Vibrograf B-200-as szabályzókészülék bemutatása
Manapság számtalan applikáció és virtuális kiegészítő súlyosbítja életünket, ezek között létezik többfajta olyan műszertechnikai alkalmazás is, amely okos eszközünket egy óraszabályzó készülék hangulatával ruházza fel. Amennyiben a lelkes felhasználó órájának pontosságát, vagy annak járásképét szeretné diagnosztizálni, most már gond nélkül megteheti. A fejlett Android, vagy IOS rendszerek egyre több lehetőséget kínálnak ilyen téren. Természetesen ez nem mindig volt így.
A kiegészítők egyetlen „hardware” igénye maga a csipesz, amely a szerkezet ketyegését adatként továbbítja az okos készülék felé. Ezek a csipeszek megfelelő érzékenység mellett akár otthoni felhasználásra is alkalmassá teszik az alkalmazást, de mobil készülékként egy órabörzén is komoly hasznát vehetjük.
Ezen mérési formulák csak az elmúlt néhány év technikai vívmányai. Bár manapság természetesnek tűnnek, de a számítás és mobiltechnológia előtti analóg világban is működtek komoly diagnosztikai eszközök, amelyek segítették az órás munkáját. Ezen analóg rendszerek a mai napig használatban vannak, akár műhelyszinten is. A számítástechnika ebben az időben még csak szárnyait bontogatta, a fiatalok szemében főleg a játék fogalmát elégítette ki, kizárólag grafikus felület nélküli eszközök uralták mindennapjainkat. Amelyik műhely diagnosztikai készüléket szeretett volna üzemeltetni, mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, mert nagy beruházásnak számított ezek beszerzése. Akkor lássuk, hogy működnek ezek a mérőműszerek.
A képen egy Vibrograf B-200-as tranzisztoros óraszabályzó berendezés látható, amely műhelyem műszerezettségének részét képezi. A hibátlanul működő készüléket a szakma ma is aktív részvevőitől vásároltam, majd 10 évvel ezelőtt. Ebben az időben még nyoma sem volt a digitális szabályozásnak, így nagy hasznát vettem a mindennapokban. Bár én is haladok a korral, rendelkezem digitális szabályzásra alkalmas okos eszközzel, mégis szívesen használom a mai napig.
Applikációk előtti analóg világban nem virtuális, hanem ilyen testes készülékek képviselték a mérőműszerek fogalmát. Az 1960-as évek elején gyártott Vibrograf B-200 óraszabályzó berendezés szinte az első tranzisztoros mérőműszer volt a piacion. Majd négy kilós tömege tekintélyt parancsol, ehhez igazodott az ára is. Az idős szakma elmondása szerint ilyen műszert birtokolni maga volt a mennyország, költségvonzata is ehhez igazodott. 3600 Forintos áráért egy használt gépkocsit lehetett volna vásárolni annak idején.
A készülék oldalnézetből. Kifejezetten ergonomikus kialakítása lehetővé teszi, hogy a műhely egy védett szegletében el lehessen helyezni. A gyártó kissé megdöntve ajánlotta használatát, mert ebben az esetben minden kezelőszerv opcionálisan látótérbe került. Bár a műszer idejétmúltnak látszik, de értéke a mai napig elég magas. Egy jól működő, példányért 100 000 forint feletti összeget kérnek a virtuális piactereken. Ennek oka abban nyilvánulhat meg, hogy rendkívül megbízható készülék, túlélhet bármilyen applikációt.
A műszer hátoldala. A hálózati kábel mellett csalatkozható hozzá egy erősítő, amely az óra ketyegését hangosítja ki, erre alkalmas bármilyen DIN szabványú erősítő. Ezek mellett a mérőmikrofon dugója látható
A készülék az 1960-as évek világát tükrözi, eredeti hálózati csatlakozója már nincs meg hozzá. Abban az időben számítógépeknek még nyomát sem lehetett látni, de a ma használt szabványosított csatlakozó úgy látszik akkor is használatban volt, mert egy mai modern nyomtató tápvezetékével pótolni tudtam a hiányt, pontosan beleillik. A szabvány 220 voltról működő készülék hatalmas előnye az előző készülékekkel szemben, hogy üzembe helyezés után azonnal használható. Elődje, a Vibrogaf B-100-as még elektroncsöves kivitelű volt, így bekapcsolás után némi türelmi időt igényelt használata.
A készülékhez tartozó mikrofon a műszer szerves része, masszív fém öntvény. A hátlapon található koaxiális aljzathoz csatolva hamar üzembe helyezhető.
Adattáblája szerint a készülék még Svájcban készült, a Vibrograf GmbH La Chaux De Fonds-i gyárában. Érdekes kiegészítője mai világunknak, ahol már szinte mindenhol a „Made in Chine” felirat dominál.
A készülék működését pár szóban ismertetném. Egy szinkronmotor állandó 5 fordulat/másodpercenkénti sebességgel meghajtja a nyomóhengert és egyenletes sebességgel forgatja a papírszalagot is. A henger felületén egymenetű spirális kiemelkedést alakítottak ki, ez nyomódik az óra ketyegése pillanatában a papírhoz. Ez a spirálisan kialakított rész az adott helyzetben a papír alatt elhalad. Az óra mechanikus rezgéseit a mikrofon piezoelektromos tekercse elektromos jelekké alakítja. Az óra ketyegése által keltett elektromos jelek hatására egy elektromágnes behúzza a vasmagot és lefelé rántja az írókengyelt, amely a tintaszalag segítségével apró, vízszintes vonalat rajzol az alatta egyenletesen elhaladó papírszalagra. Ezen elvek alapján működtek a korabeli elektromos szeizmográfok is, de a technológia előnyei a tranzisztoros korszakban érték el az asztali készülék méreteit. A készüléket még manapság is használom, mert a mérési végeredmény nem virtuális, hanem kézzel fogható, analóg diagramszalag formájában letéphető a gép papíradagolójáról.
Az írókengyel, amely működés közben a szalagra nyomtatja az óraszerkezet járásképét. A papír felett lassan mozog a tintaszalag, amely az indigó szerepét tölti be.
A papír felületére tintaszalag segítségével kerül fel a diagram. Az úgynevezett írógépszalag is már a múlté, de minő véletlen, mai napig kapható a kereskedelemben, de még felújításával is foglalkoznak. A szalag továbbítása automata, egy csigahajtású rendszer folyamatosan továbbítja a a cséveorsó felé.
A gép papírszalagja kiadós, de mint minden, egyszer ez is elfogy. Ember arra gondol, hogy már a világon nincs ilyen, de a mai modern papír- írószer kereskedelemben kapható, de jó bele más, hasonló típusú pénztárgépszalag is. Magam beszereztem pár gyári diagrampapírt, így készletem biztosítva van az elkövetkezendő pár évre.
Az óra aktuális lengésszáma nyomógomb segítségével kiválasztható. Megtalálható rajta az összes szükséges frekvencia, amely a gép katalógusából kikereshető. Az automata lengésszám felismerés itt még nem működött, de könnyedén kitapasztalható. A fekete potméter segítségével erősíthető vagy gyengíthető a jel, ezek után elindulhat a mérés. A papír lassan halad előre ezért egy tekercs nagyon sokáig használható.
A készülék mikrofonállványa. A befogófej rugós eleme könnyedén hátrahúzható, ide illeszthető a mérendő óra.
A mikrofonfejbe nem csak komplett óra, hanem szerkezet is befogható. Akár javítás után, összeszerelés előtt rá lehet mérni a pontosságra.
Mérés közben is forgatható a mikrofonfej, a diagram némi kihagyás után az új pozíció járásképet kezdi nyomtatni.
A „Made in Switzerland” felirat megtalálható a mikrofonállványon is. Az állvány fém öntvény, kialakítása opcionális, stabilan ül az asztal lapján.
A mikrofon helyére csatlakoztatható egy úgynevezett mérőcsúcs, amely telepített és asztali órák diagnosztizálására alkalmas. A felhúzókulcs kivágásába helyezve detektálja az óra ketyegését. Könnyedén beállítható vele egy Slava asztali óra járása is.
A mérőfej végére akár egy krokodilcsipesz is erősíthető, amely segítségével rácsíptettető bárhova, akár a vizsgálandó óra felhúzókoronájára. Ezen elveket alkalmazza a mai modern „Horometer” Vagy „Compu Tic” mérőműszer család is.
A mérés elindítása után meghatározható a szerkezet járásképe. A fogazott plexitárcsa párhuzamos vonalai segítségével bemérhetjük a diagram vonalgörbéjét, melynek szögeltérése támpontot nyújt a leolvasásban. A mérőtárcsára festett másodpercbeosztásai segítségével behatárolható a járáseltérés mértéke, akár pozitív, akár negatív irányba.
A szovjet óraipar elkészítette a Vibrograf alteregóját, amely saját iparkörnyezetük és hazai javítóbázisuk eszközkészletét gyarapította. A szinte azonos elveken működő műszer fele annyiba került svájci társainál, viszont beszerzése körülményes volt. Javíthatósága sem volt megoldott hazánkban. Míg a Vibrograf műszereknek saját javítóbázisuk volt az órások szövetkezetén belül, a szovjet készülékek meghibásodása esetén csak a hazai rádióamatőrökre hagyatkozhatott az órás. Széleskörű elterjedésének ez volt az egyik akadálya.
A műszer kézikönyve nagyon sok hasznos tanácsot és kezelési útmutatót tartalmaz. Ezek mellett számos megfigyelési naplót is tartalmaz, amelyekben etalon pontosságú órák mérési eredményeit közlik. Ezen adatokhoz lehet hasonlítani a mért óra járás-diagramját. Az aktuális lengésszám megállapításában nagy segítséget nyújt – Magyar László Óraipari zsebkönyv- című kislexikonja, amely tartalmazza a hazánkban legtöbbször előforduló óraszerkezet lengésszámát.
Sajnos az eredeti kézikönyvet már rongyosra használták, így át kellet kötnöm, de a lényeg így is benne van.
Minden lehetséges diagram elemzési képe benne foglaltatik, segítségével megérthető az összes járáseltérés. Valaki bele is javított a múltban, kézírása megmaradt a jelenben, ráadásul francia nyelven.
A féllengésszámok kikereshetőek belőle, a legismertebb kaliberek listája ABC sorrendben megtalálható benne.
A szalagdiagram kielemezhető, akár egy EKG lelet. Egy pontos óra diagramja így néz ki, ha ilyet látunk, örülhetünk, mert a járás tökéletes. Prémiumkategóriás órák és a mai modern kronométerek produkálnak ilyen eredményt
A diagram kissé jobbra dőlt, ami jelzi, hogy az óra késik. Némi szabályozással pontosítható, járathibája nincs. A pontosítást mérés közben is elvégezhetjük, ennek függvényében pontosra szabályozhatunk egy órát, akár pár perc alatt.
Ebben az esetben az óra siet. Járathiba itt sincs, bár a két távol eső vonal némi középponti hibát jelez, de könnyen korrigálható a hajszálrugó-tőke megfelelő irányú elmozdításával. Amennyiben a hajszálrugó-tőke akadó illesztéssel van rögzítve, a korrekció mérés közben is elvégezhető.
A járásdiagram egyszerűen leszakítható, akár egy pénztárgép szalagja. Ezek után hozzákapcsolható a javítási laphoz, így az ügyfél is láthatja a pontosságot. Magam ezzel az eljárással a mai napig élek, jól mutat egy szalagdiagram a frissen javított óra átvételi elismervényén.
A pontosság ellenőrizhető egy mai modern „Horometer” mérőműszer segítségével. Az IWC cal: C89 járásképe szinte azonos az 1960-as évek elején gyártott Vibrograf B-200-as diagram szalag által közvetített eredménnyel. A digitális elveken működő készülék szinte azonos eredmény produkál, pedig unokája lehetne a korabeli mérőműszernek.
Örömömre szolgált, hogy a Vibrogaf B-200-as óraszabályzó készülék működését bemutathattam mindenkinek.
Maradok tisztelettel : Kőnig levente www.watchmaker.hu
