IWC Scaffhausen férfikaróra teljes rekonstrukciója

A javítás tárgya egy 1950-es évek közepén készült acél IWC Schaffhausen karóra, mely a svájci manufaktúrák zászlóshajójaként nagy hírnevet szerzett magának. Az óra teljes rekonstrukcióra került műhelyembe, mely keretében annak tokja is megújul. Az óra kissé leharcolt állapota lehetőséget ad számomra, hogy a javítás teljes képi dokumentációját megosztassam másokkal is.

Az óra pontatlan, rég volt karbantartva, így néha meg megáll. A márkanév mögött nem akármilyen szerkezet lapul, hanem egy legendás IWC / C.89 óramű a gyűjtők körében legjobban keresett alapkaliber, mert ebből alakult ki a későbbi IWC órákban alkalmazott szerkezetcsalád ( C.401, stb..) Módosított kivitele felbukkan a korai Portofíno és Ingenieur modellekben is.

Az IWC Schaffhausen története 140 évvel ezelőtt kezdődött, és mai napig is íródik. Abban az időben, amikor az emberek nagy része nyugaton próbált szerencsét, Florentine Ariosto Jones, amerikai mérnök és órakészítő, aki 27 évesen a F.Howard & Cie (Amerika egyik vezető órakészítő cége) igazgatója lett, az ellenkező irányban indult el.

Utazása az Atlanti-óceánon keresztül egészen Svájcig vezetett, ahol a bérek ekkor relatívan alacsonyak voltak. Tervei keretében meg szerette volna alapítani a Nemzetközi Óra Vállalatot, amely a páratlan svájci szakmai tudásra és a tengerentúli modern tervezési technológiára támaszkodott volna, és óraműveket, valamint alkatrészeket kívánt gyártani az amerikai piacra. Ehhez a tervéhez Schaffhausenben minden összetevőt megtalált, mint pl. régi tradíciónak örvendő órakészítést űző svájci mestereket.

A Svájc területén zajló évszázados órakészítési múltat az állami archívum is bizonyítja. Egy 1583. január 29-i bejegyzés tanúsítja, miszerint a Schaffhausenben működő bejegyzett céhek összetételét illetően ekkortájt már virágzott az órakészítés.A manufaktúra hamar híressé vált világszerte,amit egy szerződéses viszonteladó korabeli plakátja is bizonyít.

A szerkezet a belépő manufaktúrák kategóriájába tartozik és minden ilyen elvárásnak megfelel. Magyarországon a jól kereső, hozzáértő, műszaki értelmiségi réteget szólította meg, főleg külföldi tapasztalatok alapján, de megvásárolni szintén csak külföldi kapcsolatok révén lehetett, hisz a szocialista országok berkeiben nem lehetett kapni, maximum másodkézből a használtcikk-piacokon.

Ára egy autóéval vetekedett, így komoly értéket képviselt akkor is és ma is, egy valódi úri huncutság.

Az 1930-as évek végére tíz évnyi építkezés után elkészült a Hoover-gát, mely energiával látott el közel négymillió embert, köztük Las Vegas feneketlen energiaszomját. A komplexum új vásárlói réteget alkotott, mely egy jól kereső, műszaki értelmiségi csoportban testesült meg, akik az erőművekben dolgoztak.

Mérnökök, főgépészek közvetlenül az elektromágneses környezetben tartózkodva olyan megbízható és pontos órára tartottak igényt, amelyek kibírják a nagymérvű elektromos impedanciát. Az addigi órák nagy elektromos kölcsönhatás következtében meg-megálltak, vagy működésük korlátozottá vált, a gépterem előtti térben le kellett venni a csuklóról.

Az óra nem túl hivalkodó, mérete ideális, kellőképpen lapos. Bár kissé viseletesnek néz ki, de minden elemében javítható.

Az International Watch & Co piackutatási módszere tárta fel az újdonsült igényt és kiderült, hogy világszerte egyre több energetikában foglalkoztatott műszaki értelmiségi dolgozik a gomba módra szaporodó erőművekben, így már nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket. Búvároknak, pilótáknak addig is gyártottak órát, de ezen réteg kimaradt az óragyártók termékpalettájáról.

Ezt a hiányt elégítette ki a Scaffhauseni manufaktúra és az órák történetében először adott ki újdonsült társadalmi réteg számára tervezett modellt, az IWC Scaffhausen Inenieur-t. Az óra mechanikai igénybevételeknek maximálisan ellenáll, tokja rozsdamentes acél, vízálló, azon felül lágyvas szerkezetvédő kialakításával akár 1000 Gauss elektromágneses hatást is játszva kibír.

Ezen paraméterek lehetővé teszik, hogy bármilyen energetikában dolgozó ember közvetlenül viselhesse bármilyen helyzetben. A célközönség felismerte a lehetőséget, de természetesen más területre is eljutott, nagy sikert aratva a gyűjtők körében. Az igényt felismerte más gyártó is, így a Rolex Milgauss modellje is ezen társadalmi célcsoport megszólítását tűzte ki céljául.

Az óra plexije kissé megöregedett, apró hajszélrepedések tarkítják a felületet. Az eredeti fedőüveg vélhetőleg eltörhetett, az itt található cellulózlapot a korabeli órások készítették, méretre. A múltbéli alkatrészpiac még nem rendelkezett ilyen választékpalettával mint manapság, ezért az 1960-as évek megoldása bevett szokás volt.

A cellulóz-lap ma már nem EU-konform, rendkívül tűzveszélyes, mely annak tárolásakor okozhatott problémát. Továbbá idővel elsárgul és töredezik, manapság már poli-akrilátból készítik az óralencséket, mely tized milliméteres mérettartományban megvásárolható, így cseréje nem okoz majd gondot.

Az 1960-as évek elején Magyarországon is elindult az energetika fejlődése, mely a paksi atomerőmű építésével érte el tetőfokát. Az erőműben foglalkoztatott jól kereső műszaki értelmiségiek száma fokozatosan nőtt. Bár az Ingenieur modell drágának számított a hazai keresetekhez és a vasfüggöny miatt szinte beszerezhetetlen volt, de maga a márka ennek kapcsán berögzült a köztudatba és végigfutott a teljes értelmiségi rétegen.

Az IWC C.89 modellje a legkeresettebb manufakturális termékké lépett elő kis hazánkban is, orvosok, ügyvédek és a pénzügyi szektor szereplőinek nélkülözhetetlen viseletévé vált.

Az óra lelke a legendás IWC Shaffhausen C.89-es szerkezet, amit 1946-tól 1976-ig készítettek, majd 22 0000 példányban. 17 köves, minőségi kialakítású óramű megelőzte korát, pontossága szinte kronométerszintig szabályozható.

A szerkezet eleve középmásodperces kivitelű, mely modernnek számított a maga korában, hisz más gyártók csak kis másodpercmutatós termékekkel álltak elő, ahol a másodperckerék meghosszabbított tengelyére helyeztek ez kismutatót, és a számlapon kialakított segédkör segítségével mérték a múló időt.

A hátlap kívülről teljesen sima, viszont belül megtalálható minden információ. A tokszám alapján kideríthető, hogy a szerkezet és a hozzá tartozó tok eredeti-e, hisz a kettőnek egyeznie kell. Az óra gyártási száma alkalmas kormeghatározásra is, katalógusból kikereshető a készítés pontos dátuma.

Ebben az esetben az óra gyártási a ideje a 135443 sorszám alapján 1955- közepére tehető.

A mutatók aranyötvözetből készültek, eredeti darabok, szép kiegészítői az órának, így óvatosan eltávolítom őket.

Az óra számlapja hibátlan, csak némi foltosodás vehető észre rajta, indexei szereltek, a felirat sem kopott. Az üvegráma alatt megült a víz és korrózió ütötte fel a fejét, de csak felületi, könnyen eltávolítható.

A váltókar csavarjának kioldása után kivehető a felhúzótengely.

A szerkezetet rögzítő két méretes tokcsavar kivétele után kiemelhető a szerkezet. Alátámasztást elöl egy perem végzi, tehát hátrafelé bujtatható ki tokjából.

Az óra tokja háromrészes, domborított üvege egy megsárgult cellulóz lap, mely cserére szorul.

Az óra szíja érdekesség, bár nem gyári, de vele majd egyidős. Még a korai bőrdíszmű-ipar terméke, mely fix de akár rugós kivitelű óratokhoz is használható volt. A mai rugós, szerelhető stiftek az 1960-as években terjedtek el, addig fix, forrasztott megoldást alkalmaztak.

Ennek hátránya abban nyilvánult meg, hogy felszerelés előtt fel kellet bontani az óraszíjat és utána rögzíteni. Ezen a bőrszíjon látható fém miltonkapocs alkalmas volt a felbontás utáni visszazárásra, anélkül, hogy hordás közben kioldódna.

Ilyen óraszíj szinte egy időkapszula, ritkán látni már hasonlót, mert szinte mindegyik elhasználódott és kidobásra került- még az 1960-as évek elején.

Bár az óra tokja korrózióálló acél, a hátlap pereme alá befészkelődött a víz és kicsit elkorrodálta. Az óratok felújítása közben eltüntetem a nyomokat.

A szerkezet tipikus „iwcés” mutatóit gondosan eltávolítottam. Sok dolgom nincs vele, ezért a javítás végéig zárt helyen tárolom.

A tokjától megszabadított óramű javításának első lépése a hajtórugó leengedése. Mivel a javításra kerülő szerkezetek szinte mindig működés közben állnak meg a javítás első fázisa ennek elvégzése. A felhúzókoronát kissé megtekerem, csavarhúzó segítségével kiakasztom a kilincset és ujjaim közt fékezve leengedem a rugó erejét. Miután ez megtörtént, kezdődhet a javítás.

A szerkezet szépen dekorált, genfi csíkozással ellátott felületeket tartalmaz, mely olyan részekre is kiterjed, ahol nem látható, például a számlap alatt.

A szerkezet sorozatszámát a billegő hídja közé helyezték, így csak szakértő szemek által látható. A szerkezet és a tok sorozatszáma megegyezik, így ellenőrizhető, hogy a tok és az óramű összetartozik-e.

Sok esetben találkozunk olyan megoldásokkal, hogy az óra tokja nem eredeti, későbbi pótlás eredménye. Főleg nemesfém tokoknál fordul elő, hogy a múltban elzálogosították a gyári tokot és az órásszakmán belül kerestek hozzá márkaidegen megoldást, mely sokszor csak áthidaló kreálmány. Szerencsére itt nincs ilyenről szó az óra és annak tokja teljesen eredeti.

A kilincsrugó levétele után máris előbukkan a beszáradt kenőanyag maradványa, ami lassan bekövesedve megakadályozza a stabil működést. Alapos tisztítással megoldható a probléma.

A kilincskerék leszerelése után láthatóvá válik a kilincsrugó. Felhúzás közben ennek kattogó hangját hallhatjuk, mely megakadályozza a kerék visszaforgását. A kilincs kialakítása elkerülhetővé teszi a túlhúzást, hisz a Lange kilincshez hasonlóan teljes felhúzás után visszaenged egy keveset, talán egy fognyi távolságot. Így elkerülhető, hogy a menetek összetapadása miatt megálljon az óra annak felhúzása után.

A teljes kerékrendszer három híd alatt fut, melynek kialakítása szinte példaértékű. Présarany satonokba elhelyezett kövek nagyon dekoratívak, futásuk tökéletes. A háromnegyedes glasshüttei híd esetén a teljes kerékrendszer szinte egy híd alatt helyezkedik el, mely rendkívül dekoratív. Ebben az esetben a technika pont fordított, szinte minden kerék külön híd alatt fut, de a látvány itt sem utolsó.

A szerkezet közös csapágyhídja, közepén a fedőkő helyével, amit tisztítás céljából eltávolítottam. Ezen fedőkő alatt helyezkedik el a másodperctengely, mely az órakerék tengelyének furatán keresztül egészen a számlapig nyúlik, végére helyezhető a másodperctengely. Másik vége a fedőkövön támaszkodik meg.

A szerkezet rugóháza. Nyomatéktárolóként ezen alkatrész hordozza a motorrugót, amit naponta kell felhúzni és ha lejárt, az óra megáll. Újbóli felhúzás hatására megint elindul az óra, járástartaléka kb: 42 óra, tehát ha valaki elfelejti reggel felhúzni, még elmegy fél napot. Ez kedves figyelmesség, tulajdonképpen az egyhetes felhúzású óra járástartaléka is 8 nap, így ha vasárnaponként nem húzzák fel, elmegy még egy napot.

A rugómag óvatos megnyomása után a fedél lepattan a helyéről, így láthatóvá válik a rugó.

Az óra teljesen lecsupaszított csapágylemeze, tisztítás előtt. A szépen dekorált felületeken szinte szikrázik a tekintet, ráadásul ezt a halandó nem is látja, hisz csak alapos szétszedés után látható.

Az óraszerkezet példaértékű billegője. Minőségi órákra jellemző megoldások miatt elérhető, hogy a pontosság szinte kronométerszintű lehet. Breguet hajszálrugóval hagyományosan nagy pontosságot lehet elérni, ez mellett anyaga glucidur, mely már Anti-magnetikus, izokronitása tökéletes, lengésszáma 18 000 A/H. A billegő arany-ötvözet súlyzócsavarjai állíthatóak, mindkét billegőcsapágy ütésmentes ( Incabloc) kialakítású.

A mosókosárba elfér minden tisztításra váró alkatrész. Szekcionális elrendezésének köszönhetően a kényes alkatrészek elkülöníthetőek egymástól.

Elma Star-Elite tipusú mosógép. Vegyszerek segítségével minden lepedéket és beszáradt kenőanyag-maradványt eltüntet, cirka 30 perc alatt.

Benzines öblítés után a szárítóblokkba kerülnek az alkatrészek, mosókosarastul. A fűtőközeg meleget generálva cseppmentesen megszárítja a kitisztított óraalkatrészeket, így a készülék elvégzi helyettem a szerkezettisztás időrabló folyamatát. Így amíg a szerkezet megtisztul, én mással is tudok foglalkozni, hisz a művelet alig igényel beavatkozást.

Száradás után a kitisztított alkatrészekből összeépítem az órát. A muzeális óraszíj már nem kerül vissza helyére, minőségi darab pótlásával az óra kinézete is megfiatalodik.

A fedele nélkül kimosott motorrugó meneteit szintetikus kenőolajjal látom el, mely az első felhúzás után egyformán elterülnek a rugólapok között.

A szerkezet kerékrendszere összeépítés közben. Minőségi, igényes alkatrészek jellemzik a kialakítást. Dekorációs felületek ott is visszaköszönnek, ahol senki sem látja, ez jellemzi az óra minőségét.

A billegő alatt láthatóvá válik a C.89-es kaliberjelölés.

A gátkerék egylábas hídja, mely leszorítja a tengelyt. Egyetlen csavar rögzíti, az illesztőstiftek segítik a pontos megvezetést.

A szerkezet kerékrendszere összeépítés közben. Mivel még nincs beszerelve a billegő és a rugóház, így mindkét oldalon nagy a hely, így könnyű a kerekek helyére illesztése. Mivel a középtengely üreges, ide kerül a másodperc tengelye. A tengely behelyezése után helyére kerül a fedőkő és ezzel a kerékrendszer összeszerelése elkészült.

Szerkezettisztítás után minden csapágyhelyet át olajzok. A motorrugó fordulatszáma alacsony, napi 6-8 fordulat, de terhelése nagy, hisz itt keletkezik a legnagyobb nyomaték. Szakszerű kenése elkerülhetetlen, amit még a kilincskerék felhelyezése előtt végzek el, mert utána már nem férek hozzá.

A szerkezet középcsapágya nem kőben fut, hanem a szerkezet anyagából kialakított fémcsapágyban. A nagy nyomaték miatt itt is fokozott a terhelés, szintetikus nehézolajjal kenem át. A felhúzókorona kissé csámpás és darabokra van hullva, ezért cseréje nélkülözhetetlen. Erre a javítás végén kerülhet sor.

A szerkezet igényes horgonya, kialakítása példaértékű.

A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy, hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.

A horgony hídja szintén példaértékű, kézzel polírozott alkatrész. Két csavar segítségével rögzíthető. A horgony tengelye csekély elfordulása miatt nem igényel kenést, viszont a tisztaságra kényes. Sok esetben tisztítópálca segítségével távolítom el az odaragadt lepedéket, amit a gépi tisztítás nem oldott fel.

A kilincskerék felületét napsugárcsiszolással díszítették. Az eljárás több mint száz éves, sok igényes glasshüttei szerkezeten köszön vissza.

A csapágylemez felületén látható az IWC Schaffhausen (Probus Scafusia) tipikus kézművespecsétje, mely minden saját készítésű manufakturális szerkezetén megtalálható.

A kitisztított óra beszabályozását rendhagyó módon az egyik ritkán használt, az órával majdnem egyidős műszerrel végzem el, mely komoly műhelyberendezésként mai napig tökéletesen működik. A Vibrograf B-200-as szabályzóberendezés még svájcban készült és óraszerkezetek beszabályozására alkalmas.

A svájci La Chaux-De-Fonds történelmi vidékein sok óragyár is működik, itt készült a műszer is. Szinte üdítő gondolat hogy még a „Made in Chine” korszak előtt járunk.

A készülék vizsgálómikrofonja forgatható, így több helyzetben is elvégezhető a teszt, így feltárhatóak a szerkezet pozícionális hibái, amit hordás közben produkálna.

Akár mérés közben is forgatható a mikrofon, így a tesztet nem kell leállítani. Az óra ketyegését az mikrofon elektromos jellé alakítja át, ezt detektálja a műszer.

A készülék kialakítása példaértékű, minden ma alkalmazott lengésszámot felismer. Bár még a tranzisztorok világából származik, működése tökéletes. A műszer kalibrált quartz időalapjához méri a vizsgálandó óra ketyegését, amit a mikrofonállványon keresztül vételez. Az adatokat kielemzés után kinyomtatja egy diagramszalagra, amit az órásnak kell elemeznie. Az elemzéshez nem kell nagy tudás, csak némi gyakorlat.

Bár a készülék az 1960-as évek világát tükrözi, computerek még nyoma sincs, de a ma használt szabványosított csatlakozó úgy látszik akkor is használatban volt, mert egy mai modern nyomtató tápvezetéke pontosan beleillik.

A gép papírszalagja kiadós, de mint minden, egyszer ez is elfogy. Ember arra gondol, hogy már a világon nincs ilyen, de a mai modern papír- írószer kereskedelemben kapható, de jó bele más, hasonló típusú pénztárgépszalag is.

Az úgynevezett írógépszalag is már a múlté, de minő véletlen, mai napig kapható a kereskedelemben, de még felújításával is foglalkoznak. Nagyon széles a mai modern piacgazdaság.

Az óra lengésszámát kézzel kell kiválasztani, utána elindulhat a mérés.

A szalagdiagramra nyomtatott vonal pontos óránál egyenes, késés esetén jobbra, sietés esetén balra dől. A dőlés mértékét a vonalakhoz igazítom a forgatótárcsa segítségével, mely leolvasható a skálabeosztáson.

A mérés cirka három percig tart, az eredmény leszakítható, akár egy pénztárgép blokkja. Kicsit halvány de olvasható, az eredmény magáért beszél, a vonal nyílegyenes. A leszakított mérőpapírra ráírom az óra paramétereit és akár a javítási lapjához is hozzákapcsolhatom. Digitális világunk előtt a komplett óraipar ilyen műszert használt, sőt sokan ma sem szeretik a modern kütyüket, hisznek az analóg műszerek varázsában.

A mérés eredményét digitális műszer segítségével is ellenőrzöm, így megbizonyosodhatok, hogy jól mértem.

A digitális műszer már TFT kijelzőn keresztül mutatja az eredményt, de a struktúra ugyan az. A pontsor ha egyenes az óra járása tökéletes, itt az eredményt számokban is kijelzi a műszer, de ugyan az, mint az analóg vibrográf esetén.

Napi viseletű óráknál előfordul, hogy a víz és esetleges izzadság megül a hátlap és az üvegráma rései között. Ha ez a folyamat tartós, elindul a korrózió, bár a tok anyaga rozsdamentes acél. Ilyen esetben mechanikus megoldást kell keresni a felületi rozsda eltávolításához.

A korrodált óratokot üvegkefe segítségével megtisztítom. A vékony üvegszálakból készült kefe vége szinte minden felületi plakkréteget. A legkisebb helyre is beférek vele, mivel a nyomok csak felületiek, eltávolításuk nem nehéz, könnyű vele dolgozni. A művelet után a tok felújítása következik.

Az óra karcos tokját polír gép segítségével felújítom. A dupla tengelyű készülék egyik tagja csiszolókorong, a végén polír korong található. Így csiszolás után egyből fényesre polírozhatom a karcmentesített óratokot.

A 800-as finomságú csiszolókorong segítségével 2800-as fordulatszámon minden karcot eltüntetek a felületről, így egészen a polírozás előszobájáig jutok.

Az óra tokja felújítás után. Minden felületet gondosan kipolíroztam és mivel a tok anyaga acél, az eredmény látható, a felület teljesen újszerű lett. A polírgép elszívóberendezése minden szennyeződést felszippant, így a környezet tiszta marad.

A számlap osztásai szereltek, festése kissé megfakult, de kinézete így is autentikus.

A számlap lábai sértetlenek.

A márka és a hozzátartozó International Watch & Co Shaffhausen felirat rendkívül letisztult. Nem túl hivalkodó, mégis, ha ránéz valaki, tudja, mivel van dolga, ez szinte minden márkás óra jellemzője. A letisztultság sokszor a minőség záloga.

A felhúzószerkezet néha recseg, át-átugrik. Mivel minőségi óráról van szó, szinte biztos, hogy csak elszennyeződés áll a háttérben, ezért egy alapos tisztítás vélhetőleg megoldja a problémát.

Mivel az óra kézi felhúzású, értelemszerű, hogy ezen alkatrész igénybevétele a legnagyobb, hisz minden nap fel kell húzni. Alapos kenése elkerülhetetlen, szintetikus kenőolaj segítségével átkenem a racsnit, mely az első felhúzás alkalmával szétterül és egyenletesen eloszlik a felületen.

A felhúzókorona kissé csámpás és kopott, így cserére szorul. Stílus azonos korona kiválasztásával a probléma könnyedén megoldható.

A felhúzószerkezet elemeit kenőzsírral kenem át. Sok esetben ez jobb megoldás az olajozásnál, a zsír jobban odatapad a felületekhez, így a kenés hatásfoka sokkal jobb. A zsír felviteléhez a legvastagabb olajzótű lapított végét használom és mindig csak minimális mennyiséget.

A tengelyt a lecserélt koronával együtt csak úgy magában bepróbálom a helyére, így meggyőződhetek róla, hogy illeszkedik-e a tokcsőre. A cserekorona tengelyméretének egyeznie kell a menet átmérővel, de a tokcsövön is szorosan illeszkednie kell, illetve stílusvilágának tükröznie kell a tok formavilágát. Ez az oka annak, hogy sokszor teljesen elfajzott, amorf megoldásokkal találkozhatunk koronacsere kapcsán. A választék szinte végtelen, ezt fokozták azzal is, hogy a mai modern IWC Scaffhausen koronák magukon hordozzák a cég hal formájú logóját is.

A felhúzótengelyt zsírzópárnába tunkolom, mely egyenletesen bevonja kenőanyaggal. Erős csipesz segítségével könnyedén elvégezhető a művelet.

A felhúzótengelyt a helyére szereltem és a két méretes tokcsavar segítségével rögzítem a szerkezetet a helyén. A beszerelés utolsó folyamata, ezen két csavar akadályozza meg, hogy a szerkezet lötyögjön a tokjában. A plexi cseréje után az óra tulajdonképpen elkészült.