Glashütte Spezimatic karóra teljes felújítása

Glashütte Spezimatic karóra teljes felújítása

A felújítás tárgya egy 1960-as évek közepén, még a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott automata karóra. A Glasshütte Spezimatic a keleti blokk Német márkájaként méltó versenytársa volt az akkoriban kapható Szovjet óráknak. A letisztult forma megfizethető volt, ennek arányában sok készült belőle.

A leharcolt külső szinte mindent elárul az óráról, sokat viselték, dolgoztak is benne és miután tönkrement, bekerült a fiókba. Javítása nem okoz gondot, bár az óra elmúlt 50 éves, mai napig található hozzá alkatrész bőven, de lehet nincs is szükség rá, anélkül is javítható.

Glasshütte a Német óraipar fellegváraként hatalmas jelentőséggel bírt, számos márka összpontosult ezen kicsi területre. Lange und Söhne, Glashütte, stb.. kizárólag az arisztokrácia igényeit volt hivatva kielégíteni.

Megrendelők közt olyan ikonikus személyek is szerepeltek, mint II.Vilmos Császár, aki az Oszmán birodalom szultánjának vendégajándékként rendelt pazar kivitelezésű, gyémántokkal ékesített zsebórát. A két világháború megtörte ezt a hagyományt, a tradicionális Német óragyártás hosszú időre átalakult és csak a rendszerváltás után 1994-től kezdte elérni régi csillogását.

A VEB Glasshütter Uhrenbetziebe (GUB) által gyártott óra főleg a dolgozó réteget szólította meg, jól illeszkedett a korabeli Trabantok és a levehető ajtós turmixgépek világába.

A Német manufaktúrák fejlődése alatt számos szabadalom és gyártási technológia látott napvilágot, amelyek a mai napig meghatározzák a modern kori óragyártást. A glashüttei óraipar példaértékű oktatási rendszerrel, alkatrész és óragyártással rendelkezett, ahol egy korabeli órás többet tanult, mint egy mérnök. Az itt végzett szakemberek világszerte keresettek voltak.

Sajnos a II.világháború közbeszólt és az óraipar teljes pusztulása elkerülhetetlenné vált. Glasshütte és Drezda azon felül, hogy Európa legszebb barokk városaiként szerepelt a térképen, számos logisztikai létesítménynek és vasúti csomópontnak is otthont adott. Ezenfelül a mikromechanikával foglalkozó gyártók a szövetségesek szemében hadipari beszállítónak számítottak és a célkereszt már 1943-tól rájuk irányult.

Míg a genfi tó partjára épült svájci manufaktúrák(Patek Philippe, Vacheron Constantin,stb..) az ország semlegessége miatt főleg inkább erkölcsi kárt szenvedtek el, Glashütte Drezda és annak teljes óraipara tulajdonképpen megsemmisült.

Az óra ennél többet érdemel, szép emlékeket idézhet sokakban, aki éltek ebben a korban. Poraiból feltámadva egy efféle óra elketyeghet még egy emberöltőt.

A földig rombolt Drezda és Glashütte újjászületése kicsit másként alakult, mint gondolták. A két város ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság határain belülre került, ahol az – úri huncutságokat – gyártó manufaktúrának nem volt létjogosultsága, a munkáshatalom amúgy se lett volna vevő termékeire.

A tulajdonosok a megmaradt gépeket, gyártósorokat, illetve a szellemi infrastruktúrát a tengeren túlra mentették. Szocialista óragyárrá alakulva megkezdődött a tömeggyártás, eredeti tervek alapján lebutított szerkezetekkel a minimum elvét teljesítve a korabeli munkásosztály igényeit elégítették ki.

Ez sikerült, hisz a szinte ipari formatervezés elveit alkalmazva kizárólag a funkciót helyezték előtérbe, minden más felesleg lemaradt róla. A hajdan páratlan minőségű Glasshüttei óragyárból létrejött a VEB Glasshütter Uhrenbetziebe (GUB), azaz a szocialista óragyár. A Glasshütte múzsái több évtizedre elhallgattak, az újjászületésre és a valódi áttörésre sokat kellett várni. Ez az idő a rendszerváltás után, Németország újraegyesítésével jött el. A manufaktúra újból létezik, eredeti fényében.

A plexi homályos, alig látható a számlap, de így is látható, hogy elázott. A vízbázisú festés bemattult, kissé viseletes.

A Német óraipar a második világháború után romokban hevert, ami mégis megmaradt háborús jóvátétel gyanánt a Szovjetunióba szállították.A keleti blokk megalakulása után létrejött Német Demokratikus Köztársaság főleg Szovjet segítséggel újraépítette óraiparát. A munkáshatalom igényeit kielégítő óragyárak közül először az UMF Ruhla épült fel, ezt követte a VEB Glasshütter Uhrenbetziebe (GUB) és a KIenzle.

Olcsó úgynevezett stiftgangos órák gyártását az UMF Ruhla teljesítette, az olcsó ébresztőóráktól a karórákig szinte mindent gyártottak, meglepően alacsony áron. A GUB már inkább a jobb minőségű horgony gátszerkezetes órákra szakosodott, a Kinzle pedig inkább a faliórák gyártásában jeleskedett. Az VEB Glasshütter Uhrenbetziebe (GUB) első tervei még a háború előtti kaliberekről lett mintázva, ami sok esetben a Lange Und Söhne tervezőasztalán született sok-sok évvel ezelőtt.

Később rengeteg műszaki tervet egyszerűsítettek, lehagytak róla kiegészítőket, mint például a díszítés és finom szabályozás és az 1960-as évek végére kialakult a végleges GUB Spezimatik automata szerkezet. Ez már semmiben se hasonlított az eredeti kaliberre, tipikus NDK-termékké vált.

Az óra tokja gyárilag 20 mikron vastag galván arany bevonatot kapott, mely mára teljesen lekopott. Az alapfém anyaga sárgaréz, így némi tokjavítás után újra aranyozható.

Az VEB Glasshütte óra cserekereskedelem révén került a szocialista országokba, így hazánkba is. A Német termékeket akkor még a Trabantokat, Wartburgokkal, és Glasshütte órákkal azonosították. Fejlett gépiparuk ontotta a kedvező árú műszaki, optikai és háztartási termékeket.

Sok szocialista ország rendelkezett saját óraiparral, Magyarországon is megmaradt a MOM óragyár, de Csehszlovákia szintén felépítette saját márkáját, amit Prím-nek neveztek. A piac maradék szegmensének ellátását a Szovjet óraipar teljesítette, illetve némi nyugati import engedélyezésével színezték tovább a modellpalettát. Belépőszintű svájci órák mindig megtalálhatóak voltak a Magyar boltok polcain, mint például Cornavin, Marvin, Roamer, Doxa, stb..

Az óra letisztult, viselete kényelmes, sőt készült belőle aranytokos verzió is, mely manapság a gyűjtők keresett kincse. Az első Glasshütte órákból, mint például a GUB 28-as nem sok példány készült, így keresett cikk a használt óra piacon. A megbecsült darabokért akár ezer eurót is fizetnek a gyűjtők. Ezen órákból viszont sok készült és nagy része még ma is működik.

A korabeli plakátokon nyomon követhető a választék, amely főleg szocialista gyártmányokat sorakoztat fel. A vásárlók előszeretettel vásároltak német órát, mert minősége kielégítő volt, formavilága pedig illeszkedett a kor divatirányzatához.

Míg sokszor a szovjet órákat konzerves doboznak csúfolták, ezen modellek letisztult eleganciát sugároztak. Mind a női, mind a férfi típusok nagy mennyiségben találtak piacra hazánkban. Ez lehet az oka annak, hogy a mai napig rengeteg, még új alkatrész is rendelkezésre áll, így könnyedén javítható.

A Német Demokratikus Köztársaság rendszerének gyengülése érdekes folyamatot generált az óragyártásban. A megszokott tradicionális modellek vaskalapos formavilágát felváltották a lázadó korszak igényeit is kielégítő modern vonalvezetések.

