A javítás, restaurálás tárgya egy 1930-as években gyártott zsebóra, amivel sajnos rendesen elbánt a múlt. Billegőtengelye törött, a mutatók hiányosak, a szerkezet több sebből vérzik. Mivel az óra családi öröksége révén került új tulajdonosa birtokába, felújítása, restaurálása elengedhetetlen.
Az óra egy korabeli fémdobozba érkezett műhelyembe, melynek betétjeként egy 1949-es újság egy darabját választották párnázatnak. Az óra teljesen tönkrement ,az újság is besárgult, a múlt nem kímélte egyiket se.
Az Omega márkanév széles elismerésnek örvendett Magyarországon, hisz a jól szervezett marketing hatására szinte minden társadalmi osztályhoz eljutott hírneve. A belépő svájci márkák felé datált név szinte az összes polgári réteget megszólította. A filigrán koktélóráktól a prémiumkategóriás arany zsebórákig minden szegmensben talált magának megfelelő időmérőt a potenciális vásárló. A polgári viselet kötelező kellékeként szereplő zsebórák a kor férfiékszereiként elengedhetetlen szereplői voltak a korabeli ruházatnak. A fémtokba szerelt óra negyven pengős árfekvése miatt csak a jól kereső réteg számára volt megfizethető. Állami tisztviselők az aranytokos kivitelt, közigazgatásban és karhatalmi szervek biztos fizetésével rendelkező ügyfelek pedig az ezüst tokos változatát vásárolták előszeretettel, de sok vevő került ki a csendőrség állományából is. A munkásosztály és a kiskeresetű társadalmi osztályának számító napszámosok számára a negyven pengős vételár nem volt elérhető. Ők a jóval olcsóbb, de még megbízható Roskopf zsebórákat vásárolták, mely tömeg gyártott verziójából majd 20 milliót gyártottak és 10 pengőért elérhetőek voltak bárkinek.
Az Omega Amerikában sem volt ismeretlen, már az 1900-as évek elejétől meghódította a tengerentúlt. A 1910-20-as évek USA polgára habzsolta az életet, a feltörekvő réteg pedig vevő volt mindenre ami amerikai. Az órák világában az Elgin, Waltham, Hamilton márkák minden igényt kielégítettek, szinte az összes réteget megszólították, mert a hazafias gondolkodású fogyasztó számára fontos volt a belföldi termék. A Ditroitban gyártott autók tömegével találtak gazdát saját hazájukban, fenntartva ezzel hazai gépiparukat. De sokan nem így gondolkodtak, számukra a minőségi óra svájci, a precíz autó pedig német gyártmányú volt. Így az Omega is jelentős piacot foglalt el magának,amit mai napig megtartott, hisz az amerikai űrprogram hivatalos időmérője egy Omega Speedmaster karóra lett az 1960-as években.
Az Omega a kanadai vasúttársaság hivatalos órájaként nagy karriert futott be. Mivel a menetrend betartásához megbízható óra kellett, a polgári kivitelekhez nem volt szükséges nagy marketingre, a reklám magáért beszélt. Itt is számos modell és kivitel közül lehetett választani, az egyszerű nikkeltokos verziótól egészen a 18 karátos prémium-zsebóráig.
Az óra tokján patina tűnik elő, mely zöld lepedékként bevonja az óra hátlapját.
Kicsomagolás után Csipkerózsika álmából felébresztett óra előtt nagy felújítás vár, hogy modern kori örökösei újból büszkén viselhessék ezt a forgalomból kivont zsebórát.
Az óra számlapja sértetlen, a sárgaságot az azt eltakaró cellulózüveg közvetíti. A múltban az ásványüveg eltörhetett és a korabeli órások cellulózkoronggal pótolták, ami az akkori időben olcsó és praktikus megoldásnak bizonyult.
Az óratok anyaga Argentán, azaz alpakka, mely a kor szokásának megfelelő ötvözet. Az ezüsthöz meglepően hasonló anyag sok meglepetést okozott a Horthy-korszak közpolgárának, amikor zálogházba akarta adni, hisz nemesfémet nem tartalmaz. Sok ezüst, arany óratok végezte akkoriban zaciba, szerencsére ezen zsebórák értéktelen tokja folytán megmaradtak az utókornak. Széles körben alkalmazták, még orvosi eszközöket is készítettek belőle, de magas nikkeltartalma miatt mára már száműzték mindenhonnan, nem eurokonform.
A fedél kinyitása után egy újabb fedél bukkan elő, mely porvédőként funkcionálva takarja a szerkezetet. Mindkét fedél körömmel nyitható és enyhe nyomással helyére pattintható.
A porvédőfedél alatt látható a szerkezet, mely egy 15 köves werk egynapi járástartalékkal. A billegőtengelye törött, valószínűleg leejtették, ez okozta a károsodást, cseréje elengedhetetlen.
A váltókar csavarjának kilazítása után eltávolítható a felhúzótengely.
Itt látható, hogy a számlap hófehér, csak a cellulózüveg sárgult meg. Csere után a fehérség újból megjelenik a hibátlan számlapon.
A mutatók levétel után látható igazán ,hogy a számlap sértetlen. Feszegetésnek, repedésnek nyoma sincs, megúszta a barbarizmust.
A szerkezet kiszerelés után. A törött tengely mellett az olajozás is beszáradt, komplett tisztítása elengedhetetlen.
Az ismert és nagy, főleg svájci gyártók az óra sorozatszámát egy adott időszakhoz rendelték, így a sorozatszám alapján kikereshető a gyártás éve. A katalógus 12 óramárka kormeghatározásában tud segítséget nyújtani. Az Omega sorszámok között gyorsan megtalálom a javítandó órához tartozó gyártási dátumot, mely ebben az esetben 1930.
A kiszerelt horgony és annak hídja.
A szerkezet rugóháza, Rászáradt olajmaradványok rontják a képet, látszik rajta a több évtizedes tárolás.
A rugóház csapágylemeze a másik oldalról. Kopás nem látható rajta.
A számlapláb csavarjainak kioldása után levehető a helyéről.
A kerékrendszer fogaskerekei oxidáltak, látható rajta a karbantartás hiánya.
A szotoár kiszerelése után a felhúzószerkezet alkatrészei szabaddá válnak.
A felhúzószerkezet alkatrészei kiszerelés után.
A szerkezettisztításra előkészített üres csapágylemez.
A rugóház fedelét lepattintom, hogy a mosófolyadék átjárhassa a rugó meneteit. Beszáradt olajmaradványok mézhez hasonlóan szinte összeragasztják a rugó meneteit, ez a alkatrész ebben az állapotban járásképtelen.
Az óra tokját befedi a zöld rézrozsda, ami az argentán anyagon is kiüt. Némi csiszolás után a korrózióréteg eltávolítható.
A tok és a szerkezet sorozatszáma megegyezik, tehát az óra kivitele gyári.
Az elsárgult cellulózlemez mellé helyezett víztiszta ásványüveg. Itt látható a különbség a két árnyalat között.
A rézrozsdát és a karcokat 800-as finomságú csiszolókorong segítségével eltávolítom. A finom korong használatával egészen a polírozásig jutok.
A felület már karcmentes de még matt. Polírkorong és Dialux paszta használatával a felületet fényesre polírozom.
Az Arentán anyag szépen fényesíthető, polírkorong segítségével szinte tükörfényessé varázsolható.
A műveletet az üvegrámán is elvégzem.
A rézrozsdától megszabadított óratok már polírozás után, tükörfényesen.
A mosókosárba elférnek a zsebóra alkatrészei.
Elma Star-Elite tipusú mosógép. Vegyszerek segítségével minden lepedéket és beszáradt kenőanyag-maradványt eltüntet, cirka 30 perc alatt.
Az üres csapágylemez szerkezettisztás után, lepedékmentesen, összeépítés előtt.
A felső csapágylemez belső felülete. Még foglalt kőcsapágyak természetes féldrágakőből készültek
A kerékrendszer csapágylemeze. Az összes információ megtalálható a felületbe gravírozva.
A rugóház kitisztítás után, már olajmaradványoktól megtisztítva. Szintetikus olajjal átkenem a rugó meneteit.
A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
A felső csapágylemez kitisztítás után, már lepedékmentesen.
A felhúzó és mutatóállító-szerkezet alkatrészei szerkezettisztás után.
A felhúzótengelyt zsírzópárnába tunkolom, amely át van itatva jó minőségű kenőanyaggal. Így az egyenletesen bevont felület kenése biztosítva lesz.
A felhúzó és koronakerék racsnifogazatát szintén megkenem, mert ez a szerkezet egyik legjobban igénybe vett alkatrésze.
A felhúzószerkezet alkatrészei összeépítés közben.
A kitisztított szerkezet kőcsapágyait összeépítés közben szintetikus olajjal látom el. Négyféle csúcstechnológiás kenőanyagot használok.
A csapágyak kenését a másik oldalon is elvégzem, még a számlap felhelyezése előtt. Mivel a horgony még nincs benne, a kerékrendszer szabadon forog, így kicsit húzva a szerkezeten, a kerekek finoman elindulnak és egyből eloszlatják a kenőolajat.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy, hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.
A szerkezet kitisztítása és olazása után nekilátok a törött tengely cseréjének. A hajszálrugótőke rögzítőcsavarjához úgy férek hozzá a legkönnyebben, ha célszerszerszámot használok. Egy acél talapzatba erősített csapra ráakasztom a billegő hídját, így könnyen odaférek a rögzítőcsavarhoz, egyből szemrevételezni is tudom a hajszálrugó esetleges hibáit. Ötletes antik szerszám 1930-ból.
A billegőtengely mindkét csapja törött, cseréje elengedhetetlen.
A probléma a tengely cseréjével, vagy készítésével orvosolható .Ezek az alkatrészek könnyen eltörnek, hisz még nem alkalmaztak ütésmentes csapágyat. Cirka másfél méteres magasságból leejtve a tengely azonnal eltörik, tehát elég egy asztalról lesodorni és a baleset már meg is történik.
A hajszálrugógyűrű belső pereme alá feszítve levehető a tengely válláról. Éles pengéjű csavarhúzót használok a művelethez.
A vezetőtárcsa levételéhez speciális szerszámot használok. Az ollószerű eszköz enyhe kúpossága alkalmas annak levételére. Gyenge nyomás hatására a tárcsa meglazul.
Az eszköz növekvő kúpossága lehetővé teszi ,hogy enyhe nyomás után mindig beljebb helyezzem, egész addig, amíg a tárcsa le nem ugrik a helyéről. Praktikus célszerszám.
A tárcsa levétele után a tengely kiütése következik.
A törött billegőtengely kiütése előtt órás esztergagépben eltávolítom a peremet, amely a billegőkoszorút rögzíti a helyén. A szegecselés eltávolítása nélkül a kiütés helyén egy jóval nagyobb furat maradna, amelybe a cseretengely szinte beleesne, ezért a művelet elvégzése létfontóságú.
Órás szegecselőkészlet használatával a tengely kiütésének művelete viszonylag egyszerűen kivitelezhető.
A megfelelő betét és a hozzávaló kiütő kiválasztása után egyetlen határozott ütéssel eltávolítom a törött tengelyt.
A tengely kiütése sikerült, a koszorú nem deformálódott el.
A törött tengely eltávolítása után beüthető a cseretengely.
Az 1950-es évek hagyatékából származó alkatrészkészlet Omega billegőtengelyeket rejt. A sztaniolpapírba csomagolt készlet tartalmazza a méret azonos alkatrészt. Régmúlt idők órásmesterei által felhalmozott készlet nagy kincs manapság.
Az új tengelyt megfordítva beütöm a helyére. Mivel a cseredarab gyári, sok dolgom nincs, szorosan illeszkedik a furatba.
A tengely beütése után a billegőt bepróbálom a helyére. Vezetőtárcsa és hajszálrugó nélkül a billegőnek akadálymentesen kell forognia. A tengely akkor leng majd szabadon, ha csupán ráfújás hatására, pusztán a légáramlattól forogni kezd. Sajnos ez a tengely még szorul, után munkálásra van szükség.
Az eltérés nem nagy, pár tized milliméter, de elég ahhoz, hogy szoruljon a helyén. Órás esztergagép tokmányába fogva kiigazítom a méretkülönbséget.
A műveletet a másik oldalon is elvégzem.
Kis mérvű után munkálás hatására a billegő kellő mértékben illeszkedik a helyén.Beszerelés előtt kiegyensúlyozom a koszorút.
A billegőmérleg pofáját kinyitom olyan távolságra, hogy pont a két csapvégen feküdjön fel. Ezután kissé meglököm a billegőt és figyelem, hol áll meg, illetve ha megáll, van-e olyan pont ahova mindig visszatér. Ha mindig egy pontra tér vissza ,azon a helyen vélhetőleg súlyfelesleg van, amit finom reszelő segítségével eltávolítok. Mindig a súlyzócsavar perembevágását reszelem meg súlycsökkentés céljából és egyszerre csak keveset. Ha elérem azt, hogy a billegőt meglökve, bárhol megáll és nem lendül vissza, akkor a kiegyensúlyozás sikerült.
A hajszálrugótőke pozicionálása rendkívül fontos. Ahhoz, hogy a vezetőtárcsa köve középállásba kerüljön figyelembe kell venni a hajszálrugó helyzetét. A koszorún általában jelölik a pontot, ahova a rugóvégnek kerülnie kell. Ha nem, akkor az órásnak kell kiügyeskednie a megoldást.
A hajszálrugó már a helyén. A billegő beszerelhető a helyére.
A kitisztított fedőkövet még összeszerelés előtt olajzom át, mert utána már nem férek hozzá. Szintetikus olajat használok és mindig csak keveset.
Az elkészült szerkezet már működőképesen, olajzás után.
A felhúzó és mutatóállító szerkezet összeépítése és kenése után helyére szerelhető a számlap.
A számlapot három csavar rögzíti a helyén. Meghúzása után stabilan ül a helyén.
Az óraszerkezetet a porvédőfedél felől illeszthető a helyére. Beillesztés után két testes tokcsavar rögzíti a helyén.
Az óra kengyele hiányzik, pótlása egy hasonló óratokról származó cseredarabbal pótolható. Felszerelés előtt kicsit kifényesítettem.
A felhelyezéshez csőrös fogót használok, amely kicsit kitágítja a kengyelt, így könnyen a helyére tehető.
A kengyel hasonló korú óráról való, ezért megjelenése autentikus maradt.
Megboldogult, földi életüket befejezett órák mutatóinak felhasználásával a pótlás megoldható. A régi mutatókat valaki a múltban eltörte, sajnos nem lehet felhasználni.
A cseremutatók egy párt alkotnak, méretük is megfelelő.
A felhúzókorona elkopott, így cseréje szükséges. Több méretből választom ki a megfelelőt.
Korabeli hagyatékból származó zsebórakoronával pótolom a hiányzó elemet, mely méretében azonos, stílusos darab. Pusztán menetmélysége nem megfelelő, ha így szerelném fel a tengelyre nem érne be a szerkezetig. Hagyományos technikával némi forrasztóónt fogóval apró darabokra csípek és belehelyezem a korona furatába. A felhúzótengelyt belehajtva a menet mélysége csökken, így a tengely hosszabban beér a szerkezetbe és így már ellátja feladatát.
Az új korona mérete megfelelő, méretben teljesen autentikus.
Az óra ásványüvege szintén korabeli hagyatékból származik,szinte egyidős az órával. Beragasztásához víztiszta ciánakrilát ragasztót használok, így a szinte észrevétlen marad a beavatkozás után.
Az óra beszabályozását Horometer típusú digitális szabályzóműszer segítségével végzem el. A készülék kijelzőjén megjelenik az óra járásképe, mely felfedi az órás számára annak hibáit.
Az óra járása első nekifutásra pocsék, messze van a pontúságtól, de némi szabályozással javítható.
Az óra járása megszelídült, némi szabályozás után pontossága kielégítő, mindennapi használatra alkalmas.
Az elkészült óra oldalnézetből.
Örömömre szolgált, hogy az Omega Cal:40,6 LT 2zsebóra teljes felújításának részleteit megoszthattam mindenkivel.
Magam a modern, műkedvelő órásmesterség irányvonalát képviselve mindent elkövetek annak érdekében, hogy munkáim közben szerzett szakmai ismereteimet megoszthassam mindenkivel. Szándékom abban nyilvánul meg, hogy akár egy “Osztrák-Magyar Monarchia” területén készült ezüst zsebóra komplett restaurálását bárki megtekinthesse saját otthonában, vagy egy internetkávézó teraszán, bármilyen okos eszköz segítségével. Javítási naplóim képanyagai rendhagyó módon szakmai és művészettörténeti színezettel kiegészítve megpróbálnak szakítani a szürke és száraz műszaki tartalmak világával. Professzionálisan felszerelt órásműhelyem fejlett fotó-technikai berendezésekkel rendelkezik, amely szokatlan párosítás, és szinte egyedülálló a szakmában, amely számos órajavítás területén elvégzett technikai műveletet digitálisan publikál. Műhelyemet folyamatosan fejlesztem és minden érdekes témát, amely órajavítással kapcsolatos, közösségi oldalamon osztom meg először.
Remélem, az elkövetkezendő időben számos szakmai publikációval tudok szolgálni és közösségi oldalamat Magyarország egyik legnagyobb órajavítással foglalkozó, független szellemi adatbázisává sikerül fejlesztenem.