtak annak idején-nyilvánvalóan azért mert még nem létezett ilyen modern kenőanyag.
A szerkezettisztító készülék mosókosarába minden alkatrész belefér. A sérülékeny darabokat külön kis kosárba helyezem el.
Óraszerkezetek tisztítására a képen látható Elma Star-Elite típusú professzionális készüléket használom. Az első üvegben Elma koncentrátum 9 : 1 arányú vizes oldata található, a többi kettőben mosóbenzin.
Az óra tokját pamutkorong segítségével fényesre polírozom. Flexibilis tengelyű polírgép segítségével a legkisebb helyre is eljutok a koronggal.
A kiszerelt óratok belső felületén is díszítés látható. A fémjelzés is ide került, ami a 800-as ezüst finomságot tanúsítja.
A szerkezettisztítás után az alkatrészek makulátlanul tisztán kerülnek ki a gép mosókosarából.
A lecsupaszított csapágylemez már kitisztítva várja az összeszerelést.
A rugóház is megszabadult a beszáradt, elkocsonyásodott kenőanyagtól, immáron szintetikus olaj használatával újra olajzom.
Átolajzás után a rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével visszapattintom és mehet a helyére.
A kitisztított óraszerkezet kerékrendszere összeépítés közben.
A csapágylemez foglalt köveiből is eltűnt a beszáradt kenőanyag, így újraolajozható.
A szerkezetet összeépítés közben friss olajjal látom el. Négyféle szintetikus olajat használok, hogy az óra sokáig, hiba nélkül működhessen.
A szerkezet kenését a másik oldalon is elvégzem. Minden mozgó alkatrészt friss olajjal kenek át.
A korona és kilincskerék racsniját is friss olajat kap, hisz ez az óra egyik legjobban igénybe vett alkatrésze.
A fedőköveket beépítés előtt szintetikus könnyű olajjal kenem át.
A csőtengely szorosan illeszkedik a perctengelyen, helyére csak egy erős csipesz segítségével nyomható rá. Az alkatrész kuplungszerűen megcsúszik, így biztosítja a mutatók állítását.
A billegő zárt csapágyának köveit beépítés előtt szintén átolajzom. Szintetikus könnyű olaj használatával a billegő futása optimális lesz hosszú időn keresztül.
A szabályzótolóka segít a pontosság beállításában. A hajszálrugó működő hosszának változtatásával az óra pontossága korrigálható.
A szerkezet precíz kivitelezésű bimetall billegője. A kettősfémből forrasztott alkatrész hőmérséklet függvényében kismértékben változtatja alakját, mely hatására a lengésszög változik. Ez főleg a szénacélból készült hajszálrugó drasztikus méretváltoztatásából adódó eltérést kompenzálja, Egészen a Nivarox (rozsdamentes és hőtágulásra érzéketlen) ötvözet elterjedéséig széles körben használták ezt a billegőtípust. Mivel ezek a modern anyagok hajszálrugó és akár billegő készítésére is alkalmasak voltak, már nem igényeltek hőkompenzálást, az 1950-es évektől eltűntek az óragyártásból.
A levételi eljárással fordított ütemben elvégezhető a visszaszerelés művelete is. Hátára fordított hidat a stift végére akasztom és így könnyebben odaférek a rögzítőcsavarhoz.
A felhúzótengelyt szintén kenni kell. A zsírzópárna sárga szivacsa át van itatva jó minőségű kenőzsírral, elég beletunkolni és a felület kenése biztosítva lesz.
Füstkarika pótlása. A számlap és a perckerék közt kevés hézag mutatkozik, mely közé egy 0,1 mm vastag sárgaréz rugólemezt helyezek, mely ezt a hézagot enyhe nyomással kitölti.
Ha ez az alkatrész nincs a helyén, az óramutató lebeg és ez a hiba azt okozhatja, hogy néha összeakadhat a percmutatóval. Pótlása szükséges.
A kitisztított és összeépített óraszerkezet szabályozás előtt.
Az óra beszabályozására „Horometer” digitális szabályzóműszert használom.
Az óra járásképe szabályozás után. Látható,hogy a szerkezet paraméterei nagyon jók, járása szinte tökéletes.
Az ezüst óratok súlya 31,57 gramm.
Az óra eredeti üvege eltörhetett, mert plexivel került műhelyembe, ami későbbi pótlás eredménye. Antik alkatrészkészletekből beszerezhető az eredeti üveg, mely majdnem az órával egyidős.
A mutatók eredetivel azonos pótlása szintén komoly feladat, mely szintén antik óraalkatrész-bázis felhasználásával lehetséges.
Szintén ritka, amikor a pótlásra szánt mutató egy párt képez,sokszor csak stílusban hasonló példányok bukkannak fel. Ebben az esetben sikerült párba hozni, bár a furat mérete nem azonos, de ezen lehet segíteni.
A kékített acél mutatók gyárilag nagyon kemények, így méretük csak nagy körültekintéssel változtatható. Ennek az az oka, hogy a rideg anyag a legkisebb hajlításra eltörik, így kézben fogva a műveletet nem végezhető el.
A fogó pereménél rögzíti a mutatót, így nyugodtan elvégezhető a dörzsárazás, mely ebben az esetben csak pár tized milliméter az eltérés.
A mutató furata méretre igazítás után. A szerszám segítségével a mutató törése nélkül végezhető el a művelet.
A méretre igazított mutatók, már a helyükön.
Korabeli hagyatékból származó zsebórakoronával pótolom a hiányzó elemet, mely méretében azonos, stílusos darab. Pusztán menetmélysége nem megfelelő, ha így szerelném fel a tengelyre nem érne be a szerkezetig. Hagyományos technikával némi forrasztóónt fogóval apró darabokra csípek és belehelyezem a korona furatába. A felhúzótengelyt belehajtva a menet mélysége csökken, így a tengely hosszabban beér a szerkezetbe és így már ellátja feladatát.
A méretre igazított mutatók, már a helyükön.
Az óra elkészült és mindennapi használatra alkalmas.Örömömre szolgált, hogy a kiváló állapotban megmaradt ezüst Longines (Cal: 18,69N)zsebóra teljes felújítását megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
