Az Omega zsebóra nemesfém tokját még az 1950-es évek elején elzálogosították és sokáig fiókban hányódott. Tulajdonosa korszerű időmérőként szeretné használni, ezért választotta ezt a különleges óratokot. A zsebóraszerkezet új ruhája egy acél-párnatok, melynek méretei alkalmasak a szerkezet tokozására, de némi átalakításra mindenképp szükség van.
A 1937-ben készült Omega zsebóraszerkezet valaha szebb időket élt meg, életét mostantól karóraként folytatja.
Az óratok háromrészes, a megmunkáláshoz leválasztom a lünettet is, nehogy megmunkálás közben megsérüljön.
Az első probléma, hogy a hátlap pereme vastag, így ha benne van az óraszerkezet, nem zárható a helyére. A korrekció órás-esztergagépben orvosolható, a belső peremből kiesztergálok 1,5 millimétert.
A peremet widia esztergakéssel munkálom ki. Két fogásból távolítom el a 1,5 millimétert.
A kimunkálás után a felület éles, sorjás. Háromszögű hántolóval eltüntetem az éles peremeket.
A további finomítást szupport köszörűbe fogott gumikoronggal folytatom.
A szerkezet szorul a tokba, ezért kimunkálok belőle 0,5 millimétert.
A gyári tengely rövid az új óratokhoz. A tengely hosszabbítását mentet toldóval oldom meg.
A toldalék mérete nem azonos a felhúzótengely menetével,így nem használható,ezért méretre munkálom,hogy másik menetet vághassak rá.
A mentet kiválasztása után méretre munkálom a tengelyt.
A felhúzótengely menettoldás után.
Zsírzópárnába forgatás után a tengelyt visszaszerelem a helyére.
A tokba szerelt órát átadás előtt digitális műszerrel beszabályozom.
A zsebóra beépítés elkészült.
A szerkezet tokba szerelés után. A méretek igen szűkösek, épp hogy belefért a hozott tokba az óraszerkezet.
Számlapfelújítás utána a meglévő botmutatók helyett korabeli Breguet mutatópárt kapott az óra, így autentikussabb látványt nyújt és ezzel a javítás elkészült.
Az elkészült óra üveghátlapja mögött megcsodálható a korabeli szerkezet!