Seiko automatikus felhúzószerkezetének működése

A Seiko „5” modellek legendás automatikus felhúzószerkezetének működése egy javításra váró órán érthető meg a legjobban. A nívós japán márka karórái a számok bűvöletben tetszelegnek, elnevezésük is ezen sikeres tulajdonságok sokaságára épül, az ötös széria az 5 alapvető tulajdonságot jelzi. Vízálló, ütésálló, automata, nap és dátumkijelzésű.

A japán óraipar Citizen, Seiko, Orient, Ricoh márkák égisze alatt elárasztotta egész Európát jó minőségű automata órákkal, mely ára is rendkívül kedvező volt. A svájci óraipar nem tudott lépést tartani a kihívással, hisz ilyen áron nem voltak képesek hasonló minőségű terméket gyártani.

A Seiko ötös széria automatikus felhúzószerkezete bár csak néhány alkatrészből áll, de hatékonysága bámulatos, mindenképpen megér egy műszaki publikációt. Az 1950-es évek végén, még Seiko Giro Marvel néven debütált automata karóra az órák Toyota Corollája-ként vonult be az óraipar történelmébe. Az innen eredeztethető „Magic Lever” elnevezésű automatikája sikeres konstrukcióként ma már az Ázsiában készült órák tipikus kiegészítője, ilyen mechanikát alkalmaznak például az Orient, Citizen modelljeiben is.

Az először Japánban bemutatott karóra automatikáját olyannyira megbízhatónak ítélték, hogy még a kézi felhúzás lehetőségét is elhagyták a konstrukcióból. A technológia nagy népszerűségre tett szert hazájában, hamar elhagyta az ország határait, és a Seiko ezen konstrukciója meghódította az egész világot.

A számok bűvölete itt nem ért véget, hisz a hármas innováció visszaköszön a technológiai szabadalmakban is. A Seiko mechanikus óráinak legendás megbízhatósága a gyártó által kifejlesztett „Trimatic” megoldásokon alapszik. Lényege a három technológiai elem egyesítése márkán belül, függetlenül az adott modell árképzésétől.

A legegyszerűbb szinte sajtolással előállított kalibertől kezdve a méregdrága prémium modellekig szinte mindegyik ezekből az elemekből tevődik össze. A triumvirátus első fázisa a tökéletes ötvözetű anyagok alkalmazása a motor és hajszájrugók előállításánál, amit egy „Spron” nevű ötvözettel értek el. Második ilyen technológia az ütésbiztosításon alapszik, amit a japán mérnökök az 1950-es évek közepén „Diashock„néven szabadalmaztattak. Harmadik technológiai elem a hatékony automatikus felhúzószerkezeten alapszik, amit a tervezők „Magic Lever” néven állítottak rendszerbe.

Természetesen ezen technikai megoldások az európai óraipar palettáján is megtalálhatóak, hisz a „Spron” ötvözetet Nivarox-nak, a „Diaschock” technológiát „Incablocknak”, a „Magic Lever” szabadalmat pedig „Pellaton” felhúzó-szerkezetnek hívnak Európában. Ezen elemek tömeggyártásának gyakorlati alkalmazása viszont megteremti az olcsón előállítható minőségi óraszerkezet mítoszát. Ezt csak távol-keleti bérekkel lehet igazán elérni. a Helvét óraipar nem rendelkezett ilyen humán erőforrás finanszírozással, így nem tudták felvenni a versenyt a Seiko-val.

A „Magic Lever” (Varázs kar) fantázianevű automata felhúzószerkezet előnye egyszerűségében keresendő. A szinte néhány alkatrészből álló egység már pár fokos elmozdulást is hasznosítani képes.

A sajtolással, vagy fém-injektációs eljárással készült alkatrész nem igényel forgácsolást, tömegesen gyártható. Amennyiben nem működik, annak oka van, hisz érzékeny a szennyeződésre, korrekt tisztítása után újra ellátja feladatát. Akkor szedjük szét a gyakorlatban és lássuk, hogyan működik.

Akkor lássuk az óra (Seiko Cal:7009A) automatikus felhúzószerkezetét, amely amúgy is javításra szorul. Szerkezete végtelenségig el van szennyeződve, amely alkalmas az automatika komplett bemutatására.

Bár a konstrukció rendkívül hatékony, de jelenleg nem működik. Lássuk, mi akadályozza a működést és egyben fedezzük fel a Seiko mérnökeinek bámulatos konstrukcióját.

Az automatika szétszedése a rotor levételével kezdődik. Nagyon letisztult, szinte sajtolással előállított alkatrész. Nagyméretű golyós középcsapágya egyben a rögzítőcsavart is magában foglalja. Ez a csavar menetesen csatlakozik a felső csapágylemez szintén menetes csonkjára.

A magcsavar közepén látható bevágás a csavarhúzó pengéjének helye, ezzel lehet le vagy felszerelni helyére a rotort. Stabil és kigondolt megoldás, sok távol keleti órában találkozhatunk hasonlóval.

A rotor levétele után előtűnik maga a leegyszerűsített automatika. A lengősúly által meghajtott excenterkerék véletlenszerűen mozog, annak függvényében, hogy a rotor milyen irányú mozgást végez. Látható, hogy a rendszernek nincs holtjátéka, szinte azonnal reagál a nyomatékra.

A „Magic Lever”-nek nevezett felhúzókarok karmai mindkét irányba munkát végeznek. Az egyik oldal húzza a másik oldal tolja a kereket. Sűrű fogazata a rendszer sarokpontja, karbantartás nélkül elkophat és a folyamatos üresjárat csökkenti a felhúzás hatékonyságát.

A sűrű fogazatú továbbító kerék anyagminősége kiváló, fogazata éles, precízen kapcsolódik hozzá a „Magic Lever” mindkét karma. Mivel forgásiránya ellentétes a menet önzárási irányával, bal menetű csavarral rögzítik a helyén.

Ezt hármas, nemzetközi vonaljelöléssel jelzik is, amelynek közepe maga a csavar bevágás. Levétele után látható, lepedékkel van szennyezve.

A továbbító kerék levétele után szabaddá válik a kilincskerék. Nagyméretű magcsavar rögzíti a kilincskereket, amely kihajtása után szabadon levehető. Ezt a kereket úgy kell kibujtatni a helyéről, mert a kar csak a felső csapágylemez levétele után vehető le. Mivel könnyen félretolható, nem okoz gondot levétele.

A kilincskerék levétele után láthatóvá válik a mindent beborító olajsár, amely gátolja a szabad mozgást. Bár maga az automatika meggátolja a visszafutást, mégis beiktattak egy kilincsrugót, amely foganként tárolja a bevitt energiát.

A kilincsrugó egy lemezből kisajtolt munkadarab, amit a felső csapágylemez tart a helyén.

Maga a kilincsrugó. Foganként ugorva mindig visszatér alaphelyzetbe. Pofon egyszerű alkatrész, tipikus tömeg gyártott példány.

A felső csapágylemez alulról rögzíti a „Magic Lever” karját az excenter kerékkel együtt. A tengelyt egy zeeger-gyűrü tartja a helyén, amely a másik oldalról hozzáférhető.

Az optimalizációra jellemző, hogy mindkét oldala funkciót tölt be, mert levéve már a kerékrendszer is szabaddá válik. Nincs külön csapágylemez, alul a gát és közkereket támasztja, felül pedig az automatika elemeit.

A teljes automatika kerekét ez a rögzítőgyűrű tartja a helyén. Alatta mindig nagy mennyiségű olajsár található, így levétele elkerülhetetlen.

A probléma kézzel fogható, hisz ez a kerék ebben az állapotában szinte alig forog. Alap esetben ellenállás nélkül könnyedén elforgó alkatrész most áll mint a cövek.

A rögzítőgyűrű egy csavarhúzó segítségével könnyedén kitolható a helyéről, egy dologra kell csak vigyázni, el ne ugorjon.

A rögzítőgyűrű levétele után látható a probléma, mitől nem húz fel a szerkezet. Az illeszkedő részek szinte ragadnak, mézhez hasonló anyaggá dermedve mindent összefognak, ami mozog. Korrekt tisztításuk elkerülhetetlen.

A felhúzókerék excentere összeköttetésben áll a karral. Az eltolt tengelyközéppont forgás közben akár egy hajtókar körhagyó mozgással ide-oda mozgatja a karmokat.

Ebben az esetben minden ragad, stílszerűen szólva a „Magic lever” kart úgy kell levarázsolni a középtengelyről. Mivel a hajtókarmok edzett acélból készültek, nyomorgatni nem szabad őket, mert könnyen eltörhetnek.

A ragacsos felület megváltoztatja a forgás nyomatékigényét. Mivel zárt felületet alkot, pár éven belül végletesen beszárad, korrekt tisztítása és kenése után alapesetben hibátlanul működik tovább.

És íme, az automatika lelke, a Seiko mérnökei által „Magic Lever” (varázskarnak) elnevezett alkatrész, amely excentrikus mozgásával mindkét irányba munkát végezve felhúzza a motorrugót.

Fogai hegyesek és a kiváló „Spron” ötvözetnek köszönhetően tartósak is. Természetesen korrekt kenéséről gondoskodni kell, mert szárazon hamar elkopnak.

Bár egyszerűnek látszik a megoldás, mégis sok óragyártó alkalmazza saját konstrukcióiban. Az IWC által kifejlesztett „Pellaton” automata felhúzószerkezet rendkívül igényes megoldás, elvi elrendezése nagyban hasonlít a Seiko szabadalmához.

A rendkívül igényes, kőcsapágyban forgó rubingörgőkkel kiegészített rendszer is nagyon hatékony, mégis elvi elrendezése szinte azonos a”Magic Lever” konstrukcióval.

Az excentert Moebius No” 9001 könnyű olajjal kenem át, amely már nem hajlamos a beszáradásra. Ilyenkor a fogakra is juttatok egy kevés kenőolajat, amely felhúzás közben meggátolja az alkatrészek végletes kopását.

A kitisztított és átkent alkatrészeket összeszerelem, figyelve a „Magic Lever” kar pozíciójára. Ügyelni kell, mert fordítva is visszaszerelhető, de ebben az esetben nem végez munkát, csak üresen fut.

A rögzítőgyűrűt visszanyomtam a helyére, ezzel az automatika elkészült. Közben a teljes szerkezet vegyszeres tisztításon esett át, de ezen publikáció főleg az automatika bemutatását szorgalmazza, így ez most nem került bemutatásra.

A kerék úgy forog, hogy öröm nézni, már ellátja feladatát. Könnyedén továbbítja majd a nyomatékot. Természetesen ez összeszerelés után kiderül.

A felhúzókereket kitisztítás után gondosan átkenem, mert igénybevétele nagy. Kikopása esetén a fogak csak átugranak, munkát nem végeznek.

A kitisztított automatika rotor nélkül. Minden elem a helyére került, lepedék se fékezi a működést, így felszerelhető a helyére.

Örömömre szolgált, hogy a Seiko /5/ karóra automatikájának működését megoszthattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu