Korabeli hintás felhúzószerkezet bemutatása

Manapság elég felhúzni az órát, majd kihúzni koronáját, és máris beállítható a pontos idő. Persze ez egy 1800-as évek végén készült ezüst apácaóránál még nem volt ilyen egyszerű, hisz ezen két alapfunkció még nem működött szinkronban. Lássuk, hogy működött a mutatók igazítása a gyakorlatban egy 110 évvel ezelőtt készült órán.

Az internet előtti analóg világban minden újítás egy korabeli világkiállításokon mutatkozott be, ráadásul szakértő közönség előtt. Váltókaros mutatóigazítás mechanizmusa is egy világkiállításon debütált először, amikor már a felhúzótengely kihúzásával lehetett mutatóigazításra állítani a szerkezetet.

Az angol ipar túlhatalmi szerepe megmutatkozott az óragyártásban is, hisz szigetországként ők gyártották az első tengerészeti kronométert is. 1851-es világkiállítás sikere, majd egy további, 1862-ben rendezett kiállítás után az angolok felhagytak a kiállítások rendezésével, és a franciák vették át tőlük a stafétabotot, hogy 1855 és 1900 között öt nagy világkiállítást rendezzenek. A franciák a kiállításokban jó eszközt láttak arra, hogy segítségükkel megtörjék az angolok ipari termelésben és kereskedelemben elfoglalt vezető szerepét.

Bizonyítja ezt az is, milyen nagy hangsúlyt fektettek minden alkalommal a Galerie des Machines [Gépek galériája] szerkezeti kialakítására és az ott kiállított alkotásokra. Mára a nevető harmadik, azaz Svájc vette át az óraipar túlhatalmi szerepét, mind Franciaország, mind Anglia felhagyott az órásgyártással. Antik zsebórák porvédő fedelén látható medálok ezt a letűnt világot ünneplik az idők végezetéig és azon túl.

Sokan próbálják kihúzni a felhúzókoronát, amely természetesen nem sikerül, hisz rögzítve van, pusztán elforog. Újkori tulajdonosa tisztában van az óra működésével, sose próbálta kihúzni a felhúzókoronát. Eddig sikerült is körömmel benyomnia az egy óránál található mutatóigazító gombot, de mára valahogy beszorult. Talán nem is baj, hisz így be tudom mutatni működését a gyakorlatban. Akkor lásunk neki.

Korabeli hölgyek az apácák viseletét követve először nyakba viselték a kiméretű zsebórákat, innen ered az apácaóra elnevezés. Diszkrét viselet esetén egyben volt ékszer illetve időmérő, amelynek funkciója is volt, hisz diszkréten rápillantva feltűnés nélkül megállapíthatóvá vált a pontos idő.

Az apácaóra felhúzótengelyét egyetlen hernyócsavar rögzíti, kilazítása után kiemelhető a helyéről. Maga az óra remekül működik, pusztán mutatóigazító szerkezete szorul.

Az apácaóra egy henger-gátszerkezetű óramű, melynek nyomókaros mutatóigazító szerkezete körömmel betolható. Modern felfogású, mobilszolgáltató ügyfélszolgálatnál dolgozó „Y”generációs tulajdonosa büszkén viseli, hisz dédnagyanyja, akitől örökölte az órát ugyan ezt a munkát végezte csak egy korabeli Puskás Tivadar-féle telefonos hírmondó szolgálatnál 110 évvel ezelőtt. Régi szép idők

Kivéve a felhúzókoronát immáron hátulról óvatosan kinyomható az óramű, így hozzáférek a számlap alatt elhelyezkedő mutatóigazító szerkezethez.

Számlapja tűzzománc, ráadásul hibátlan, nem feszegette senki. Sokszor, akár órások is elkövetik az a hibát, hogy aláfeszítenek csavarhúzóval, gondolván, hogy lepattan a helyéről. Ez az oka annak, hogy számos korabeli számlap felülete tele van repedésekkel illetve törésekkel.

Leemelve a számlapot láthatóvá válik az úgynevezett hintás felhúzószerkezet. Melléhelyeztem azt a gombot, amely az apácaóra tokján elhelyezett csőben mozogva körömmel benyomható, amennyiben a mutatókat állítani szeretnénk.

Kialakítása roppant egyszerű, hisz elbillentve mutatóigazításra állítható a hintaszerkezet. Elengedés után pedig egy ellenrúgó alaphelyzetbe tolva visszanyomja felhúzásra. Briliánsan egyszerű megoldás, amely tömeggyártásra is kiválóan alkalmas.

Maga a hintás felhúzószerkezet 1848-ban látott napvilágot LeCoultre tervei alapján és parádés karriert futott. Első lepésben publikációmban is szereplő zsebórákon fixkoronás-nyomókaros kivitelben került alkalmazásra. Az 1900-as évek után váltókaros konstrukcióként került felhasználásra, főleg olcsóbb órák kísérőjeként. Még az 1970-es évek elején is alkalmazták, főleg Roskopf járatú úgynevezett stiftgangos órákban. Csúcsát az NDK óraipar idején érte el, hisz az összes UMF Ruhla időmérő ilyen felhúzószerkezettel került ki a KGST piacára a korabeli szocialista munkáshatalom szolgálatába állva.

Maga a hintakonzol kicsit szorul, melynek oka abban nyilvánul meg, hogy beszáradt az alkalmazott kenőanyag. Kivéve látható is, hogy az egyszerűbb kenőanyagok idővel mézhez hasonló anyaggá dermedve mozdulatlanságra ítélik az óraalkatrészeket.

Szerencsére a beszáradt alkatrészeket mosókosárba helyezve könnyedén kristálytisztára varázsolhatóak. Ezzel a módszerrel minden beszáradt lepedék és kenőanyag-maradvány eltávolítható a felületről.

Kenőanyagokból műhelyemben nincs hiány, manapság már elérhetőek a legmodernebb szerelőzsírok is, amelyek már nem hajlamosak a beszáradásra. Adagolását magam egy korabeli órás hagyatékból származó századfordulós fa kenőanyag tároló felhasználásával oldottam meg.

A Horthy-korszak idején, Ausztriában gyártott fa olajzó tégelynek üveg betétje van, amit egy korabeli órás használt majd ötven éven keresztül. A nyugdíjaskorú eszköz eredeti tulajdonosa sajnos már nem él, de a tégely a mai napig használatban van, szinte minden nap előveszem. Tartalma viszont már egy modern, fél szintetikus szerelőpaszta, melynek fehér állaga láthatóvá teszi, hova kentem fel. Moykote DX pasztának nevezik és nagyon jó lehet vele dolgozni.

Felülettisztítás, zsírtalanítás illetve száradás után a hintakonzol kerekeit finoman átkenem Molykote DX pasztával. Könnyedén fog járni, amely nem viseli meg a körmöket, amikor tulajdonosa be szeretné nyomni a gombot, mutatóigazításra.

Korabeli zsebórák érdekessége, hogy a felhúzókoronát még nem menettel, hanem négyszöggel rögzítették a tengelyen. Némi kúposságot hagyva a felületnek egyszerűen helyére kalapálták a koronát.

Az órán eredetileg ásványüveg volt, hisz ez emelte ki a tűzzománc számlap szép vonalait. Valamikor a múltban eltörhetett, mert egy elsárgult plexivel került műhelyembe. Minő véletlen találtam hozzá olyan üveget, amely a második világháború előtt élt órások hagyatékából származik. Méretazonosító matricáján látszik is, hogy több mint száz éves az üveg, amelyről már csak cafatokban szedhető le a papír.

Levéve a papírmasé sziluettje rajtamarad az üvegen, hisz én vettem le száz éve először. Megbélyegezettség eltüntetésére PolyWatch pasztát használok, melynek cérium-dioxid a hatóanyaga. Mikrószálas kendőre nyomva néhány mozdulattal eltüntettető a matrica nyoma. A Bethleni konszolidáció idején hazánkban virágzott az óraipar, csak a fővárosban több tucat hasonló vállalkozás működött. Sajnos ezen manufaktúrák tulajdonosai főleg a hazai zsidóság köreiből származtak, akiket részben elüldöztek, vagy a fasizmus térhódításával áldozatául estek a zsidóüldözésnek.

Budafoki órásboltunk első tulajdonosa is áldozatául esett a zsidóüldözésnek, hisz adategyeztetés ürügyén bekérették a hivatalba, ahova pusztán egy aktatáskával indult útnak, mondván, hogy ebédre hazatér. Soha többet nem tért vissza, később korabeli levelezése alapján azonosították gyermekei, mint Auschwitzi áldozatot. Boltját államosították, amely az 1950-es évek után kapta vissza eredeti státuszát. Addigra minden ingó vagyonát széthordták, illetve eladták. Ezek a korabeli alkatrészek és furnitúrák köszönnek vissza manapság, szellemként kísértve.

Az óra elkészült, és mindenféle alaki változtatás nélkül került vissza jelenkori tulajdonosához, javítva, korabeli üveggel szerelve. Amennyiben az óraüveg mesélni tudna, bemutathatná nekünk az adott kor borzalmas emlékeit, amely egy családnak gyász az olvasónak pedig történelem. Örömömre szolgált, hogy az apácaóra részjavítását bemutathattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu