A.Lange & Söhne zsebóraszerkezet konverziója
A konverzió tárgya egy 1870-es évek közepén gyártott prémiumkategóriás zsebóraszerkezet, mely páratlan minősége még most is szemet gyönyörködtető. Arany másfél unciás zsebóratokját a válságok és háborúk viharában elvesztette és a szerkezet is hibás, nem működik, mutatóállító szerkezete hiányos, de javítása megoldható – sőt kötelező!
Adolph Lange 1845-ben alapította manufaktúráját, mely már kezdetektől a mesterségbeli tudás magasiskolájaként került a köztudatba. Korlátozott példányszámban gyártott órái a Patek -Phillipe Német megfelelőjeként kizárólag az arisztokrácia igényeit elégítette ki.
Megrendelők közt olyan ikonikus személyek is szerepeltek, mint II.Vilmos Császár, aki az Oszmán birodalom szultánjának vendégajándékként rendelt pazar kivitelezésű, gyémántokkal ékesített zsebórát.
A svájci és Német manufaktúrák közös fejlődése alatt számos szabadalom és gyártási technológia látott napvilágot, melyek a mai napig meghatározzák a modern kori óragyártást. A Lange & Söhne a glashüttei óraipar első számú márkájává nőtte ki magát, de sajnos a II.világháború közbeszólt és az óragyár pusztulása elkerülhetetlenné vált. Drezda azon felül, hogy Európa legszebb barokk városaként szerepelt a térképen, számos logisztikai létesítménynek és vasúti csomópontnak is otthont adott. Ezenfelül a mikromechanikával foglalkozó gyártók a szövetségesek szemében hadipari beszállítónak számítottak és a célkereszt már 1943-tól rájuk irányult. Míg a genfi tó partjára épült svájci manufaktúrák(Patek Philippe, Vacheron Constantin,stb..) az ország semlegessége miatt főleg inkább erkölcsi kárt szenvedtek el, Glashütte és Drezda tulajdonképpen megsemmisült.
A földig rombolt Drezda és Glashütte újjászületése kicsit másként alakult, mint gondolták. A két város ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság határain belülre került, ahol az – úri huncutságokat – gyártó manufaktúrának nem volt létjogosultsága, a munkáshatalom amúgy se lett volna vevő termékeire. A tulajdonosok a megmaradt gépeket, gyártósorokat, illetve a szellemi infrastruktúrát a tengeren túlra mentették. A.Lange und Söhne múzsái több évtizedre elhallgattak, az újjászületésre és a valódi áttörésre sokat kellett várni. Ez az idő a rendszerváltás után, Németország újraegyesítésével jött el. A manufaktúra újból létezik, eredeti fényében.
A.Lange & Söhne zsebóra pazar módon véset csapágylemeze.
A billegő vésett csapágylemezét egy gyönyörű hattyúnyakas finom szabályzó díszíti. Szinte csoda, hogy az elmúlt évszázadban senki nem távolította el.
Az óramű mutatóállító-szerkezetét viszont valaki eltávolította. Pótlása komoly feladat.
A gátkerék felső, fedőköves csapágylemeze. Gyönyörű kialakítású, kékített csavarokkal rögzített alkatrész.
A speciális billegő tipikusan „Langés” vezetőtárcsája. A téglatest formájú vezetőpanel egy keményre edzett acél stiftet hordoz magán vezetőkő helyett.
Az óraszerkezet horgonya példaértékű, a természetes drágakőből készült emelőköveket elrejtették a horgonytestbe.
A szerkezet egylábas horgonyhídja. Kecses és letisztult.
Az óraszerkezet háromnegyedes hídja alatt található a teljes kerékrendszer.
Egy szintén tipikus glashüttei sajátosság, a háromnegyedes csapágylemez. Az egy darabból készült alkatrész lefedi az szerkezet teljes kerékrendszerét, autentikus látványt nyújtva.
Tipikus glashüttei foglalással készült természetes rubin csapágykövek, melyek arany satonokba, csavarokkal vannak rögzítve.
Egy tipikus glashüttei csiszolással díszített kilincskerék. Az alkatrész rögzítése is érdekes, nem hagyományosan csavar, hanem egy excentrikusan elforgatható, bajonettzárhoz hasonlító elmés megoldás rögzíti.
