Keresztnyelves hajtórugó törésének szakszerű javítása

Keresztnyelves hajtórugó törésének szakszerű javítása

Aktuális publikációm tárgya egy 1950-es évekből származó, francia gyártmányú ébresztőóra rugótörésének szakszerű javítása. Második világháború utáni francia óragyártás egyik tipikus kiegészítője rendkívül látványos számlappal rendelkezik. Romantikus részleteket megjelenítő időmérő mellőz mindennemű művészi allürt, pusztán a szürke hétköznapok igényeit szolgálja ki.

Rendkívül látványos, tipikusan francia stílusú ébresztőórában mozgó rugóház működteti a szerkezetet. Sajnos a kerék rendszert hajtó rugóház végtelenül körbe forgatható, amely annyit jelent a gyakorlatban, hogy eltörött. Sajnos ezekhez a több mint 70 éves ébresztőórákhoz már nehéz cserealkatrészt találni. Viszont ha a rugó pusztán első vagy utolsó szakasza törött, ezen fázisában szakszerűen javítható. Lássuk, hogy ebben az esetben vajon megoldható-e a törés, alkatrész pótlása nélkül.

Megfordítva látható az óra hátlapja, amelyeken a kezelőszervek találhatóak. Ezek leszerelését követően könnyedén hozzáférhető az óraszerkezet. Néhány csavar kivétele után kiemelem a törött mozgó rugóházat, annak javítása céljából.

Kiszerelve így néz ki a rugóház a gyakorlatban. Tengelye körbe-körbe forogva arra utal, hogy a hajtórugó törött. Két motorkerék található a szerkezetben, egyik az ébresztő, másik pedig az óraszerkezet kerékrendszerét működteti. Ebben az esetben a járó szerkezet rugóháza igényel beavatkozást, amely a fedél lepattintása után egyből láthatóvá is válik. 

Kibontás után egyből kitűnik, hogy szerencsére csak a keresztnyelvű rugó vége törött le. Ez abból a szempontból előny, hogy a rugó hossza érdemben nem változott. Ennek okán szakszerűen javítható, ráadásul ezen pótlás az óra járástartalékát sem fogja megváltoztatni, hisz kizárólag a passzív rugóhossz kerül eltávolításra.

Keresztnyelves rugót több mint két évszázada alkalmazza az óraipar kis, illetve közepes méretű rugóházaknál. Kialakítása roppant kreatív, hisz ahogy itt is látható a rugó végére hegesztéssel egy keresztnyelvet rögzítettek. Ezen keresztnyelv a rugóházba, a másik oldala pedig a zárófedélhez csatlakozik. Szakszerűen beépítve némi csuklómozgást biztosít a felhúzott, illetve lejárt rugó karakterisztikája között.
Ennek okán kevesebb hajlítási energia terheli a rugót működése közben, melynek tartóssága minden egyéb megoldást felülmúl. Sajnos semmi nem tart örökké, előbb utóbb ez is eltörik, mint ahogy itt is látható. Pótalkatrész nem érhető el hozzá, ilyen keresztnyelv létrehozása pedig utólag nehezen kivitelezhető. Ennek okán átalakítom a rugó véget hagyományos, palástba akasztható kivitelre.

Magyar vonatkoztatású „Horlay Lajos” nevével fémjelzett, úgynevezett kampó-készítő fogó majd egy évszázados múlttal büszkélkedhet. Segítségével a motorház falából kitörött rugókapocs egyetlen határozott nyomással pótolható. Fogó végén, négy méretben és két irányban elhelyezett edzett acél pengék egyike a vékony falú motorkerék palástján áthatolva határozott rögzítőfület hoz létre a belső felületen.

Gondosan kiválasztottam a kampó helyét, illetve irányát, amely nagyon fontos tényező az átalakított rugó élettartalmában.
Miután ez megtörtént, egyetlen csepp olajat helyezek a benyomásra szánt felületre. Beállítom a benyomás mélységét a fogon lévő csavar segítségével. Ezek után összezárva szárait elkészítem a kampót. Későbbiekben ez a benyomott akasztó lesz az átalakított rugó külső befogási pontja.

Szemléletes ábra mutatja a fogó használatát az Órás Szakmai Ismeretek című tankönyv hasábjain. Ezt a megoldást olyan széles körben használták a múltban, hogy a rugó javításának fejezetében külön említést kapott. Az így készült fogok számos méretben és kivitelben készültek, amelyek szinte az összes korabeli órásműhely szerszámkészletében megtalálható volt.

Megfordítva így néz ki az általam készített, rugóházba sajtolt kampó, Ez kizárólag abban az esetben alkalmazható sikerrel, amikor pusztán a rugó vége törött le.
Első látásra durva beavatkozásnak tűnő technika akkor előnyős, ha nem található csereszabatos hajtórugó a pótláshoz. Ezen beavatkozás kizárólag vékonyfalu kis, illetve közepes órák rugóházainál használható, ahol a fogó képes áthatolni a felületen. További hatalmas előnye, hogy törés esetén akár többször is elvégezhető a művelet.

Törött rugóvég éles, szinte szilánkos felületét egy csiszolókő segítségével íves formára munkálom. Erre azért van szükség, hogy az rugó vége ne koptassa el a rugóház felületét. Ezen felül befűzéskor jobb illeszkedési felületet biztosít az általam készített kampó beakasztásához. Természetesen ahhoz, hogy a rugóház palástjába készült kampóba lehessen akasztani, a rugó végébe is egy hasonló nyílást kell készítenem, amely méretében nagyobb a besajtolt akasztónál. 

Az eltörött rugó anyaga rideg és kemény ahhoz, hogy fogóval át lehessen nyomni. Ennek okán a végét, illetve a hajtórugó utolsó szakaszát borszeszégő segítségével felmelegítem, majd hagyom magától visszahűlni. Ezzel az ősrégi lágyítási eljárással átalakul a rugó kristályos fémszerkezete, amely könnyen kezelhető lágy anyaggá alakul.

Kilágyítás után ugyan azzal a fogóval folytatom az eljárást. Annyit változtatok rajta, hogy a rugó végét egy vastagabb méretű kampó készítő nyomólappal végzem el, hogy könnyen beilleszkedjen a rugóház akasztójába. Itt is egyetlen, határozott nyomással készítek kampót, figyelve annak szimmetrikus elhelyezkedésre. Természetesen a rajta maradt anyagot eltávolítom, illetve lesorjázom a felületet. Ezen művelet után már alkalmas lesz a rugóház palástjába készített akasztóba illesztéshez. 

Mind a rugóház, mind pedig a hajtórugó vége megmunkálásra került, amely a képen jól megfigyelhető. Rugóház falába készített akasztó pontosan beleillik a rugó végébe nyomott kimunkálásba. Ezzel a hajtórugó keresztnyelves véget egyszerű, az órák világában széles körben használt megoldásra cseréltem. 

A megfelelő méretre kimunkált rugó végét próbaképpen be akasztom a rugó ház falába készített kampóba. Ez a rögzítési mód helyettesíti a keresztnyelves megoldást hosszú távon. Hatalmas előnye ennek a fajta kivitelezésnek, hogy törés esetén ugyanezzel a módszerrel könnyedén kijavítható.

Összeszerelés előtt az átépített rugóház tisztításon és olajzáson esik át. Miután ez megtörtént, már helyére pattintható a rugóház fedele. Bár az ébresztő szerkezethez tartozó rugóház ép és egész, ezt a beavatkozást hasonló törés esetén akár ezen a rugóházon is el lehet végezni. Rengeteg ilyen, hasonló módon átalakított ébresztőóra működik az antik világban, melynek tartóssága vetekszik a keresztnyelves megoldásokkal.

Rugóház átalakítása elkészült, beépítésre készen áll. Sem a rugó karakterisztikája, sem pedig járástartaléka nem változott, hisz pusztán a keresztnyelv, illetve a rugó vége került ki a működő hosszból. Az így módon, szakszerűen átalakított rugóház mindennapi használatra alkalmas, amelyhez már csak be kell építeni a szerkezetbe.

Szakszerűen megjavított rugótörés után az óraszerkezet újra működőképes állapotba került. Ezzel a módszerrel átalakított rugóház hosszú időn keresztül kitart, az óra járásának változása nélkül. 
Örömömre szolgált,  hogy ezt a szakmában viszonylag sűrűn alkalmazott, mégis ritkán látott beavatkozást bemutathattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu