Vostok Europe Ekranoplan bemutatása
A bemutatás és javítás tárgya egy Vostok Europe Ekranoplan márkájú karóra, mely újkori kinézete a régi hagyományokat eleveníti fel. A Vostok Europe 2006-ban alakult, telephelye jelenleg Litvánia fővárosában, Vilniusban található. Bár első gondolatra plázaórának hat, de szerkezete megtartotta a régi hagyományokat.
Sok fejlesztés után évi 30-40 000 órát készítenek, amely még limitált példányszámnak is beillene, így kíváncsi voltam milyen technikai megoldásokkal álltak elő. Az óra nagyon sok időt töltött el egy kereskedésben, ezért nem működik, így semmi sem menti meg attól, hogy darabokra szedjem. Bár egyéb baja nincsen, de beszáradása és működésképtelensége jó lehetőséget ad az óra szerkezetének és a márka történetének komplett bemutatására. Nyissuk ki a dobozt és nézzünk bele.
A Vostok Europe Ekranoplan egy hamisítatlan orosz katonai óra érzetét közvetíti viselőjének. A Tizedes meg a többiek című film ma már klasszikusnak hangzó
Az óra szinte minden modern igényeknek megfelel, méltó versenytársa lehet a hasonló, de nyugati gyártmányú karóráknak, amelyek korunk divatját a polgári világban is megtestesítik. A Poljot International után a Vostok Europe is nagy karriert futott be hazánkban, talán ők testesítik meg a régi orosz óragyárakat, megragadva az anyacég hatvan éves múltját.
A sikereken felbuzdulva óráit ezen stílusban készítik, a hozzá tartozó brossúra is erről tanúskodik. Az órában automata szerkezet ketyeg, strapabíró szilikonszíjjal szerelték, tokja acél, 200 méterig vízálló, amit egy csavaros korona biztosít, GTLS Tritium mutatói minden körülmények közt leolvashatóak.
Az óra formavilága egy különleges katonai repülőgép-hibridre épül, amely mint minden Orosz tervezés, monumentális. A nagy múltra visszatekintő patinás szovjet–orosz repülőgép-tervező irodák, a Tupoljev, a Szuhoj vagy a Mikojan–Gurevics, hogy csak a legismertebbeket emeljük ki, számos világklasszis modellel gazdagították a repülés történetét.
Azonban csakúgy, mint más, a repülőgép-tervezésben élen járó országok esetében, az orosz fejlesztéseknek is akadtak „Fekete Péterei”. Ezek közül talán a szovjet–orosz haditengerészet számára tervezett Lun-osztályú MD-160-as, repülőgépnek tervezett, ám se nem repülő, se nem hajó, hanem ez a Ekranoplan volt az egyik legbizarrabb alkotásuk.
A különleges monstrumot Rosztiszlav Jevgenyijevics Alexjev és mérnökcsoportja tervezte, a szovjet haditengerészet megrendelésére. Bár lehet, hogy külsőre és műszaki jellemzői alapján a „normális” repülőgépekhez hasonlít, de nem az.
Az Ekranoplán vagy párnahatás-repülőgép nagy nyomású gázt juttat a félszárnyak és a felszín közé, ezzel hozva létre az aerodinamikai felhajtóerőt. Egyfajta sajátos átmenetet képez a repülőgép és a légpárnás hajó között. Kizárólag a Fekete Tengeri flotta számára épült harcjármű tipikus formavilága semmihez sem hasonlítható.
Az óra kinézete szinte brutálisnak mondható, Oversize mérete egy zsebóráéval vetekszik. A felhasznált anyagok viszont már modern világunkból származnak. Az acél tok koromfekete PVD bevonatot kapott, amely a végletekig kopásálló.
Üvege tükrözésmentesített bevonatot kapott, ezért elég nehéz fotózni is. A modern kori Vostok parancsnoki óra múltja sem hétköznapi, báziskalibere a második világháború után kezdte meghódítani az akkori szovjetunió hadseregét, és vált hivatalos időmérőévé.
A korai szovjet óragyártás régi múltra tekint vissza, kalandos megalakulása ma már történelem. Bár a mai modern Litván gyártó már a peresztrojka után alakult, de elődje még német gyártósorokon kezdte életét. A Német óragyárak pusztulása közvetve hozzájárult a későbbi Szovjet óraipar születéséhez. Ennek megértéséhez vissza kell forgatni a történelem kerekét a Weimari köztársaságig.
A Német manufaktúrák fejlődése töretlen volt a jómódú polgári felvásárlópiac minden újdonságra vevő volt, így nem okozott gondot a sokszor túlárazott termékek eladása. Az első világháború után viszont Németország gigantikus háborús jóvátétel megfizetésere lett kötelezve a Weimari köztársaság lakossága éhezett, jegyre adták a kenyeret és a szenet, így az óraipari cégeknek fel kellett függeszteni tevékenységüket, hisz a fizetőképes felvásárlóréteg elszegényedett.
Ezt tetézte még a nagy világgazdasági válság hatása is, amely Németországot sem kímélte. Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutása azonban megváltoztatta a gazdasági folyamatokat. A komplett német óra és műszeripar talpra állt, de nem a polgári igények kielégítése volt már a legfőbb cél, hanem főleg katonai beszállítóként foglalkoztatták ezeket a gyártókat. Gránátidőzítőket, fedélzeti műszereket és egyéb hadászati eszközöket kezdtek gyártani a militarizálódó Németország a Wehrmacht és a Luftwaffe részére.
Nagyon sok orosz óraszerkezet így került gyártásba, háborús jóvátételként a tervekkel együtt érkezett a későbbi szovjetunió területére valamelyik Német iparvidékről. A fejlett szovjet logisztika messze földön híres, hisz elég csak megtekinteni a több mint tízezer kilométer hosszú transzszibériai vasútvonalat, amely összeköti a fejlett világot az orosz távol kelettel.
Ez nem volt másként a második világháború idején sem, amikor a visszavonuló Vörös Hadsereg lebombázott de még komplett német és osztrák óragyárakat vagonírozott fel és szállított haza háborús jóvátételként a szovjetunióba. Ez nem csak az óragyárakra korlátozódott, hanem más ipari, mezőgazdasági, vagy egyéb termelőeszközökre is. Sok szovjet márka hamar elszakadt az eredeti alapterméktől, önálló identitás teremtve magának.
Talán nem sok orosz innováció létezik, de a folyamatos fejlesztések eredményeként elmondható, hogy az idegen alapkonstrukció néhány év után még az eredeti terméket is felülmúlta, strapabíró, tipikus oroszos virtust teremtve használójának.
Akkor lássunk neki az órának. A menetes hátlap levétele után előbukkan az óra szerkezete, amely egy Vostok Cal: 2432 automata óramű. A szovjet időszakban ezen órák az elpusztíthatatlan jelzőt viselték, hisz évtizedeken át működtek, szinte karbantartás nélkül. A Litván gyártó ebből az alapkaliberből fejlesztette tovább modern óráiba használt automata szerkezeteit.
A Szovjet óraipar, és egyéb orosz márkák adaptációja nem egyedi eset, bár államilag ellenőrzött, barbár kifosztásnak látszik, de szinte minden megszállt és később felszabadított ország alkalmazta, sőt a világháború után a Marsall-terv részét is képezte. Magyarország óraipara is hasonló módon állt talpra, hisz a német Junghans hazánkba telepítette gránátidőzítő üzemét, amely átvészelte a háborút.
A visszavonuló német csapatok fel akarták robbantani az üzemet, de ez az utolsó pillanatba meghiúsult. A megmentett gépekből és alkatrészekből indult újra a Danuvia óragyár, amit később átvett a Magyar Optikai Művek (MOM). Dunaújvárosi üzeme egész Magyarországot ellátta jó minőségű, ma már legendás órákkal, még exportra is jutott, amit Forgein márkanéven értékesítettek.
De nem csak az óraipar profitált az itt maradt, vagy elkobzott idegen ipari és katonai infrastruktúrákból, a Magyar Honvédség évtizedekig hadrendben alkalmazta és kommunista megőrzés alá helyezte a mára már legendás Dodge Weapon és GMC szállítójárműveit, és komplett alkatrészbázisát.
Az orosz katonai óráknak régi hagyománya volt a polgári viselet területén is, ezek közül a Vostok Komandirskie futotta talán a legnagyobb karriert.
Természetesen nem csak háborús jóvátételként, hanem üzletpolitikai eszközökkel, fizetség árán is jutott a szovjet óraipar komplett óragyárhoz. Államközi szerződés keretében az amerikai Hampden óragyár teljes felszerelésének orosz honba költöztetésével megalakult az első óragyár.
Nemcsak a gépek és eszközök, hanem a teljes szakembergárda is részt vett a folyamatban, tudásukat átadva kiképezték a szovjet óragyári munkásokat. A tudás nemsokára meghozta gyümölcsét, mert az újdonsült márka sikert aratva már egyre jobban elszakadt az eredeti Hampden modellektől- szovjet óramárka vált belőle.
Az óraszerkezet mutatókészlete a modell stíluselemeivel harmonizál, a piros színvilág sok helyen visszaköszön. Az óra szerkezete sem mai konstrukció, de némi ráncfelvarrás után automata felhúzást és egy 24 órás indikátort kapott.
A szovjet óragyárak a némethez hasonlóan főleg a militáris igények kielégítésére szakosodtak. Polgári felhasználáson túl a hadsereg tartott igényt a műszer és óraiparra, hisz a történelem forgószele szinte mindig háború felé sodorta az országot. Az Ural mögé telepített gyárak ontották a fedélzeti műszereket, amelyeket harckocsik és repülőgépek műszerfalaiba kaptak helyet.
Nyolc napos járástartaléka és Anti-magnetikus kivitele szinte elpusztíthatatlanná tette ezeket az órákat. Ezek a fejlesztések és innovációk nagy gyakorlati hasznot hoztak a polgári óragyártásban, hisz minden katonai fejlesztés átvihető a hétköznapok óragyártásába. Ez a militarista beütés és design meghatározza a mai órák formavilágát és kereskedelmi jellegét is.
A két masszív tokcsavar kihajtása után kivehető a szerkezet. A felhúzótengelyt visszatettem a helyére, a felhúzószerkezet szétszedésekor újból kiveszem, így addig sem esik szét.
A szerkezet mutatói speciális világítóbetéteket kaptak, amely a katonai órák sajátja. Nem egyszerűen foszforozott, hanem egy üvegkapszula van tríciummal feltöltve és hermetikusan lezárva. Ennek hatására a mutatók úgy világítanak a sötétben, mintha hátulról vetítenék rá a fényt. A mai modern Swiss Army márka szabadalmától induló eljárás már szinte minden katonai óra sajátja.
A GTLS ( Gaseous Trítium Light Sources) technologiával készült mutatók lumiesensz hatása fantasztikus, szinte LED-hez hasonló fényhatást generál. A mutatóra szerelt üvegkapszula különleges anyaggal van feltöltve, ez szolgáltatja a fényt.
Helyigénye igen nagy, ez megmagyarázza a mélyen ülő mutatókat, amelyek a módosított perckerék mérete miatt férnek csak el egymás felett. Nyomorgatni nem szabad őket és mivel nincs dolgom velük, a javítás végéig zárt helyen tárolom őket.
Az automatika rotorját egy csavar rögzíti, kihajtása után könnyedén levehető a helyéről. A rotor felülete is a tok színével harmonizál és egyben magán hordozza a cég logóját.
A számlap rögzítése hagyományos, két hernyócsavar rögzíti. Kihajtása után levehető a számlap. Az óra felépítése teljesen megegyezik a korabeli szovjet időszakban gyártott modellekkel.
A rotor és a számlap levétele után felbukkan maga a szerkezet, amely egy 24 órás indikátort is kapott, amely jelzi a napszakot. Bár a 24-órás indikátor keményített műanyagból készült, funkcióját maradéktalanul betölti.
A 24-órás indikátor szoros illesztéssel ül a helyén, némi aláfeszítés hatására levehető. Középmérete lapolással lett kialakítva, ez védi a vétlen elfordulás ellen.
A Vostok Cal: 2432-es óraszerkezet rotor nélkül. A puritán oroszos kivitel nem tartalmaz díszítést, de nem is igényli. A 2000-es évektől gyártott Cal:2416/B szerkezet az elmúlt 16 év alatt csak optikailag változott, de nem is igényelt mást, hisz kialakítása optimális és egyben megbízható.
Az automatika felső csapágylemezének levétele után előbukkan az áttételi kerékrendszer, amely nem modul kialakítású, mint a modern automata órák esetén. A két ellentétes zárású kilincskerék magától a rotortól kapja mozgási energiáját, fogaskereke közvetlenül ezeket hajtja. Hatásfoka optimális, bár van némi holtjátéka, de folyamatos viselés esetén működésben tartja az szerkezetet.
Az automatika felső csapágylemeze többfunkciós alkatrész. Tartalmazza a két leszorítólemezt, a kőcsapágyakat és az automatika vezetőcsapját.
Az automatika két szabadonfutó kereke és az azt összekötő közkerék.
Az automatikájától megfosztott alapszerkezet magában is létező kaliber, Wostok Cal:2414-es szám alatt sokáig gyártották és gyártják ma is. Az eredeti Komandirskie órákban ilyen kézi felhúzású szerkezet ketyeg. A billegő csavarjának kihajtása után előbukkan a szovjet időszakban használt sárgaréz hézagolólemez.
Minden tömeggyártás megenged némi tűréshatárt, ez attól függ, mekkora tételben készülnek a szerkezetek. Három tűréshatár létezik, ezeket már gyártáskor osztályozzák, így annak össze szerelésekor egy, kettő, de akár három hézagolólemez is kerülhet a billegőhíd alá. Ezek alkalmazása nagyban segíti a működést, kihagyásával a billegő megszorul a helyén.
A szerkezet billegője egy szerelőtökére helyezve. A 19 800 A/H lengésszámra beállított lengőrendszer az 1970-es évekhez képest modernizált kivitellel készült, ugyanis KIF törésmentes billegőcsapágyat kapott. Mivel a billegőtengely nyomatékterhelése a legnagyobb, így az 1940-es évek végén megalkották az ütésbiztosított billegőcsapágyat.
Lényege abban nyilvánul meg, hogy külső erő hatására egy rugós elem engedi kismértékben elmozdulni azt. A rugalmas elmozdulás hatására az óra tengelye másfél két méter magasról leejtve sem törik el, köszönhetően ennek a megoldásnak.
A kilincskerék levétele után tulajdonképpen tehermentesítettem a kerékrendszert. Ha eddig fel is halmozódott benne nyomaték, mostanra levételével megszűnt a kapcsolat a rugómag és a kilincs között. Ezek után bátran bontható a kerékrendszer.
A horgony kivétele után tovább bontható a szerkezet.
A kerékrendszer csapágyhídjának levétele után előbukkan a szerkezet futószerkezete. A hagyományos kialakítású elrendezés az idők során mit sem változott.
A szerkezet központi másodperc elrendezésű, amihez át kellet fúrni az órakereket. Az így keletkezett furaton át egy tengely segítségével meghajtható a másodpercmutató. Ez egy krónikusan beszáradásra hajlamos alkatrész, amely tisztítása minden esetben elkerülhetetlen.
A dátum kijelzésére szolgáló naptárgyűrű színe harmonizál a számlap tónusával, kivitele festett alumínium. A naptár folyamatos váltást enged, amely 22 – órától egészen éjfélig tartó időszakot ölel át. A naptár rögzítésért egy kilincs felel, amit egy huzalrugó nyom a fogak közé.
A szerkezet szétbontás után. Minden elemet kiszerelek a helyéről, ilyenkor kibontom a KIF törésmentesített csapágyakat is és szétbontom a felhúzószerkezetet.
A rugómagra gyakorolt nyomás hatására a fedél lepattan a helyéről, ezek után feltárul a motorrugó. Hagyományos kivitelű végtelenített rugó teljes felhúzás után megcsúszik így kompenzálja az automatika túlhúzását. Az így feltárt alkatrész mehet a mosókosárba.
Az Elma mosókosárba belefér minden szétbontott alkatrész. A gép tengelyére bajonettszerűen csatlakoztatható és segítségével makulátlanul tisztára varázsolható minden óraalkatrész.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve.
Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül. A törött üveg szilánkjai a dátumablakon keresztül bejutottak a szerkezetbe és megakasztották azt. Egy alapos tisztítás nagy valószínűséggel megoldja a problémát és az óra jó esetben hibátlanul fog működni.
Benzines öblítés után a szárítóblokkba kerülnek az alkatrészek, mosókosarastul. A fűtőközeg meleget generálva cseppmentesen megszárítja a kitisztított óraalkatrészeket, így a készülék elvégzi helyettem a szerkezettisztás időrabló folyamatát. Így amíg a szerkezet megtisztul, én mással is tudok foglalkozni, hisz a művelet alig igényel beavatkozást.
A szerkezet makulátlanul tisztán került ki a mosógép kosarából, száradás után indulhat az összeszerelés és az olajzás. Mivel az óra egy percet sem működött, nagyon masszív lerakódás nem alakult ki a felületen így nem szükséges után tisztítani.
Összeszerelés közben elvégzem a szerkezet kenését. Magam négyféle szintetikus, csúcstechnológiás kenőanyagot alkalmazom munkáim során, ezzel elérhető, hogy a szerkezet kenése optimális legyen.
Bár a mosógép tartálya mindig tiszta benzint tartalmaz, a billegőt mégsem teszem bele soha. Ehhez a művelethez sebészeti tisztaságú benzint használok és egy külön erre a célra tartott ecsetet.
Bár sok szennyeződést nem hordoz magán a billegő, de az esetlegesen a hajszálrugóra került kenőolaj maradvány a menetek összetapadását okozhatja. A művelet elvégzése nagyban segíti az óra szabályozását, kronométereknél is alkalmazom ezen megoldást.
Mindkét hézagolólemez szükséges a pontos működéshez, nélküle megszorul a billegő. Régi korok mesterei eme lemez hiányát a billegőhíd vagy a csapágylemez felületének érdesítésével oldották meg, amely hatására megnőtt a távolság a kőcsapágyak között. Furfangosabb megoldásként akár papírlapból is pótolható a hiányzó hézagoló.
A szerkezet tipikus 15 fogú gátkereke. Kialakítása nyers, kifejezetten oroszos, de funkcióját maradéktalanul betölti.
A szerkezet másodperctengelye, amely egyik végén a meghajtást kapja a kerékrendszertől, a másik végén pedig a másodpercmutató helyezkedik el.
A motorrugót szintetikus nehézolajjal kenem át. A rugó lapjának bevezetőszakaszára helyezek egy keveset, amely első felhúzáskor egyenletesen elterül a menetek között.
A kitisztított és átkent rugó fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
A szerkezet automata kivitelű, de ahhoz, hogy működjön az erőátvitelt össze kell kötni a kilincskerékkel. Ez a kerék végzi el ezt a funkciót,dupla, eltérő méretű koszorúja illeszkedik mindkét kerékhez.
A kerék beszerelése után helyére illeszthető az automatika szabadonfutó kerékpárjai is. Ezen alkatrészek teszik lehetővé az automata felhúzást.
A szerkezet olajzását összeszerelés közben végzem el. Sok alkatrész egymást fedi, így sorrendet kell tartani. A motorrugó kenését például a kilincskerék felhelyezése előtt szükséges levégezni, mert utána már nem férni hozzá.
A futószerkezetet szintetikus könnyű olajjal kenem át, amely hosszú időn keresztül biztosítja a kenést.
Kenés után régi bevett eljárás, hogy még a horgony behelyezése előtt felhúzom az órát. A kerékrendszer ezáltal elkezd szabadon forogni és mozgás közben egyenletesen eloszlatja a felvitt kenőolajat.
Az automata felhúzószerkezet szabadonfutó kerekei. Zárásuk ellentétes irányú, amíg az egyik szabadon forog, addig a másik zár, a rotor fordított mozgása esetén pedig fordítva zajlik a folyamat.
Az automatika kerékrendszere is a helyére került. Némi kenés és illesztés után felhelyezhető rá a felső csapágylemez.
Az automatika felső csapágylemeze közrefogja a kerekeket. A szabadonfutó kerékpárokat két sárgaréz leszorítólemez rögzíti a helyén, a legszélsőt hajtja közvetlenül az automata rotor kereke.
Az automatika rotorja is fekete PVD bevonatot kapott, a piros színvilág itt is visszaköszön. A Vostok Europe felirat a márka népszerűségét hirdeti, hisz látható az üveghátlapon keresztül. Az alapkaliber rotorján egy cirill
A szerkezetet középen tartó tokkarika példaértékű, hisz öntött fémből készült. Sok esetben alkalmaznak műanyagot, itt hanyagolták ez a megoldást. Az alkatrész méretpontos, így nem lötyög a helyén.
A számlap kimondottan ehhez a modellhez lett készítve,a feliratok megtestesítik a márka imázsát. A 24 órás indikátor helyes felhelyezésénél figyelembe kell venni a dátumváltást. A dátumtárcsa felszerelése után elkezdem forgatni a mutatószerkezetet, megkeresem az éjfélpontot. Amikor a dátum elkezd váltani és átlép a következő napra, akkor kell a 24 órás indikátort szintén éjfélpontra helyezni. Ha ezt a szinkront megtalálom, a további dátumváltás ennek függvényében fog történni, megtartván a nappal és éjjel tájolást.
Az óra üveghátlapja is fekete PVD bevonatot kapott, anyaga itt is acél. A nyitókarmoknak kialakított mélyedések lehetőséget adnak többpontos nyitókészülék alkalmazásához. Közepébe foglalt üveg belső feliratán keresztül láthatóvá teszi az óra paramétereit.
A tok koronája menetes kivitelű, ami abból áll, hogy a méretes koronát rá lehet csavarni a tokba épített szintén menetes csapra. A csap belsejében dupla tömítés biztosítja a hermetikus zárást.
Az óra tokja forgatható üvegrámát kapott, amely búvár lünettaként funkcionál. Forgása egyirányú, határozott és elmozdulás ellen védve van.
Az óra teljesen elkészült és életre kelt, pontosságát Horometer márkájú digitális szabályzókészülékkel állítom be.
A szerkezet járásképe megmutatkozik a műszer kijelzőjén. A billegő lengése élénk, majdnem 300 fok és ehhez mérten egyenletes is. A pontosság kissé elmarad a várakozástól, siet 28 másodpercet, de a járáspontosság könnyedén korrigálható a szabályzókulcs állításával.
Mivel a szabályozás valós időben végezhető, nincs nehéz dolgom, hisz bármilyen változást azonnal észreveszek a kijelzőn. A hajszálrugókulcsot pár fokkal eltolom, így a hajszálrugó működő hossza megváltozik, ebben az esetben megnő, ezáltal a szerkezet elkezd kismértékben sietni.
Némi állítás után a kész órát felhelyezem a forgatópadra és beindítom a készüléket. A forgató a kéz mozgását szimulálva folyamatosan változtatja helyzetét, feltárva az esetleges pozicionális hibákat. Egy kör megtétele után befejeződik a mérés.
Az óra forgás közben minden pozíciót megjár, most éppen fejjel lefelé történik a mérés.
A forgatás után megérkezik az eredmény is, amely kielégítő. Az óra három másodpercet késik, ami egy orosz szerkezettől nem is olyan rossz.
A tokot befogom egy rögzítőfejbe és itt végzem el a hátlap teljes bezárását.
A művelethez egy hárompontos szerszámot használok, amely nyitótávolsága változtatható. A műveletet óvatosan kivitelezem, nehogy kiugorjon a hátlap mélyedéséből, mert csúnya nyomot hagyhat.
Az óra ezzel elkészült.
Az óra szerkezete megtekinthető az üveghátlap mögött.
Az elkészült óra szervizkönyve és papírja még érintetten, én szedtem szét először. Összegezve élményeimet elmondhatom, hogy valódi oroszos virtust sugároz az óra, műanyagot sehol sem alkalmaztak.
Magam fiatalon, műkedvelő órásként sok szovjet-orosz órát javítottam, szakmai gyakorlataimat is itt fejlesztettem. Elmondhatom, hogy strapabírása ugyan olyan, mint a korai modelleké, elpusztíthatatlan mítosza megmaradt.
Köszönöm, hogy velem tartottak, örömömre szolgált, hogy a beavatkozás közben szerzett élményeimet és tapasztalataimat megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
