Menetes hátlap nyitása tapadókorongos nyitó segítségével

Menetes hátlap szakszerű nyitása tapadókorongos nyitó segítségével bevált megoldás az óraiparban. Nagyon sok időmérő létezik, amelynek hátlapja szinte mozdíthatatlan, kinyitása lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A képen látható Longines Admiral búváróra is egy ilyen kategóriát képez, mindjárt azt is megtudjuk, miért.

Az órát megfordítva látható, hogy a hátlapon fogódzási pontnak nyoma sincsen, ezt tetézi, hogy talán húsz éve nem nyitotta ki senki. Ráadásul az órát tengeri körülmények között használták, így a sós víz hatására rendesen begyógyult a hátlapot rögzítő menet is. Akkor próbáljuk meg kinyitni együtt.

Az utóbbi pár év fejlesztése a képen látható elasztikus nyitólabda, amely tapadós felületével szinte felcuppan a nyitásra ítélt óra hátlapjára. A széles körben használható gumiárú briliáns megoldás, mindenképpen hiánypótló eszköz.

Elég csak a lerögzített óra hátlapjára szorítani a labdát és kezdődhet is a művelet. Mivel félig van felfújva, könnyen marokra lehet fogni, így viszonylag nagy erő kifejtésére alkalmas. Sajnos vannak kivételek, ebben az esetben nem fejt ki akkora erőt, így más megoldást kell keresni a toknyitáshoz.

A sikertelen nyitás bűnös gondolatokat generál az emberben, látványosan radikalizálódni kezd elméje. Elég csak Andy Warhol – konzervek -című briliáns alkotására ránézni és máris elsiklik a szakma iránti elkötelezettség. Szerencsére itt nem kell hasonló megoldáshoz folyamodni, létezik olyan célszerszám, amely biztos megoldást nyújt a hátlap szakszerű nyitásában. Akkor lássuk ezt a célszerszámot.

Nincs más hátra, be kell vetni a nagyágyút, vegyük elő az állványos toknyitót. A fa lapra szerelt készülék még a hatvanas évek elején készült, a hajdani szakszervizek szerszámkészletét gazdagította, sok ehhez hasonló hátlapot nyitottak ki vele. Mára leváltotta a tapadókorongos technológia, a karmos kivitelű asztali készülékek lassan a háttérbe szorulnak.

A készülék emblémája komoly név a szakmában, számos nyitókészülék értelmi szerzője volt a neves svájci cég.

Nagy erő átvitelére képes eszköz karja két kézzel használható, segítségével a legmakacsabb hátlap is kinyitható. Mivel a nyitókészülék falapjának gumi talpa van, használat közben szinte odatapad az órásasztal felületéhez.

A készülék befogópofája szabadon nyitható, bár le kell venni hozzá a szíjat. A tokfül felülete lesz a befogási pont, ez akadályozza meg a nyitásra szánt órát az elfordulásban.

Látható, hogy a készüléknek éles karmai vannak, talán ez tántorította el a szervizeket mindennapi használatától. Amennyiben kiugrik a hátlap bevágásaiból, súlyos karcokat ejthet rajta, amely nagymérvű értékromlást okozhat az órán.

Számos betét és nyitókarom tartozik a készülékhez, szinte minden méret megtalálható benne. Csereszabatos alkatrészként bármilyen óra tokja nyitható vele. Nekünk most mégsem ezekre van szükségünk, hisz ennek a toknak nyitásához sajnos egyik sem használható. Tegyük félre a karmokat, betéteket és próbáljunk ki valami újat, mégpedig egy tapadókorongos nyitóbetétet.

Az éles karmok látványa elijesztette mindennapi használatától az órásokat. Talán ez ihlette a tervezőket arra, hogy megalkossák a tapadókorongos technológiát. A nyitókorong felületére vulkanizált magas tapadási képességekkel rendelkező gumiréteg úgy tapad, mint egy Forma-1-es versenyautó gumija, bemelegítés után. Tíz méretben készülő nyitóbetét lefedi az összes hátlapot, a legkisebb női kategóriától a legnagyobb Góliát méretig.

A betét felülete nyomás hatására felveszi a hátlap alakját, legyen az bármilyen kialakítású. Szinte elmondható, hogy „satufék” tapadást generálva már csak egy forgatónyomaték kiváltására alkalmas eszköz kell hozzá, ez lesz maga a nyitókészülék.

Ideális akkor lesz mérete, ha pont a legnagyobb átmérő peremét fogja át, hisz ekkor fejti ki a legnagyobb forgatónyomatékot.

A nyitókészülék feje leszerelhető, ennek helyére fogatható be a tapadóbetét. A modern eszköz helye is megvan a régi fej bevágásaiban, olyan hatást kelt, mintha ennek továbbfejlesztése lenne.

A karmokat két csavar rögzíti, kihajtásuk után kiszerelhetőek a helyükről.

A karmok leszerelése után a nyitóbetét lapolása befogható a pofák közé, amely szorosan tartja azt. Ezek után kezdődhet a nyitás művelete.

A tapadást azzal tudjuk fokozni, hogy nyitás előtt a felületet lezsírtalanítjuk némi benzin segítségével. Ez fokozza az erőátvitel mértékét, nem csúszik meg rajta a gumi.

Az órát befogom a nyitókészülék pofái közé, de ügyelek arra, hogy ne karcolódjon meg. Ezért a fémfelület és a pofák közé behelyezek egy szarvasbőr-betétet, amely megóvja az óratokot a sérülésektől.

A nyitásra előkészített óratok stabilan ül a helyén, így nekiállhatok a hátlap meglazításának.

A nyitás eredményessége nagyban függ a tapadónyomaték mértékétől. Ilyenkor veszem jó használatát a szarvasbőr-betétnek, mert elég erősen oda kell nyomni ahhoz, hogy ne csússzon meg. Gyenge, fémes hang jelzi, hogy a hátlap menete megmozdult, érezni is, hogy a tengeri viselet eredményeként beszáradt só recsegve elengedi a begyógyult részeket, az óra hátlapja kinyílt.

A betét beváltotta a hozzá fűzött reményeket, kinyitottam vele egy olyan hátlapot, amely alap esetben mozdulatlanságra volt ítélve. Ráadásul a betét befogásához nem kellett másik nyitókészüléket vennem, a régi helyére integrálhatóvá vált a modern adapter.

Bár a nyitólabdát most nem tudtam eredményesen használni, de sok esetben használható, kevésbé beszorult hátlapoknál. Viszont tökéletes stresszlabdának is, nyomkodva, dobálva kiűzhetem magamból a motorikus idegességet, hisz most is azon bosszankodtam, mi lesz ha nem tudom kinyitni az óra beszorult hátlapját.

Örömömre szolgált, hogy a nyithatatlannak tűnő hátlap szakszerű leszerelését megoszthattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu