Longines (Cal: 490) karóra hátlapjának javítása
Nincs is bosszantóbb jelenség, amikor magától lepattan a hátlap saját pereméről. Néha még annak a veszélye is fennáll, hogy a funkcióját vesztett hátlap elveszik, nagy bosszúságot okozva tulajdonosának. Akkor lássuk, hogy lehet a problémát szakszerűen orvosolni a gyakorlatban.
Főleg kopott óratokoknál fordul elő legtöbbször ez a bosszantó jelenség, amelyet szakszerűtlen beavatkozással véglegesen tönkre lehet tenni. Pedig van egy pofon egyszerű megoldás orvoslására, amelyet az idős szakma fogásai közül sajátítottam el.
Sokan a peremezésre esküsznek, de láttam már egyéb megoldást is. Ilyenkor a záródóperem szélét kalapálják körbe, véglegesen tönkretéve a korrekt záródás esélyét.
Óraipari tankönyvek is a kalapálással történő zömítést tanítják. Sajnos ezzel a módszerrel nagyon könnyen be lehet horpasztani a hátlapot. Mielőtt kárt tennénk magunkban vagy a hátlapban, gondolkozzunk el egy ennél passzívabb megoldáson, amely egyszerűen kivitelezhető a gyakorlatban.
Szerencsére ezek a hátlapok meglehetősen vékonyak, így könnyen formázható a közepük. Ennek hatására a perem kissé beszűkülve segíti a korrekt záródást.
Kár lenne kalapácsütésekkel vagy peremezéssel tönkretenni a hátlapot. Szinte mindegyik műhely rendelkezik celluloidlap domborító készlettel, amely a kivágókonzol tartozéka. Akkor nyissuk ki a fadobozt.
Magam egy kedves olvasóm révén jutottam hozzá ehhez a teljes, magyar gyártmányú készlethez, amely egyben multifunkcionális eszköz is. Sokan nagy méretű plexiüvegek behelyezésén felül hátlapprésként is használják, de kiválóan alkalmas hátlapok szakszerű formázására.
Kiválasztom a megfelelő nyomólapokat, amelyeket egy Bergeon No’ 3300 gyártmányú préshez applikáltam. Ezek méret azonosak a készülék befogószáraival.
Az egyik nyomólap a hátlap külső pereméhez illeszkedik, a másik, domború elem pedig annak közepénél fekszik fel a hátlap belsejére. Ezt fogom megnyomni a préssel, amely ennek hatására alig látható módon kissé összehúzódik.
Így néz ki az összeszerelt prés, a pofáira rögzített nyomólapokkal. Mivel az eszköz viszonylag nagy nyomatékra képes, könnyedén formálható vele a lazának vélt hátlap is.
Ezek a nyomólapok színesfémből készültek, ennek okán nem okoznak sérülést a felületen. Nyugodtan használható ez a klasszikus domborítási művelet a gyakorlatban, szinte bármilyen hátlap esetén.
Beállítás után a hátlap belsejét befújom szilikon aeroszollal, amely segíti a formázást. Indulhat is a domborítási művelet, amely enyhe nyomással kezdődik, majd fokozatosan növelem a présnyomást.
Nagyon fontos a szimmetria, továbbá tudni kell, hogy egy hátlap lazasága pusztán pár tizeddel tér el a nehezen záródó állapottól. Ennek tudatában nem szabad túlnyomni a hátlapot, mert akkor már azért nem csukódik a helyére, mert szűk lett.
Bár nem látszik rajta, de megnyomtam a hátlap belsejét, amely ennek hatására kissé behajlott. Csökkent a perem mérete két tized milliméterrel, amely elégséges a biztos záródáshoz.
Látható, hogy a nyomólap pereme pontosan felfekszik a hátlapon, ezért használják ezt az eljárást évtizedek óta, nagy biztonsággal.
Dinamikus eljárások egyike sem alkalmas ilyen beavatkozásra, mert nyomot hagy a felületen. Nem érdemes kalapálni sem, mert könnyedén behorpadhat, ezért ilyen megoldással lehet megfelelő eredményt elérni. Érdemes előtte kipróbálni egy alkatrésznek szánt óra hátlapján.
Mivel a puding próbája az evés, ki kell próbálni a záródást a gyakorlatban. Előveszem a nyomóprés műanyag betétjeit, amelyek a készlet eredeti tartozékai. Ezeket makacs, visszazárhatatlan hátlapok visszapréselésénél használom.
Mivel a plexi domború, ennek okán könnyen el lehet törni hátlapzárás közben. Ezért választottam alulra olyan betétet, amely az üvegráma peremén fekszik fel, tehermentesítve az óraüveget.
A hátlap domború, ezért ide is peremre záródó betétet választottam, hisz ha annak közepén nyomnám meg, értelmét vesztené a művelet, hisz most alakítottam rajta.
Minden a helyén van, a présbetétek tehermentesítették a felületeket. Így már csak egyetlen művelet maradt hátra, helyére zárni a hátlapot. Egy halk kattanás után elmondhatom, hogy a művelet sikerrel végződött, hisz megfelelően záródik a hátlap.
Érdemes egy pillantást vetni a Longines (Cal: 490) karóra számlapjára. Egy tipikus P.Kiss István által retusált számlap így néz ki a valóságban. A mester Népszínház utcai boltjában évtizedeken keresztül retusált számlapokat, szinte egyedülállóan a hazai szakmában. Enyhén kanárisárga színvilága tipikussá teszi a látványt, melynek kontrasztja kissé alulmarad a mai modern olasz felújításoktól, ennek ellenére nagyon autentikus. Számtalan Doxa, Marvin, Cornavin, illetve egyéb márka számlapja került ki kezei alól.
Mindenféle roncsolás nélkül sikerült a hátlapot domborítással zömítenem. Emberemlékezet óta használják ezt a roppant egyszerű megoldást a gyakorlatban. Maga a publikáció nem fedi fel a beavatkozás valós időtartalmát, de gyakorlati műhelykörnyezetben kb: fél órát vett igénybe. Örömömre szolgált, hogy a beavatkozás részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
