Sajátos kivitelezésű MOM falióra bemutatása

Roppant érdekes, nyolcnapos járástartalékkal ellátott MOM falióra került látókörömbe. Tudvalevő, hogy a Magyar Optikai Művek hazánk egyik legismertebb műszeripari komplexumaként 1876 június 1-én látta meg a napvilágot. Publikációmban szereplő illusztris időmérő az 1950-es évek végén készült, és nem saját órásműhelyembe, hanem az egyik kedves olvasóm munka asztalára került, teljes felújítás céljából. Akkor lássunk neki.

Az óra érdekessége abban rejlik, hogy gyártásához olyan hétköznapi anyagokat is felhasználtak, amelyek a Magyar Optikai Művek irodájából kerültek a gyártósor mellé. Ráadásul ezek az alapanyagok némelyike konkrét dátumot is tartalmaz, így kevés átfedéssel, de képet kaphatunk az összeszerelés pontos időpontjáról. 

Ezen költséghatékony gyártási mechanizmus nagyban meghatározta az óragyár korábbi mindennapjait. Ehhez tudni kell, hogy az anyacég 1935 és 1938 között a német tulajdonban álló Junghans hadiipari beszállítójaként gránátidőzítő-szerkezeteket gyártott a frontvonal részére, amely nagyban meghatározta a cég későbbi sorsát. Ezzel viszont lőszergyárnak minősítve rákerült a szövetséges légierő térképére, mint kiemelt célpont, amelyet a világháború végén szinte a földdel tettek egyenlővé.

Lebombázott üzem kimentett gépeinek, illetve alapanyagainak felhasználásával kezdte polgári életét a Danuvia Művek, újjáépített gyáregységében. Immáron nem a tüzérség vagy a hadsereg, hanem a szocialista tervgazdálkodás részére gyártottak tetszetős időmérőket, illetve műszereket.

Mindent felhasználtak a gyártáshoz, melyeknek egyik oka az alapanyag hiányban, illetve a költséghatékony gyártás mechanizmusban keresendő. Nem engedhették meg maguknak a pazarló tömeggyártást, ezért az összeszerelő sor mellé olyan segédanyagok is kerültek, amelyek nem szokványosak az óragyártásban. Ez köszön vissza az óraszerkezetek letisztult, puritán formavilágán is, amely kizárólag a funkciónak van alárendelve.

Számlap nélküli óraszerkezeten még most is látható a minőségi anyagok felhasználása. Letisztult és méret pontos alkatrészek az örökkévalóságnak készültek, amelyek máig meghatározzák a márka színvonalát, természetesen a gyűjtők legnagyobb örömére.

Az óraszerkezetek formavilága sok esetben uniformizált, amely fellehető más, típusidegen gyártók palettáján is. Számos Junghans illetve francia gyökerekkel rendelkező Japy óramű hordozza magán ezen formavilágot, amely méretében is optikai azonosságot tükröz. Ez sok esetben a visszavonuló szovjet hadseregnek tudható be, akik kiterjedt logisztikai hálózatuknak köszönhetően vagonra pakolva a gyártósorokat a technológiával együtt haza szállították ezeket. Ez az oka annak, hogy sok használati tárgy, időmérő, vagy jármű nagyban hasonlít egy Nyugat-Európában gyártott termékre.

Alapanyagok hiánya jellemző volt a második világháború utáni Európára, köztünk hazánkra is. Bár acélból, illetve színes fémekből nem volt hiány, de ezek jelentős része hadászati eszközökben, fegyverekben illetve harcjárművekben volt elérhető. Ez az oka annak, hogy a háború utáni újjáépítés első fázisa a a kohászat illetve acélművek helyreállításával vette kezdetét. Ezen értelmét vesztett, sok esetben szándékosan tönkretett háborús eszközök beolvasztásából épült újra minden ipari infrastruktúra, amely hazánk korai gazdasását képviselte.

Papírgyártás újraindítása is okozott némi problémát, hisz ebben az időben még csak a gyártástechnológia állt rendelkezésre, az újrahasznosítás folyamata gyermek cipőben járt. Nyomtatványok végtelen tömege, illetve újrahasznosításuk rendszerhelyes használata abban az időben még nem kristályosodott ki olyan mértékben, mint napjainkban. Ezek raktározása is komoly gondot okozott, amelyek megpecsételték sorsukat. Talán az egyik ötéves terv része lehetett az újrafelhasználás ötlete, amelyhez vélhetőleg gyakorlati eligazítás is társult.

Minden segédanyagot felhasználtak a szalagsor mellet, amely felhasználhatóvá vált a tömeggyártás során. Mivel a papír újrahasznosítsa jelentős költségekkel járt, sok esetben a helyben elérhető, kitöltött nyomtatványok adták ki az alapanyagok jelentős részét. Számlapokat, hézagolólemezeket, illetve betétanyagokat készítettek ilyen kartotékokból. Természetesen mindent megtettek annak érdekében, hogy ez láthatatlan maradjon a felhasználó részére, mégis sok esetben előfordult, hogy az adatokkal ellátott iratokat fordítva helyezték a sajtológép alá. 

 

Természetesen mint minden gyártó üzemben, itt is előzetes minőségi ellenőrzés, illetve próbajáratás után kerültek az időmérők kereskedelmi forgalomba. Mivel az összeszerelt órán már nem látszódtak ezek a sokszor égbe kiáltó hiányosságok, sok esetben átmentek a rostán és kijutottak a boltok polcaira. Bár abban az időben elítélendő gyártási hiányosságnak számított, de ezzel a technológiai hibával olyan eredeti megjelenést kölcsönöztek az órának, amely örömére szolgál a modern kori órásoknak, illetve Műszaki Publicistáknak.

Csapágyfuratok összehúzása, illetve az óraszerkezet teljes felújítása után a megújult MOM falióra visszakerült boldog tulajdonosához, természetesen a konkrét dátummal ellátott, peremezett számlapbetéttel együtt.