IWC Scaffhausen frakkóra felújítása
A javítás / felújítás tárgya egy IWC Schaffhausen által gyártott zsebóra, mely egy külön kategóriát, a frakkórák világát testesíti meg. Az elegánsan lapos, kisméretű zsebóra elfér egy frakk zsebében, nem túl hivalkodó, de annál értékesebb viselet.
Abban az időben, amikor az emberek nagy része nyugaton próbált szerencsét, Florentine Ariosto Jones, amerikai mérnök és órakészítő, aki 27 évesen a F.Howard & Cie (Amerika egyik vezető órakészítő cége) igazgatója lett, az ellenkező irányban indult el. Utazása az Atlanti-óceánon keresztül egészen Svájcig vezetett, ahol a bérek ekkor relatívan alacsonyak voltak. Tervei keretében meg szerette volna alapítani a Nemzetközi Óra Vállalatot, amely a páratlan svájci szakmai tudásra és a tengerentúli modern tervezési technológiára támaszkodott volna, és óraműveket, valamint alkatrészeket kívánt gyártani az amerikai piacra.Ehhez a tervéhez Schaffhausen-ben minden összetevőt megtalált, mint pl. régi tradíciónak örvendő órakészítést űző svájci mestereket.
A Svájc területén zajló évszázados órakészítési múltat az állami archívum is bizonyítja. A cég megalapítása után nem kellett sokat várni az innovációkra. Ilyen pl. a Pallweber zsebóra, digitális kijelzővel, amely először 1885-ben jelent meg, és napjainkban igen keresett a gyűjtők körében. A XIX. század végére az IWC az első órakészítők között volt, akik felismerték az új, divatba jövő karórákban rejlő lehetőségeket, és ehhez teljesen új óraműveket fejlesztett ki. Ezen kívül eredeti zsebóra műveket is építettek karórákba, mikor az 1930-as években megnőtt a kereslet a nagy, pontos karórák iránt. Ez az igény hozta létre a Portugieser modellt is, egy divatdiktátor karórát, amelyet napjainkban is gyártanak
Az óra lapos kivitele nagyon dekoratív látványt nyújt. Az úgynevezett menedzserviselet nem túl feltűnő, de kellőképpen beszédes, főleg ha valaki rátekint az óra márkájára.
A XVIII. század végén a divat történetének egyik legfontosabb fordulata következett be: a férfiruházkodás egyre többet hagyott el színeiből, formagazdagságából, díszítéséből, komorabbá vált. Egy korabeli lapból kiderül, hogy 1792-ben a frakkhoz alacsony tetejű cilindert viseltek, oldalt felhajtott karimával. Sajnos az órák vastagsága ekkor még meglehetősen alkalmatlan volt a diszkrét elrejtésre, hisz inkább hagymaformájuk volt, így díszes tiszti láncon hordva mellényzsebben viselték. Magassága, formája, színe többször változott az évek során. A francia forradalom hatása az öltözködésben is változásokat hozott. Sokkal jobban megváltoztatta viszont a férfidivatot, mint a nőit. A férfiöltözködésben ezentúl sokkal kevesebb volt a variációs lehetőség, mint a nőkében.
Az arisztokráciának át kellett vennie a gazdag polgárok ruházkodási szokásait is, ha versenyre akartak kelni a polgársággal. Az empire és a biedermeier korban, sőt a XX. század elején, színes cilindert is gyakorta viseltek, leginkább világosszürkét. A XIX. század derekán a királyok- Lajos Fülöp, a polgárkirály, vagy a brit szigetek ura egyaránt lecserélték uniformisukat, sötét ruhákra, amit cilinderrel és esernyővel egészítettek ki hasonlóan, mint a gazdag polgárok. A svájci horgonygátszerkezet elterjedésével az órák mérete is egyre csökkent, diszkrét megjelenésük már lehetővé tette, hogy a testre simuló frakk felső zsebében is elférjen.
Az óra hátlapja kissé horpadt, valaki nyomorgatta, vélhetőleg az óratok jobb záródását akarták elérni. Mivel a tok adaptált, átalakítás közben is deformálódhatott. Polírozással nagyban javítható a hátlap struktúrája.
A romantika igyekezett a férfiak társasági öltözködésében a fekete színt kötelezőnek nyilvánítani. A feketén kívül leginkább kék és barna frakkot hordtak, tarka virágos mellényt és művészien megkötött nyakkendőt. A frakk a XIX. század közepe után tűnt el a nappali viseletből, és már csak ünnepi ruhadarabnak számított. Az amerikai pénzügyi elit és az ipari monopóliumok képviselői is sokat tettek a viselet népszerűsítésében. J.P Morgan, M.A Rotschild és sok más ismert személy mintájára alkották meg a talán leghíresebb frakkviselettel büszkélkedő személyt : A Monopoly vezérfiguráját. Frakkórák divatját még a munkáshatalommal büszkélkedő szocialista óraipar is átvette, mint pld: a Szovjet Poljot, vagy az NDK Ruhla.
Az óra hátlapja nem utal márkaazonosságra, mind mérete, mind formája azonos, de nem hordozza a gyári bejegyzéseket. A hátlapnak tartalmaznia kellene a Probus Scrafusia mesterpecsétet és a IWC Schaffhausen emblémát. Sajnos itt egyik sem köszön vissza.
A tok háromrészes, méret azonos darab, anyaga alpakka, de sajnos nem az óra gyári kiegészítője. Valószínűleg az eredeti nemesfém tokot a vészkorszak idején eladhatták, hogy a pénztelen, szűkös időket némi aranytartalékkal vészeljék át. Sajnos nagyon sok óra nemesfém tokja járt hasonlóképpen.
Az óra szerkezete egy C-97-es kaliberű 15 köves werk, amely 1930-as évek közepén készült. Minden kerék külön híd alatt helyezkedik el, genfi csíkozással dekorált felülete szinte vonzza a tekintetet. Rejtett felhúzószerkezete miatt semmi nem töri meg a látványt. A hattyúnyakas finom szabályozó dekoratív alkatrészei pedig felteszik a koronát a minőségre.
A szerkezet masszív tokkarikája. Mivel az óra valószínűleg aranytokban volt, ez a stabil alkatrész védte meg az elvetemedéstől.
Az óra mutatói korabeliek és azonos garnitúrát alkotnak. Arany mutatók levél formavilága rendkívül letisztult.
A számlap festett kivitelű, kissé klasszicista stílusvilága több tónust foglal magában. Kissé kopottas, de élvezhető.
A mutatók és a számlap levétele után láthatóvá válik a werk felső csapágylemeze. Még az egyébként eldugott felületeket is díszítették. A számlap rögzítése rugós kivitelű, gyenge aláfeszítés hatására leugrik helyéről.
A számlap három láb segítségével illeszkedik a szerkezethez, rögzítése swiftclock rendszerű, azaz nem csavar, hanem rugó rögzíti.
A rugóerő leeresztése után kiszerelem a billegőt és a horgonyt. Rég karbantartott és elhanyagolt szerkezet tipikus kísérője az egymáshoz tapadó alkatrészek látványa. Itt is nyomon követhető, a horgony rátapad a hídjára és gátolja annak működését. Az óra egyenletlenül jár, majd hamarosan megáll. Ennek egyik oka a kenőanyag beszáradása, elkocsonyásodása. A képen is ez köszön vissza.
A billegő és a horgony kiszerelése után látható, hogy még alatta is igényesen díszítették a csapágylemezt.
A csapágyhíd levétele után láthatóvá válik a kerékrendszer tipikus elrendezése.
A kőcsapágy hosszirányú játékának megakadályozására fedőköveket alkalmaznak, ezáltal a futószerkezet nyomatékátvitele egyenletesebb. A fedőkő kialakítása sem mindennapi, igényes alkatrész, mely pontosan illeszkedik a helyére és két csavar rögzíti. Sajnos hajlamos a beszáradásra, ezért lebontása és szakszerű tisztítása elkerülhetetlen. Finom olajozás után mehet vissza a helyére.
A szerkezet igényes billegője kiszerelve.
A szerkezet elemei tisztítás előtt a mosókosárban.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül.
Az igényesen díszített csapágylemez szerkezettisztítás után, már lepedékmentesen. Száradás után kezdőzhet az összeépítés.
A felhúzószerkezet nagy igénybevételű alkatrészeit szintetikus olajjal kenem át. Természetesen még a számlap felhelyezése előtt, hisz ilyenkor könnyedén odaférek ezekhez az alkatrészekhez.
A kerékrendszer minden kapcsolódó elemét friss, szintetikus olajjal kenem át. A középcsapágy nagy igénybevételnek van kitéve és mivel fémcsapágyban fut, ezért szakszerű kenése elkerülhetetlen. A kopásnak legjobban kitett alkatrészeket nagyjavítás közben minden esetben szintetikus olajjal látom el, mert a számlap felhelyezése után évekig senki sem gondoskodik kenéséről.
A műveletet a másik oldalon is elvégzem. Minden kőcsapágyban futó tengelyt átolajozok.
A szerkezet másodperckerekének egylábas hídja. Igényes alkatrész.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át. Az olajzót letámasztom egy stabil pontra és csipeszbe fogva elvégzem a műveletet. Így kevés olaj kerül a horgonykövek végére.
A kitisztított, beszáradt kenőolajtól megszabadított fedőkövet friss olajjal kenem át beépítés előtt. A kő közepéhez érintett olajzóról a kenőanyag átkerül a csapágykő felületére, kis olajgömböt alkotva rajta. Beszerelés után ez a kenőolajcsepp szétterül és bejut a helyére.
A motorrugó genfi csíkozással ellátott csapágyhídja. Az eljárás csak gyári technológiával kivitelezhető, külön iparág szakosodott rá. Az összeépített szerkezetet stabilan rögzítik és egy hétpecsétes titokkal védett csiszolómassza segítségével ilyen lépcsőzetes mintával látják el. A beavatkozás utáni alapos tisztítás eltávolítja a csiszolószemcse maradványokat. Zsírtalanítás után galvánfürdőben ródiumréteggel látják el. Az eljárás drága és körülményes, csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak, hisz egy prémiumkategóriás óra árába beépíthető ez a költség. Manapság is látható hasonló dekoráció és sokan már nem tekintik nagy bravúrnak, de tudni kell, hogy ez még a méregdrága Svájcban készült, nem a megfizethető Szingapúrban. Költségvonzatban nem mindegy.
A szennyeződéstől megtisztított rugóházat beépítés előtt szintetikus olajjal kenem át. Négyféle csúcsminőségű órásolajat használok.
Gyakorló órás legnagyobb segítsége a digitális szabályzóműszer, mely kijelzi az óra aktuális járásgeometriáját. A felhúzókoronára csíptetett detektor az óra ketyegéséből megállapítja annak járását és közvetíti a készüléknek. A műszer saját digitális időalapjával összehasonlítva kijelzi számomra az eltérést. Mutatja az óraszerkezet elméleti lengésszámát, valós lengésszámát, a napi eltérést másodpercben, a horgony zárszögét, a billegő lengésszögét és a két lengés közti időt milliszekundumban. Középen az óra járását jelzi ki grafikusan. Az órás minden adatot megkap, ami a komplett diagnosztikához szükséges. Nélküle csak vakon tapogatózva, hosszas megfigyelés után észlelném az esetleges pontatlanságot, így viszont azonnal látom és beavatkozás után az eredményt is kijelzi nekem. Praktikus, szinte nélkülözhetetlen, de méregdrága műhelyberendezés.
Az óra járása pocsék, sietése több mint négy perc, a billegő lengésszöge is kicsi 163 fok. Egy svájci horgonygátszerkezet lengésszöge 200 fok felett kell hogy legyen, ennek eléréséhez némi beavatkozásra van szükség.
A billegőt leszerelem hídjáról. Mivel az óra meglehetősen pontatlan, ezért annak okát kiderítve leválasztok minden alkatrészt, hogy hozzáférjek a tengelycsapok végéhez.
A hajszálrugótőke rögzítőlemeze. Ez a fedőlemez rögzíti billegőhídjához a hajszálrugót, igényes és dekoratív alkatrész.
A hajszálrugó eredeti, klasszikus Breguet kivitelű kékített szénacél. Szerencsére nem nyomorgatták, rozsda sem tarkítja, szép egészséges alkatrész.
A hídjáról leválasztott billegőről óvatosan leemelem a hajszálrugót is. Éles csavarhúzóval aláfeszítve szinte leugrik a helyéről.
A billegő tengelye a múltban eltörhetett és mivel nem rendelkeztek gyári cseredarabbal, készítettek egyet. Az új tengely méretpontos, de kissé deformált. Ennek az oka abban rejlik, hogy a készített alkatrészt nem tudták olyan üveg keményre edzeni mint a gyárit, ezért a folyamatosan lengő tengely a hosszú használat során eldeformálódott. Az eltérés nem nagy, némi korrekció segítségével a tengely eredeti geometriáját visszaállítom. A probléma javítása esztergagép és egy a csapfényesítő készlethez (zsakóhoz) tartozó nagyon finom fényesítőreszelő segítségével orvosolható. Leveszem a hajszálrugót és a tengelyvégnél befogott billegőt magas fordulatszámon forgatva csapfényesítő segítségével óvatosan kijavítom az egyenetlenséget ami, bár néhány század milliméter csupán, de épp elég ahhoz, hogy az óra járása jobb legyen. A pontatlanságnak is ez volt az eredendő oka. A beavatkozás hatására a lengésszög vélhetőleg 200 fok felé nő a billegő szinte új erőre kap.
Az óramű hattyúnyakas finom szabályzó szerkezete csak kevés mozgásteret nyújt a járáspontosság változtatására, maximum 120 másodpercet. Az óra járáseltérése ennél jóval nagyobb, ezért előbb a billegőkoszorú szabályozócsavarján állítok és mivel az óra siet, ezért kifelé tekerek rajta. A billegőkerék súlypontja ezáltal megváltozik, a sietés késésbe fordítható. A csavar kihajtásának mértékétől függően változtattató a pontosság.
Az óratok felújítása előtt szétbontom alkotóelemekre. így a felújítás hatásfoka jobb lesz. Az óraüveg mellet látható belső tokkarikát átmentették az adaptált zsebóra tokjába. Ilyet arany óratok estén használnak, mivel annak képlékenysége a tok elvetemedését okozná, ezért alkalmaznak masszív tokbetétet. Erre minden esetben feltüntetik a – metal – feliratot, mivel ez legtöbbször rézből készül.
Az óra kengyelét egy erős fogó segítségével eltávolítom, mert a tokfelújítás közben útban van.
A felújításhoz jó minőségű polír pasztára van szükség, hogy munkám eredményes legyen.
A karcmentesített felületet 2800-as fordulatszámon polír korong segítségével kifényesítem. Az alpakka puha, könnyen megmunkálható anyag.
Az óra hátlapja polírozás után megújulva.
Az óra elkészült!
Az óra elkészült és akár mindennapi használatra is alkalmas.Örömömre szolgált, hogy az IWC C-97-es frakkóra felújításának részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
