Okos karkötő előtti világ időmérési szokásai
Okos karkötő előtti világ időmérési szokásai
Órásműhelyem famintázatú erezetéhez kaméleonszerűen illeszkedik egy mai modern applikátor. A fizikai időmérés fogalmát meghazudtoló segédeszköz bámulatos népszerűséggel felvértezve a mai fiatal generáció egyik favoritja lett. A Samsung Gear Fit SM-R350 nevű okos eszköz 30 000 forintos árával az alapszegmenst testesíti meg. Elég felcsatolni a karunkra, és a hétköznapok szürke, szinte semmitmondó adathalmaza érdekes és informatív közelségbe hozza a kommunikatív külvilágot.
Természetesen ez a külvilág nem is olyan tág fogalom, mint hinnénk, pusztán a hozzá csatlakoztatott Samsung S8 okostelefon szinkronizálásával elérhető, így az összes információ kivetül az okos karkötő trendi, ívelt kijelzőjére.
A pontos idő, dátum, és millió információ megjelenítése mellet segítségével kezelhető maga a telefon és annak összes funkciója. Viselésével az elérhetetlenség fogalma már a múlt homályába vész, hisz bármilyen szituációba használható, szinte nincsenek korlátai.
Az információ mérhetetlen igénye már az 1980-as években elkezdődött, amikor a hétköznapok rendjébe integrálódott a számítástechnika. Az eleinte digitális játékszernek tekinthető eszközök szép lassan kitörtek a Commodor klubok világából és hódító útjukra indulva ma már az atomerőművek biztonsági rendszereit, vagy a nemzetközi űrállomás giroszkópjait vezérlik.
A mai modern számítástechnika típusossága része lett a mindennapoknak, hisz már egy webshop, és vele szinkronban működő logisztikai szolgáltató sem lenne működőképes nélküle. Talán ezen fejlett igény teremtette meg az okosórák és karkötők térhódítását napjainkban.
Viselete ergonomikus, kijelzője ívelt, színvilága testre szabható. Létjogosultságát korunk felgyorsult, túlinformált világa generálta, hisz tudása minden területen kiaknázható, legyen az sport, magánélet, vagy munkahely. Az okos eszköz egyik kollégám tulajdona, aki informatikusként dolgozik egy piacvezető logisztikai cégnél, ezúton köszönöm Bokor Ákosnak, hogy lecsatolta karjáról az időmérőt és rendelkezésemre bocsájtotta.
Az informatikai rendszerek felügyelete online elérhetőséget igényel, hisz ezek napirendszerű karbantartása létfontosságú. Mivel felgyorsult világunkban az idő pénz, az információ pedig hatalom ezen okos karkötő mindegyikét egyesíti viselője csuklóján.
Globalizált világunkban a gyártás helyszíne már csak szervezés kérdése, a fejlett minőségbiztosítási rendszernek köszönhetően csúcsminőségű termék is származhat a távol keletről. Ez teszi lehetővé a magas fokú gyártásoptimalizálást, amely alacsonyan tartja az eladási árakat, a méregdrága Európai munkaerőpiac kizárásával.
Természetesen az okos eszközök világában sem kell mindent alárendelni a szürke sablonos formavilágnak. Konténerszerűen kitolható középrésze kiegészíthető bármilyen trendi színvilággal, nemi identitástól függetlenül. Hisz az okos eszköz mérete unisex, hordhatja befolyásos üzletasszony egy rendszergazda, vagy akár egy közlekedésmérnök is.
A modern közlekedési rendszerek is már az informatika írott szabályai alapján működnek, néha a fizika határait feszegetve. A szinte másodpercalapú menetrendek már csak digitális formátumban érhetőek el, aki kimarad, lemarad elvén működve megköveteli a felhasználótól – ebben az esetben az utastól a pontosságot.
Egy ilyen okos karkötő segítségével betartható a szigorú menetrend, akár egy applikáció segítségével. Ezáltal nem marad le az ember a fontos dolgokról, így akár a kontinens másik szegletében is elérhetővé válik, az aktuális zónaidő figyelembevételével. Utazás közben eltel idő sem megy veszendőbe, hisz a szerelvény ingyenes WIFI-jén keresztül kockulhatunk tovább.
Chat-elhetünk, megoszthatunk, lájkolhatunk, vagy néha ki is nézhetünk az ablakon, de a 400 kilométer feletti végsebesség a klasszikus tájkép élményét a a vizuális elmosódottság érzetével váltja fel, így marad a Full HD kijelző. Ezekben még egyetlen felhasználó sem csalódott.
Mint minden órában, ebben is az erőtartalékok határozzák meg a működés idejét, pótlásuk létfontosságú. Mivel az eszköz digitális, feltöltése stílszerűen USB kábelen keresztül lehetséges.
Az óra sematikus működése kísértetiesen hasonlít egy hagyományos időmérőhöz. Amennyiben egy napon belül nem visznek bele energiát, atomikus pontosságú, trendi kijelzője lehunyja szemét, az üzenetek elhalványulnak, a lájkok kihunynak, és az okos eszköz elbutulva álomba szenderül.
Az informatikai rendszerek rohamos fejlődése számos evolúciós változáson megy keresztül, amely idővel felülírja ezen okos eszközök létjogosultságát. Amely manapság modernnek számít, talán egy év múlva a kukába landol, hisz a hozzá csatlakoztatható infrastruktúra nem lesz vele kompatibilis. Viszont elektronikai hulladékként újrahasznosítva egy új generációs okos eszköz alapanyagául szolgálhat, ez az oka annak, hogy sosem lesz belőle régi szóval illetett „gyűjtői darab”.
A fejlődésnek nem lehet gátat szabni, de visszapillantani érdemes a múltba, vajon milyen időmérőt viselek az emberek 120 évvel ezelőtt, informatikai rendszerek és okos eszközök nélkül. Ezt legkönnyebben egy 1870-es évek elején gyártott kulcsos zsebórán keresztül tudnám bemutatni. Akkor merüljünk el a múltban.
George Stephenson 1815-ben debütált „Rocket” elnevezésű gőzmozdonya már akkor is a múltat képviselte, de az infrastruktúra rohamos modernizálásának sosem voltak korlátai. 1870-ben a vasút fejlődése megállíthatatlanak tűnt, ennek köszönhetően végsebessége elérte a gigantikus 80 kilométer/órát.
A kor írott sajtója szerint ez a rohamtempó már az emberi szervezet számára is ártalmas lehet. Bár a vasút inkább érdekességnek számított, mint tömegközlekedési eszköznek, mégis ez a kor teremtette meg az igényt egy mindenki által elérhető zsebórára, amely segítségével betartható a majdani menetrend.
Az informatív beállítottságú és közösségi oldalakon kommunikáló társadalom csak az elmúlt évtized vívmánya, még múltja sincs, nemhogy történelme. Kicsit merüljünk el a múltban, kapcsoljuk le karunkról az okos karkötőt, és nézzük meg, mit viseltek az emberek az első ipari forradalom idején, 1870-ben.
Ebben az időben még csak gázlámpák pislogtak az utcákon, esténként az átlagpolgárok gyertyafény mellet olvashatták a korabeli nyomtatott sajtó kritikáit. Bár menetrend még nem létezett, de a textilgyárak zakatolása már elhozta azt a technikai haladást, amely fénysebességre kapcsolta a mindennapokat.
Az óra okosnak nem, de időtállónak mindenképpen nevezhető, hisz majd 150 éves. USB kábelnek még nyoma sincs, de tartozik hozzá egy felhúzókulcs, ez helyettesíti az energiabevitelt. Egyetlen közös nevezője az okos karkötővel, hogy naponta kell energiát bevinni, hogy működjön. Az óra ezüst hátlapja hibátlan, deformációnak nyoma sincs, valószínűleg vigyáztak rá. Sajnos az óráról ez nem mondható el, több sebből vérzik, felújítása szép feladat a gyakorló órás számára.
A korabeli 1800-as évek közepén élt fiatalságnak nem sok dolga akadt a pontos idővel, hisz még hiányoztak azok a meghatározó infrastruktúrák, amihez igazodni kellett volna. Főleg gyalog jártak, a kialakuló vasúti közlekedés is csak Budapest- Vác vasútvonalra korlátozódott.
Minden templom homlokzatán volt toronyóra, ami el is ütötte a pontos időt, ez elég volt a napi tevékenység ellátásához. Pirkadattól napnyugtáig mérték a napi beosztást, a postakocsi is akkor indult, ha a kocsi megtelt, de a korai marketing eszköztárához tartozott a kocsmai idővételezés intézménye. A korabeli korcsmák bejárata felé pontos órát helyeztek el, hisz nem sok embernek volt saját időmérője, így hát aki elballagott a korcsmáig, megtudhatta, mennyi az idő és ha már ott volt, beugrott egy italra.
Erre Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma című művében is találunk utalást. A pontos időhöz való igazodás a reformkor idején jött el, amikor rohamosan elindult a vasútépítés és a tömegközlekedés.
A zsebóra lánca eredeti, minősége illeszkedik az óratok stílusához, mely elég ritka. Sok ilyen lánc került elzálogosításra. A viselet meghatározta a kor divatját, férfiékszerként tekintélyt parancsolt, kialakítása sokszor képet adott az illető anyagi és társadalmi pozíciójáról.
A korabeli zsebóra viselete jól megfigyelhető Barabás Miklós (1810-1898) 1881-ben festett – Szakállas férfi portréja – című festményén. A Biedermeier festő kihangsúlyozta a kor viseleti szokásait, mely még a tiszti lánc és az óralánc átmenetét ötvözte, férfiékszerként tartalmazott családi címert, nemesi pecsétet, vagy hölgyek estén púderszelencét. A lánc legtöbbször aranyból vagy ezüstből készült, de később alpakkából is gyártották, mely minden esetben tükrözte viselőjének anyagi helyzetét.
A tiszti lánc az 1890-es évek közepétől alakult át zsebóralánccá, amit az első világháború után a szinte egyeduralkodó karóra divatja kissé háttérbe szorított. Újból reneszánszát éli a viselet, hisz a zsebórák modern kori térhódítása miatt jelentőségét visszaszerezte, az antik órákat javító szakemberek legnagyobb örömére.
A zsebóra nyakán lévó gomb megnyomásával a fedél kinyílik, így szabaddá válik a két kulcsnyílás, ahova a felhúzókulcs illeszkedik. Az egyik a felhúzó a másik a mutatóigazító helye. Mivel az óra még az 1850-as évek derekán készült, nem találunk se felhúzókoronát, se a mutatóigazításhoz szükséges kerékrendszert, hisz ezeket az 1890-es évek magasságába találták fel és alkalmazták.
A zsebóratok porvédő fedele egy későbbi pótlás eredménye, hisz az 1850-es években még nem alkalmaztak metál feliratot, legalább is ebben a betűformában biztos nem. Ennek oka abban nyilvánulhat meg, hogy a porvédő fedél sok esetben tartalmazott személyre szóló bejegyzéseket, mely az óra eladásakor rontott annak értékén.
Mivel az óra nem sokkal az 1848-as szabadságharc után készült tartalmazhatott olyan bejegyzéseket is, mely az azt követő Bach korszak (1850-1859) sokszor véres koncepciós időszakában kollaborációval vádolhatta viselőjét, mely a történelem ezen szakaszában azonos volt egy halálos ítélettel. Természetesen ez egy városi legenda, lényege abban nyilvánul meg, hogy a fedél nagyon vékony, így a szöveg eltávolítása után szinte behorpad, tartását elvesztve nem maradt más, mint annak cseréje.
Az 1838-as nagy dunai árvíz és az 1848-as szabadságharc kissé lefékezte a főváros fejlődését, az utak és a közlekedési lehetőségek nagyon korlátozottak voltak. A Budapest központját megtestesítő dunai korzót ábrázoló korabeli képen is kitűnik, hogy a hölgyek szoknyái még a poros utakat söpörték.
Az időmérés fogalma itt is kissé háttérbe szorult, az óra inkább úri huncutságnak számított, mint zsebórának, míves kivitele főleg figyelemfelhívásra korlátozódott, mint hogy ez alapján osszák be idejüket az emberek. Az olcsó, mindenki számára elérhető zsebóra fogalma még pár évtizedet várat magára, annak eljövetelét a közlekedés fejlődése hozza magával.
Az óra mutatóinak igazítása nagyon autentikus, az órához tartozó kulcs segítségével korrigálható a pontos idő. Mivel a két nyílás egyforma méretű, így egy kulccsal felhúzható és időre állítható az zsebóra. Elsőre szokatlannak látszik, de végtelenül egyszerű a művelet, mely némi protokollt varázsolt a mindennapokba
Nyugat-Európából induló vasútépítési trend hamarosan elérte Magyarországot is. Gomba módra szaporodtak a vasútvonalak, számos magyar szabadalom és fejlesztés is segítette ennek terjedését. Baross Gábor és Ganz Ábrahám egyike volt a sok neves magyar szakembernek, akik sokat tettek a vasúti hálózat kiépítéséért. A külvilágtól elzárt falvak becsatlakozhattak az ország vérkeringésébe, a vasút több ezer embernek adott munkát.
Ez a tendencia meghozta azt az igényt ami addig nem létezett – igazodni a menetrendhez. A postakocsik addig pirkadatkor indultak, ami egy elég széles intervallumot jelentett, a vasút viszont a menetrend szerint, ennek betartásához viszont már pontos zsebórára volt szükség. A pontos időhöz való szocializálódást a kényszer is szülte, mert aki nem volt ott időben, lemaradt és lehet, hogy a következő vonat csak késő délután indult.
A változást megértették az óragyártók is, akik hamarosan előrukkoltak olyan, tömegesen gyártható órával, amit a hétköznap embere is meg tudott fizetni.
A porvédőfedél felhajtása után láthatóvá válik maga a szerkezet, mely a korához illő kialakítású cilinder-zsebóraszerkezet.
Nyugat-Európából induló vasútépítési trend hamarosan elérte Magyarországot is. Gomba módra szaporodtak a vasútvonalak, számos magyar szabadalom és fejlesztés is segítette ennek terjedését. Baross Gábor és Ganz Ábrahám egyike volt a sok neves magyar szakembernek, akik sokat tettek a vasúti hálózat kiépítéséért.
A külvilágtól elzárt falvak becsatlakozhattak az ország vérkeringésébe, a vasút több ezer embernek adott munkát. Ez a tendencia meghozta azt az igényt ami addig nem létezett – igazodni a menetrendhez. A postakocsik addig pirkadatkor indultak, ami egy elég széles intervallumot jelentett, a vasút viszont a menetrend szerint, ennek betartásához viszont már pontos zsebórára volt szükség.
A pontos időhöz való szocializálódást a kényszer is szülte, mert aki nem volt ott időben, lemaradt és lehet, hogy a következő vonat csak késő délután indult. A változást megértették az óragyártók is, akik hamarosan előrukkoltak olyan, tömegesen gyártható órával, amit a hétköznap embere is meg tudott fizetni.
Mivel az óra kulcsos felhúzású, így a hátlapját naponta kell nyitogatni, hogy tulajdonosa hozzáférjen a felhúzónyílásokhoz. Ezért praktikus módon rugós fedéskialakítást alkalmaztak annak nyitására, így a korona helyén lévő gomb megnyomásával magától kinyílik.
Az zsebóra megjelenése rendkívül autentikus, bár számlapja meglepően újnak tűnik, vélhetőleg javítás eredménye. Ennek oka abban rejlik, hogy a kor embere, főleg hanyagságból inkább közvetlenül a mutatókat állította, ehhez pedig a zsebóra kulcsát használta. Ezzel viszont a végletekig összekarcolta a számlapot, mely vélhetőleg már az 1900-as évek elejére olvashatatlanná vált.
Sok korabeli remekmű és míves tűzzománc számlap esett áldozatul az úri hanyagságnak, de sok esetben a képzetlen cselédség okozott karcokat és sérüléseket drága órákon, vagy műkincseken. Ezért sok főúri kastélyban kizárólag a komornyik volt jogosult az órák rendszeres felhúzására és pontos időre állítására, amit a házigazda szigorúan ellenőrzött.
Egy ilyen korú zsebóra kulcsa minden esetben pótlás eredménye, itt sincs másként, semmi csodálkozni való nincs benne, hisz az óra kb: 160 éves, volt ideje elveszni. Szerencsére a piacgazdaság feneketlen kelléktárának egy komplett iparág épült ezek pótlására, hisz még sok kulcsos zsebóra van forgalomba, beszerezhető, akár méret szerint is. Itt is egy ilyet látunk, funkciója, stílusa korabeli hatást kelt, formavilága is azonos.
A kulcs kialakítása igényes, pont kézre esik, meglepő egyszerűséggel használható. A furatok meg vannak vezetve, a kialakított négyszög pontosan illeszkedik a kulcs ellendarabjára. A mutatók midként irányba állíthatóak, a rugó felhúzásának vége határozottan érezhető, nehéz túlhúzni. Mind kialakítása, mind formavilága rendkívül autentikus.
A zsebóra nyakára akasztható karabiner ötlete messzire nyúlik, talán még az időmérés előtti időkre. Zsebóra híján kezdetben púderszelencét, vagy zománcképet rejtő miniatúrát akasztottak rá, de céhes medált, vagy családi címert is szívesen viseltek rajta. Mivel a rugós karabinert még nem ismerték, az ezüst viszonylagos rugalmasságát kihasználó megoldást alkalmaztak – amilyen a képen is látható.
A zsebóralánc alkalmas volt a zsebóra kulcsának tárolására, így nem veszhetett el olyan könnyen. Sajnos az óra nagyon régi, így kulcsa sem eredeti, hiába akasztották nagy gondossággal a zsebóra láncára.
A szerkezeten megfigyelhető a kulcsnyílások helye, ahol az óra felhúzókulcsa illeszthető. A mutató igazítása közvetlenül a perctengely nyúlványaira helyezhető, melynek vége négyszög kialakítása pontosan illeszkedik a kulcs méretére. Az óra felhúzása közvetlenül a rugóház magjából kialakított négyszög segítségével lehetséges, mely szintén egyezik a kulcs méretével.
Az 800-as ezüstből készült zsebóratok üvegrámája körömmel nyitható, illetve zárható. A mutatók kissé laza kialakítása rászoktatta a tulajdonosokat, hogy felhajtva egy könnyed mozdulattal korrigálják a pontos időt. Sokszor ez a mutatók elhajlásához vezetett, illetve nem kímélte a számlapot se. A hátsó porvédőfedél elzárta az óraszerkezetet a hívatlan látogatók elöl, pusztán a két kulcsnyílás furata törte meg a látványt. A hátlapfedél viszont gombnyomásra nyílik és enyhe nyomásra csukódik, így bármikor felhúzható az óra a zsebóraláncra akasztott kulcs segítségével.
A zsebóra mutatóit szakszerűen eltávolítottam, így már levehető a számlap is. Ilyen régi óránál sajnos nem szokott a számlapláb épségben lenni, mindig valamilyen szurokszerű anyaggal ragasztják fel, mert annak lábait valaki a múltban letörte. Szerencsére itt üdítő a látvány, hogy a számlap lábai épek és egészek, rögzítésük is gyári. Két úgynevezett szoknyás csavar elfordításával a számlap szabaddá válik és levehető.
Az óra számlapja tűzzománc, amit egy külön belső, sötétebb tónusú darab díszít. hatása korabeli, bár valószínűleg többször javították.
Az óra számlapját megfordítva szemrevételezhető az ellen zománc, mely a számlap kiégetése közben, tudatosan került a felületre. Az égetés közben keletkező hőmennyiség könnyen eldeformálta a számlapot, de ha egyenletesen bevonták mindenhol, a művelet megszelídült és jó esetben lehűlve szimmetrikus maradt a számlap. A selejtek száma így is elég nagy volt, ez okozta a szakma vesztét is. A tűzzománc számlap készítésének tradíciója az 1920-as évek elejére teljesen kihalt.
A szerkezetet kiszereltem tokjából, így üresen 38 grammot nyom. Az óraüveg hibátlan, cseréje nem szükséges, de a tok kissé le van lakva, de ultrahangos tisztítással szépen felújítható.
A zsebóra tokja a kor szokásához híven 800-as finomságú ezüst, mely keménysége folytán szinte alig kopott. A mai értelembe vett Sterling ezüst, mint ötvözet, főleg az elmúlt pár évtizedben terjedt el ilyen széles körben.
Talán nem is baj, így jobban átvészelte az elmúlt 160 évet, kopás szinte alig látható rajta. Középen látható a címerpajzs, mer a kor szokása szerint a család címerét tartalmazhatja, de véshető bele monogram, vagy akár liturgikus motívum is. Ezen az órán nem éltek a lehetőséggel, a címerpajzs vésetlen.
Az óra hátlapja rugós zsanérral nyílik a tetején lévő gomb megnyomásával. Nagyon sokat használták, kissé elkopott, de funkciójának tökéletesen megfelel.
Kicsit furcsa a mai szemlélő számára, de az óra nem tartalmaz felhúzókoronát, de még felhúzótengelyt se. Az óra nyakán egy nyomógomb található, mely megnyomásával a hátsó fedél nyílik ki, hogy felhúzáskor tulajdonosa hozzáférjen a kulcs nyílásaihoz.
A mutatók korabeliek, egy párt alkotnak, stílusviláguk saját korukat testesítik meg.
Az óra felső csapágylemeze számlap nélkül. A látvány rendkívül érdekes, hisz felhúzókoronának és mutatóigazító szerkezetnek nyoma sincs. Ennek oka abban rejlik, hogy még nem találták fel. A felhúzókorona és az úgynevezett oldaldrukkeres mutatóigazítás az 1867-es párizsi világkiállításon debütált, mely meghatározta az órakészítés jövőjét.
1867-ben a háborúk sújtotta Európában – az olasz egységtörekvések harcai és a porosz-osztrák háború közepette – újra Párizsra figyelt a világ, ahol a franciák az előző három világkiállítás pompáját is felülmúlva ünnepelték a császárság fénykorát. Az állam 6 millió frankkal támogatta az esemény létrejöttét, Párizs városa ugyancsak 6 milliót áldozott a rendezésre, míg a költségvetés maradék 10 millióját magánszemélyek adták össze.
A császár, akár 1855-ben, komoly szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot: a munkások, diákok, katonák, tanítók, árvák utazási kedvezményt és 400 000 ingyenjegyet kaptak, valamint 67 000 ingyen szállást biztosítottak a szegényebb rétegek számára – az ingyenes belépők tíz százalékát külföldi rászorultak között osztották ki -, és a jegybevételt, 3 millió frankot a rendezők jótékony célokra fordították.
A zsebóra szerkezete rendkívül puritán, nem fedezhető fel rajta felirat vagy márkajelzés, ennek oka abban rejlik, hogy nem létezett még ilyen. Bár az ipari forradalom már a küszöbön állt, a technikai fejlődés a tömeggyártás irányába mutatott, de óramárkák még nem léteztek.
Egyéni manufaktúrák, neves mesterek szignói már régóta léteztek, de ezek főleg rendelésre készült példányokon köszöntek vissza. Ez a példány elérhető kategóriaként a kor polgári ízlésvilágát testesítette meg, cilinder gátszerkezete széles körökhöz eljuttatta a modern időmérő fogalmát. Bár pontossága elmaradt a mai időmérők szinte atomikus szinkronidejétől, de abban a korban nem is volt erre szükség.
A magtengely vezetőcsövének levétele után láthatóvá válik a felhúzócsonk kilincsszerkezete. Ez a racsni akadályozza meg, hogy felhúzás közben ne szaladjon le a rugóerő. Halk kattogással működve egy irányba engedi elmozdulni a tengelyt. Mára teljesen beszáradt, a múltban alkalmazott kenőanyag már kocsonyás anyaggá alakulva, inkább akadályozza a működést, mint hogy segítené. Korrekt tisztítása elkerülhetetlen.
A vezetőcsonk terelőlemeze lefedi a négyszögforma tengelyét, melynek több funkciója van. Egyrészt megvezeti a kulcsot, hogy a tulajdonos ne okozhasson kárt a szerkezetben, másrészt pontosan illeszkedik a védőfedél kialakított furatába, így felhúzáskor nem kerülhet por a szerkezetbe.
A carréstiftnek nevezett alkatrész tulajdonképpen egy tengelykapcsoló, mely segítségével igazíthatóvá válik a szerkezet. Az üreges perctengely furatán keresztül egészen a csapágylemez másik oldaláig ér és a kiálló csonkra illeszthető a percmutató. A szerkezet felőli része négyszögben végződik, mérete azonos a felhúzókulcs nyílásával,így ezzel végezhető a mutató igazítása.
Eltávolítani szinte lehetetlen, kizárólag áztatással lehetséges. Magam némi WD-40-es lazítófolyadék befújásával értem el, hogy pár nap után kilazuljon. Alatta nagyon megül a kosz és a korrózió, ha lehetséges, érdemes időt áldozni kivételére, mert jobb hatásfokkal javítható az óra.
A szerkezet csapágylemeze lecsupaszítás után. A werk négy köve a billegőcsapágyra, illetve a gátkerékre korlátozódik, minden más kerék sima fémcsapágyban fut, amit a csapágylemez furata képvisel. Bekövesedett kenőolaj-maradványok mellett sokszor textilszálak és rovarmaradványok is tarkítják a repertoárt, elképesztő, hogy fél évszázados tárolás után mi minden gátolja a normál működést egy antik óránál.
Az óra alkatrészei szétszedve várják a szerkezettisztítást. Bár a werk nem sok darabból áll, de a kenőanyag mézhez hasonló anyaggá sűrűsödve mindent ellep. Szinte tapintásuk is ragacsos, vélhetőleg a kor szokása szerint – kocsikenőcsnek – nevezett sűrű gépolajjal kenték át, mely talán már pár év után beszáradt. A korabeli órásolajak se voltak jobbak, hisz állati eredetű termékként hajlamosak voltak a gyantásodásra, mely a szerkezet teljes beszáradását eredményezte.
A szerkezet központi csapágylemeze egyszerű, sajtolással előállított alkatrész, mely igen puritán. Csapágyfurata egyszerű kialakítású, perselyt nem tartalmaz.
A csapágylemezt megfordítva láthatóak az illesztőlábak, amelyek az alkatrészt pozicionálják az alaplemezen.
A szerkezet hagyományos 15 fogú gátkereke, mely a cilinderes zsebórák egyik sajátossága. A werkben nincs horgony, így a felhajtott fogak a billegőtengelyen található cilinder kimarásába akadva megakadályozzák a kerékrendszer gyors lefutását.
A szerkezet kilincsrugója. Az egy darabból kialakított alkatrész a rugómag tengelyére préselt kilincskerék fogai közé akadva egy irányba engedi felhúzni az órát.. A rugóház hídjába csavarral rögzített alkatrész rugalmassága folytán látja el feladatát, ennek kattogó hangja köszön vissza felhúzáskor.
A rugóház tetején látható kilincskerék fogai közé illeszkedik a kilincsrugó. Mivel alapesetben a felhúzókulcs vezetőcsöve eltakarja, nehezen lehet hozzáférni, mely azt eredményezi, hogy a végletekig el van szennyeződve, erőltetve könnyel törik, így korrekt tisztítása elkerülhetetlen, sőt kötelező.
A rugó felhúzva vészelte az elmúlt évtizedeket, így ereje legyengült, ami abból is látszik, hogy alakját szinte alig változtatja. Orvosolni úgy lehet, hogy kifűzöm és ellentétes irányba feltekerve kissé megspanolom.
A rugót óvatosan kifűzve a helyéről, olajos kézzel ellentétes irányba feltekertem. Ezáltal nyomatéka megnő, visszafűzve érezhetően nehezebb lesz felhúzni. Megnövekedett ereje szemmel is látszik majd, hisz a billegő lengésszöge láthatóan megnő, járástartaléka is fokozódik.
Az carréestift kijött a helyéről, ráadásul egészben. Sok esetben elszakad, vagy eltörik beavatkozás közben, itt szerencsém volt. Bár egy másik alkatrész készítése nem nagy kihívás, csak időveszteség.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül.
A szerkezettisztítás művelete az első üvegben lévő folyadékkal kezdődik. Ez kifejezetten Elma gépekhez készült koncentrátum 1 : 9 arányú oldata. 15-20 perc alatt a mosókosárba helyezett alkatrészek makulátlanul tiszták lesznek. A kosár lassan forog és ahogy végeztem a mosással, a folyadék felszíne felé emelem, így felgyorsulva minden maradék mosóanyag kicentrifugálódik belőle.
A másik két folyadékban mosóbenzin található, ebből az egyik leoldja a maradék szennyeződést, a másik pedig végső öblítésként kristálytisztára varázsol minden óraalkatrészt.
Benzines öblítés után a szárítóblokkba kerülnek az alkatrészek, mosókosarastul. A fűtőközeg meleget generálva cseppmentesen megszárítja a kitisztított óraalkatrészeket, így a készülék elvégzi helyettem a szerkezettisztítás időrabló folyamatát. Így amíg a szerkezet megtisztul, én mással is tudok foglalkozni, hisz a művelet alig igényel beavatkozást.
A komplett művelet után a mosókosár tartalma már makulátlanul tiszta, az óraszerkezet összeépíthető.
A kitisztított óraszerkezet száradás után. Összeépítési idővonalként kiterítve segíti az áttekinthetőséget, bár nem sok alkatrészből áll, de a szokás hatalma kötelez.
A szerkezetet összeépítés közben kenőolajjal látom el, mely modern anyagként már szintetikus úton készült. Az állati eredetű olajakat már nem használják, ezen modern kenőanyagok kevésbé hajlamosak a beszáradásra. Ráadásul négyféle, különböző viszkozitású is rendelkezésemre áll belőle.
A kitisztított óraszerkezet összeépítés közben. A futószerkezet elrendezése hagyományos, a másodperckerék meghosszabbított tengelyére kerül a másodpercmutató, mely a másik oldalon lévő számlap áttörésén keresztül leolvasható.
A kor jellemző kialakítású alkatrésze, az egylábas híd. Ebben az esetben a csapágy nem tartalmaz követ, sima furatként látja el feladatát. A hidat egy csavar rögzíti, amit az illesztőstiftek pozicionálnak. Korrektül meghúzva stabilan tartja a kereket. Ezt a megoldást már az 1700-as évek óragyártásában is használtak, egyszerűsége folytán még az 1940-es évek olcsó óráiban is felfedezhető volt.
Az óraszerkezet rögzítőcsavarjai tipikusak, legalább négy mérettel találkozunk, felhasználásuk szigorúan egy helyhez kötött. Érdemes rendszerezni őket, mert ha egy hosszú csavart tekerünk nem megfelelő helyre, a másik oldalon kijőve eltörhet szerkezeti elemeket.
Fordítva is igaz, egy rövid csavar hosszú furatban pedig nem tart semmit. Mai modern órák esetében már uniformizált csavarokkal találkozunk, amelyek akár gépi szerelésre is alkalmasak. Nem csoda, hisz ha csak a Swatch márkát vesszük alapul, 25 év alatt legyártottak belőle 150 millió darabot. Ez gépi szerelés nélkül nem lett volna elérhető. Itt még nem létezett ilyen, a csavarokat még emberek rakták helyükre.
Összeépítés közben minden csapágyat átkenek szintetikus olajjal. Finom olajzótűt belemártom a kenőolajba és a végén keletkező kevés olajgömböt átviszem a kenésre szánt felületre. A tengely végéhez érintve az elterül és folyamatosan keni a csapágyat.
Ilyen korú órák esetén a zárt fedőkövek alatt minden esetben bekövesedett kenőolaj-maradványokat találok, így annak eltávolítása és korrekt kenése elkerülhetetlen.
Az összeépített és finoman átkent szerkezetet óvatosan felhúzom, ez megmutatja, mennyire futnak szabadon a kerekek. Pár fordulat után az óra kerékrendszere, mivel nincs benne a billegő elkezd forogni és a nyomaték elfogyásáig folyamatosan mozog. Ez jelzi számomra, hogy sehol nem szorul a futószerkezet.
A carrestift felülete rozsdás volt, annak eltávolítása után viszont a tengelykapcsolat kissé meglazult. Ez azt eredményezheti, hogy működés közben lemaradhatnak a mutatók a pontos időhöz képest. Ennek megakadályozására összeszerelés előtt óvatosan meglapítom.
A csőtengely kemény, edzett acél alkatrész, könnyen összeroppanhat. Ennek megakadályozására egy órás-dörzsár kúpos felületére húzom fel és ott végzem el a műveletet, így megakadályozható annak összeroppanása.
A csőtengelyt órás dörzsárra húzva elkerülhető megroppanása. Erős csipesz segítségével könnyen elvégezhető a művelet.
Az összehúzás eredménye még beszerelés előtt leellenőrzőzhető, hisz kézben fogva érezhető, hogy a megcsúszás hatásfoka megfelelő-e. Ha itt jól teljesít, helyén is betölti funkcióját.
A nehézkesen kiszerelt carréstiftet gondosan megtisztítom és finoman átolajozva visszanyomom a helyére. A finoman érdesített tengelye érezhetően megszorul a furatban, így szinte biztos, hogy ellátja feladatát, ami nem más, mint hogy finoman megcsússzon mutatóigazítás közben.
A középtengely fordulatszáma nagyon alacsony, naponta kétszer fordul körbe, de nyomatéka a legnagyobb, hisz a rugóház teljes nyomatéka szinte ide összpontosul. Szintetikus nehézolaj segítségével átkenem, ami hosszú időn keresztül ellátja feladatát.
A kitisztított és összehúzott perctengelyt erős csipesz segítségével visszanyomom a helyére. Mivel a carréstift a másik oldalon felfekszik az órásasztal lapjára, a műveletet könnyen el tudom végezni.
A számlap lábait egy bajonetthez hasonlítható, úgynevezett szoknyás csavar rögzíti. A csavar egy ponton be van vágva, ez a nyugalmi helyzet, amikor a számlapláb szabad, ilyenkor könnyedén levehető. Visszaszerelés után, ha elfordítom a csavart, annak pereme megszorítja a számlap lábat, így rögzíthető. A számlapok törése erre vezethető vissza, mert sokan feszegetik a számlapot – nem ismerik technikáját a csavar kioldásának – így megrepesztik a számlapot, mely amúgy is könnyen törik.
A szerkezet billegője, törés nem látható rajta, de komoly beavatkozáson kell átesnie ahhoz, hogy stabilan működjön.
A billegőt leválasztom hídjáról, mert korrekt kenését csak annak szétszedésével lehet elvégezni.
A hajszálrugót is leválasztom a tengelyről, hogy a tengelyek végét kismértékben megmunkálhassam órás-esztergagép segítségével.
A csapágylemez fedőkövét is leszerelem tisztítás céljából, mert mögötte bekövesedett kenőanyag rejtőzködik, mely más módszerrel nem távolítható el.
A billegőt leválasztva láthatóvá válik a kivágott henger, melyről nevét is kapta. A gátkerék fogai ezen kivágáson haladnak át, mely lengés közben szabaddá téve, vagy épp eltakarva szakaszos mozgásra kényszeríti a kerékrendszert.
A billegőtengely csapja a hosszú működés közben elvesztette formáját, kis mérvű utánamunkálás hatására alakját visszanyerve járása élénkebb lesz. A művelet nagy körültekintést igényel, mert a billegő csapja különálló alkatrész, mely úgy van beütve a hengerbe. Oldalirányú nyomás hatására könnyen kieshet belőle, de akár el is törhet.
A hengergátszerkezet a nyugvó gátszerkezetek közé tartozik, amely azt eredményezi, hogy a gátkerék fogai lengés közben folyamatosan a henger falához érnek. Ez a folyamat azt okozza, hogy a súrlódási pont az elmúlt 160 év alatt kissé bekopott.
Ez egyrészt lelassítja a billegő lengését, másrészt nagymértékben befolyásolja a pontosságot. Javítása nehézkes, a hengerpalást fényesítésével lehetséges, de mivel az szinte papírvékonyságú, nagy körültekintést igényel. Erre majd kétszáz éves technikát alkalmazok, melynek lényege, hogy egy órarugót lapot befogok a sikattyúba és elbor- nitrit polírpaszta alkalmazása mellett kifényesítem.
Az idős szakma által daimanit-pasztának nevezett fényesítőanyagot az órások maguk készítették. Kenőzsírhoz adagolták a gyémántport, amit a rokonszakma gyémántcsiszoló műhelyeiből szereztek. A kenőzsír mint hordozóanyag finoman elterült a fényesítőszerszám rugólapján és az órás-esztergagépet magas fordulatszámon forgatva pár perc alatt tükrösít bármilyen felületet. Én nem vagyok ilyen autentikus az elbor-nitrit pasztát úgy vettem, de a művelet ugyan az.
A rugólapot finoman mozgatva óvatosan kifényesítem a kopott palástot. A műveletet többször megismétlem. Utána alapos tisztítás következik, mert a gyémántpaszta bejut mindenhova és ha nem mosom le az óra működése közben elkoplaltathat mindent. A gyémánt vagy elbor-nitrit paszta nagyon drága, de mivel csak keveset használok egyszerre, nagyon kiadós.
A palást kifényesítése után alapos tisztításon esett át, amit aprólékosan, modellezőecset és benzin segítségével végeztem el.
A billegő hajszálrugóját láthatóan már többször újrafűzték, de funkcióját így is betölti.
A kifényesített billegő összeszerelés után mehet a helyére.
A szerkezet szabályozását digitális műszer segítségével végzem el, aminek mérőcsipeszét rendhagyó módon a felhúzókulcsra csíptetem. Ennek oka abban rejlik, hogy nincs más kiugró pont, felhúzótengely, vagy bármi más, ahová helyezhetném.
A cilinderszerkezet mivel a nyugvó gátszerkezetek közé sorolható, lengés közben a hengerhez nyomódik gátkerekének foga. Ez mérés közben elég nagy zajt generál, csoszogó járása kissé keszekusza vonalat húz, de a kapott diagram értékelhető. Némi szabályozás után a pontosság élhető. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy 160 éves órát mai modern digitális eszközzel szabályozzunk pontosra, de nem lehetetlen.
Az óratok a végletekig el van szennyeződve, tisztítását legkönnyebben ultrahangos mosó segítségével végezhetjük el. A készülék 42 000 Hz segítségével minden szennyeződét lerobbant a felületről, így kb: 10 perc alatt makulátlanul tisztán kerül elő. Száradás után a tok szinte megújult. Összeépítés után tulajdonképpen az óra elkészült!
Az óra elkészült és szinte mindennapi használatra is alkalmas.
Az elkészült óra megjelenése rendkívül autentikus. Modern világunkba némi változatosságot visz, hogy kulcs segítségével lehet felhúzni.
Az óra hátlapja nincs a végletekig elkopva, megjelenése rendkívül elegáns.
Örömömre szolgált, hogy az okos karkötő és a kulcsos zsebóra közt megbúvó több mint 150 évnyi időmérés-technikai különséget megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu