IWC Shaffhausen Automatic (Cal: 3254) teljes felújítása

IWC Ultra Thin Partimony Automatic (cal:3254)

A felújítás tárgya egy igazi kékvérű arisztokrata, mely a manufaktúrák belépőkategóriáját képviseli. Az IWC Shaffhausen Ultra Thin Partimony Automatic Cal: 3254 szerkezetének báziskalibere felbukkan más híres óramárkában is. Ezt a kalibert sajnos mára felváltották az ETA szerkezetek, így szinte utolsó hírmondóként ezekben a modellekben bukkan fel utoljára.

Az IWC Schaffhausen története 140 évvel ezelőtt kezdődött, és mai napig is íródik. Abban az időben, amikor az emberek nagy része nyugaton próbált szerencsét, Florentine Ariosto Jones, amerikai mérnök és órakészítő, aki 27 évesen a F.Howard & Cie (Amerika egyik vezető órakészítő cége) igazgatója lett, az ellenkező irányban indult el.

Utazása az Atlanti-óceánon keresztül egészen Svájcig vezetett, ahol a bérek ekkor relatívan alacsonyak voltak. Tervei keretében meg szerette volna alapítani a Nemzetközi Óra Vállalatot, amely a páratlan svájci szakmai tudásra és a tengerentúli modern tervezési technológiára támaszkodott volna, és óraműveket, valamint alkatrészeket kívánt gyártani az amerikai piacra.

Ehhez a tervéhez Schaffhausenben minden összetevőt megtalált, mint pl. régi tradíciónak örvendő órakészítést űző svájci mestereket. A Svájc területén zajló évszázados órakészítési múltat az állami archívum is bizonyítja. Egy 1583. január 29-i bejegyzés tanúsítja, miszerint a Schaffhausenben működő bejegyzett céhek összetételét illetően ekkortájt már virágzott az órakészítés.A manufaktúra hamar híressé vált világszerte,amit egy szerződéses viszonteladó korabeli plakátja is bizonyít.

A karóra megjelenése rendkívül elegáns, ultralapos kivitele szembetűnő, pedig dátum és automata kiegészítéssel is rendelkezik. Az órát még az 1970-as években gyártották, sok szervizciklust nem élt meg, így komplett felújítása időszerű és esedékes.

Az International Watch & Co piackutatási módszere tárta fel az újdonsült igényt és kiderült, hogy világszerte egyre több energetikában foglalkoztatott műszaki értelmiségi dolgozik a gomba módra szaporodó erőművekben, így már nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket.

Búvároknak, pilótáknak addig is gyártottak órát, de ezen réteg kimaradt az óragyártók termékpalettájáról. Ezt a hiányt elégítette ki a Scaffhauseni manufaktúra és az órák történetében először adott ki újdonsült társadalmi réteg számára tervezett modellt, az IWC Scaffhausen Inenieur-t.

Az óra mechanikai igénybevételeknek maximálisan ellenáll, tokja rozsdamentes acél, vízálló, azon felül lágyvas szerkezetvédő kialakításával akár 1000 Gauss elektromágneses hatást is játszva kibír. Ezen paraméterek lehetővé teszik, hogy bármilyen energetikában dolgozó ember közvetlenül viselhesse bármilyen helyzetben. A célközönség felismerte a lehetőséget, de természetesen más területre is eljutott, nagy sikert aratva a gyűjtők körében. Az igényt felismerte más gyártó is, így a Rolex Milgauss modellje is ezen társadalmi célcsoport megszólítását tűzte ki céljául.

Az óra megérett a nagyjavításra, talán egyszer volt szervizelve. A felújítás sok buktatót rejt magában, ráadásul ezt tetézi, hogy a múltban elvégzett karbantartást illetéktelenek végezték el, amatőr szinten, barbár elemekkel fűszerezve. A művelet alkalmas és tanulságos a folyamat teljes bemutatására. Akkor lássunk neki.

Az óra megjelenése mértékadó és letisztult. Textúrált metálszürke számlapja rendkívül elegáns. Tokja 316L lajtromszámú rozsdamentes acél, mely teljes egészében antiallergén.

Az óra felhúzókoronáján felbukkan a tipikus halas korona, mely az IWC egyik tipikus formaeleme.

A hátlap teljesen sík, fogódzási pont szinte alig található rajta, talán a sokszögű peremen látható kialakítás sejtett némi lehetőséget nyitására, de ilyen szerszám már a világon sincs, talán szakszervizek rendelkeznek hasonlóval. Nyitása komplikáltnak látszik, de valójában könnyedén kivitelezhető.

A hátlap nyitása után előbukkan maga a szerkezet, egy IWC Cal:3254 automata werk, mely Shaffhausenben készült. A saját fejlesztésű modell közös vonásai visszaköszönnek számos más manufaktúra kaliberein is, módosított kivitelét előszeretettel alkalmazzák a Audemars Piguet, Jeager Le Coultre és Vascheron Constantin márkáiban.

A nagyméretű rotor magán hordozza az összes típus információt és a szerkezet legfontosabb paramétereit. A közép rotor csapágya könnyedén fut, felhúzása hatékony, áttétele ideális.

A szerkezet billegőjének lengésszáma 28 800 A/H, a meglehetősen gyors lengés a pontosság alapja, hisz így kevésbé érzékeny a külső hatásokra. A billegő nem kapott finom szabályzó rendszert, mely kissé zavaró, főleg a járás optimális beállításakor, hisz egy ilyen pontos szerkezet megérdemelt volna hasonló kiegészítőt.

A javításra váró óra szerkezete több nagynevű márka modellkínálatában is előfordul, báziskaliberként még a 2000-es években is használták a Jeager Le Coultre szerkezetkínálatában. A módosítás mértéke főleg a billegő finom szabályzó rendszerén követhető nyomon. Ezen szerkezet az IWC Porofino modelljeiben bukkant fel utoljára, hisz a Schaffhauseni cég ETA 2892/A2 alapokra helyezte át a gyártást.

A szerkezet nyers szerkezeti alapja (Ebacues) még az Ademars Piaget modellpalettáján is előfordul, bár ők saját gépsorain maguk állítják elő, lényeges átalakításokon keresztül.

A legrégebbi svájci manufaktúraként ismert Vacheron Constantin is használja báziskaliberként az alapszerkezetet, bár ők is nyers szerkezeti elemként (Ebacues). A saját arculatra alakított szerkezet alapja vitathatatlanul közös.

A rotor nagyméretű golyóscsapágya könnyű gördülést eredményez, az automatika áttétele megfelelő, optimális hordás esetén folyamatos viseletet enged. A rotor felülete mint miden esetben, itt is a marketing forrása, az összes fontos információ ide kerül.

A leheletvékony mutatók nagyon sérülékenyek, levételükhöz nagy körültekintésre van szükség. Ráadásul a textúrált számlapon minden beavatkozás meglátszik, így mindenképpen számlappalástot kell alkalmazni, hogy nyom nélkül levehessem őket.

A vékony műanyag lap kialakítása opcionális, a mutatók központi tengelyénél látható kivágásra illeszthető lap teljes egészében megvédi a számlapot mindenféle sérüléstől.

A számlapot két hernyócsavar rögzíti, kihajtása után levehető a helyéről. A festés hibátlan, beázás nem látható rajta, szerelt indexei autentikus megjelenést kölcsönöznek a számlapnak.

Megfordítva láthatóvá válnak a számlap lábai, amelyek épek és egészek. nem sokat nyomorgatták, talán én vagyok a második aki szétszedi az órát.

A számlap levétele után felbukkan a dátumszerkezet, amely felső csapágylemeze is díszített kivitelű. A gyors állítású dátum az éjfélpont elérésekor ugrásszerűen átvált.

A dátumtovábbítás rendszere gyorsan váltja a naptárgyürüt, mely kilincsrugója egy excentrikus pályán mozogva alaphelyzetbe való visszatéréskor átváltja a dátumot. A kerékrendszer ebben az esetben is a lapos kivitelnek van alárendelve, minden alkatrész minimális helyet foglal, megtartva a ultra Thin mítoszát.

A lapos kivitel titka abban rejlik, hogy nem egymásra épített modulalkatrészeket alkalmaztak, hanem egy síkba helyezett kerékrendszert. Ez a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy a kerékrendszer és az automatika áttétele egy síkban helyezkedik el, tulajdonképpen nincs magasságkülönbség köztük.

Automatikus felhúzószerkezeteknél, előszeretettel használnak modulrendszert, mely a felső csapágyhíd tetejére kerül, megduplázva a magasságot. Itt sikerült minden kereket egy síkba helyezni, erre már csak a szuper lapos rotor kerül, így a szerkezet csak 3,5 milliméter magas.

Az automatika kilincskereke egy irányú mozgást enged, visszafele reteszel. A rotor mindkét irányú mozgását hasznosítja, kivitele egyszerű. Tisztítás után a reteszkarok kenést igényelnek.A váltóhíd kerekei felváltva közvetítik a nyomatékot erre a kerékre, mely mindkét irányú mozgást kihasznál.

A futószerkezet csapágyhídja, mely magán hordozza az automatika váltóhídját. Helytakarékosság miatt a csapágylemez tetejére került az automatikus felhúzószerkezet váltókereke, annak billenőhídjával együtt, amely mindkét irányú mozgást kiválóan hasznosítja.

A hajtórugó a végletekig el van szennyeződve, valószínűleg rég volt karbantartva. Ráadásul az alkalmazott kenőanyag se volt megfelelő, hisz a szélén annak elkátrányosodása látható. A manapság használt modern kenőanyagok már nem hajlamosak a kátrányosodásra, úgy látszik itt nem tartották fontosnak használatát.

Az óra igényes kialakítású billegőrendszere. A viszonylag nagy, 28800 A/H lengésszám biztosítja a nagyfokú pontosságot, hisz minél nagyobb a lengésszám, annál jobban ellenáll a külső hatásoknak. A modernnek számító Glycodur hajszálrugó antimagnetikus, hőtágulásra érzéketlen ötvözetként biztosítja az izokronitást. Sajnos a billegő finom szabályzó rendszert nem tartalmaz, ami kissé nehézkessé teszi a pontosság optimális beállítását.

A billegő optimális öt ponton történő adjusztálását géppel végezték el, a billegőt hátára fordítva látni is, mert a nehezebb pontoknál vékony lézerrel trimmelt bevágások láthatóak, ami a gépi kiegyenlítés nyomát jelzik.

Az Elma mosókosárba belefér minden szétbontott alkatrész. A gép tengelyére bajonettszerűen csatlakoztatható és segítségével makulátlanul tisztára varázsolható minden óraalkatrész.

Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül.

A szerkezettisztítás művelete az első üvegben lévő folyadékkal kezdődik. Ez kifejezetten Elma gépekhez készült koncentrátum 1 : 9 arányú oldata. 15-20 perc alatt a mosókosárba helyezett alkatrészek makulátlanul tiszták lesznek. A kosár lassan forog és ahogy végeztem a mosással, a folyadék felszíne felé emelem, így felgyorsulva minden maradék mosóanyag kicentrifugálódik belőle.

A mosóberendezés két tartályában is tiszta mosóbenzin található.

A mosás ideje beállítható, illetve egy fűthető szárító dokk segítségével por szárazra varázsolható a tisztított alkatrész. Így kristálytisztán kerül ki az óraszerkezet a gépből.

Az óraszerkezet kitisztítása és száradása után annak összeépítése következik. Az alkatrészeket időfolyamszerűen kiterítve asztalomra megkezdem összeszerelését.

Modern és jó minőségű kenőanyagok alkalmazása létszükséglet ilyen komoly szerkezetnél, hisz meghatározza annak pontos és tartós működését. Magam négyféle csúcsminőségű szintetikus kenőanyagot használok munkám során.

A felhúzószerkezet alkatrészei nagy igénybevételnek vannak kitéve, így korrekt tisztításuk és szakszerű kenésük nélkülözhetetlen.

Az automatika kilincskerekét egy ilyen összetett reteszelőkilincs rögzíti felhúzáskor, mely megakadályozza a visszafutást, így két fog közti távolság esetén se forog vissza, hanem átugrásig stabilan tartja a pozíciót. Ezen automatikák hatékonysága ezen alapszik, mert minden mozgást, még a részleges elmozdulást is hasznosítják. Az alkatrész kiképzésén is látható, hogy milyen komoly technikát alkalmaztak előállításához, hisz tagolt, több munkafázisból előállítható üveg keményre edzett munkadarabról van szó.

A lecsupaszított csapágylemezen felfedezhetőek a gyári paraméterek és a kaliberszám. Az IWC 3254 kaliber száma mellett található gyártási számból kideríthető a szerkezet készítésének időpontja.A 2213891 szám szerint a szerkezet 1972-ben készült.

A hajtórugó szakszerű kenése után a fedél visszapattintása van soron. Egy erős csipesz segítségével könnyedén kivitelezhető a művelet.

A kilincskerék közvetlenül a rugómag tetején kiképzett négyszögre illeszkedik. A hagyományos szerkezetektől eltérően itt a csapágyhíd alatt helyezkedik el a kilincskerék és közvetlen kapcsolatban áll a felhúzómechanizmussal.

A rugóház összeszerelés után. A kilincskerék négyszögre zár, rögzítése nincsen, maga a felső csapágylemez tartja a helyén.

A szerkezet központi másodperctengelye, egyik végén a hajtókerékkel, másik végén pedig a másodpercmutató felhelyezéséhez szükséges illesztőcsappal. A középső részt kenőolajjal kezelem le még annak beszerelése előtt, mert utána már nem férnék hozzá.

A mutatóállító szerkezetre jellemző, hogy nem a számlap felőli oldaltól lehet hozzáférni, mint hagyományos esetben, hanem a csapágyhidak oldaláról. A mutatóállító és felhúzószerkezet csak néhány alkatrészből áll össze, de működése precíz, kialakítása példaértékű.

A felhúzószerkezet és az automatika egy közös csapágyhíd alatt helyezkedik el, mégpedig teljesen lefedve azt. Ezért még annak felhelyezése előtt érdemes kenését elvégezni, hisz utána már nem lehet hozzáférni.

A csapágylemez kivágását valaki gyermeki fantáziával kireszelte, okát nem tudni, de nagy bátorságra vall, hisz ilyen nagy értékű óra esetén akár annak végét is jelenthette volna, ha megsérül.

A csapágylemezt megfordítva láthatóvá válik, hogy gyöngyözött díszítéssel látták el. Bár ezt a részét az óra tulajdonosa soha nem látja, de ilyen kategóriánál már alapfeltétel ezek megléte.

A kerékrendszer és az automatika összeszerelése után megfordítom a szerkezetet. A számlap felőli oldal ad helyet a naptárszerkezetnek, összeépítése előtt még átolajzom a később már hozzáférhetetlen részeket.

A kiszerelt felhúzókerék-párost szintetikus nehézolajjal kenem át, így a mindennapok terheléseiben is helyt fog állni.

A háromállású mutatószerkezet rögzítését nem a hagyományos értelembe vett „szotoár” végzi el, hanem egy erre a célra kialakított rögzítőlemez. Ezen alkatrész elbillenése után mutatóállításra helyezhető a szerkezet a felhúzótengely kihúzása után. A vele egybeszerelt kerék áttételi kapcsolatot biztosít a negyedes kerékkel, így elforgatva állíthatóak a mutatók.

A naptárszerkezet gyors váltású kivitele teszi lehetővé, hogy az éjfélpont elérésekor egy szempillantás alatt átváltson.

A naptárgyűrű reteszelt állapotban nyugszik, de az idő múlásával a naptárváltó kar elliptikus pályán mozogva szép lassan befordul a gyűrű fogai közé. Az éjfélpont elérésekor kioldódva egy huzalrugó segítségével nagy sebességgel visszatér alaphelyzetbe és közben átváltja a naptárszerkezetet egy nappal.

A komplett mutatóállító és naptárszerkezet áttételi kerékrendszere összeszerelés közben. Nem alkalmaztak kiemelkedő alkatrészt, ezzel is megtartva a lapos kivitel varázsát. Minden alkatrész finom és filigrán, nincs rajta anyagtöbblet, kialakítása példaértékű.

A felhúzószerkezet csapágylemeze lefedi a teljes kerékrendszert, megtámasztva a továbbítókerekeket. Itt is minden csapágy kőben fut, kialakítása igényes.

A csapágylemez illesztőcsapokon fekszik fel és egy központi csavar rögzíti. A csavar helye be van süllyesztve, így gond nélkül elfér felette a számlap.

A dátumtárcsa kivitele pazar, fogai a dátumváltó kar formájához igazodik. Anyaga könnyűfém, a festés klasszikus számlaptechnikával készült, nem pedig holmi matrica.

A naptárszerkezet összeszerelése után már csak a számlap hiányzik a felső csapágylemezről. A szép kialakítású felület ott is díszítést kapott, ahol csak szakember látja, javítás közben.

A számlap felhelyezése előtt még elvégzem a kenés műveletét, hisz utána már nem férek hozzá. Szintetikus kenőolaj segítségével minden kőcsapágy kenést kap. magam már csak szintetikus olajat használok, amely már nem hajlamos a beszáradásra. A vacak olaj kizárólag az olcsó műhelyek privilégiuma, több kárt okoz, mint hasznot.

A szép háromnegyedes híd minden kőcsapágyát szintetikus olajjal kenem át, hisz terhelésük nagy, ráadásul nyomatékuk is fokozott.

A kerékrendszer csapágylemezének tetejére került az automatika billenőhídja, amely a rotor irányváltásakor átbillen, így mindkét irányba hasznosítja a mozgást.

Maga a híd kőcsapágyban fut, így a legkisebb hatásra átbillen, amint irányt vált a rotor. Mivel a kéz mozgása közben a rotor folyamatosan hol erre, hol arra mozog, ezen híd szinte egész nap mozgásban van, igénybevétele igen nagy, szakszerű kenése elengedhetetlen.

A hidat egy leszorítólemez tartja a helyén egyetlen csavar segítségével. Mivel kialakítása precíz, megfelelő mozgást enged a híd számára.

A kerékrendszer csapágylemezének tetejére került az automatika billenőhídja, amely a rotor irányváltásakor átbillen, így mindkét irányba hasznosítja a mozgást.

A szerkezet horgonya, melynek kialakítása szintén precíz, élei lemunkáltak a horgony anyaga pedig polírozott kivitelű.

A horgony behelyezése után a szerkezet tulajdonképpen elkészült. A számlap felhelyezése előtt a csapágyoldal felőli Incablock csapágyát szétszedem, mert utána már nem férnék hozzá.

Az incabloc csapágy szétszedése a leszorítórugó kiakasztásával kezdődik, utána szabaddá válik a zárt csapágy, egy csipesz segítségével kivehető foglalatából.

A zárt csapágy két részből áll össze, a kenésnek csak akkor van értelme, ha a fedőkövet le tudom választani a helyéről. Kissé ragacsos felületű „rodikó” gyurmát a szakma már régóta használja, én is jó hasznát veszem. Ha hozzányomom a zárt csapágyat és óvatosan, hajszálrugó segítségével elemelem róla a fedőkő benne marad a rodikó felületében. A szétválasztás ilyen módon könnyedén kivitelezhető.

A fedőkő palettáját szintetikus olajjal nedvesítem meg, utána a csapágycsésze peremére illesztve összeépítem azt. Ezek után a komplett Incabloc csapágy visszatehető a helyére. A leszorítórugó beugrasztása után a kenés művelete befejeződött.

A számlap metál színű színvilága textúrált, így megtörik rajta a fény. A számlap lábai is sértetlenek.

A számlap metál színű színvilága textúrált, így megtörik rajta a fény. A számlap lábai is sértetlenek.

A másodpercmutatót egy fogpiszkáló segítségével nyomom a tengely végére, ha le is csúszik róla itt sem okozhat kárt, hisz anyaga puha.

Az óra tokját polírgép és kimondottan acél anyaghoz készült paszta segítségével újítom fel.

A hátlap felületébe ütött szám ( 2219071 ) felfedi a gyártás pontos időpontját, ami ebben az esetben 1974.

A hátlap felülete nem tartalmaz fogódzási pontot, így nyitása sem egyszerű. Sajnos a leleményesség felülírja a szakma szabályait és akár kombinált fogóval is kinyitható. Ez meg is látszik a felületen, karcos és leharcolt.

A tokrögzítő karika tömör fémből készült, kialakítása példaértékű, jól illeszkedik a helyére. Két tokcsavar rögzíti.

A felhúzókorona szétesett, a tömítés kiesett a helyéről. Visszarakás közben jó minőségű szilikonzsírral átkenem a gumigyűrűt.

A friss tömítőanyaggal megtöltve visszazárom a korona védőlemezét.

A zárólemez nem marad a helyén, így szegecselőpadka segítségével kissé megzömítem a peremét, ami remélhetőleg rögzíti a védőlemezt.

A szerkezet visszahelyezése előtt minden port és szennyeződést kifújok az üveg mögül. erre legalkalmasabb egy tisztított levegőt tartalmazó porpisztoly.

A tok polírozás után kitisztítva várja a szerkezetet, mely védőbúra alatt várja a beépítést.

Az óraszerkezet tulajdonképpen elkészült, már csak a tokkarika és a rotor felhelyezése maradt hátra. A rotor felszerelése előtt még érdemes átnézni a szerkezetet, mert utána a lengősúly eltakarja a felét.

A rotor nehezített pereme kissé megviselt, talán egy korábbi beázás eredménye. Szerencsére csak így levétel után a hátára fordítva látható, a hiba inkább optikai jellegű.

A rotor csapágyát még beszerelés előtt kenem át szintetikus könnyű olajjal. Kenés után mehet a helyére hisz az olaj az első használat során egyenletesen elkenődik.

A rotort három csavar rögzíti a helyén, behajtása után az óra elkészült.

A rotor két illesztőstiften nyugszik, ezekre kell ráültetni, a csavarok pusztán rögzítik azt, így felfekvése igen stabil. A három csavar egyenlő arányú meghúzásával a művelet könnyedén kivitelezhető.

Az óra elkészült, már csak beszabályozása maradt hátra. Computer-diagnosztikai eszközökkel gyári értékre szabályzom az óra pontosságát.

Javítás, szerkezettisztítás és olajzás után a karóra teljes körű komputerdiagnosztikai vizsgálata látható. A Horometer készülék szoftvere a laptopra telepítve lehetővé teszi, hogy modern technológiával tesztelhessünk és ezek alapján hajszálpontosra szabályozhassunk javított óraszerkezeteket. Az óraforgató lassan és egyenletesen forogva szimulálja a kar mozgását.

A szoftver érzékelve a változó pozíciót, midig a képernyőn látható ikonhoz igazítja a mérést, így egy kör megtétele után négy mérési eredményt kapunk, mindegyiket az adott pozícióban. A mérési eredmények kielemezhetőek, nyomtathatóak, sőt e-mailben küldhetőek, de megoszthatóak közösségi portálokon is , pld: az óra tulajdonosával.

Az eredmény hamar elkészül, a műszeren le is olvasható. Az óra stabilan fél percet siet, amely lineáris érték, így korrigálása nem okoz gondot.

A pontatlanság relatív dolog, ha lineáris, azaz folyamatosan siet, vagy késik, könnyedén orvosolható, hisz a hajszálrugó működő hosszának változtatásával változik a lengésszám is. A hajszálrugókulcs állításával rövidíteni vagy növelni lehet a rugó működő hosszát. Amennyiben ezt valós időben műszerrel is nyomon tudom követni, az órát pillanatok alatt pontosra lehet szabályozni.

A szerkezet járásképe szabályozás után. A 32 másodperces sietés a hajszálrugókulcs állításával egy másodpercre szelídült, mely stabil érték.

A hátlap nem tartalmaz fogódzási pontot, így egy tapadókorongos záróbetét segítségével hajtom végre a műveletet. A több méretben kapható betét tapadó gumifelülete minden sima felületen megtapad. Állványos toknyitóval alkalmazva szinte minden ilyen típusú hátlapot kinyit és bezár. Némi benzines lemosással zsírtalanítom a hátlapot, így jobb hatásfokot tudok elérni vele.

Karmos nyitókészülékeket már nem használják a szakszervizek, mert kiugrás esetén súlyos kárt okozhat a felületben. Kár érte, mert maga a nyitókészülék új állapotában százezres tételt képvisel, ahhoz drága, hogy lecseréljük. Elmés tervezők kitalálták, hogy a régi adaptert hogy alakíthatjuk át a mai modern nyitóbetét befogadására. Tulajdonképpen nem is kell átalakítani, hanem elég a tüskéket kivenni és a pofát betekerve a lapolásánál befogni.

Az átalakítás sikerült, a nyitótüskék helyére befogtam a tapadókorongot, mely teljes értékűen használható. A régi állványos toknyitó kialakítása már alkalmas a mai modern nyitóbetét befogására, ami nagy előny, mert nem kell megvásárolni a hozzá tartozó célszerszámot.

A régi állványos toknyitó karmos szupportjának helyére beszerelhető a tapadókorongos nyitóbetét, így rendkívül hasznos műhelyeszközként szinte bármilyen hátlap nyitható és zárható vele.