A javítás felújítás tárgya egy 1970-es évek közepén gyártott Longínes karóra, mely megérett a felújításra. A korai sportkarórák formavilágát tükröző időmérő felújítása elkerülhetetlen, tokja üvege karcos, szerkezete sántít, meg-megáll. Felújítása jó lehetőség az órán végzett beavatkozás komplett bemutatására.
Az újkori olimpiák története 1896-ban kezdődött, amikor Athénban több mint 1500 év kihagyása után nyári Olimpiát rendeztek. Az utolsó ilyen rendezvényt időszámításunk szerint 393-ban rendezték, ekkor Theodosius császár a kereszténység megszilárdítása érdekében majd tizenegy évtizedes dicső múlttal a háta mögött beszüntette a játékokat. 1894-ben létrejött a NOB, melyek alapítója és későbbi elnöke Pierre de Coubertin által tervezett logó 1913-ban született meg, mely mai napig az ötkarikás játékok szimbóluma.
A több mint másfél évszázados kihagyás rengeteg újkori kihívást hozott a felszínre, ezek közt szerepelt az idő mérése, a részeredmények elkülönített regisztrálása. Az esemény az akkor rendezett világkiállítások mintájára nagy népszerűségnek örvedet, így sok óragyártó versenget a megtisztelő címért. A legjobb ajánlatot tevő cég viselheti a rangos Olimpiai Játékok Hivatalos Időmérője címet.
A Longines nyerte meg a tendert, így jelen lehetett a nívós eseményen, ahol kifejezetten erre a célra készített zsebórával debütált. A kronográf harminc perces gyűjtővel és 1/5 másodperces méréspontossággal rendelkezett. Az olimpia kihívás egy óragyárnak, amely akár a Forma-1, rengeteg innovációt sodor a felszínre és ha már teljesített a versenyistálló berkein belül, megjelenhetett a hétköznapokban is.
Az óra formavilága tükrözi a kor sportdivatját, anyaga rozsdamentes acél. Szerkezete még a svájci óraipar uniformizálódása előtt készült, azaz Longines kaliber.
Az olimpiák szoros időeredményeinek mérése kikövetelték a gyártótól, hogy ne pusztán mérőórákban, hanem komplett rendszerekben gondolkozzanak. A hagyományos értelemben vett órák eltűntek az olimpiákról, helyette elektronikus regiszterkapuk és infravörös jelfogó-berendezések vették át a mérést.
A Longines minden eseményre a kor legmodernebb mikroelektronikai vívmányait alkalmazta, az elektroncső megjelenésétől egészen a mikroprocesszorig. Teljes iparág épült ezen berendezések gyártására, de a Longines márkanév összeforrt az ötkarikás játékokkal. A marketing pozitív eredményeit kamatoztatni tudták az óraeladásokban, a megszerzett tapasztalatokat pedig felhasználták a mindennapok óragyártásában.
A tok hátlapja menetes kivitelű, koronája is dupla tömítést kapott, így vízmentessége garantált volt újkorában.
Az óra üvege meglehetősen vaskos ásványüveg mely kissé karcos, cserére szorul. A csere nem okoz gondot 2 milliméteres vastagsága szokványos, így beszerezhető.
Az 1992-es úgynevezett falusi olimpia története 1968-ban kezdődött. A 17 éves Michel Barnier a nézőtéren láthatta, amint kedvence, Jean-Claude Killy három aranyat nyert a grenoble-i olimpián. A két férfi tizenhárom évvel később, barátként találkozott Franciország Savoie régiójában, Val d’Isere-ben; Killy a nevét viselő síközpont tulajdonosa volt ekkor már, Barnier feltörekvő politikus, az Alpokban, Savoya megye nemzetgyűlési képviselőjeként működött.
Mindketten úgy gondolták, a térség idegenforgalmának fellendítéséhez elengedhetetlen lenne a téli sportok fejlesztése, ennek érdekében pedig meg kell szerezniük a téli olimpia rendezési jogát. Azzal azonban tisztában voltak, hogy az akkor körülbelül 300 ezer lakosú megye nem pályázhatja meg a játékokat, ahhoz egy város kell. Így esett a választás a húszezresnél is kisebb Albertville-re, egy olyan kisvárosra, amelyről a franciák többsége sem sejtette, hol is van.
Killyék 82 júniusában tárgyaltak először a helyi polgármesterrel, majd az időközben a megyei tanács élére került Barnier vezetésével az év decemberében bejelentették a pályázat elindítását. A szenzációszámba menő rendezvénysorozat beíródott az olimpiák történetébe. A sportesemény hivatalos időmérője természetesen a Longines.
A hátlap kissé rákorrodált a tokra, így szabad kézzel szinte nyithatatlan. Állványos toknyitó segítségét veszem igénybe, mely rendkívül nagy nyomatékot képes kifejteni.
A nagy nyomaték kifejtése magában hordozza azt a veszélyt, hogy kiugrás esetén kárt tehet a hátlapban. Ezért védőfóliát helyezek a karmok közé, így ha ki is ugrik, megvédi a felületet.
A hátlap meglazítása után már könnyedén letekerhető egy hátlapnyitó gumilabda segítségével. Ez a ragacsos anyagú, félig felfújt labda könnyedén marokra fogható, így a félig lelazított hátlap gond nélkül eltávolítható.
A hátlap külső felülete nem tartalmaz semmilyen információt, ugyan is belülre kerültek. A korra jellemző megoldás, sok svájci márka alkalmazza ezt a módszert.
Az óra szerkezete talán a Longines egyik utolsó saját kalibere, amit a nagy összeomlás előtt adtak ki. Ezen korszak után már minden Longines órában ETA óramű köszön vissza. A távol keleti óraipar szárnyalása és az első Seiko quartzóra debütálása nagy veszteséget okozott a svájci óraiparnak, ahol nem voltak felkészülve a piacvesztésre.
A sokszínű szerkezetpaletta, a márkák nagy költséggel fenntartható gyártósorai megsínylették az olcsó ázsiai órák dömpingjét. Ezt kizárólag egy központi óraszerkezetgyár kijelölésével lehetett orvosolni, mely kissé uniformizálta a Helvét óraipart. Ez az oka annak, hogy a mai modern Longines órákban ETA szerkezet ketyeg.
A váltókar enyhe lenyomásával a felhúzótengely egy könnyed mozdulattal kivehető a helyéről. A koronán kopás nem fedezhető fel, oka abban rejlik, hogy felülete acél.
A felhúzótengely kivétele után a komplett órát megfordítom és a tokot leemelve aszatlomon marad a szerkezet.A királykék számlap és a tríciummal kezelt mutatók nagyon impozánsak, se ázás se fakulás nem látható rajta.
A mutató és a számlap talán az egész óra legérzékenyebb optikai pontja, amin könnyű kár okozni. Ennek elkerülésére számlapvédő árnyékolást alkalmazok. A mutatók és a számlap közé csúsztatható eszköz megvédi a számlapot a mutatók levétele közben.
Számlaplevő pálcák, vagy akár egy közönséges „Presto” segítségével is levehető már a mutatógarnitúra, hisz a számlap takarásban van.
A szerkezetet körülölelő tokkarika galvanizált fémből készült, méretpontos és rendkívül masszív.
Az óra szerkezete egy Longines Cal:.6651-es óramű, amit 1972-től gyártottak. Korszerű kivitele annak lengésszámában is visszaköszön ugyanis 28800 A/H féllengésszáma a legmodernebb igényeknek is megfelel.
A szerkezet rotorja rendkívül dekoratív, az aranyszínű felirat mellett a cég szárnyas homokóra logóját is magán hordozza. Az áttörésként alkalmazott könnyítés formavilága ezt az emblémát tükrözi.
A szerkezet igényes billegője. Lengésszáma, már a modern igényekhez illeszkedik ugyanis 28800 A/H . Billegőtengelyét Incabloc csapágy védi a dinamikus igénybevételektől, ütésektől, pontosságát finom állítással lehet szabályozni. A mikrómenetes finom szabályzása nagyon autentikus, viszonylag ritkán látni ilyet és „Triovis” néven szabadalmaztatták. Sok márka alkalmazza, finom forgatásával szinte másodperc-léptékben állítható a szerkezet pontossága.
Az óraszerkezet automata modulja, mely a rotor segítségével folyamatosan felhúzza a motorrugót. Áttételi kerékrendszere megfelelő nyomatékot biztosít a rugóerő leküzdéséhez, lassító áttételét a rotor forgása táplálja a kéz mozgásának hatására.
A billegő és az automatika eltávolítása után feltárul a kerékrendszer. Az automatika sok esetben megakadályozza a rugóerő leengedését, így annak eltávolítása után végezhető el csak a művelet. A felhúzókoronát óvatosan ujjaim közt forgatva leengedem a rugót, miközben kiakasztom a kilincsrugót.
A számlapot két hernyócsavar rögzíti, ezek kihajtása után leemelhető. Eltávolítása után láthatóvá válik a naptárszerkezet.
A szerkezet számlapja hibátlan, királykék színvilága nagyon kontrasztos. Tríciummal kezelt indexei fény hatására szinte világítanak.
A naptármodul leszorítólemezének levétele után eltávolítható a komplett mechanizmus, két csavar rögzíti.
A futószerkezet csapágylemezének eltávolítása után előbukkan a kerékrendszer. A hagyományos elrendezésű áttételt tisztítás céljából mosókosárba helyezem.
A középfuratban helyezkedik el a másodperctengely, mely teljes hosszában átfedi azt. Egyik fele a közkerék fogazatán át hajtja a tengelyt, másik oldalára pedig a másodpercmutató van szerelve. A leszorítórugó meglazítása és félretolása után csipesz segítségével kihúzható a helyéről. Mivel eredetileg itt kenési pontok találhatóak, szinte miden esetben beszáradt olajmaradványokat találok, így eltávolítása létfontosságú az óra működése szempontjából.
A rugó csapágylemezének eltávolítása után kivehető a helyéről. Szerencsére kopásnak nyoma sincs, megkímélte az idő vasfoga.
A negyedes kerék kuplungszerű kapcsolata biztosítja a mutatóigazításhoz szükséges megcsúszást. Mivel a mechanikus órák fogaskerekei kényszerkapcsolatban állnak egymással,lehetetten lenne a mutatók szabad állítása, ha a kerékrendszer egyik fogaskerékpárja közé ne iktatnának be egy kuplunghoz hasonló tengelykapcsolatot.
Ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy mutatóállításnál ne tegyünk kárt a kerékrendszer fogaiba. De ha ez a kapcsolat nem eléggé szoros, akkor a mutatók úgymond lemaradhatnak a valós időhöz képest. Mivel az órakerék nélküle nem vehető le, eltávolítása szükségszerű, hogy minél hatékonyabb legyen a művelet.
A negyedes kerék csőszerű kialakítása rugalmas, így némi húzóerő hatására eltávolítható. Ehhez tökéletesen alkalmas a mutatólevevő szerszám. Stabilan megragadja a negyedes kereket és a teflon tőkéken felfeküdve leemeli a helyéről.
A rugóház eltávolítása után hozzáférhető a hajtórugó. A fedelén olvasható, hogy szuper tartós kenőanyaggal van ellátva, szétszedése nem szükséges. Ennek égisze alatt senki nem szedte szét és mivel azóta már eltelt 40 év, az olajozás már beszáradt.
A perem nagyon pontos kialakítású, így kevés szerszám képes felnyitni, ezért borotvapenge használok, alátámasztása után lepattintom a helyéről.
A rugóház fedele, talán én szedtem le először, kicsit maszatos, mehet ez is a mosógépbe.
