Jaeger LeCoultre karóra teljes felújítása

Mindenképpen érdekes időmérő került műhelyembe felújításra. Bár külseje semmitmondó, mégis világklasszis óramárkát képvisel, amely nem más, mint egy amerikai piacra készült LeCoultre karóra. A kékvérű királyfi élete majdnem befejeződött az 1960-as évek közepén, amikor tulajdonosa sietve távozni kényszerült a Német Demokratikus Köztársaság területéről a hátrahagyott óra pedig sok más értéktárggyal együtt népi tulajdonba került.

Alighanem a határőrség szolgálatába állva a sötét oldal érdekeit képviselve a felismerhetetlenség határáig viselték, aztán eldobták, akár egy rongyot.

A pattanásig feszült Berlinből a diplomácia nem a Bernauer Strassén keresztül távozott, ahogy azt sok Német állampolgár élete kockáztatásával tette, hanem a “CheckPoint Charlie” védett útvonalát. Az atomfenyegetettség küszöbén álló ország diplomatái szinte minden nap azzal szembesültek, hogy talán nem lesz másnap.

Sok esetben értékeiket hátrahagyva, vagy kifosztva szinte utolsó esélyként választották a hazaköltözést. Minden hátrahagyott érték a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonába került, amit az önkényuralmi rezsim kitüntetett képviselői amolyan mai divatos szóval élve “kafatéria”-ként kaptak meg, jó szolgálataiért.

Az órát a végletekig lelakták, számlapja elázott, szerkezete rég nem mutatja a pontos időt, de pedigréje még így holtában is visszaköszön róla. Az 1960-as évek elején nagyon sok külföldi állampolgár és diplomata hagyta el a hidegháború kapujaként emlegetett, kettéosztott Berlint. Sokszor sietve, főleg saját hazájuk nyomásának engedve hagyták hátra mindenüket, teret engedve a túlhatalom szeszélyeinek.

Az Úri huncutságnak tekintett karóra fogalma ismeretlen volt a Kelet-Német értékrendben, így sokszor méltatlanul bántak vele. Ennek oka abban nyilvánult meg, hogy még sosem láttak ilyet, így a működés határáig hordva teljesen tönkretették.

A fal megépítése után egy darabig még élhető volt a diplomácia helyzete Kelet-Berlinben, szabadon mozoghattak a kiépített katonai ellenőrzőpontokon, vagy a Glienicke-hídon keresztül, a két városrész között. A kelet és nyugat elmérgesedő viszonya hamar rányomta bélyegét az ott szolgálatot teljesítő amerikai diplomatákra és köztisztviselőkre, akik lassan imperialista mételynek minősülve sokszor az életükért futottak.

Az elszegényedő keleti városrész közbiztonsága vetekedett Bronx fekete-lakta negyedeivel, mindent eltulajdonítottak, ami mozgott. A postai úton hazaküldött és kimenekített csomagok sokszor sosem értek célba, a STASI által megfigyelt küldemények tartalma szinte mindig hiányosan ért a címzetthez. Mire a diplomata végső elkeseredésében a hazaköltözés mellett döntött, addigra már minden értékétől megfosztották.

Természetesen az órát temetni nem szabad, lehet, hogy csak a torka véres, más baja nincs. Nekiveselkedek és teljes egészében felújítom, kivételesen a számlappal együtt. Nagy út áll még addig előtte, hogy újból hirdesse a pontos időt, ez viszont kiváló alkalom arra, hogy a teljes folyamatot lepublikáljam. Akkor lássunk neki.

Az óra szíja kissé rárohadt, a stifteket el kellett csípni fogóval, de ez legyen a legkevesebb, van belőle másik. Megújulás után úgyis maga választja ki az erre érdemes szíjat modern kori tulajdonosával együtt.

Elmondás szerint rengeteg óra, ékszer, fehérnemű és drága parfüm került a keletnémet hatóságok tulajdonába, amivel kényükre kereskedtek. Kitüntetett bizalom jelképeként sokszor került egyszerű határőrtiszt birtokába nagy értékű óra vagy ékszer.