A tisztítás céljából lecsupaszított csapágylemez.
A hornyos és felhúzókerék hibátlan, ami szerencse, mert pótlása nehéz feladat lenne.
Az óramárka limitált darabszámát annak sorozatszáma is tükrözi. Weblapom Óramárka-meghatározó menüpontjából kiderül, hogy a gyártás időpontja a 61333 szám szerint az 1870-es időpontra tehető.
A csapágylemezeket szépen dekorált, kékített csavarok rögzítik.
Az óra azért áll meg, mert a középcsapágy furatát valaki összehúzta, ami az idők folyamán kikopott. De a hullámosra kopott tengelyt úgy hagyta, így viszont szorul. Ez a szorulás okozza azt a jelenséget, hogy az óra elindul, de meg-megáll.
A feladat nem is olyan egyszerű, a tengely csapja tükörfényes és üveg kemény, így már érthető, miért nem csiszolták fel. Bármilyen finom reszelő csak összekarcolja, ezért gépi módszerrel csiszolom utána.
Az esztergagép késtartójába rögzíthető, független meghajtású szupport-köszörű tokmányába nagy finomságú csiszolókorongot fogok be. Az esztergagép tokmánya lassan, a szupport-köszörű tokmánya a csiszolókoronggal gyorsan, kb. 8000 fordulatszámmal forog. A keresztszánt finoman előtolva hamar kiigazítom a hullámos kopást, mely csak pár tized milliméter. Ezzel a módszerrel bármilyen kopott tengely felújítható.
A szétszedett alkatrészeket mosókosárba helyezem. Leválasztom a billegőt hídjáról, illetve lepattintom a rugóház fedelét, hogy mindent átjárjon a mosófolyadék. A kényes alkatrészeket külön kis kosárba helyezem, így nem sérülhetnek meg.
Elma Star-Elite típusú mosógép. Vegyszerek segítségével minden lepedéket és beszáradt kenőanyag-maradványt eltüntet, cirka 30 perc alatt.
A hajtórugó is megtisztult. A beszáradt kenőanyag kiázott a menetek közül.
A kitisztított szerkezetet friss olajjal kenem át. Négyféle, szintetikus kenőolajat használok.
A máltai keresztet felszerelem és egy fordulatot tekerek a rugón, ezek után felszerelem a nyelvet úgy, hogy a lejárást megakadályozza. Így az első és az utolsó menet kimarad és csak a lineáris szakasz marad a szerkezet hajtásához.
A grafikonon leolvasható, hogy miért szükséges a nyomaték határolása. Az X-től Y-ig tartó szakasz karakterisztikája stabilnak mondható, a teljesen felhúzott és a lejárat előtti szakasz viszont bizonytalan, ezt iktatja ki a szerkezet. (Fotó forrása : Antal Péter http://www.mvltrade.hu)
A horgony ütközője érdekes kialakítású, nem a hagyományos határolópeckes megoldást alkalmazták, hanem az alaplemezbe készített furatba benyúló stift határolja a mozgást.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy, hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.
Az óra új ruhája egy magas minőségű acél karóratok, mely nem a hagyományos – kínai tok – ,hanem egy precíz kialakítású, méregdrága, de még nyers munkadarab. A testreszabás az én feladatom, a készre munkálás pontos szerkesztést és még pontosabb megmunkálást igényel.
Bár az óratok alapméretei megfelelőek, de némi utómunkálatra van szükség. A perem mélységén változtatni kell, mert a szerkezet nem ül pontosan a helyén.
A szerkezetet bepróbálom a helyére.
A hátsó peremvonal mérete kicsi, nem fér bele a szerkezet, itt megakad, 0,8 millimétert lemunkálok belőle.
A perem mélységén változtattam, bepróbálás előtt lesorjázom a megmunkálás helyét.
A szerkezet beillesztve, már a helyén.
A beillesztett szerkezet a hátlap felől. Pontosan a peremig beérő szerkezet szép látványt mutat majd az üveghátlapon keresztül.