A fedelet érdemes volt lepattintani, mert alatta porszáraz hajtórugót találok, korrekt tisztítása elkerülhetetlen.
A szerkezet csapágylemeze szerkezettisztítás után. Minden lepedék, beszáradt kenőanyag eltűnt a felületről, a tengelyt direkt tettem vissza a helyére, hogy ne essen szét a felhúzószerkezet
A motorrugó nem igényel kenést, mert a szalagrugó olyan bevonattal van ellátva, amely teljes élettartama alatt ellátja feladatát, így én sem teszek rá olajat. Amennyiben nem jól teljesít, ki kell cserélni. A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
A frissen kitisztított motorrugó és a középkerék kapcsolata lévén megtekinthető a rugónyomaték átadásának kerékrendszere. A rugóház fogazata közvetlenül itt adja át a nyomatékot az órakerék fogastengelyének. A futószerkezet többi elemét hozzáépítve a forgási energia egészen a gátkerékig jut. A horgony segítségével a billegő folyamatos lengésével szabályozza a kerékrendszer gyors lefutását, egészen a rugó lejárásáig.
A rugóház hídja, közepén a nagyméretű sárgaréz csapággyal, amelyben a rugómag tengelye fut. A fordulatszám kicsi, de a nyomaték nagy, így ennek korrekt kenése létfontosságú. Sokszor a rugóhíd saját anyagából van kiképezve a csapágyhely, itt példaértékű, hogy külön bélésanyaggal egészítették ki.
A szerkezet 28 800 A/H lengésszámra tervezett 21 fogú gátkereke. Igényes, jó anyagminőségű alkatrész.
A kerékrendszert lefedő csapágyhíd a márka azonos Longines feliratokkal.
A másodperctengely végén a nyomaték átadására szolgáló fogastengellyel. Teljes hosszában átnyúlik az órakerék furatán. Igen méret azonos alkatrész, amin könnyedén megragad minden lepedék, amely az előző olajzás maradványai alkotnak. Ujjaim közt megforgatva óvatosan megdörzsölöm, ennek hatására minden szennyeződés lejön róla.
A megtisztított és frissen átolajzott tengely mehet a helyére. A motorrugó hídjára szerelt sárgaréz nyomórugót kivétele előtt félretoltam, de most mehet vissza a helyére. A másodperctengely a futómű utolsó alkatrésze. Mivel utána már nincs nyomaték sokszor megfigyelhető, hogy a mutató ugrál össze-vissza.
Ennek az a oka, hogy a másodperctengely fogaskereke és a fogaskerék fogai közt némi holtjáték mutatkozik és ha nincs leterhelve szabadon ugrál össze vissza. Bár működési problémát nem okoz, de optikailag kissé kiábrándító, de egy leszorítólemez használatával kiküszöbölhető.
A szerkezet automatikája, mely a rotor mozgását forgatónyomatékká alakítva folyamatosan működésben tartja a hajtórugót. A rotor négy kör megtétele alatt húz a kilincskerekén egy fogat, tehát nyomaték áttétele nagy.
Az automatika végzi dolgát, de sok esetben, főleg karbantartások esetén csak egyszerű átmosást kap. Mivel az órát koronáról is fel lehet húzni, sok esetben érezhető, hogy ez a folyamat nehézkes, kissé darabos, ilyenkor érdemes szétszedni. A szabadonfutó kerékrendszere közt megbúvó olajsár és egyéb szennyeződés okozza azt az érzetet, korrekt tisztítása szétszedés nélkül nem kivitelezhető.
A hátára fordított automatika alsó csapágylemeze két csavar kihajtása után eltávolítható. Ezek után láthatóvá válik az áttételi kerékrendszer minden eleme.
Az automatika kerékrendszerét külön mosókosárban tisztítottam ki, száradás után mehetnek vissza a helyükre.
A kettős koszorúval ellátott szabadonfutó két célt szolgál. Egyrészt az órát fel lehet kézzel is húzni, másrészt ellenreteszelve a rotor mindkét irányú mozgását hasznosítja. Mivel korrekt módon ki lett tisztítva és át lett olajozva, a két kerék mozgásérzete is könnyebb, ami kézfelhúzásnál érezhető igazán.
Az összeépített automatika alsó kőcsapágyait még beépítés előtt átkenem szintetikus olajjal, mert utána már nem férek hozzá.
Az automatika helye fix a motorrugó és a kerékrendszer csapágylemeze között helyezkedik el. Csipesz segítségével a helyére illesztem. Némi igazítás után a helyére ugrik, három csavar rögzíti. Az automatikát leszorító csavar, mely csak erre a helyre illik. Az utána következő ETA korszak kötőelemei már egységesek, se hosszanti, se más eltérés nem látható rajta, így géppel is szerelhető, automata gépsorokon.
Az automatikát leszorító csavar, mely csak erre a helyre illik. Az utána következő ETA korszak kötőelemei már egységesek, se hosszanti, se más eltérés nem látható rajta, így géppel is szerelhető, automata gépsorokon.
A kerékrendszer kőcsapágyainak kenését minden ponton elvégzem. Mivel még a horgony nincs a helyén, a felhúzótengelyt óvatosan forgatva mozgásba hozom a kerékrendszer, amely így egyenletesen elteríti a felvitt kenőanyagot.
Az olajzás műveletét a másik oldalon is elvégzem, még a naptármodul felhelyezése előtt, mert utána már nem férek hozzá.
A negyedes kereket a művelet kezdetén eltávolítottak egy mutatólevevő csipesz segítségével, mely kellő húzónyomatékot biztosított a levételhez. Természetes, hogy a visszaszereléshez pont fordított erőt, azaz nyomást kell kifejtenem, amit egy erős csipesz segítségével érek el. Általában ezek a csőrugós kapcsolatok könnyedén a helyükre pattannak, de erőltetni nem szabad, mert könnyen eltörhetnek.
A naptárváltó kerék két részből áll, egy csipesz segítségével könnyedén szétválasztható egymástól. Mivel kicsit ragadnak, beteszem őket is a mosógépbe.
Érdekes kialakítású alkatrész rugalmas anyagszerkezetű, melynek oka abban rejlik, hogy visszafele forgatva se okozzon kárt a rendszerben, egyszerűen rugalmasan elhajolva visszatér alaphelyzetbe.
A naptárszerkezet a képen látható két kerékből áll, ezek alkotják a váltáshoz szükséges áttételt.
A negyedes kerék mellett látható kar a naptárgyürü leszorítólemezébe épített huzalrugótól kapja energiáját, amely elégséges ahhoz, hogy alaphelyzetbe visszatérve a gyűrű fogának támaszkodva átváltsa azt.
A naptárgyürü behelyezése után annak fedele tartja helyén az alkatrészeket, amit két csavar rögzít. A fedél palástjába be van építve két huzalrugó, mely már annak felhelyezése után illeszthető a helyére. A két rugó pozícióba helyezése után tulajdonképen – élesítve van- a rendszer, ugyanis az egyik a rögzítőkilincset nyomja, a másik pedig a gyorsváltó karját nyomja a váltókerékhez.Erek után a csavarokat alaposan meghúzom, ezzel a naptárszerkezet elkészült.
Az összeépített óraszerkezet már működik, de műszeres beszabályozás nélkül nem tudható, hogy milyen pontossága.
A szerkezet mozgása élénk, de műszeres járásképe katasztrofális, messze túlmutat azon, amennyit a finom szabályzó-szerkezeten lehetne rajta állítani. A hiba a billegő csapágyban keresendő, nagyítóval nézve rájövök, hogy valaki a múltban fordítva tette helyére a fedőkövet és nem akasztotta vissza az Incabloc villáját. Mivel így aszimmetrikusan nyomja a tengelyt, nem csoda hogy így jár. Mivel az incabloc-ot minden esetben szétszedem, nem okoz gondot a hiányosság orvoslása.
Az Incabloc csapágyat jellegzetes leszorítórugó rögzíti, mely koronként és típusonként, sőt márkánként változhat. Kiakasztása általában egy hajszálrugócsipesz egyik szárával lehet, de egy olajzótű is nagy segítséget jelenthet. A rugó egyik oldala rögzített így nem kell félni az elugrástól, felhajtható akár egy motorháztető.
A helyéről kiemelt fedőkövet szétszedem, friss olajjal látom el és korrigálva a hibát, immáron helyes irányba helyezem vissza.
Az óra járása a beavatkozás hatására megszelídült, járásképe a szabályozható intervallumon belülre került. Ezt a késést már a „Triovis” finom szabályzó-csavarral is tudom korrigálni.
A rotor csapágya tulajdonképpen hordás közben folyamatosan forog, így igénybevétele nagy, korrekt kenése elkerülhetetlen.
A csapágy apró golyóit benedvesítem némi kenőolajjal, amely az első használat alkalmával szétkeni azt egyenletesen.
A rotor szép központi elem, melynek díszítése is példaértékű. Rögzítése egy központi magcsavar segítségével történik.
Az óra tokja viseletes, üvege is karcos, ezért tokprés segítségével kinyomtam belőle. Az üveg amúgy is cserére szorul, így már az új darab kerül a helyére.
Az óra karcmentesítését gumikorong segítségével érem el. A 800-as szemcsefinomságú korong 2800-as fordulatszámon gyorsan eltüntet minden karcot a felületről, így egészen a polírozás előszobájáig jutok vele.
Az óratok oldalfazettája gyárilag textúrált felülettel rendelkezett, amely az idők során összekarcolódott. A szálkaminta felvitele szatinírozókorong segítségével lehetséges. A szivacsszerű korong anyagszerkezetébe csiszolóanyagot kevertek, amely a forgásiránnyal megfelelő mintázatot visz fel a felületre.
Az óra tokját megfelelő irányba hozzányomom a felülethez és körbevezetem rajta. Közben vigyázok a szálirányra, mert csak akkor lesznek a minták merőlegesek, ha úgy tartom a tokot.
A hátlap vékony lemez, könnyen átmelegszik, nem beszélve arról, hogy könnyen kiugorhat a kezemből. Ezen okok miatt egy leselejtezett üvegráma-fogót használok befogó adapterként.
A szálra húzás művelete közben a szatinirozó korong néha bele-belemar a felületbe, nyomot hagyva a tükörfényesre polírozott felületen.Ezért némi utómunkálatként kézi polírgép segítségével kijavítom a sérült felületet. A csendes futású és pillekönnyű polírgép nyaka húsz milliméter átmérőjű, kényelmes viselet az ujjaknak. Könnyű vezetni, olyan érzést kelt, mintha flexibilis tengelyű gépet használnék.
A géphez hat szorítópatron tartozik, amely minden méretet lefed, magához a művelethez pedig harminc fajta korong áll rendelkezésemre. Ahova az asztalba épített polírgép korongja túl nagy oda ezzel a kis mikromotorral kényelmesen odaférek.
A minikorong összetétele megegyezik a nagyéval, az alkalmazott polír paszta is ugyan az.
Az óra elkészült, már csak a tokba helyezés művelete maradt hátra.
A szerkezetre felhelyezem a tokkarikát, amely stabilan rögzíti a szerkezetet az óra tokjában.
A felújított szerkezet mehet a helyére. A polírozási munkálatok után ultrahangos mosóban megtisztított óratokba visszakerül az óramű.
A felhúzótengelyt zsírzópárnába tunkolom, amely át van itatta jó minőségű kenőanyaggal. Néhány forgatás után mehet a helyére.
A szerkezet visszakerült a helyére, a hátlap felhelyezése után a mutatók beállítása és az új üveg bepréselése következik.
Ahhoz, hogy a szerkezet mindig éjfélkor váltson meg kell keresni azt a pontot, amikor a naptárszerkezet átvált. Mutatóigazításra állítva a felhúzótengelyt lassan elkezdem tekerni, persze közben figyelve a naptárablakot. A gyors váltású .naptárszerkezetnél is van egy előkészítő szakasz, amikor a naptárgyürü kissé megmozdul, ebből látni, hogy hamarosan váltani fog. Ilyenkor már csak finoman tekerem és amikor átvált a naptár, megállok.
Az éjfélpont megtalálása után gyorsan felhelyezem az óramutatót 12-es állásba. A művelethez mutatófelhelyező eszközt használok, melynek vége kemény gumi, melynek belseje üreges. Határozott nyomással a helyére illesztem a mutatót, mely vége elasztikus, így nem tehet kárt se a mutatóban se a számlapban.
Az óramutató felhelyezése után takarásban felhelyezem a percmutatót is. Mivel a mutatófelfejező szerszám hat részből áll, mindig megtalálható a megfelelő méret.
A mutatófelhelyező szerszám vége gumírozott, közepén egy furattal. A furat megakadályozza, hogy a túlnyúló másodperctengely elgörbüljön, hisz csak a mutatóperemét nyomja.
Az óra üvege megérkezett műhelyembe, mely magas minőségű ásványüveg.
Az óra eredeti üvege karcos volt, de cseréje nem okozott gondot, hisz a 300-as átmérőjű 2 milliméter vastag üveg beszerezhető az alkatrész nagykereskedésben. Az üveg tömítőkarikája sajnos el van öregedve, repedezett, cseredarab nem áll rendelkezésre. Remélem sikerül a helyére illeszteni, a művelethez üvegprés segítségét veszem igénybe.
Az üveg visszahelyezése sikerült, a kissé porózus tömítés néhol cafrangos, de a látványt nem zavarja. A hátlap belsejében található egy hullámosra perforált gyűrű, mely a szerkezet lötyögését hivatott kiküszöbölni. Némi szilikonzsír alkalmazása után a hátlapot véglegesen lezárom az állványos nyitó segítségével.
Az órához fellelt a számlappal azonos színű „Morellato” szíj feldobja a színvilágot.
A felújított óra oldalról.
Az óra üvege karcmentes, számlapjának színe jól harmonizál az óra szíjával.
A felújított óra a hátlap felől.
Az óra tokját többtónusú felülettel díszítettem, mely tükrözi az eredeti struktúrát.
Az órához tartozik egy gyári tárolódoboz, mely rendkívül autentikussá teszi az időmérőt. Plüss bélése védi, királykék színvilága pedig kiemeli az órát.
Örömömre szolgált, hogy javítás közben szerzett élményeimet megoszthattam másokkal is.
Magam a modern, műkedvelő órásmesterség irányvonalát képviselve mindent elkövetek annak érdekében, hogy munkáim közben szerzett szakmai ismereteimet megoszthassam mindenkivel. Szándékom abban nyilvánul meg, hogy akár egy “Osztrák-Magyar Monarchia” területén készült ezüst zsebóra komplett restaurálását bárki megtekinthesse saját otthonában, vagy egy internetkávézó teraszán, bármilyen okos eszköz segítségével. Javítási naplóim képanyagai rendhagyó módon szakmai és művészettörténeti színezettel kiegészítve megpróbálnak szakítani a szürke és száraz műszaki tartalmak világával. Professzionálisan felszerelt órásműhelyem fejlett fotó-technikai berendezésekkel rendelkezik, amely szokatlan párosítás, és szinte egyedülálló a szakmában, amely számos órajavítás területén elvégzett technikai műveletet digitálisan publikál. Műhelyemet folyamatosan fejlesztem és minden érdekes témát, amely órajavítással kapcsolatos, közösségi oldalamon osztom meg először.
Remélem, az elkövetkezendő időben számos szakmai publikációval tudok szolgálni és közösségi oldalamat Magyarország egyik legnagyobb órajavítással foglalkozó, független szellemi adatbázisává sikerül fejlesztenem.