Ezek az emberek néha nem értették eme lojalitást, miért is ilyen szerencsések, sokszor fogalmuk se volt azok értékéről. Sok esetben csak akkor jöttek rá, miért is kapták, amikor koholt vádak alapján házkutatást tartottak és megtalálták náluk a nagymértékű órát vagy ékszert. Az NDK rezsimnek volt kitől tanulnia ezt az eljárást, hisz a KGB ezen módszerrel távolított el az apparátusból számos neki nem tetsző elvtársat.

A második világháború idején, hadizsákmányként ellopott német gyártmányú órákat, ékszereket adományoztak magas rangú tiszteknek, viszont amikor meg akart tőlük szabadulni, egyszerűen házkutatást tartott náluk, ahol megtalálták és orrgazdasággal vádolva bebörtönözték az illetőt.

Mivel az óra nem sokat mondott el magáról, az átlagpolgár egy kalap alá vette a képen is látható, szintén sokat viselt Glashütte Spezimatic karórákkal, amit pár száz márkáért megvehetett bárki. Sok gondoskodást nem kapott élete során egyik se, és mivel a Le Coultre szerkezethez alkatrész nem volt elérhető, így csak a meglévő módszerrel és technikával javították, ha elromlott.

Ez magyarázza azt is hogy “Made in DDR” feliratú bőrszíj került rá. Az óra értéke igazán a rendszerváltás után mutatkozott meg, amikor összehasonlítási alapként feltűntek a nyugati termékek az antikvitások polcain. A feltörekvő Németország értékrendje sokat változott, Csipkerózsika álmát alvó manufaktúrái is visszatértek hazájukba, hisz a Lange Und Söhne óramanufaktúra újból kitárta kapuit. Ekkor értette meg az addig “Ossi” cipőt viselő polgár, mit is rejteget fiókjában.

Az óra felhúzókoronája jelzett, ami annyit tesz a gyakorlatban, hogy magán hordozza a “JL” emblémát. Felülete, bordázata kissé kopott, de megtartása mindenképpen szükséges, logója elkíséri felújítás után is a mindennapokban.

Az óra értéke még így, romjaiban is tekintélyes, felújításához kétség sem fér. A számlap felújításának kérdése talán kissé megosztja a közönséget. Névváltással nem szoktak élni egy márka esetén, de mivel ebben az esetben érzelmi okok állnak mögötte, talán érthető.

Az óra európai tulajdonosának édesapja egy Jaeger LeCoultre karórát hagyott hátra diplomataként a volt NDK területén és láss csodát, egy hasonló órát kerített magának, nem kis kalandok árán. Ez az oka annak, hogy ezen óra Jeager Le Coultre néven emléket állít az örökre elveszett órának.

A teljes tok a plexivel együtt leválasztható a helyéről, kialakítása peremes, sima toknyitó kés segítségével lepattintható a talapzatról.

A mutatók eltávolítása nem okoz gondot, a számlap úgyis felújításra szorul. Sima mutatólevevő emelő segítségével levehető mind a három. A tengelyek épek, nem látszik korrodáltnak, így van remény, hogy teljes értékű óra legyen belőle.

Az óra külső kinézete kissé elrettenti az embert, mindig az jut eszembe, hogy egy nagy halom rozsda vár belül, de valami csoda folytán ezek a csodálatos szerkezetek megmenekülnek a korrózió kegyetlen valóságától. A szerkezet bár nem működik, de hibátlannak néz ki. Kissé Csipkerózsika hatást kelt, hisz tudni róla, hogy nem él, de legalább gyönyörű.

A szerkezet kivitele páratlan látványt nyújt szemlélőjének. A tipikusan LeCoultre élményt tükröző óramű 17 köves, egy Cal: K480 CW saját fejlesztésű szerkezetet rejt magában, mindenképpen prémiumkategóriás modell. Akármilyen órába nem tesznek ilyen holmit, értéke sem csekély, messze a Scaffhauseni manufaktúra felé tehető pedigréje. Díszített felülete szinte vonzza a tekintetet.

Egy órát, ha nem is működik, sok esetben teljesen felhúzzák, hátha elindul, amikor mégsem kezd el ketyegni lerakják az asztalra, és onnan bekerül a fiókba. Elfelejtik és mire elviszik az óráshoz, eltelik egy kevés idő, ebben az esetben 25 év.

A felújítást végző szakember első dolga mindig a múltban bevitt nyomaték kiiktatása legyen. A felhúzva maradt rugó szétszedéskor hirtelen felszabadulva tönkre tehet mindent, így a rugó leeresztése után a kilincskereket leszerelem a helyéről. Így biztos lehetek benne, hogy nem érhet meglepetés.

A billegő hídjának eltávolítása után felbukkan a precíz kidolgozású horgony. Láthatóan igényes darab, kézzel polírozott szára messziről hirdeti arisztokrata kilétét.

A billegő eltávolítása után láthatóvá válik a gyártási és a kaliberszám. A LeCoultre 480-as kalibert 1950-től gyártották húsz éven keresztül, kb: 80 000 példányban.

A horgony eltávolítása után a kerékrendszer meg sem moccan, ami kissé balsejtelmű, bár ennyi idő után mit vár az ember (órás). A szétszedés némi előáztatást igényel, pár percre tiszta benzinbe áztatom, így horgony, számlap és fényezett, lakkozott alkatrészek nélkül.

Némi áztatás után az óra hamar megszárad, közben felszabadulnak a kővé száradt csapágycsészék.

A közvetítőkerék forgása ellentétes a kilincskerékétől, így rögzítését önzáróvá kell tenni. Erre legalkalmasabb a balmenet alkalmazása. A forgás irányával azonos menetzárás bevett szokás az óraiparban.

A balmenetet jelölni kell, mert egy óvatlan mozdulattal tönkre lehet tenni. A csavar feje három bevágást hordoz magán, amely közepe a csavarhúzónyílás. Amikor ilyennel találkozunk, az szinte minden esetben balmenetet jelöl.

A mutatóállító szerkezet szétszedése a “szotoár” levételével kezdődik. Eltávolításánál nagy az elugrás veszélye, így körültekintően kell eljárni. A szétrepülő alkatrészek keresése idegőrlő folyamat, ráadásul ilyen szerkezet esetén szinte pótolhatatlan, érdemes rá vigyázni.

A felhúzószerkezeten is nyomon követhető a szerkezet pedigréje, hisz nyoma sincs huzalrugó alkalmazásának. A nyomórugó egy darabból készült alkatrész, amely a gondos edzés hatására tökéletesen végzi feladatát. Visszatolja a koronakereket alaphelyzetbe.

A negyedes kerék csőtengelyét általában egy “presto” (mutatólevevő fogó) segítségével szoktam eltávolítani. Óvatosan kell levenni, mert a tengely könnyedén eltörhet, ha oldalirányban terhelve van.

A felhúzószerkezet elemei szétszedés után. Méretpontos kialakítása miatt a felhúzás és mutatóigazítás érzete precízebb.

A felhúzószerkezet “szotoárja”. A letisztult alkatrész finoman polírozott és edzett darab, kialakítása tipikusan JLC márkához köthető.

Ilyen komoly márka esetén nem alkalmaznak huzalrugót, inkább egy darabból készült edzett rugóelemet használnak. Kivitele nagyon precíz, rugalmassága a hattyúnyakas finom szabályzóknál alkalmazott megoldásra hasonlít.

A fedőkő alatt mindig beszáradt olajmaradvány lakozik, amely gátolja a működést. Korrekt tisztítása csak annak eltávolítása után lehetséges.

Minden ragad, szorul, az előáztatás ellenére is. Erőltetni nem szabad, inkább további áztatást igényel. Néhány perces alámerítéssel fellazítható a tengely.

A csapágyak belső felületén is beszáradt kenőolaj-maradványok éktelenkednek. Minden beszáradt, ami addig olajként funkcionált. Ebben az esetben a kerékrendszer megáll, mint egy beszorult csapágy. Korrekt tisztítása elkerülhetetlen.

A csapágylemez dekoratív kialakítású, szinte minden felirat megtalálható rajta. Genfi csíkozása példaértékű, hozza a minőségi elvárásokat.

A kilincsrugó eltér a hagyományos “Lange” megoldástól, amely felhúzás után kissé visszaengedi a rugót egy teljes foggal. Ebben az esetben nincs rá szükség, bár egy fél fogat itt is visszaenged a kilincskerék.

A zárt, ütésmentes csapágy leszorítórugója tipikusan JLC kialakítású. A négylevelű lóhere formájú rugó elfordítás után felhajtható, mint egy hagyományos Incablock rugó. Nagyon precíz kialakítású alkatrész.

Lecsupaszított csapágylemez tisztítás előtt. A többi tartozékkal együtt mehet a szerkezettisztító gép kosarába.

A tengely végéről hiányzik egy megvezető betét, amit gyermeki fantáziával pótoltak egy golyóstoll rugójának darabjával.

A rugóház szintén össze van száradva, korrekt szétszedése és kifűzése elkerülhetetlen.

A rugó keresztvégű rögzítése ilyenkor figyelhető meg a legjobban. A rugóház falába készített nyílásba illeszkedik bele a “T” kialakítású rugó végződése.

A rugó sértetlen, viszont el van koszolódva. Kifűzéssel, benzines tisztítással és a rugóház kitakarításával viszonylag egyszerűen megoldható a probléma.

Az óraszerkezet példaértékű billegője. Minőségi órákra jellemző megoldások miatt elérhető, hogy a pontosság szinte kronométerszintű lehet. Breguet hajszálrugóval hagyományosan nagy pontosságot lehet elérni, ez mellett anyaga glucidur, mely már Anti-magnetikus, izokronitása tökéletes, lengésszáma 18 000 A/H. A billegő arany-ötvözetű súlyzócsavarjai precízen kiegyensúlyozottak, mindkét billegőcsapágy ütésmentes, speciálisan a JLC számára kifejlesztett formavilágú ( Incabloc) leszorítólemezzel van ellátva.

A billegő hídja három megvezetőcsapon pozicionálja helyzetét. Kialakítása rendkívül méretpontos, a csavar szinte csak rögzíti a helyén.

A számlap elázott, szinte olvashatatlan, így nem nincs más hátra, mint a restaurálás.

A számlap lábai épek és egészek, így ezekkel nincs teendő.

Az ügyfél kérése alapján a számlap további életét Jaeger Le Coultre néven folytatja. A kérés nem okoz gondot, az Olasz partner rendelkezik ilyen Jaeger LeCoultre klisével, retusálása észrevétlen marad.

A számlapot mélyen barázdált karcok csúfítják, valaki karistolta, talán kulccsal, vagy más éles eszközzel. Ilyenkor alapozzák a felületet, síkra csiszolják, és ezek után végzik el csak a festést és a lakkozást.

A kérés, hogy nevet váltson a számlap, kissé bizarr a szakmában, de nem ismeretlen fogalom. Mivel a két cég azonos tőről fakad, semmivel sem lesz értékesebb, így visszaélésre sem adhat okot. Mivel az óra magántulajdon tárgyát fogja képviselni, és sosem kerül eladásra, a kérés etikai szempontból nem gördít akadályt a művelet elé. Megírom kérésemet az olasz partner felé és gondosan becsomagolom a számlapot.

A számlap megszokott útvonalat követve elindul hosszú útjára. A szokásjog szerint nekem csak annyi teendőm van vele, hogy gondosan becsomagoljam, hisz a szállítás közbeni sérülésekért senki sem vállalja a felelősséget.

A dobozba teszek kevés szilikátot és becsomagolom egy masszív műanyag tárolóba. A csomagolás megvédi a számlapot a hosszú út alatt, így nyugodtan kiadhatom kezemből. A GLS sebészeti pontosságú logisztikája elrepíti csomagomat a napfényes Itáliába.

A szerkezet kaliberszáma a billegő alá került, a K 480/CW werk a LeCoultre saját fejlesztése.

A legjobban veszélyeztetett alkatrésze a szerkezetnek a gátkerék. Könnyen rozsdásodik, fogai edzett acélból készültek, így könnyedén törnek. szerencsére itt egyik veszély sem áll fenn, 15 foga szinte vonzza a tekintetet, műszaki fotónak sem utolsó.

A negyedes kerék tulajdonképen az óraszerkezet tengelykapcsolója, úgymond kuplungja.Mutatóigazítás közben ez a csőtengely csúszik meg, amely lehetővé teszi, hogy a kényszer-kapcsolatban lévő kerékrendszer ezen pontja állítható legyen.

A tengelykapcsolat megfelelő működése ilyenkor ellenőrizhető legegyszerűbben. Amennyiben kézben fogva lazának találom a kapcsolat meglétét, “K” csipeszel szorítani tudok rajta. A kapcsolat megléte fontos, mert laza illesztés esetén a mutatók lemaradhatnak a valós időhöz képest, hatalmas eltérést okozva a pontos idő mutatásában. Tehát ha egy óra tetemes késést produkál, akár több órányit is, ezen kapcsolat ellenőrzésével érdemes kezdeni a javítást.

A másodperckerék meghosszabbított tengelye. Az aránytalanul hosszú tengelycsap funkciója abban mutatkozik meg. hogy a szerkezeten átnyúlva a számlap felőli oldalon annak végére szerelhető a másodpercmutató.

A teljesen kitisztított szerkezet, összeépítés közben. Minden a helyére került, már csak a felső csapágylemez hiányzik a képről.

A szerkezet csapágylemezének feliratai nagyon dekoratívak, leolvasható róla minden típusinformáció.

A felső csapágylemez visszaszerelése után a csapágycsészék kenése következik. Vékony olajzótű segítségével finom szintetikus olajat viszek fel, mégpedig mindkét oldalra.

A rugó kifűzése után a lapok kenése következik. Olajzó segítségével kevés kenőanyagréteget viszek fel a lapok felületére, ami az első felhúzáskor egyenletesen elterülve, hosszú időn keresztül keni a hajtórugót.

A keresztvégű rugó sajátossága, hogy rögzítése a rugóház adott kivágásában történik. Ide kell visszailleszteni a rugó “T” végét. Mivel ezen kivágás a rugóház fedelén is megtalálható, visszapattanásánál a fedelet ide kell pozicionálni.

A rugóház csapágylemeze összeszerelés előtt. A kilincskerék rugója nem hagyományos megoldást kínál, hanem átnyúlva a rugóház átmérőjén annak vége akad be a fogak közé. Ezen mozgás megteremti annak lehetőségét, hogy ne lehessen túlhúzni az órát, hisz a legutolsó rögzített foghoz képest pár fokot vissza tudja ereszteni a rugóházat. Ugyan ezen megoldást kínálja a széles körben elterjedt Lange-kilincs is.

A szerkezet csapágylemeze megfordítva. A felhúzó és koronakerék helyét minden esetben kimarják, hogy a felhúzószerkezet gond nélkül elférjen a helyén.

A kilincsrugó visszaszerelése előtt a rugómag csapágyát átkenem, mert utána már nem férnék hozzá. Ide sűrű nehézolajat használok, szintén mindkét oldalon.

A kilincskerék kialakítása rendkívül dekoratív, fényes és napsugár csiszolású felületek váltogatják egymást.

Amikor nehéz egy óra felhúzása, érdemes megnézni ezt a csapágyhelyet. Sok esetben soros a mozgása és a nyomatékok összeadódása miatt nehéz érzetet kelt felhúzás közben. Némi olaj felvitelével orvosolható a probléma.

A kilincskerék rögzítését nem hagyták a véletlenre, rögzítése példaértékű. A csavar egy fészekben helyezkedik el, amely méretpontosan rögzíti a helyén. A dekorációra is adtak, mert a megoldás roppant látványos.

A szerkezet horgonya polírozott alkatrész, nagyon dekoratív formaelem. A horgonykövek kenése után mehet a helyére.

A horgony hídját egy csavar rögzíti, két stift pozicionálja a helyén. Ilyenkor kicsit felhúzom a rugót és meg tudom figyelni, működni fog-e a szerkezet. A horgony finom mozgatásával mindkét véghelyzetbe könnyedén ki kell hogy térjen és ott is kell, hogy maradjon. Némi kitérítés hatására pár fok után át kell, hogy térjen a másik oldalra. Ezzel ellenőrizhető a zárószög megléte.

A billegőt megfordítva megfigyelhető annak vezetőköve. A horgony villáját közrefogva itt kap nyomatékot ahhoz, hogy a lengés folyamatossága megmaradjon, egészen a rugó lejárásáig.

Mivel minden szerkezeti elemet beletettem a mosókosárba, vegyszeres tisztítás után kristálytisztán vehetem ki belőle. A kő felületére némi kenőolajat cseppentek és mehet vissza a helyére.

A vegyszeres mosás idejére becsuktam az üres incablock csapágy leszorítórugóját, nehogy megsérüljön. Mivel már ennél a folyamatnál tartok, újra kinyitom, így helyére tudom rakni a zárt csapágyat.

A mutatószerkezet összeépítés előtt. A kitisztított óraszerkezetről már csak a mutatószerkezet hiányzik. Visszaépítése előtt átkenem az alkatrészeket, amihez már utólag nem férnék hozzá.

A felhúzó és koronakerék párosa a szerkezet egyik legjobban igénybe vett alkatrésze, hisz az órát ezeken keresztül lehet felhúzni. Korrekt kenése ilyenkor végezhető el legegyszerűbben.

A váltókar beszerelése után a felhúzókorona stabilan rögzíthető. A tengely ki és behúzása közben ezen alkatrész választja szét a korona és felhúzókereket.

A felhúzószerkezet felépítése roppant egyszerű, pár alkatrészből áll az egész. A mutatóigazítás érzete mégis roppant kifinomult, az óra pedigréjéhez illeszkedik.

A felhúzószerkezet stabil rögzítését a szotoár végzi el, amely egyben fedőlemezként is szolgál. Két csavar segítségével a helyére rögzíthető.

Az óra tokja viharvert és erősen szennyezett. Szétszedése után indulhat annak komplett felújítása.

A plexi egyetlen nyomás hatására kitolható a helyéről. Hiányzik belőle a fémbetét, pótlását meg kell oldani a későbbiekben. Mivel a múltban nem rendelkeztek ilyen fémbetétes plexivel, most felújítás közben kell pótlásáról gondoskodni.

Az óra tokja 10 karátos arannyal lemezelt, kivitele élettartam-garanciát jelentett annak idején. Ezek a tokok szinte sosem kopnak le, természetesen itt is van egy határ. Ezt az órát nagyon sokat viselték és nem vigyáztak rá. Polírozással kihozom belőle a legtöbbet, amit lehet.

Az óra tokja viharvert, látszik rajta az idő vasfoga. Minden eleme vastagon aranyozott alkatrész, így talán kibírja a felújítást.

Az óra tokja belül hordozza a márka jellemző típusinformációit. Az óra tokja bár aranyozott, de a márkára jellemző módon élettartam-garanciát vállaltak rá, mégpedig az Egyesült Államokban.

Az óra 10 karátos aranyozása rendkívül tartós, a mai PVD bevonatokkal vetekszik, talán ez az oka annak, hogy épségben megmaradt. Némi polírozással szinte újjá varázsolható.

Az óra tokja kopottas, látszik rajta az idő vasfoga. Mint minden galvanizált felületet, ezt is ellepi a rézrozsda, korrekt tisztítása és mértékteremtő polírozása elkerülhetetlen.

A belső felületet forgókefés megoldással lehet a legjobban kitisztítani. A puha fibrisz-kefe befér minden hova, száműzve a lepedéket.

A hátlap rozsdátlanítását is kefe segítségével végzem el, alacsony fordulatszámon. A kefe nem hagy nyomot a felületen, csak a réz oxidot és a koszt távolítja el.

Az óra tokja viharvert, ütött-kopott, de egy polírozást azért kibír. Az aranyozás elég vastag, de megette az idő vasfoga. Szerencsére a 10 karátos bevonat elég kemény, nem adja át magát egykönnyen az enyészetnek.

A hátlap anyaga bronz, amit aranyoztak, mégpedig vastagon. Igazán kopás nem is látható rajta, némi korrózión kívül kialakítása hibátlan.

A felhúzótengelyt semmi sem rögzíti a tokban, nincs megvezetése. Valószínűleg eltávolították, pótolni kell, de hogyan. Az óra amerikai piacra készült, ráadásul az 1950-es évek elején. Mivel ezen alkatrész csak egy csőbetét, így könnyű dolgom van, el tudom készíteni némi forgácsolással.

A betétet órás-esztergagép segítségével átfúrtam. Némi próbálgatás után átmegy rajta a tengely legvastagabb pontja is. Sorjázás és süllyesztés után beillesztem a helyére.

Első lépésben kifúrtam a betétet 1,8 milliméteres csigafúróval. A vége pont illeszkedik a gyári korona csövének átmérőjéhez. Már csak hosszméretét kell lepontosítani, illetve lesorjázni.

A toldalékot belepróbálom a helyére, amelynek mérete egyezik az elvesztett eredeti betéttel. Rögzíteni sem kell, hisz mérete optimális.

A számlap megérkezett Olaszországból, vigyáztak rá a szállításnál. Kíváncsi vagyok a végeredményre, remélem nem okoz csalódást.

A csomag kibontása után kiderül, hogy sikerült a retusálás. Remélem nem okoz senkinek csalódást.

A számlap retusációja a megbeszéltek alapján történt, Jaeger LeCoultre felirattal kiegészítve érkezett meg műhelyembe. Színvilága megfelel az eredeti tónussal, szinte szikrázik rajta a fény.

Az ügyfél kérése alapján a LeCoultre felirat Jaeger LeCoultre feliratra optimalizálódott. Kontúrjai élesek és szimmetrikusak, jól mutatnak a JL embléma alatt. A felirat szimmetrikus, ezen felül színvilága sem változott. A karistolások is eltűntek róla, alapozás után lett átfestve, és lakkozva.

A felirat szépre sikerült,tulajdonosa is elégedett lett vele, így magam is megnyugodtam.

A számlapot két csavar rögzíti, meghúzása után stabilan ül a helyén. A szerkezettartó karikát ilyenkor megfordítva használom, nehogy megsértse a festést.

A számlap jól mutat a helyén, a felirat is középre került. Mehetnek vissza a mutatók is a helyükre.

A számlap felszerelése után a mutatók is helyükre kerülnek. Mivel a számlap fel van újítva, gumivégű célszerszámot használok a feladathoz.

A mutatók visszahelyezésénél figyelembe kell venni, hogy a számlap retusált, frissen festett darab. Nem lenne ildomos összekarcolni, így visszahelyeznél gumibetétes célszerszámot használok, ami sérülés nélkül elvégzi feladatát.

A zárt csapágyat a felső billegőhídon is kibontom. Óvatosan lefordítom, utána felhajtom, hogy odaférjek a fedőköves kőcsapágyhoz.

Az óra életre kelt és mutatja az időt. Bár kicsit késik, de ezen könnyedén segíteni lehet.Némi beavatkozás után az óra újra méri a pontos időt. Mivel a hajszálrugókulcs 180 másodperc erejéig mindkét irányba szabadon állítható, könnyedén beállítható a pontos időre.

A szerkezet járásképe szabályozás után. A 374 fokos lengésszög nyilvánvalóan túlzás, de a működő Horometer folyamatosan módosítja a mérési eredményt, amely a valóságban 280 fok. Sajnos, mire megnyomom az exponálógombot, a műszer kinevet és megint ezen értéket mutatja nekem. Ezen is látható, hogy lelke van a műszernek, ami nem is gond, hisz színt visz ezekbe a gépies, szürke és lánctalpas mindennapokban.

A gyári plexiből kivették a fémbetétet, így pótlása szükségszerű, mert enélkül kotyog a szerkezet a tokon belül. a 310-es méretet nem volt nehéz reprodukálni, így már csak be kell préselni a helyére.

A kész szerkezetet beszerelem a helyére. Ehhez ki kell vennem a felhúzótengelyt és behelyezés után, a toldalékkal együtt visszahelyezem, gondosan meghúzva a váltókar csavarját.

Az óra új arca, már retusálás után. Egy minőségi bőrszíj felhelyezése után újra elkezdheti életét.

Az óra próbajáratás közben. Magam minden elkészült órát felhelyezek a járatópadra, így láthatóvá válnak a pozicionális hibák. Egy nap alatt kiderül, ha van valamilyen rejtett hibája van a szerkezetnek. Az óra szerencsére jól teljesített, mérhető eltérést nem tudtam rajta generálni.

A berlini fal árnyékában szolgált óra egy határőr-parancsnok csuklójáról lekerülve az enyészet határáig sodródott. Ez már a múlté, megújulva emléket állít egy szintén az NDK területén elveszett Jaeger LeCoultre órának. Neve és története emléket állít egy diplomatának.

Az óra kinézete nagyon igéző, szinte senki sem mondja meg róla, hogy valamikor egy letaposott sarkú “Osszi” cipőben szolgáló NDK-s határőr a végletekig lelakta.

Örömömre szolgált, hogy a felújítást megoszthattam mindenkivel.

Kőnig Levente www.watchmaker.hu