Üveghátlap készítése egy Omega karórán
A művelet tárgya egy 1950-es években készül Omega karóra, mely tokja sajnos nem gyári, de korhű megjelenést kölcsönöz a szerkezetnek.
Szerkezete az Omega legszebb időszakát idézi, tulajdonképpen a legendás T30 kaliber modernizált kiadása.
Az óra tokja és hátlapja nem eredeti, a műveletre ezért kerülhet sor, hisz eredeti Omega hátlapot vétek lenne átalakítani, de ebben az esetben érdemes, hisz a hátlapon lévő betűbeütések elárulják, hogy a tok modern óráról származik.
A hátlap jó minőségű korrózióálló acél, mely kemény, de megfelelő technikával és eszközökkel megmunkálható.
A munkálatok előkészítéséhez elengedhetetlen a pontos mérés, hisz enélkül elronthatjuk az egész hátlapot.
Sajnos, a hátlap csak 0,6 mm vastag, ami a mérőóraállványon leolvasható, így magában nem alkalmas a foglalásra, egy betétet kell hozzá készíteni.
A hátlap megmunkáláshoz a Lorch.Shmitd&Co órásesztergát használom, mely szegnyergébe egy szupportmotor van erősítve, ami alkalmas vídia maró befogására.
A forgácsolás művelete úgy történik, hogy az eszterga lassú 50/perces fordulatszámmal forog, a szupportmotor pedig magas 20 000/perces sebességgel.
Az eszterga szegnyergébe rögzíthető kiegészítő, mely 5000-20000 fordulatszámig fokozatmentesen szabályozható és tokmányába 0-3 mm-ig befoghatok bármit (köszörűkorongot,fúró-marószárat,stb..). Hasznos kiegészítője az órásesztergának.
A tokmányba egy 3 milliméteres vídiamarót rögzítek.
Az eszterga tokmányába stabilan rögzítem a hátlapot.
A forgácsolási művelet kenést igényel, melyre legalkalmasabb egy fúró-vágó-üregelőspray.
Lassú előtolással,és fordulatszámmal pár perc alatt kivágom a hátlap közepét.
A vágás helye éles és határozott, de üvegfoglalásra nem alkalmas mert vékony.
A hátlap belülről.
A betét alapanyaga egy pénzérme, amely környezetbarát ötvözet, így modern anyagként alkalmas az üvegráma elkészítésére. Első lépésként a közepét kifúrom 5,9 mm-es fúróval, hogy egy 6 mm-es csavaron rögzítsem.
Így már befogható az esztergagép tokmányába.
A hátlap kivágásához méretezett peremet készítek az érme rámáján.
A perem szorosan illeszkedik a hátlap kivágásába.
A hátlap kivágásába illeszkedő perem már megvan, most az üveg befoglalásának helyét munkálom ki.
A betét kimunkálásához órás-marógépet használok.
A külső perem szélét használva befogom az órás-marógép osztófejbe. A belső peremet vídiamaró segítségével méretre munkálom.
A kivágott hátlap és a külső-belső peremmel ellátott foglalat még félkész állapotban.
Az elkészített betétet beforrasztom a hátlap kivágott közepébe.
A forrasztáshoz lángforrasztópákát, ólommentes kemény-forraszanyagot, forrasztóvizet és folyasztó szert használok.
Az előzetesen megtisztított,zsírtalanított és folyasztó szerrel átkent peremet 600 fokon megforrasztom. A gömbökre vágott forraszanyag melegítés hatására elolvad és a folyósítószer hatására bejut a legkisebb résbe, így stabilan rögzíti a helyén.
A forrasztás után, kissé elszíneződve.
A forrasztás nyomait és a karcokat polírgépen eltüntetem, ezután jöhet a tisztítás.
A polírozás nyomait ultrahangos mosóba eltüntetem.
Bár az óra tokátalakításra került hozzám, de átadás előtt természetesen beszabályozom.
Az óra beszabályozás után, már pontosan.
Az elkészített hátlap, üvegezés előtt. Ez a maximum üvegméret, amit a hátlap megenged, mert így is már szinte felfekszik a szerkezetre, ha nagyobb felületet vágok ki, már nem lehet visszazárni a hátlapot. A méretes üveg beragasztása van már csak hátra, ezután az óra elkészült. Egy elegáns bőrszíj választása után az óra mindennapi használatra alkalmas.
Maradok tisztelettel: Kőnig levente www.watchmaker.hu