Az óratokon szándékosan nincs furat, ennek kialakítása a szakember dolga. A gondos szerkesztés elengedhetetlen, mert csak egy lehetőség van, ha nem sikerül, a tok selejtes lesz.
Nem elég egy kijelölt középpont, ellenőrzőpontként a másodperctengelyt használom, hisz annak pont a két fül közé kell hogy essen. Az óvatosság fontos, mert az óratok méregdrága és egy rossz fúrás tönkreteheti.
Órás-marógép segítségével kifúrom a tengely helyét. A gép tartozéka egy osztófej, segítségével szinte századmilliméter pontossággal tudom a fúrás helyét koordinálni.
A furat elkészült, némi finomítás után pontosan beleilleszkedik a felhúzókorona csapja.
Órás-dörzsár segítségével tizedmilliméter pontosan illeszthető a furat. Itt is így történt, a korona kotyogás mentessen illeszkedik a kialakított furatban.
A szerkezet felhúzótengelye a tokhoz tartozó koronával.
A tengelyt egy íves lemez tartja a helyén, így a szerkezetet korona nélkül kell bebujtatni a helyére.
A tengely furata a pontos szerkesztés és fúrás eredményeként oda került, ahova kell.
A nyomógomb helyét szintén órás-marógép és a hozzátartozó osztófej segítségével fúrom ki.
Az osztófej szabadon forgatható és adott ponton rögzíthető. A gép keresztasztala is minden irányban, 0,05 milliméter pontossággal, koordinátaszerűen irányítható, így a furat nagy pontossággal elkészíthető. Először egy kis furatot készítek központfúró segítségével és később méretre munkálom.
Az óratokhoz tartozó nyomógomb. Finom kialakítású munkadarab.
A gomb peremét, amely annak kiesését gátolja meg, besüllyesztem a tokba, mert másképpen nem férne bele a szerkezet.
A besüllyesztett nyomógomb, a helyén.
A szerkezet pontosan illeszkedik a tokba és minden furat oda került, ahova méreteztem.
Az óra mutatóigazító szerkezetét eltávolították. Pótlása már a földi életüket befejezett óraszerkezetek alkatrészei közt keresendő, amely egy antik órásbolt alkatrészbázisában elérhető. Egy hasonló alkatrész furatának és geometriájának kis mérvű átalakítása után az alkatrész pótolható.
Az alkatrészpótlás kis korrekció után sikerült, funkcióját minden tekintettben betölti.
A nyomógomb gyárilag ilyen hosszú, méretre munkálása az én feladatom.
Az óratok megmunkálás közben karcos lett. Bár vigyáztam rá, de a ki-bepróbálás közben összekarcolódott. Gumikorong segítségével karcmentesítem és ezután fényesre polírozom a tokot.
A tok szélét szatinírozó-korong segítségével selyemfényűre mattírozom. Az üvegráma és a hátlap széle fényes marad és összeépítve nagyon dekoratív látványt mutat majd az óra.
A kitisztított óraszerkezet előszabályozás közben. „Horometer” digitális műszer segítségével végzem el a műveletet. A számlap retusálóüzemben van, a végső összeszerelés visszaérkezése után lehetséges.
A járás pontossága elérte a várt eredményt, pontossága majdnem tökéletes.
Az óra számlapja visszatért a retusálóüzemből.
Az óra mutatói. 14 karátos aranyötvözetből készült precíz darabok.
Az üvegráma visszapattintása előtt még utoljára gondosan eltüntetem az ujjlenyomatokat.
A számlap visszaérkezett a retusálóüzemből. Némi fehérítés hatására megjelenése autentikus.
A XIV.Lajos stílusú 14 karátos aranyötvözetből készült mutatók kissé érdekes látványt nyújtanak egy modernizált karórán, de lecserélésük vétek lenne.
Az üveghátlapon keresztül megtekinthető a pazar, korabeli szerkezet.
Az óra elkészült és mindennapi használatra alkalmas. Bár megérdemelne egy aranyötvözet óratokot, amely kivitelezése nem okoz gondot technikailag, de így is magas értékét nagymértékben növelte volna. Örömömre szolgált, hogy a zsebóra beépítés gyakorlati megvalósítást megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig levente www.watchmaker.hu