Tipikus példája a Bullseye design, mely rejtett füles kivitele nagyon formabontó, a szocialista Glasshütte által gyártott órák közül már választható volt ez a modell is. Szerkezete azonos, pusztán a formavilág változik, talán utolsó terméke a szocialista óragyárnak.

A KGST felbomlása után bekövetkezett gazdasági folyamatok a szocialista blokk teljes összeomlását vonta maga után. Ez alól nem volt kivétel a Német Demokratikus Köztársaság sem, ahol a cserekereskedelemre berendezkedett gazdaság főleg a Szovjetuniótól vált függővé, ahol ugyan olyan problémákkal küzdöttek, mint az NDK-ban.

Sok céget privatizáltak és 1994-ben a korabeli tulajdonosok leszármazottjainak bevonásával újraindult az 1940-es évek végén megszakadt tradicionális óragyártás. A Lange & Söhne és az Original Glasshütte által fémjelzett óragyártás Csipkerózsika álmából feléledve újra elfoglalta helyét a prémiumkategóriás óragyártás mezőnyébe.

A gyári aranyréteg mára lekopott, ez főleg a sarkoknál mutatkozik meg igazán, hisz itt éri a legtöbb behatás, így kabátkopásnak is nevezik.

A Német precizitás lényege ebben az esetben is nyomon követhető, de főleg a tömeggyártás minőségében. Ezt a típusú órát nagy mennyiségben gyártották, szinte azonos minőségben, így elláthatták a teljes szocialista felvevőpiacot.

Az óra szerkezete teljes egészében saját gyártmány, mely a Német óraipar berkein belül készült. A szinte ipari design mögött nem köszön vissza semmilyen díszítés, vagy úri huncutságnak számító motívum. Ez azzal magyarázható, hogy a korabeli munkásosztály számara készült, aki legjobb esetben is Trabanttal járt és a levehető ajtós turmixgép mellé ilyen árkategóriát választhatott magának.

A váltókar csavarjának kioldása után kiemelhető a felhúzótengely. Az egyszerű sárgaréz tokkarika kivétele után a szerkezet szabadon kiemelhető.

A számlap kissé leharcolt, karcos és mivel vízbázisú festéket alkalmaztak, bemattult. Az óra eredetileg vízmentes kivitelben készült, amit kissé félreértettek. Uszodába jártak vele, vagy fürödtek benne, így az óra könnyen beázott. Szinte nem találni olyan számlapot, amin ne lennének ázásnyomok. Egy teljes generáció hitt benne, hogy az óra vízmentes kivitelű, pedig nem volt az.

Az óra szerkezete 26 köves, mely példaértékű, de sok kő nem hagyományos csapágyfunkciót tölt be, hanem támasztóelemként is szolgál- főleg a rugóház kialakításánál.

Akkoriban is haladtak a korral és igyekeztek oldószermentes festékekkel dolgozni. Ebben az esetben inkább a költség csökkentése volt a cél, így jutottak el a vízbázisú festékhez. Sajnos a lakkréteg azóta megbarnult, órások állítják, hogy gyenge vizes lemosással egészen az alaprétegig leszedhető és csak a feliratok maradnak. Ezek után akril lakk segítségével újrafestve megújítható a színvilág. Magam nem próbáltam meg, inkább elküldtem egy olaszországi retusálóüzembe, ahol teljes felújításon esik át.

A számlap két lábát egy-egy csavar rögzíti, kioldása után leemelhető. Alatta felbukkan a naptárszerkezet műanyag leszorítólemeze. Kicsit lehangoló, de funkcióját betölti és vélhetőleg alacsony költségből állították elő.

A rotor fémcsapágyban fut és egy különleges formájú rugó rögzíti. Kioldása után leemelhető a rotor.

A különleges formájú rögzítőrugó stabilan megtartja a rotort.

A szerkezet csapágylemeze háromnegyedes kivitelű, amely tipikusan glasshüttei tradíció. A szép hagyományt megtartották a konstruktőrök, bár formavilága nagyban eltér az akkori modellekétől.

A billegő kivétele után már belátni az alsó csapágylemezig, de díszítést itt sem látni. A háromnegyedes híd is csak szálra húzott, nem tartalmaz feliratot.

A háromnegyedes híd alatt nem található kilincsmű, amely az óra rugóerejének leeresztésére szolgálna, ellenben tartalmaz két huzalrugót, mely az automatika kerekét támasztja meg. Finoman eltolva leeresztető lenne a szerkezet, de én nem élek vele. Olajozótűvel betámasztom a gátkereket és kiveszem a horgonyt. Ezek után elveszem a tűt és a kerékrendszer lepörög-magától.

A két huzalrugó kivétel után. Ezek reteszelik az automatika kerekeit és azért van belőlük kettő, hogy minél kisebb holtjátékkal végezzék munkájukat, mert a felhúzás hatásfoka annál jobb, minél alacsonyabb a felhúzókerekek lötyögése. A fél fognyi reteszelést végző huzalrugó holtjátéka szinte nulla.

A szerkezet nem tartalmaz semmilyen feliratot a kaliberszámon kívül. A GUB 75 kaliberből 1964 és 1990 közt majd húszmillió darabot gyártottak.

A naptárszerkezet felső leszorító lemeze műanyagból készült, ez rögzíti a naptárváltáshoz szükséges kerékrendszert.

Levétel után előtűnik a naptármodul, mely csak néhány kerékből áll, felépítése pofon egyszerű, olyan tipikusan NDK-s. A naptár gyűrűje szintén festett műanyag.

A háromnegyedes híd alatt közösen helyezkedik el a felhúzóautomatika és a kerékrendszer. Kissé zsúfolt a kivitel, viszont kifejezetten optimális.

Az óra szerkezete a végletekig el van szennyeződve, látszik rajta, hogy rég tartották karban, talán soha. Alapos tisztítása elkerülhetetlen.

A rugó magja a fedél anyagából van kialakítva, erre tekeredik fel a végtelenített rugó.

Az óra elszennyeződött csapágylemeze szétszedés után. A teljesen lecsupaszított alaplemez mehet a mosóba.

A felületen nem található semmilyen díszítés, nyers ipari alkatrész benyomását keltve. A volt NDK-ban nem fordítottak figyelmet az optikai benyomásra.

Óraszerkezetek tisztítására a képen látható Elma Star-Elite típusú professzionális készüléket használom. Az első üvegben Elma koncentrátum 9 : 1 arányú vizes oldata található, a többi kettőben mosóbenzin.

A mosókosár szekcionált, így elkülöníthetően helyezhető el benne minden alkatrész, anélkül,hogy megsérülne.

A szerkezet tisztítása és szárítása után indulhat az összeépítés.

A kitisztított szerkezeten összeépítés közben végzem el a kenés műveletét, már szintetikus kenőanyagokkal. Négyféle csúcstechnológiás kenőanyagot használok, amely már nem hajlamos a beszáradásra.

A kitisztított rugót újrakenem, mely az első felhúzás után egyenletesen elterül a menetek közt.

Az óra fedele is tiszta lett, így olajozás után visszapattintható a helyére.

A szerkezet másodperctengelye. A perctengely furatán keresztül átnyúlik a számlap felőli oldalára.

A kitisztított szerkezet összeépítés közben. Az órakereket külön csapágylemez rögzíti, minden más alkatrészt egy háromnegyedes híd rögzíti, mely a Glasshüttei órák sajátossága.

A komplett kerékrendszer és az automatika közös híd alá kerül, mely rendkívül dekoratív, viszont nehezebben szerelhető. Persze némi ügyességgel könnyedén kivitelezhető a művelet.

A szerkezet kőcsapágyait összeépítés után szintetikus olajjal kenem át, még a horgony beszerelése előtt. A koronán húzva néhányat a szabadon forgó kerékrendszer elkeni a kenőolajat, amely behúzódik az olajcsészébe, tartós kenést biztosítva számára.

A kenés műveletét a másik oldalon is elvégzem.

A szerkezet horgonya kissé viharvert, valószínűleg a múltban beázott és itt megült a víz. Üvegkefe segítségével könnyedén eltávolítható a vakrozsda.

A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy, hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.

A naptárszerkezet kerékrendszere lebontás után. A tipikusnak mondható naptárszerkezetben nincs semmi különleges. Fokozatosan váltja a naptárgyürüt és szükség esetén gyorsan is állítható, ha a mutatókat visszatekerjük 21-óráig. Ilyenkor újból mutatóirányba tekerve elvégezhető a váltás.

A Naptárkerék váltólemeze magából a sárgaréz kerék anyagából kisajtolt nyelv, ami beleakad a naptárgyűrű fogaiba és eltolja azt.

A felhúzószerkezet elemei tisztítás után. A farkas és koronakerék párosa tisztítás után friss olajat kap, így újra hosszú időn át ellátja feladatát.

Lassan a naptárszerkezet minden eleme a helyére kerülhet, de előtte még szétszedem az óra törésmentes zárt csapágyát, mely a szokásos Incabloc rendszerek egyszerűsített NDK-s klónja.A fedőkő kibontása után friss olajat kap és mehet vissza a helyére.

A naptárszerkezet elemei, kerekei már a helyén.

A kitisztított szerkezet csak úgy ragyog, véső műveletként helyére teszem a kéz huzalrugót, mely az automatikát rögzíti. Ezek után helyére szerelhető a billegő, mely hatására az óraszerkezet sok évi állás után újra elindul.

A szerkezet egyszerűsített billegője nikkelből készült, hajszálrugója lapos, nem tartalmaz könyököt, de pontossága így is jó, szinte azonos a vele azonos kategóriájához tartozó svájci órákkal. Behelyezés után az Incabloc zárt csapágyát ezen az oldalon is szétszedem.

A rotor az automata órák hajnala óta a marketing része, hisz felülete nagy, elférnek rajta a hangzatos bejegyzések. Ez nem volt másként az 1960-as évek NDK-jában sem, így olvashatjuk rajta a Spezimatic feliratot.

A naptárszerkezet leszorítólemeze egy egyszerű fehér műanyag, viszont funkcióját tökéletesen betölti

A műanyag leszorítólemez alatt két nyomórugó és két görgő rögzíti váltás után a naptárgyűrűt. Ez a múltba elveszett, talán illetéktelenül szétszedték és elugrott. Nem tudok a történetét, de pótolni kell. Mivel ezekhez az órákhoz bőven van alkatrész, pótlása nem okozhat gondot, a zacskó ezeket rejti magában.

A naptárgyűrű és a leszorítólemez felszerelése után utólag kell a két elemet behelyezni. Elég nagy az elugrás veszélye, így körültekintően kell eljárni.

A felső csapágylemez elemei a naptárcsa felhelyezése előtt. Szokványos kerékrendszer, kialakítás egyszerű.

A készre szerelt órát szokás szerint „Horometer” típusú digitális műszerrel szabályzom be.

A kitisztított szerkezet járásképe igen jó, némi beavatkozással még tovább javítható.

Az óra tokját szétszedem, leválasztom a plexit róla és megkezdem annak megmunkálását. A hátlap korrózióálló acél, így szépen polírozható, viszont a tok aranyozott sárgaréz, ezt galvanizálni kell.

A csiszoláshoz dupla tengelyű csiszológépet használok. Ezzel a módszerrel a csiszolás és a polírozás műveletét egyben el tudom végezni.

A megmunkálás egyik segédeszköze a tokbefogó adapter, mely stabilan rögzíti a megmunkálandó alkatrészt. A csiszolás közben erősen melegedő óratok nem égeti meg az órás kezét, illetve könnyen vezethető a befogott tok.

A hátlapot gumikorong segítségével karcmentesítem. Ezzel a módszerrel megtarthatom a síkokat és könnyedén elvégezhetem a műveletet, sőt egészen a polírozás előszobájáig jutok vele.

A hátlap felújítás után régi fényében csillog. A feliratok igen karakteresek, így nem kell attól félni, hogy lekopik megmunkálás közben.

Az óra hátlapja felújítás után. Mivel rozsdamentes acél, polírozás hatására csillog, szinte látom magamat fotózás közben. 🙂

Az óra tokját polírozással javítom fel. A felület kissé göbös, így nehéz minden sérülést kijavítani. Az aranyozás bár hiányos, de menthető, érdemes meghagyni ahol lehet. Utólagos aranyozás igen vékonyka, így ahol az alapréteg menthető érdemes vigyázni rá..

Megmunkálás után zsírtalanítom a felületet, ehhez ultrahangos mosót használok. A készülék 42 000 Hertz segítségével 60 fokon végzi el a műveletet.

A gyári számlap elázott, próbálták optikailag javítani de sajnos foltos maradt. Mivel a számlap az óra arca, nincs más választás, mint a retusálás. Olaszországban számos családi vállalkozás működik, ahol számlapokat retusálnak, mégpedig gyári minőségben.

A számlap lábai épek és egészek.

Időközben a felújított számlap megérkezett Olaszországból. Gondosan becsomagolva, buborékos borítékba feladva érkezett vissza műhelyembe

A fém tégelyen belül selyempapírba csomagolva gond nélkül átvészelte a szállítást.

A számlap színvilága megváltozott, az arany alapszín gyöngyház árnyalatra változott, így jobban érvényesül az aranyszínű óratokban.

A visszaérkezett számlap minősége szinte gyári. Az Olasz partner digitalizált fotók alapján állítja elő az eredeti állapotot, szép és hibátlan.

A felújított számlap jól mutat a szerkezetre szerelve, szinte olyan, mintha most jött volna ki a gyárból.

Az óra tokja szinte azonos időben érkezett vissza a galván üzemből, ahol sárga arany réteggel látták el. Öt mikron vastag felületet hoztak létre rajta, így a kopott részek nem látszanak.

Mivel a tok összes eleme megújult így a plexi se lehet kivétel. Kissé viharvert és elsárgult, így cseréje elkerülhetetlen, 336-os méretü magas plexivel könnyedén pótolható.

A napsugárzás idővel elszínezi a poli akrilátot, amely a plexi anyagát képezi. Csere előtt látható, hogy mennyire besárgul hatvan év alatt.

A plexi beszereléséhez speciális karmos eszközt használok, amely kimondottan ilyen munkára terveztek. A plexi pereménél megfogja, azt kissé összenyomja és a perembe helyezés után elengedve szorosan beilleszti a helyére.

Mivel a plexi két-három tized milliméterrel nagyobb az üvegrámánál, elengedve stabilan beszorul a helyére.

A szerkezetet középen tartó tokkarkarika egy egyszerű sárgaréz alkatrész. Bár a naptárszerkezetnél már alkalmaztak hőre lágyuló műanyagot, de itt nem tartották fontosnak jelenlétét.

Az óra elkészült és krómacél hátlapja is megújult!

Az óra nem a szokásos konzerves doboz, kivitele meglehetősen lapos, hisz minden alkatrész a háromnegyedes híd alatt helyezkedik el. Automata óra létére formája nagyon filigrán, akár a mai modern órák is irigyelhetnék.

Az óra teljesen eredeti kinézete kissé retró hangulatot idéz, amely nem is baj, hisz mostanság ezen termékek képezik a divat alapját.

Az óra népszerűségének lényege annak sokrétűségében rejlik. Számos kivitelben készült majd negyven éven keresztül, a kezdeti típusoktól a gyár felbomlásáig egy teljes generáció nőtt fel rajtuk. Aki ismeri és viselt hasonlót, tudja milyen életérzést generált ezen órák viselete.

Az óra elkészült, munka helyett már egy gyűjteményben tölti mindennapjait.

Az Olaszországban retusált számlap teljesen megegyezik az eredetivel, autentikus hatást kölcsönözve az órának.

Régiség piacokon fellelhető kincsek között szerepelt egy gyárival azonos tárolódoboz, mely valaha hasonló órát rejtett magába. A felújított óra méltó kiegészítője az eredeti doboz, mely még szintén a Német Demokratikus Köztársaságban készült. Mintha a kirakatból varázsolták volna elő az órát az 1960-es évek elején.

A doboz még a megboldogult NDK területén készült, büszkén hordozza magán a Made in GDR feliratot.

Az óra ezzel elkészült.

Örömömre szolgált, hogy a javítás közben szerzett élményeimet megoszthattam másokkal is.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu