Omega kalapács-automata karóra teljes rekonstrukciója
A javítás tárgya egy korai kalapács-automata szerkezetű karóra, mely az Omega egyik legszebb korszakát idézi. Az 1950-es években gyártott óra teljes felújítása elkerülhetetlen, hisz beázott, a szerkezet sem működik, illetve viseletes külseje miatt teljes ráncfelvarráson esik át.
Az óra kinézete kissé viharvert, de minden elemében rekonstruálható. Az óra plaké tokja karcos, de mivel 80 mikron vastag aranyréteg fedi, szépen felújítható. Számlapja, amíg az óra műhelyemben tartózkodik, megjárja az olaszországi retusálóüzemet és teljesen megújulva kerül vissza a helyére.
Az Omega úttörőszerepet játszott a korai sportórák megvalósításában, hisz a 1940-es években még szinte ismeretlen volt a vízmentes óra fogalma. Kizárólag a luxuskategória rendelkezett ilyen úri huncutsággal, minden más óra alkalmatlan volt vizes tevékenységre, így 1937-ben létrejött a Seamaster modellcsalád. Népszerűsége máig töretlen Co-axiális gátszerkezettel kiegészítve a márka zászlóshajója.
Az óra hátlapja karcos, sikertelen toknyitások nyomai éktelenkednek rajta, de mivel acél, szépen felújítható. A hátlap peremes kialakítású, így szinte rápattan a tokra, ezért toknyitó kés segítségével könnyedén leválasztható.
A hátlap belseje tartalmazza az összes információt, mely itt védve van, hisz nincs kitéve a kopásnak.
Az automata óra fogalma a zsebórák korszakáig vezethető vissza, sok korabeli órakészítő fantáziáját ihlette meg az önfelhúzó zsebóra gondolata. Abraham-Louis Perrelet, neves órásmester jutott el a gondolat gyakorlati megvalósításához és már az 1800-as évek elején megalkotta önfelhúzó zsebóráját. A lengősúly még nem forog körbe, hanem a kalapács-automata szerkezetekhez hasonlóan ívszerű pályán mozog és közben felhúzza az órát. Az ötlet briliáns, szabadalom is védi, de sajnos megvalósítása nem váltott ki osztatlan sikert, ennek oka a kor életvitelében keresendő. A főleg ülőmunkát végző tisztviselők nem mozogtak annyit, hogy a szerkezet önmagát felhúzza, így másnapra a zsebóra rendre megállt. A tervek fiókba kerültek és az 1930-as évek végén, amikor már természetes volt a karóra viselete a mindennapokban, újra előkerült. ( fotó forrása : www.horlogerie-suisse.com )
Az óra hátlapja peremes kivitelű, egyszerű toknyitó késsel levehető.
A technológia jellege szinte szemmel láthatóan azonos a két órában, napi kb: 50 lengés már működésben tartja a szerkezetet. A karórával ezt könnyen el lehet érni, mert egy ember sokat gesztikulál, autót vezet, sportol, amely bőven elég ennyi energia beviteléhez. Zsebóránál az óra ritkán változtatja pozícióját a társadalmi élet se kíván nagy mozgást, így az önfelhúzó mechanika nem visz be elegendő energiát. Bár a kézi felhúzás lehetőségét meghagyták rajta, mégsem terjedt el, amit a drágább kivitel is indokolt. A tervek a fiókba kerültek vissza, ez az oka annak, hogy csak a karórák korszakában tért vissza a mindennapokba.( fotó forrása : forumamontres.com )
Az óra Cal: 354-es kalapács-automata szerkezete az 1929-ben egyesült Tissot-Omega cég ( ‘Industrie Horogére SA ) fejlesztésében született meg. Már kiforrt megoldás alkalmassá tette a werket a tömeggyártásra, sok cég csatlakozik a technológia megvalósításához ( Doxa, Longines, stb..) Az 1940-50-es évek automata óráiban szinte csak ez a megoldás köszön vissza. A középtengelyen elforduló lengőtömeg 180 foknyi elmozdulást engedve hordás közben ide-oda mozog és jó esetben felhúzza a szerkezetet.Valószínűleg ez a kalapácsszerű mozgás ihlette a névválasztást is. Egyeduralmát John Harwood korszakalkotó szabadalma törte meg. A ma is alkalmazott megoldás, mely megalkotta a korszerű, körbeforgó automata szerkezet fogalmát, lassan kiszorította ezeket a korai kalapács-automata szerkezeteket a piacról.
Az automatika felső csapágylemezét levéve elém tárul a felhúzószerkezet. A félkörben mozgó rotor csekély mozgását egy fogasívben végződő kilincsszerkezet hasznosítja. Egyik irányba húz, a másik irányba szabadon mozgó alkatrész folyamatos hordás esetén működésben tartja a szerkezetet. A rotor ide-oda mozgása csuklón, hordás közben is érezhető, határozottan felütődik a bakrugókon. Ezen az órán a lengősúly alig mozog, beszáradt olajmaradványok megfogják a tengelyt, nem csoda, hogy alig húz fel.
A felső csapágylemez eltávolítása után leemelhető a kalapács-automatika speciális rotorja. A kőcsapágyban elmozduló alkatrész méretéhez képest nagy tömeget képvisel, hogy ide-oda mozogva felhúzza a motorrugót.
A kalapács-automatika rotorja, rajta a legfontosabb feliratokkal. Már a korai korszakok is előszeretettel használták a márkajelzés feltüntetésére, hisz nagy felülete alkalmas erre.
A nehézfémmel peremezett rotor nyomatéka megnő, így nagy tömege folytán a legkisebb elmozdulásra is reagál. A belső fogasív 180 foknyi elmozdulást enged, utána beleütközik a ütközőbak rugójába. Az alkatrészt még tovább lehetne bontani, de mivel nincs több dolgom vele, ezt nem igényli.
A rotor ide-oda lengő fogasíve ebbe a szintén fogasíves alkatrészbe csatlakozik. Bár mozgástere igen csekély, a gondos fogazás és az úgynevezett ellen kilincs segíti a felhúzást. A rotor mozgása csak egy irányba érvényesül, visszafele az ellen kilincs fogazata megakadályozza a visszaforgást. Körülbelül három-négy lengés húz egy fognyit a szerkezeten, így jó esetben folyamatosan hordva nem fog megállni az óra.
Az automatika alkatrészeit leszorító csapágyhíd. Két csavar rögzíti. Maga a rotor kőcsapágyban a kilincskerék fémcsapágyban fut.
Az óra sorozatszáma az automatika felső csapágylemezére került.
A kőben csapágyazott rotor mozgása könnyebb, mint ha fémcsapágyban futna, illetve nem kell tartani attól, hogy kikopik. Sokat használt rotor fémcsapágya kikophat és sok esetben beleérhet a hátlapba, vagy magába a szerkezet csapágylemezébe, mely kellemetlen súrlódó hangot kelt. A kőcsapágyba foglalt rotor futása finomabb, viszont fokozott a törés veszélye, elég odaütni, vagy leejteni az órát. Szerencsére itt ilyen nem tapasztalható, a kőcsapágy sértetlen.
A rotor lebontása után láthatóvá válik a kaliberszám. Az Omega Cal: 354-et. 1952-től 1955-ig gyártották, közülük került ki pár kronométer minősítésű darab is, nagy mely ritkaság, manapság a gyűjtők féltett kincse.
A szerkezet eredetileg kis másodperces kivitelű konstrukciója alkalmas arra, hogy gyári technológiával középmásodperces megoldásra alakítsák át. A közkerék meghosszabbított tengelynyúlványára egy toldalékkereket helyeznek és a órakerék furatába egy másodperctengely kerül. Ezzel a közvetlen kapcsolattal középmásodperces kivitelűvé alakítható egy eredetileg kis másodperc elrendezésű modell.
A toldalékkerék laza illesztéssel van a tengely végére ékelve, hisz erőátvitelt nem képvisel, pusztán a másodperckereket hajtja. Két csavarhúzó egyidejű aláfeszítésével leugrik a helyéről, így már lebontható a kerékrendszer többi része.
A két speciálisan kialakított rugó szorosan illeszkedik a helyére, így a kalapács rugalmas közegre érkezik. Bár lényegtelen alkatrésznek tűnik, de megléte nélkülözhetetlen, hisz ha nem rugalmas végpontra érkezne a rotor, idővel szétverné az ütközőbakot.
A toldalékkerék levétele után eltávolítható a komplett csapágylemez.
A toldalékkerék levétele után már lebontható a felső csapágylemez is. A két kimarás az ütközőrugók helye. Az igényes alkatrészen dekorációs díszítések is feltűnnek, mégpedig ott, ahol senki sem látja – a csapágylemez belső oldalán.
A teljes szerkezet bronzból készült, mely a korabeli óragyártás és az Omega werkek sajátossága, nem bevonat köszön vissza rajta, hanem teljes anyaga bronz, ez a csapágylemez belső oldalán is nyomon követhető.
Nem csak a csapágylemez, hanem minden más szerkezeti elem, pld. a rugóház is bronzból készült, kellemesen selymes árnyalata sok korabeli óraszerkezeten köszön vissza.
A szerkezet szétbontás közben. A kerékrendszer elhelyezkedése ilyenkor jól áttekinthető.
A teljesen lecsupaszított csapágylemez mehet a mosóba. A felhúzótengelyt mindig visszarakom a helyére, mert így szerkezettisztítás közben nem eshet szét.
A hajtórugó fedelét lepattintom, így a mosófolyadék átjárhatja a rugó meneteit.
A mosókosárba elfér minden tisztításra váró alkatrész. Szekcionális elrendezésének köszönhetően a kényes alkatrészek elkülöníthetőek egymástól.
A szerkezettisztítás művelete az első üvegben lévő folyadékkal kezdődik. Ez kifejezetten Elma gépekhez készült koncentrátum 1 : 9 arányú oldata. 15-20 perc alatt a mosókosárba helyezett alkatrészek makulátlanul tiszták lesznek. A kosár lassan forog és ahogy végeztem a mosással, a folyadék felszíne felé emelem, így felgyorsulva minden maradék mosóanyag kicentrifugálódik belőle.
A másik két folyadékban mosóbenzin található, ebből az egyik leoldja a maradék szennyeződést, a másik pedig végső öblítésként kristálytisztára varázsol minden óraalkatrészt.
Benzines öblítés után a szárítóblokkba kerülnek az alkatrészek, mosókosarastul. A fűtőközeg meleget generálva cseppmentesen megszárítja a kitisztított óraalkatrészeket, így a készülék elvégzi helyettem a szerkezettisztítás időrabló folyamatát. Így amíg a szerkezet megtisztul, én mással is tudok foglalkozni, hisz a művelet alig igényel beavatkozást.
A szerkezet alkatrészei száradás után, összeépítés előtt. A kiterített elemek jól áttekinthetőek, segítik az összeépítést.
A fedél visszapattintása előtt szintetikus nehézolajjal átkenem a rugó meneteit. Az első felhúzás után a kenőolaj egyenletesen elterül és hosszú időn keresztül keni azt.
A rugóház fedele tisztítás után. Belső felületére sokszor kicsapódik a kenőanyag és idővel elgyantásodik. Szinte mérőpontja a rugó elszennyeződésének, így tisztítás után, lepedékmentesen már visszatehető a helyére.
A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
Az órakerék csapját még beépítés előtt átkenem szintetikus nehézolajjal, mert utána már nem férek hozzá.
A kerékrendszer tipikus 15 fogú gátkereke. Bár az óra majd hatvan éves, de semmilyen kopás nem látható rajta.
Az szerkezet kerékrendszere összeépítés közben. Látható, hogy a közkerék meghosszabbított tengelyére lehet majd felhelyezni a másodperctengelyt hajtó toldalékkereket.
A kerékrendszer felső csapágylemeze, közepén a másodperctengely furatával. Megfigyelhető rajta a nyomórugó, mely a másodperctengely rendszertelen mozgását hivatott megakadályozni.
A másodperctengely a futómű utolsó alkatrésze. Mivel utána már nincs nyomaték sokszor megfigyelhető, hogy a mutató ugrál össze-vissza. Ennek az a oka, hogy a másodperctengely fogaskereke és a fogaskerék fogai közt némi holtjáték mutatkozik és ha nincs leterhelve szabadon ugrál össze vissza. Bár működési problémát nem okoz, de optikailag kissé kiábrándító. A képen látható nyomórugó leterheli a tengelyt, így meggátolja a másodpercmutató ugrálását. Ereje természetesen minimális, beállítása fontos szempont a szerelésnél. Ha gyenge, nem látja el feladatát, ha erős, akkor megáll a szerkezet, de gyakorlattal szépen beállítható nyomóereje.
A rugóház csapágylemeze, a közvetítőkerékkel. Ez a alkatrész hordozza magán a kaliberjelölést.
A toldalékkerék könnyű illesztéssel felhelyezhető a tengely nyúlványára, utána a másodperctengely leszorítócsapágyát helyezem vissza és a kerékrendszer összeépítése elkészült.
A közkerék meghosszabbított tengelyére visszahelyezem a toldalékkereket, mely a másodperctengelyt hajtva centrál másodperces kialakításuvá varázsolja a szerkezetet.
A másodperctengely az átfúrt órakeréken keresztül egészen a számlap felőli oldalig nyúlik, vékonyított végére felhelyezhető a másodpercmutató.
A toldalékkerék laza illesztése lehetővé teszi, hogy egy könnyű mozdulattal a helyére tegyük. Csipesz segítségével enyhe nyomást fejtek ki a kerék agyára, így már stabilan ül a helyén.
A szerkezet kilincsrugója szépen dekorált, napsugár csiszolású alkatrész.
A rugómag csapágyát még a kilincskerék felhelyezése előtt átkenem, mert utána már nem férek hozzá.
A csapágyak ellen oldali köveit is kenni kell, sok esetben érdemes még a felhúzószerkezet felhelyezése előtt elvégezni, mert utána már nem férek hozzá.
A gátszerkezet horgonya, szép igényes alkatrész.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy, hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.
A horgony leszorítóhídja két csavar segítségével rögzíthető a helyén.
A felhúzószerkezet rögzítőlemeze. Ezen alkatrész teszi lehetővé, hogy határozottnak érezzük a felhúzótengely kihúzását. Az alkatrész nyúlványa egy rugóelem, mely kihúzáskor elmozdul és mutatóigazításkor határozott kattanással stabilizálja a végpontot.
A felhúzószerkezet elemeit szintetikus olajjal átkenem, mert az óra legjobban igénybe vett alkatrésze. Mindenhova teszek olajat de csak keveset. Ide sűrűbb viszkozitású kenőanyagot használok.
A felhúzótengelyt zsírzópárnába forgatom, ahol a kenőanyag egyenletesen felkerül a tengelyre és finoman keni a koronakerék belső furatát is, amikor a helyére illesztem.
Felhúzás közben meg kell akadályozni a kerékrendszer visszaforgását, ez minden automata szerkezet hatékonyságát nagyban segíti. Itt igényesen egy sűrű fogazatú kilincskerékkel oldották meg a reteszelést. Mivel ez is nagyon igénybe vett alkatrész, szakszerű kenése szintén elkerülhetetlen.
A számlap időközben igényesen becsomagolva megérkezett Olaszországból. Buborékos fóliába feladva egy polikarbonát tárolót is kapott, így biztonságban átvészelte a nagy utazást. A GLS sebészeti pontosságú logisztikája mint mindig most is hiánytalanul leszállította az igényes alkatrészt órásműhelyemnek!
A felújított számlap magáért beszél, több tónusú kialakítása tipikusan omegás, megjelenése az 1950-es évek sportóra-korszakát idézi.
A felújított számlap magáért beszél, több tónusú kialakítása tipikusan omegás, megjelenése az 1950-es évek sportóra-korszakát idézi.
A számlap hátoldala is fel lett újítva, így megjelenése rendkívül autentikus.
A számlap felhelyezése után. Jól mutat a helyén, nagyon dögös és nem hivalkodó.
A mutatók eredetiek, de kissé megfakultak, némi polír paszta segítségével felfényesítem őket. Mivel a számlap retusálva lett, úgy illik, hogy a mutatók is jól mutassanak rajta.
A mutatókat kipolíroztam és felszereltem a helyükre, jól igazodnak a számlap felújított színvilágához.
A szerkezet elkészült, már csak az óratok felújítása van terítéken.
Az óratok kissé le van lakva, karcos, ezért felújításra szorul. A plaké tokra 80 mikron vastag aranyhártyát vasaltak, így elég vastag ahhoz, hogy kipolírozzam belőle a karcokat.
A tok hibáit finom polírkoronggal eltüntetem, mivel lágy anyag, könnyen karc mentesíthető. 2800-as fordulatszámon pár perc alatt végzek a művelettel.
A lemezelt tok felújítás után kissé elszennyeződve. Ultrahangos mosó segítségével eltüntetem a polír maradványokat.
A tok háromrészes, külön választható az üvegráma a tok és a hátlap. Mivel darabonként szebben felújítható, szétválasztom őket.
Az óra hátlapja karcos, de mivel rozsdamentes acél, polírozással szépen felújítható.
A tok felújítás után csillog villog, jól mutat majd a helyén.
A polírozás után szétválasztott óratokot ultrahangos tisztítás után összeillesztem. Mivel szorosan kapcsolódnak, tokprés segítségét veszem igénybe. Enyhe nyomás hatására az alkatrészek könnyen helyükre illeszthetőek.
A lekopott, márkátlan felhúzókoronát egy korabeli Omega-logós példányra cseréltem, mely a cég kezdeti korszakában volt divatos. Ezt ritkán recézet kivitele árulja el, manapság ilyet már nem alkalmaznak, kizárólag az 1960-as évek privilégiuma.
A szerkezet tokba rögzítése példaértékű, a csapágylemezbe rögzített stift egyik oldalról beleilleszkedik a tok hornyába. Az óraszerkezet ezen felül nagyon stabilan ül a helyén, szinte szorul.
A másik oldalról egy masszív tokcsavar és egy rögzítőnyelv segít a biztos felfekvésben. A szerkezet rögzítésére alkalmazott kitüntetett figyelem nem véletlen, hisz a működés közben ide-oda lengő és a bakrugókon felfekvő kalapács igen nagy dinamikus energiát közvetít, ami meglazíthat minden kötőelemet a szerkezetben, ezért a csavarok korrekt rögzítése mindenképpen létfontosságú. A kilazult csavarok a szerkezetbe potyogva annak megállását is okozhatják. Nincs ez másként az ütőszerkezettel ellátott óráknál se, hisz ott a rezonancia könnyen fazékhangot generálhat ütés közben, ezért a szerkezeti elemek stabil rögzítése abban az esetben is létfontosságú.
Az óra tokja mára kihalt technológiát hordoz magán. Úgynevezett plaké tok, ami annyit jelent hogy a zsírtalanított jó minőségű acél tokra 600 fokon 80 mikron vastagságú aranylemezt hengerelnek rá. A meleg hatására az arany és az acél kohéziós kötéssel szinte elválaszthatatlanul egybeforr. Az eredmény egy vastagon aranyozott tartós felület, ami az óra élettartam garanciájával együtt szinte alig kopik, örök darab. A kopásállóság növelésére a rávasalt aranyötvözet 333% finomságú,azaz 8 karátos. Mivel a tokfülek belső oldala nem kapott bevonatot, megfigyelhető rajta a lemezelés vastagsága.
Az óra pontossága kiváló, mely nem véletlen, hanem az Omega egyik sajátja, tradíciójának része. A kronométerszintű vizsgálat 1931-ben még a Kew-Teddingtoni obszervatóriumban történt, ahol fennakadt egy szuper pontos példány, mely Omega Cal: 47,7 werk formájában eset át a szigorú ellenőrzésen. A dokumentált példány 15 nap alatt 5 másodperc eltérést produkált, különböző pozíciókban. A rekordkronométer soha nem került eladásra, aranytokba szerelve megtekinthető az Omega múzeum bieli központjában. ( kép forrása : omega.watchprosite.com )
A szerkezet szabályozását szokás szerint Horometer márkájú digitális mérőműszerrel végzem el.
A karórák pontossága pozíciótól függően változik. Az óraforgatóra feltett karóra lassan forogva szimulálja a kar mozgását, miközben a műszer rögzíti a mért adatokat. A kapott eredmény valós körülményeket utánoz és beszabályozásnál figyelembe vehető, így beállítható az optimális pontosság.
A vizsgálat nem tart sokáig, két kör megtétele után befejeződik a teszt.
Az óra kezdeti mérési eredménye nem rossz, de mindenképpen tovább javítható. Némi beavatkozás után elérhető az optimális pontosság.
Az óra járáspontossága némi beavatkozás hatására megszelídült, pozicionális hibával mért eredménye napi nyolc másodperc, mely az óra korához mérten kiváló. Vélhetőleg ez az érték napi hordás közben is hasonlóképpen alakul majd.
A modern Omega-logós zárvégek már tampon nyomott kivitelűek, azaz anyagukba préselik a logót. A régi zárvégek pont fordítottak voltak, relief-szerűen kiemelkedtek a felületből. Megléte mindenképpen emeli az óra eredetiségét.
A szíj ezzel a átalakítással teljesen eredeti formavilágot kölcsönöz az óra megjelenésének.
Az óra eredetileg vízmentes kivitelbe került forgalomba, persze azóta eltelt már hatvan év, de a tömítőgyűrű pótlása mindenképpen szükséges.
A tömítés kiválasztása után átkenem jó minőségű szilikonzsírral és a hátlap pereme alá illesztem. Bár a felújított órába nem fognak úszni, de a jó tömítés segít az izzadság és az esővíz távol tartásában. Sok esetben a számlap is azért fakul meg, mert az órába behatol a víz.
A hátlap peremes kialakítású, mely annyit jelent, hogy erős nyomás hatására helyére nyomható. Egy határozott halk kattanás jelzi, hogy bezáródott az óratok.
Az óra hátoldala már hermetikusan le van zárva, így nincs más hátra, ugyan ezt kell elérni az óra plexijével is. Sajnos a régi plexi repedezett, illetve nem tömít már jól, így cseréje elkerülhetetlen.
A fémbetétes plexi belső merevítése alkalmassá teszi arra, hogy bepréseljük a helyére mint egy óraüveget. A hagyományos plexi kissé összenyomva kerül az üvegrámába és ott elengedés után befeszül a helyére.A fémbetétes plexi betét-színe választható, a tok tónusához igazítva, létezik krómszínű és aranyszínű változat, ebben az esetben természetesen aranyszínű betéttel kerül a helyére.
A fémbetét azon felül, hogy vízmentessé teszi az órát, diszkréten eltakarja a számlap és a tok közötti hézagot, így nem lehet belátni a szerkezetig. Dekoratív megjelenése nagyban javít a megjelenésen.
Az óra elkészült, felújítása után megkezdheti új életét.
Az óra bőrszíja is márkásítva lett, Omega logóval ellátott tüske csatt csak az 1960-as évektől terjedt el széles körben, de azonnal divatot teremtett, így jól mutat ezen a korábbi modellen is.
Antik hagyatékból néha felbukkannak kincsek, mint például az óra korabeli tárolódoboza. Természetesen ez nem a sajátja, de ezen órák ilyen piros plüssbéléses dobozban kerültek forgalomba.
Mintha visszamentem volna a múltba,a felújított óra gyári dobozában várja a modern kori kihívásokat.
Az óra egy megbecsült gyűjtemény darabjaként szolgál majd, de mindennapi használatra is alkalmas.
Az óra elkészült és dobozban várja tulajdonosát.
Örömömre szolgált, hogy az Omega cal:354 kalapács-automata karóra javítása közben szerzett élményeimet megoszthattam másokkal is.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
