Jaeger LeColultre (Cal:481) Parachoc-System felépítése

 

Jaeger LeColultre (Cal:481) Parachoc-System felépítése nagyban hasonlít méltó elődjeinek technikai megoldásaira. Abraham-Louis Breguet az 1790-es években korát megelőzve kifejlesztette az első ütésálló, protektív csapágyrendszert, amit „Parachute” nak nevezett el. A briliáns megoldás megvédte a billegőtengelyt egy vétlen leesés közben addig elkerülhetetlen töréstől. A formavilág mai napig kísérője a Breguet prémiumkategóriás óráinak, a „Magnetic Pivot” technológia korszakában is szinte változtatás nélkül alkalmazzák, szilícium-hajszálrugóval. Sajnos, ilyen dekoratív és lényegre törő megoldást manapság ritkán láthatunk, hisz a billegőtengelyek preventív védelmét egységesítették. A manapság alkalmazott „Incablock” rendszerek uniformizált látványvilágát alárendelték a funkciónak.

Az eredeti megoldás biztonsággal megvédi az órát egy átlagos dinamikus igénybevétel esetén. A kor szelleme alapján ezt a dinamikus mérőszámot a lovaskocsi keresztféderes rugózása okozta igénybevételhez igazította a mester, hosszú kísérletezés eredménye képen. Ezt az igénybevételt azzal fokozta, hogy ehhez az ütésbiztosított csapágyrendszerhez alkalmazta először a trombita formájú csapvéget. A csap nyakának eme kialakítása nagyban fokozta a billegőtengely stabilitását, amely nagyfokú szilárdságtani ismereteket feltételez a készítő részéről. Elmondható, hogy az alkalmazott ütésmentes csapágyrendszer gyakorlati kutatása hozta létre a trombita formájú csap bevezetését az órák világába.A rugólemez szinte minden irányú elmozdulásra képes, így sikerrel alkalmazta „Souscription” zsebóráiban. Kialakítása jól szemlélteti az eredeti megoldás műszaki zsenialitását, egyszerűséggel ötvözve.

Az 1700-as évek végén szabadalmaztatott megoldást a kortársak is elismeréssel konstatálták, sőt, még a mester életében elkezdték reprodukálni. A reprodukciók egyike sem érte el a várt mechanikai védelmet, mintha nem értették volna a megoldás lényegét. A túlméretezett csapágyrendszereket Parachoc-System néven publikálták, de szinte egyik sem hozta el a várt eredményt. Külalaki megjelenésükkel inkább dekoratív külsőt kölcsönöztek az alkalmazott megoldásoknak. Breguet halála után a”Parachute” rendszer is sírba szált, igazán használható megoldásra egészen az 1920-es éveik kellett várni. Ennek egyetlen drámai oka abban nyilvánult meg, hogy eme briliáns ötlet tömeggyártásra alkalmatlan volt. Sok hasonló megoldás született, amely a második világháború hadipari fejlesztésének égisze alatt forrta ki magát. Ezen igényt elégítette ki a hasonló elveken működő, tömeggyártásra is alkalmas rendszereket. Szerteágazó megoldások végső állomásaként az 1950-es években kifejlesztették a máig szinte változatlanul alkalmazott „Incabloc” technológiát, amely szinte egyeduralkodó szerepet ölt be manapság.

Az 1940-es évek közepén megjelenő, és széles körökben népszerűvé váltó széria-kronométerek megjelenése hozta meg a végeredményt, hogy gyáripari módszerekkel védjék a nagy pontosságú órák billegőtengelyét a töréstől. A gyakorlat azt mutatta, hogy egy vétlen leesés következtében eltört billegőtengely pótlása igen nehéz és drága feladatnak mutatkozott. A minősített pontosságú órák esetén ráadásul a billegő számított a szuper pontosság alappillérének, így védelme mindenek felett állt. Számos lehetőség és kísérlet után a ma már ikonikusnak számító „Incablock” protektív rendszere hozta el a valódi áttörést.

A tömeggyártás igényeit figyelembe vevő megoldás több méretben és formában készül. Sikerére jellemző, hogy még a vasfüggöny mögött működő szocialista országok óraipara is ezen megoldás egyszerűsített formavilágát alkalmazta. A szovjetunióban és a Német Demokratikus Köztársaság területén gyártott modellekben is ilyen csapágyvédelmi megoldások köszöntek vissza (GUB, Wostok, Prím,Stb..). A kifejlesztett, tömeggyártásra is alkalmas szabadalom hegemóniája tulajdonképen uniformizálta az óraipart, szinte mindent alárendeltek a technológiának. Bár léteznek ettől eltérő rendszerek is (KIF, DUOFIX, Stb.) de ezen megoldások főleg a rugólemez formavilágának változtatásán alapulnak.

Szerencsére azért vannak olyan konstrukciók, amelyek eltérnek a szokásos formavilágtól, és az eredeti „paracute” lényegét és viszonylagos egyszerűségét testesítik meg. Az 1955-ben gyártott Jaeger LeCoultre Powermatic (Cal: 481) is ezen megoldást alkalmazza, mégpedig sikerrel. A” Parachoc System” néven szabadalmaztatott megoldás kísértetiesen hasonlít az eredeti preventív rendszerhez. A méretezett rugó finoman leszorítja a zárt csapágyat, így minden irányba képes elmozdulni. A fedőkő beszáradása esetén kibontása sem okoz gondot, hisz a leszorítórugó saját tengelye körül elforgatható, csak kissé meg kell emelni.

Kiemelés után a rugólemez elfordítható bármely irányba, ezáltal hozzáférhetővé válik a zárt csapágy, amely a végletekig beszáradt. A komplett csapágyat „rodiko” paszta segítségével kiemelem helyéről, és megkísérelem hagyományos módszerekkel szétválasztani.

A kiemelt zárt csapágy szétszedés előtt. A fedőkő levétele után minden beszáradt kenőolaj-maradvány eltávolítható, de előtte szét kell választani. Sok esetben nem adja meg magát egykönnyen, főleg, ha évtizedek óta nem szedte szét senki. Ebben az esetben a fedőkő szinte levehetetlen, hiába próbálom „rodiko” gyurmába nyomva leemelni a helyéről. Némi kreativitással mégis megoldható a probléma, mégpedig ultraszonikus mosó segítségével.

Szárítófunkció beiktatása után kíváncsian tekintek a minikosárba. Fedelét levéve megfordítom és asztalomra ürítem tartalmát, vigyázva, nehogy elguruljon.

Az Elma SH 10 ultraszonikus mosóberendezés 37 kHz segítségével dolgozik és perifériák tisztítására alkalmazom. Tartálya fűthető, akár forráspontig, időzíthető kapcsolója szakaszos működésre is alkalmassá teszi. A zárt kosarat a benne lévő fedőköves csapággyal együtt belehelyezem a készülék tartályába. Ilyenkor csak tiszta langyos vizet töltök bele és bekapcsolom pár percre. Az ultrahang ezalatt elvégzi feladatát, a makacskodó fedőkövet pedig vélhetőleg leválasztja foglalatáról.

Szárítófunkció beiktatása után kíváncsian tekintek a minikosárba. Fedelét levéve megfordítom és asztalomra ürítem tartalmát, vigyázva, nehogy elguruljon.

Az ultrahang elvégezte feladatát, szétválasztotta az esélytelenség határáig összeszáradt fedőkövet. Benzines tisztítás után elvégzem a zárt csapágy szakszerű kenését és újból összeszerelem.

A zárt csapágy fészke, visszahelyezés előtt. A félretolt rugólemez ilyenkor láthatóvá teszi a foglalatot, amely kissé nagyobb a csapágycsészénél. Külső erőbehatásra a zárt csapágy el tud mozdulni, ezzel védi a billegőtengely törékeny csapvégét.

A szétszedés után kitisztított és újra olajozott zárt csapágy visszakerült a helyére. A billegő örömmel kilengi a 280 fokot, ezzel üdvözli a művelet sikerét. Ilyenkor látható, hogy a csapágycsésze nem méretpontosan, hanem némi kotyogással illeszkedik a helyére. Ez a laza felfekvés akadályozza meg a tengely törését leejtés esetén.

A rugólemez kis mérvű megemelése után visszafordítom a helyére, amely elengedés után finoman leszorítja a zárt csapágyat, amely újra ellátja feladatát.

Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu